Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-23 / 198. szám
8 NÉPÚJSÁG 1986. augusztus 23. A szovjet-kínai kereskedelem A SZOVJET-KÍNAI KERESKEDELEM SZOVJETUNIÓ A 826 í'.f'-:'* r / •. ^ * KÍNA 1 TtUOA .0, -L 1 * 1 1 A nyolcvanas évek eleje óta a két ország gazdasági kapcsolata egyenletes fejlődést mutat. Bár a szovjet-kínai kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok története a kínai forradalom győzelméig nyúlik vissza, az 1986-1990-re szóló árucsere-forgalmi és fizetési egyezmény az első hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás a két ország között. A tervek szerint öt év alatt a kétoldalú kereskedelem 12 milliárd rubelre nő (1981 -1985-ben 3,5 milliárd rubel volt), úgy, hogy 1990-ben az árucsere-forgalom értéke eléri a 3 milliárd rubelt. A Szovjetunió főleg gépeket, berendezéseket, szállítóeszközöket szállít, többek között tíz komplett 200 megawattos energiablokkot, 7500 vagont, 100 villanymozdonyt, több ezer traktort, személygépkocsit, teherautót, repülőt és 12 komplett baromfitenyésztő üzemet. Szénből 2,8 millió tonnát, nyersvasból 2,15 millió tonnát, kőolajtermékeket, cementet és más nyersanyagot is szállít a Szovjetunió Kínába a következő öt esztendőben, és részt vesz 7 új üzem építésében és 17 üzem rekonstrukciójában. A kínai szállítások között szerepel 10,3 millió tonna gyapot, cipő és textiláru. A Szovjetunió 12. ötéves terve: Az önállóság új közgazdasági gondolkodást tesz szükségessé Az egyik vezető szovjet közgazdász, Leonyid Abalkin, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja a gazdasági mechanizmus átalakításának menetét értékelve nagyon élesen fogalmazott:- A legutóbbi öt esztendő bebizonyította, hogyan csökkentheti minimálisra, sőt egyszerűen nullára az átgondolt és fontos döntések potenciális hatását a gépies gondolkodás. Leonyid Abalakinnak, a változások lelkes hívének elfogultsága megmagyarázható, és egyáltalán nem ő az egyedüli, aki ezen a véleményen van. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legutóbbi ülésszakán, amely a 12. ötéves tervet (1986-1990) megvitatta, nem egyszer elhangzott, hogy a gazdaságban nagyon vontatottan halad előre a reform. A fő okok közé tartozik a gépies gondolkodás, a régi sztereotípiák szívóssága. Ez különös erővel nyilvánult meg akkor, amikor szükségessé vált, hogy a vállalatok kiterjedt gazdasági önállóságot kapjanak. Senki sem tagadja, hogy ez az önállóság szükséges, hogy rugalmasabbá és eredményesebbé teszi a szovjet gazdaságot. Az utasitásos irányítási módszerek a reájuk jellemző rendkívül nagy központosítással már kimerültek. Jók voltak a korlátozott lehetőségek időszakában. Most viszont, amikor a népgazdaság túlságosan összetetté és bonyolulttá vált, nem lehet mindent a legapróbb részletekig egyetlen központból irányítani. Bármilyen paradoxonnak is tűnik, a felülről adott utasítások özöne a tervgazdaságba belevitte a neki ellentmondó ösztönösséget - a gyenge irányítottság következményét. Az ország társadalmi-gazdasági fejlődése lelassult. A megoldás abban rejlik, hogy a direktív irányítási módszereket közgazdasági módszerekkel helyettesítsék: az utasítás fegyelmét a rubel fegyelmével. Am a gazdaságban, s kiváltképpen a Szovjetunióéhoz hasonló nagy gazdaságban a komoly változások kockázatosak, az emberek magatartásában jelentkező megjósolhatatlan változásokkal terhesek. Ezek elvben kiszámíthatatlanok. Nem elég kiejteni: Szezám, nyílj meg! hogy az ajtó valóban tüstént kinyíljék. Ezért, mint ismeretes, a Szovjetunióban a nagyszabású gazdasági kísérletek útján haladtak. Ezekben eleinte százával, majd ezrével vettek részt vállalatok. Ma már a szovjet vállalatok egyharmadánál alkalmazzák az új gazdálkodási módszereket. 1987-ben pedig az egész ipar átáll ezekre a módszerekre. Hasonló kísérletek folynak az agrárszektorban, a szállításban, a szolgáltató szférában. A kísérlet éppen ezért kísérlet, hogy felszínre hozza az elgondolás pluszait és mínuszait. Vajon mi a helyzet az adott pillanatban? ^ Kiderült, hogy az új feltételek között működő vállalatok hatékonyabban dolgoznak, de az eredmény egyelőre a vártnál kisebb. Kiderült, hogy sok vállalatvezető nem siet élni a számára megadott szabadsággal. A madarak nem akarnak kirepülni a nyitott ajtajú kalitkából. így látták még a dolgot a legutóbbi időkig egyes optimisták. Valójában azonban nem egészen ez a helyzet. Persze az utasítás jellegű, adminisztratív irányítási módszerek egyáltalán nem szűnnek meg önmaguk- tól, mint ahogy híveik sem mennek önként nyugdíjba. Minden átépítés fájdalmas, emberek valósítják meg, s a lélektani, emberi tényező döntőnek bizonyult. A „központ” egyáltalán nem akarta kiengedni a kezéből a vezetés megszokott szálait, s gondos dajka módjára igyekezett bepó- lyálni velük a kísérlet résztvevőit, még ha utasította is őket: Legyenek önállóak. De vajon lehetséges-e egyáltalán kezdeményezés, vállalkozó készség utasítás alapján? Aligha. A „felső szintek” saját logikájukat követték: megszokott funkcióikat elveszítve továbbra is adminisztratív kategóriákban gondolkoztak, aggódván, hogy szükségtelenekké váltak. Am az „alsó szintek” számára is csakhamar világossá vált, hogy az, aki önállóan úszva hibázik, többé nem számíthat a központból dobott „mentőövre”. Ezek az ellentmondások természetesen korábban is léteztek, de éppen a nagyszabású kísérlet kiélezte őket. Teljes határozottsággal feltárta, hogy a direktív módszerek részleges kiegészítésének, s nem gazdasági módszerekkel való teljes felváltásának kísérletei csupán megbontják a rendszer teljességét, anélkül, hogy konkrét javulást hoznának. Ezeknek a kísérlet során felszínre hozott ellentmondásoknak a kereszteződésében született meg a vállalatok gazdasági önállóságának konkrét koncepciója, amely két nagy ipari egyesülésben - a Togliattiban lévő autóbázisban és a szúrni gépgyártó egyesülésben (Ukrajna) valósul meg. A vállalati önállóság magában foglalja a teljes rentabilitást és önfinanszírozást. Ezek a vállalatok csupán átutalják a költségvetésbe és a minisztériumba a nyereség pontosan meghatározott hányadát, a többivel pedig belátásuk szerint rendelkeznek. Ez az előrehozott önállóság máris valóban nagy gazdasági eredményt hozott. Jövő évtől kezdve további több mint 200 nagy iparvállalat tér át ezekre a feltételekre. Miért nem több? A választ ismerjük: ezek az elvek nem a gyenge vállalatokat szolgálják, hanem azokat, amelyek erősek és vállalkozásra készek, márpedig ezek száma egyelőre kicsi. De megvan már a modell és az a szilárd szándék, hogy ezt a modellt ne utasítások révén, hanem közgazdasági módszerekkel valósítsák meg. Ez az út nehezebb, s megköveteli az állhatatosságot és a köz- gazdasági gondolkodás sztereotipiáinak további lebontását. Ami a célok elérésében az állhatatosságot illeti, a szovjet gazdaságnak nincs mit szégyenkeznie, a gondolkodást viszont valamilyen módon meg kell újítani. LEONYID KORENYEV, az APN közgazdasági hírmagyarázója Lézer segíti a pilótát A repülésbiztonság növelését teszi lehetővé a „Glisszada” elnevezésű lézeres leszállítórendszer, amelyet sikerrel próbáltak ki a Szovjetunió legkülönbözőbb éghajlaton fekvő repülőterein. A lézersugár feladata, hogy rossz látási vizsonyok esetén határozott, jól érzékelhető fényfolyosót biztosítson a repülőgép leszállási útvonalán. Két sugár rögzíti a leszállópálya széleit, két másik pedig meghatározott szögben az ég felé irányítva kirajzolja azt a nyompályát, amelyet a repülőgépnek nem szabad elhagynia. Az ötödik, a középső sugár mutatja a gépnek a pontos irányt. A rendszer működtetéséhez nincs szükség semmiféle változtatásra a repülőgépek fedélzetén. Használhatja bármely ország bármely típusú repülőgépe. Néhány gyakorlóleszállás elégséges a lézeres leszállító rendszer használatának elsajátításához. A „Glisszada”-rendszer 14 országban, köztük az USA-ban, Franciaországban, az NSZK-ban és Japánban is szabadalmi védelmet élvez. ÚJ VIDEOMAGNÓ Novoszibirszk. A finommechanikai gépgyárban elkészült a Kadr-103 SZC típusjelű stúdió videomagnó kísérleti sorozata. Az új berendezés lényegesen könnyebb és kisebb elődeinél. A készüléken meg lehet állítani a szalagot, lehet gyorsítani és lassítani. Szergej Boboljov tervezőmérnök beszabályozza az új videomagnót. Kétezer éve élő selyemgyártás Bár a selyem őshazája Kina, a selyemhernyó-tenyésztés és a selyem- szövés igen korán meghonosodott Koreában is. Az itteni selyemgyártás története több mint kétezer éves hagyományokban gyökerezik. Tárgyi emlékek igazolják, hogy már az időszámításunk előtti 1. század folyamán készült selyem a koreai félszigeten, amikor Korgurjo, Pekcse és Szilla államok létrejöttével megkezdődött az úgynevezett három királyság korának felvirágzása. Ebben az időszakban, egészen az időszámításunk szerinti 7. századi hanyatlás kezdetéig remekműveket hozott létre a koreai építészet és kézművesség. A kereskedők alig győzték szállítani a hazai nemesek és a környező országok előkelőségeinek a megrendelésére készülő nehéz brokátokat, pillekönnyű hernyóselymeket és színes szöveteket. Ezeket a régi tradíciókat elevenítette fel a korszerű selyemipar a KNDK-ban olyan sikerrel, hogy ma az itteni selyemáru keresett cikk a világpiacon. A Koreai Selyemszövő Kombinátban jelenleg 30 fajta selymet állítanak elő. Az export legnagyobb része jakszan-és foulard selyem, illetve brokát és szatén. Különösen nagy a keletje a foulard-nak, amely igen vékony, rendkívül lágy tapintású selyem. A kombinát selyemanyagai a szivárvány minden színében kaphatók. Nem egy közülük aranyérmes lett nemzetközi vásárokon. A hazai és a külföldi igények maradéktalan ellátására a tervek szerint a kombinátban a következő években a jelenleginek a kétszeresére, illetve háromszorosára növelik a termelést. A józan élet és a család kölcsönhatása Hogyan mutatkoznak meg a Szovjetunióban hozott alkoholellenes intézkedések a családi élet változásában? Konkrét statisztikai előrejelzést adni még korai lenne. A demográfusok ennek ellenére meg vannak róla győződve, hogy az alkoholizmus leküzdése - természetesen más tényezők közrehatásával egyetemben - pozitívan hatnak a családi kapcsolatok erősödésére. Csökkenni fog a válások száma, növekszik a szülési kedv, javul a gyermekek nevelésének légköre. 1980-ig a születések száma csökkenő tendenciát mutatott. Igaz, az utóbbi időben a helyzet a családot segítő állami intézkedések hatására valamelyest javult, ám a jelenlegi születési ráta még mindig nem elegendő az ország demográfiai utánpótlásához. A 60-as, 70-es években a születések csökkenése közvetlenül összefüggött a válások növekvő számával, amit jelentős mértékben elősegített az alkoholfogyasztás emelkedése. A statisztika azt bizonyítja, hogy a Szovjetunióban a válást döntő többségében a nők kezdeményezik. A válások felének oka a férj alkoholizmusa. Egyéb családi problémák esetén is ezt az okot említik a nők, mint taszító tényezőt. Vagy vegyünk egy másik tényt: a szociológiai kutatások azt bizonyítják, hogy sok nő a 3-4 gyerekes családot tartja ideálisnak, ám ennek ellenére csak 1 -2 gyereket szül. Ez érthető is, hiszen a leendő anya a gyerekek születése előtt számos tényezőt vesz figyelembe, így a családon belüli kapcsolatokat, a házasság tartósságát, saját és férje egészségét. Amennyiben a családi viszonyok konfliktusokkal terhesek, nagy a válás valószínűsége, természetesen kevesebb gyermek születik. A szakemberek jól tudják, hogy a szülők alkoholfogyasztásának kedvezőtlen hatása van az utódokra. A pszichiáterek, gyermekgyógyászok és ideggyógyászok egyöntetűen azt vallják, hogy a pszichikai és fizikai károsodással született gyermekek általában az iszákos családokból kerülnek ki. Az alkoholizmus, az iszákosság elleni harc sikere tehát kétségkívül javítani fogja az ország demográfiai helyzetét. Különösen nagy jelentőségű az ifjúság védelme. Hogyan lehet ezt elérni? Azt hiszem, aligha kell bárkit is meggyőzni arról, hogy a szabad idejét hasznosan, érdekesen töltő embernek aligha jut eszébe az italozás. A szabad idő értelmes eltöltésének érdekében jelentős munkát fejtenek ki az ország alkoholellenes önkéntes társaságai, melyek már több mint 3 millió főt számlálnak soraikban. Nemrég ellátogattam egy vállalati szabad idő klubba. A klub által szervezett foglalkozásokon az egész család részt vehet. A férfiak sakkoznak, a nők divatbemutatót néznek, a gyerekek játékos vetélkedőkön vesznek részt. Egyre több példa van a szabad idő ésszerű felhasználására. A városokban érdekesebbé és változatosabbá vált a parkokban és stadionokban folyó élet. Szabadnapokon a parkokban térzenét játszanak, énekes- és hangszeres együttesek lépnek fel. Érdekes jelenség, hogy a nézők közül többnek támad kedve bemutatni tudását e közönségnek. Az eredmény nyilvánvaló. Permben, ebben az egymilliós uráli városban például jelentős mértékben csökkentek az ittas állapotban elkövetett törvénysértések, és fék annyi embert kellett ittas állapotban letartóztatni. Csökkent a munkahelyi balesetek száma és az alkohol okozta egyéb megbetegedések is. Az optimális eredmény még messzi van. Az alkoholizmus elleni harcban igen fontos jelentősége van a társadalmi megelőzésnek. Az alkohollal való visszaélés egyik legnagyobb gátja a boldog családi élet. A kutatások azt bizonyítják, hogy a családor belüli rossz viszony gyakran nem az alkoholizmus oka, hanem eredménye, ameh egyébként ismét bizonyítja, milyen szoros a kapcsolat a demográfiai problémák és az alkoholizmus között. A családi életben előforduló konfliktusok és a házasság labilitása jelentős mértékben összefügg azzal, hogy az ifjúság nincs felkészítve a családi életre. E hiány póttá sára az iskola hivatott, ahol nemrég külön tantárgyat vezettek be „A családi élet etiká ja és pszichológiája” címmel. Az órák jelentős részét szentelik az alkoholellenes pro pagandának. A jogászok például az életből vett példákból bizonyítják, mennyire elő segíti az alkoholizmus a bűnözést, a pszichológusok bemutatják az alkoholista csa ládokban született gyermekek torz fejlődését. Az ifjúság antialkoholista nevelése ter mészetesen még tökéletesítésre szorul, ám az első lépéseket már megtettük. Ezzé kapcsolatban megemlítek egy érdekes tényt: az utóbbi hónapokban a Szovjetunió ban „divatba jöttek” az úgynevezett józan lakodalmak. A fiatal párt természetesei senki sem kényszeríti erre, ők maguk dönthetnek úgy, hogy alkoholnak nincs hely« az ünnepi asztalon. VIKTOR PER EVEGYEN C0 a közgazdaságtudományok kandidátusa, demográfu
