Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

1986. augusztus 2. NÉPÚJSÁG 9 Hobbija: tengerész­csomók BULGÁRIA Társulás a turizmusért Tengerészcsomókból gyűjtötte össze kollekcióját L. Hromcov, arhangelszki vi­torlásmester. Különleges múzeumában a kétszázat megközelítő kiállítási tárgy látható. Harminc éve, még kereskedelmi hajó­kon töltött fedélzetmestersége során vá­lasztotta ezt a hobbit. Kollekciója szinte minden kikötőben gazdagabbá vált. Így került hozzá á „török”, az „amorf”, a „va­dász” és sok más tengerészcsomó. Min­den egyes kiállítási tárgyról a tulajdonos egész történeteket tud mesélni. L. Hromcov különleges ismeretei sok­szor nyújtottak segítséget a szovjet fil­meseknek. Az általa készített kötélzettel szerelték fel például a „Péter cár ifjúsá­ga” és a „Fiatal Oroszország” című fil­mekben szereplő vitorláshajókat. 1600 tonnás úszódaru 1600 tonna teherbírású a Szovjet­unió legnagyobb teljesítményű, új úszó­daruja. Segítségével végezték el az idén tavasszal a Balti-tengeren egy óriási kőolajfúró sziget összeszerelését. Az úszódaruk építése a szovjet hajógyártás fontos területét jelenti. Ezek nagyobb ré­sze a Fekete-tengeri Szevasztopolban épül. A 100 tonnás „Csernomorec” és a 300 tonnás „Bogatir” kikötők és mólók építésénél, parterősítésnél és strandok bővítésénél kerül alkalmazásra. A „Vi- tyaz” úszódaru 36 méteres gémje elsül­lyedt hajók kiemelésére is alkalmas. Bulgáriában a turizmus egységes irá­nyításának feladatát az 1983-ban létre­hozott turista- és üdülési társulás látja el. Ez az állami szerv 165 társulást egye­sít, szervezi és irányítja munkájukat. A tagok a szervezeten belül kollektiven, több központi irányító hivatal bevonásá­val döntenek az üdülés és a pihenés or­szágos szintű stratégiai programjáról. A szervezet jelenleg legfőbb feladatának a turizmus minőségi javítását, a 2000-ig szóló fejlesztési programon belül a gyógyüdültetés intenzív fejlesztését, a Duna menti üdülőövezetek létrehozását, a magánszállások növelését tekinti. Há­roméves fennállása alatt ez a szervezet máris jelentős eredményeket könyvel­het el. A szálláshelyek száma az elmúlt évben 2,6 százalékkal nőtt a megelőző évekhez képest. A szakszervezet tulaj­donában lévő üdülőhelyek számát 5 százalékkal, a vállalati üdülési helyekét pedig 2 százalékkal növelték. A bolgár turistaszövetség hegyi turistaházainak pedig 3 százalékkal növekedett a forgal­ma. A turista- és üdülési társulás jó munkájának eredményeképpen 500 ezerrel többen vehetik igénybe a bolgár pihenőhelyeket. A közelmúltban Bulgá­riában mintegy 50 társulást és gazdasá­gi jellegű szövetséget hoztak létre a „tu­ristaipar" kiszolgálására. Ilyen céllal működik a félkész élelmiszereket gyártó Progressz Vállalat, a Trákia-Szuvenir egyedi emléktárgyakat gyártó vállalat és a Murgas, a hazai és külföldi halász- és vadászturistákat ellátó és szervező iro­da. A Balkan-autószerviz a konvertibilis valutával fizető turisták gépkocsijait ja­vítja. A szervezet szolgálatában áll a VIH­REN kötélpálya építő, tervező, üzemelte­tő szervezet. Ezeknek a társulásoknak a többsége fejlett műszaki eljárások fel- használásával dolgozik. Terveznek egy olyan társulást is, amely a turistaellátás­ban nélkülözhetetlen, hiánycikknek szá­mító termékeket gyártaná, akár egyedi megrendelés alapján is. A kis gazdasági tevékenységre szerveződött társulások eddig több mint hétmillió leva hasznot hoztak. A kilencedik ötéves tervidőszak­ban több mint 170 millió leva értékű be­ruházással fejlesztik a bolgár turizmust. Ezt az összeget új üdülőövezetek terve­zésére, a meglévők rekonstrukciójára, korszerűsítésére, a tömegesen látoga­tott turistaközpontok létesítményeinek bővítésére fordítják. Az üdülőket és pi­henőházakat sportlétesítményekkel és új szórakozóhelyekkel látják el. Szemüveg- keret fából Különleges szemüvegkeretet fejlesz­tett ki Tbilisziben Vehtang Dzsabadari iparművész. A keret teljes egészében diófából ké­szült, nem tartalmaz egyetlen fém- vagy műanyag alkatrészt sem. Az alkotónak a szépség és a tartósság mellett sikerült elérnie azt is, hogy az új keret könnyebb a korábbiaknál, nem dörzsöli az orr­nyerget, és ami különösen fontos, elekt­romosan sem töltődik fel. A diófából készült szemüvegkeret to­vábbi előnye, hogy gyártásához a fém- és műanyag keretekkel szemben fele annyi technológiai műveletre van szük­ség. Vízi dió a tajgában Szibéria klimatikus viszonyai között meglehetősen szokatlan zsákmányra, vízi dióra bukkant egy szovjet tudósokból álló expedíció. A tajgai tó felszínén virágzó nö­vény a számára oly idegen időjárási felté­telek ellenére is szemmel láthatólag jól érezte magát, gesztenyeízű lisztes magvai bő termést ígértek. A növénytan szakértői mindeddig úgy hitték, hogy a vízi dió - közönséges nevén : súlyom - csak a Szovjetunió déli területein tenyészik, mivel a párás meleget kedveli. A növény az enyhe éghajlatú tájak állóvizei­nek, az alföldi, síkvidéki folyók holtágainak jellegzetes színfoltja. Nos, élő bizonyíték cáfolja ezt a feltételezést, bár a tudósok előtt ismert tény, hogy valaha a történelem előtti időkben a súlyom megélt Szibériá­ban is. Néhány éve ugyanis - szőlő és magnólia társaságában - már találtak sulymot a szibériai Ob folyó partján, de az nem friss növény volt, hanem megkövese­dett maradvány. A harmadkor 65 millió év­vel ezelőtt lerakódott üledékeiből szárma­zott. A későbbi földtörténeti korszakokban fokozatosan bekövetkezett a nyugat-szi­bériai alföld eljegesedése, s így a harmad­kori melegebb éghajlathoz szokott nö­vényzet kipusztult. A tajga időnként más meglepetésekkel is szolgál a figyelmes kutatóknak. Köolaj- és földgázlelöhelyek feltérképezése során geológusok gyakran találkoznak Szibéria érintetlen ősvadonjaiban úgynevezett re- liktum növényekkel, állatokkal és tájakkal. Ezek a természet furcsa kis szigetei, ame­lyeken a megváltozott klímaviszonyok el­lenére is szívósan megélnek az egyébként biztos kihalásra ítélt növények és állatok. Mi támogatja fönnmaradásukat, mi ad erőt nekik a természeti katasztrófa túlélé­sére, miközben körülöttük tanyázó „roko­naik" elhalnak - eddig rejtély, találgatások tárgya volt. Született ugyan néhány felte­vés, de ezeket semmi nem igazolta. A titok­ra az űrfelvételek adták meg az egyértel­mű magyarázatot. Hogy a régi korszakok növényeinek és állatainak kis csoportja az új körülmények között is életben marad­hatott, abban a föld hőenergiája játssza a főszerepet. Alapos elemzésnek alávetve az űrfelvé­teleket, a tudósok megállapították, hogy a régi földtörténeti korszakokból megma­radt bioszigetecskék akkoriban keletkez­tek, amikor ugyanott létrejöttek a földké­reg repedései, amelyeken át folyamato­san áramlik az életet tápláló és megtartó hő. Minitraktor ÉPÍTKEZÉS A KOZMOSZBAN Újabb, párját ritkító szerelőműve­letre került sor a földfelszíntől szá­mított mintegy 350 km magasság­ban óránként csaknem 30 ezer kilo­méteres sebességgel száguldó űrobjektumon. Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolovjov szovjet űrhajó­sok, akik a Szaljut-7 űrállomáson dolgoztak, 1986. május 28-án kilép­tek a világűrbe, hogy kipróbáljanak egy kitolható rácsos szerelőszerke­zetet, ama perspektivikus építkezési blokkok egyikét, amelyek a jövőben alapul szolgálhatnak napenergiával működő áramfejlesztők, rádióte­leszkóp-antennák, más nagymére­tű szerkezetek kiépítéséhez. Gerenda a hengerben- Olyan szakaszba lépünk - mondja Vszevolod Lapcsinszkij, az Ukrán Tudományos Akadémia villa­moshegesztési intézetének tudo­mányos munkatársa -, amikor a föld körüli pályákon egyre szüksége­sebbé válnak a nagyméretű konst­rukciók. Ezek összeszerelt formá­ban egyetlen rakétával nem juttat­hatók fel. Egyetlen megoldás ma­rad: különálló blokkokból és egyes szerkezeti elemekből részenként kell összeszerelni őket. Az egyik elem - sajátos tartóge­renda - prototípusának tekinthető ami több méter hosszú, összecsuk­ható konstrukciónk. Ezt 1 méternél alig magasabb hengerbe rakva szállítják az űrállomásra. Az űrhajó­sok a hengert kiviszik a nyílt koz­moszba, és az űrállomás külső falá­hoz rögzítik egy erre a célra megfe­lelő helyen. A mi kísérletünkben a hengert az átjárószakasznál rögzí­tették. A rácsos szerkezet háromféle módon húzható ki: önműködően - villanymotor segítségével, kézzel - ehhez olyanféle húzókar van, mint amilyet emelőszerkezeteken alkal­maznak, s végül félautomata mó­don, a két említett módszert egyesít­ve. A rácsos szerkezet ugyanígy ösz- szerakható. Az egyik tartót a másik­hoz rögzítve nagy objektumok léte­síthetők föld körüli pályán. A végre­hajtott kísérlet során azonban ilyen feladatot nem tűztek ki. Számunkra most az a legfontosabb, hogy súly­talanság közepette és a nyílt koz­moszban ellenőrizzük minden me­chanizmus működését. Persze elő­zetesen elvégezték az elméleti szá­mításokat, a súlytalanságot imitáló feltételek között kipróbálták a mo­delleket. A tartószerkezet működé­sének reális feltételeit azonban nem lehet teljes mértékben reprodukálni a földön. Sok kérdésre csakis a kozmosz adhat választ. A többi kö­zött az érdekel bennünket, hogyan változik meg az űrállomás viselke­désének jellege a rácsos szerkezet kitolásakor. A messzire kitolt szer­kezet természetesen módosítja az egész orbitális együttes mozgását. Nos, ezeket a dolgokat kellett tisz­tázni a kísérlet folyamán. A szerelés két szakasza Az űrhajósok fél tízkor nyitották ki a kilépönyílást. Kizimnak és Szolov- jovnak az első szakaszban az állo­más külső felületéről le kellett ven­niük egy sor biológiai mintát, a me­teorgyűjtőt és bizonyos olyan anya­gokat, amelyeken huzamos ideig tartó szilárdsági próbát végeztek a nyílt kozmosz feltételei között. Teen­dőiknek ezt a részét befejezve az űr­hajósok hozzáláttak a fő műveletek­hez. Az előzetes elgondolás szerint ezeket mintegy két szakaszra osz­tották. Az első szakaszban az űrha­jósok előkészítik és kihúzzák a rá­csos tartószerkezetet, egyenes té­véközvetítést adnak. Ez a szakasz körülbelül egy óra hosszat tart. Ezután az orbitális komplexum a pálya árnyékos részét teszi meg a körülbelül fél óráig tartó rövid éjszaka folyamán. A legény­ség pihen, majd áttér a munkák má­sodik szakaszára. Ezek a munkák a tartószerkezet lebontásával érnek véget. Kizim és Szolovjov mindezt elvégezte. Az egész kilépés kis híján négy óra hosszat tartott. 23 óra űrséta Az elmondottakhoz hozzá kell még tennünk, hogy az űrhajósok számára ez immár a hetedik találko­zó volt a nyílt kozmosszal. 1984-ben rekordidőt - 237 napot - töltöttek a kozmoszban (az akkori legénység­nek még egy űrhajós - Oleg Atykov is tagja volt). Az 1984. évi expedíció folyamán Kizim és Szolovjov ötször tett űrsé­tát, egyedülálló szerelő munkálato­kat végezve az űrállomás egyesített hajtóműve fővezetékének helyreállí­tásán. További űrsétára került sor kiegészítő naptelepszekciók elhe­lyezése céljából. Kizim és Szolovjov akkor összesen körülbelül 23 órát dolgozott az űrállomáson kivül. A nagyszabású kozmikus építke­zés közeledtét bizonyítja, hogy nap­világot láttak a híradástechnikai, asztronómiai, meteorológiai, navi­gációs célokra, a természeti kin­csek tanulmányozására felhasznál­ható többcélú, nagyméretű rámpák műszaki tervei. Az ilyen orbitális létesítmények nagymérvű elterjedése szükséges­sé teszi az összeszerelésükhöz szükséges különféle önműködő ro­botok létrehozását. A szerelőműve­letek ellenőrzése, a berendezések szabályozása, s végül a legbonyo­lultabb munkák nyilvánvalóan min­dig az emberre maradnak. A kozmi­kus építkezés, amelyre nagy jövő vár, még csak most indul el a maga útján. MIHAIL CSERNISOV Csehszlovákiában is egyre nő az érdeklődés a kiskertek megművelését segítő gépek és eszközök iránt. Az igényekhez igazodik az ipar is. A képen a Prostejo- vi Agrozet Vállalat MT8-070 minitraktorát szemlélik az érdeklődők. Mi tagadás formás kis gép. Talán egyszer nálunk is kapható lesz. Vízibiciklizők a Fekete-tengeren

Next

/
Thumbnails
Contents