Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

1986. augusztus 16. / TOLNA '\ iríÉPÜJSÁG 9 Emlékezés a hősökre A felkelés múzeuma Besztercebányán A Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma egyike azoknak a helyeknek, ahol az ember eszével és szivével a múltat idézi. A Szlovákia szívében fekvő Beszterce­bánya 1944 végén a szlovák nép felsza­badító harcainak központjává vált. A múzeum már három évtizede működik a városban. A mauzóleum monumentális épülete az egykori városfal helyén épült, ott, ahol a múlt és a jelen adott kezet egymásnak. S ahogy a közelben folyó Garam vize, úgy folyik itt a múlt és a jelen a jövőbe. A múzeum évente sok ezer külföldi látogatót és hazai vendéget fo­gad. Az érdekes, modern épületben a látogatót az emlékterem fogadja, az is­meretlen harcos szimbolikus sírjával és az öröktüzzel. Innen a látogatók a leg­ádázabb harcok színhelyéről származó földdarabot tartalmazó urnákat tekintik meg - kilencven felégetett szlovák falu és település, s több mint kétszáz tömeg­sír földjét hozták el ide. A vitrinekben és a paneleken látszólag halott tárgyak vannak elhelyezve, amelyek azonban beszédesen vallanak azok életéről, sor­sáról, akik használták azokat. Ott van Alexander Markus kommunista harcos rabruhája, sűrűn „teleírva” öltésekkel, amelyekkel az ilavai börtönben naplóját jegyezte fel. Jozef Adamov viseltes be­kecse és báránybőr süvege a fasiszták által felégetett Klak községből. Egy kis gyermekcipőcske a kremniőkai tömeg­sírból, ahol a nácik több mint hétszáz embert gyilkoltak meg, közülük kétszáz­tíz nőt és ötvennyolc gyermeket. Amikor 1944 augusztusában kirob­bant az országos felkelés, nem csupán a felkelő hadsereg tagjai és a szlovák partizánok harcoltak, hanem háromezer szovjet állampolgár, a baráti cseh nem­zet kétezer képviselője, s csatlakozott a felkeléshez négyszáz francia, jugoszláv, bolgár, lengyel, német és magyar antifa­siszta is. A múzeum egyik vitrinében a látogatók megtekinthetik például egy fiatal francia partizánlány, Madeleine Petit ruháját. Szerepelnek itt dokumen­tumok csehszlovák hazafiak külföldi fa­sisztaellenes harcokban való részvéte­léről is. Hiszen csupán 1944 március vé­géig több mint háromezer szlovák kato­Az emlékmúzeum na állt be a szovjet hadseregbe. Tőlük származik például az odesszai kata­kombák tervrajzát őrző kőtábla, s szá­mos szovjet kitüntetés is, amelyeket a nagy honvédő háborúban tanúsított vi­tézségükért kaptak. Az érdekes doku­mentumok közé tartoznak azok a kitün­tetések is, amelyekkel Josef Stehlik fő­hadnagyot, a Franciaországban és Ang­liában harcoló csehszlovák repülőegy­ség tagját tüntette ki a francia és az an­gol kormány a hitleri fasizmus elleni har­cokban szerzett érdemeiért. Harminc év alatt majdnem 140 ezer tárgy és dokumentumanyag gyűlt itt ösz- sze. Sokat közülük ajándékoztak, máso­kat fel kellett kutatni. „Nemrégiben - me­sélik a múzeumban - kaptuk meg Stefan Kristóf hagyatékát. Ez a fiatal partizán a fasiszta bestialités áldozata lett. 1945. január 19-én végezték ki, két nappal ti­zenkilencedik születésnapja előtt. Ki­tüntetéseit, a szüleihez írt utolsó levelét anyja, a több mint nyolcvanéves Zuzana Kriátofová asszony nemrégiben ajándé­kozta a múzeumnak.” GABRIELA CHMELIKOVÁ Hogyan élnek a bolgárok? Versenyben az idővel „A bolgár ember a pénzzel tud takarékoskodni, de az idővel nem” - mondja Zahari Sztajkov professzor a szófiai Szociológiai Intézetben. Márpedig, amint mindannyian tudjuk, az idő kérlelhetetlenül és visszafordíthatatlanul múlik, nem vihetjük sem a bankba, ahol kamatozna, sem a matrac alá nem dughatjuk szűkösebb napokra. Az adatok azt mutatják, hogy miközben a japán munkás munkaidejének csak 1,95 szá­zalékát vesztegeti el, az amerikai a 3,8 százalékát, a francia a 8,3 százalékát - a bol­gár (akárcsak az olasz) a 10 százalékát. Hogyan él Bulgáriában a statisztikai átlagpolgár, akinek az átlagéletkora 70 év. Ne­vezzük őt Sztojanovnak, aki élete során 94 000 órát tölt munkával, 107 300 órát otthoni elfoglaltsággal, 135 300 óra a szabad ideje, és 276 000 órát fordít fizioló­giai szükségleteire. Kiszámították például, hogy egy 55 éves férfi 3350 olyan órát tudhat a háta mögött, amelyet borotválkozással töltött, (ugyan hány órát töltenek akkor a tükör előtt a nők?!). Bulgáriában heti öt napot kell dolgozni, napi 8,5 órás munkaidőben. A nyug­díjkorhatár férfiaknál 60 év, nőknél 55 év, egyes esetekben, például a bányászoknál kevesebb. Hogyan tölti szabad idejét Sztojanov? Ugyanezt a kérdést ő is feltette magának ta­valy, miközben a strandon unatkozott, és elhatározta, hogy kísérletet tesz: figyelni kezdte a kempingben pihenő, különböző nemzetiségű turistákat. Észrevette, hogy amikor pihennek, a csehek és a németek keveset dohányoznak, és sokat mozognak, a bolgárok és a lengyelek éppen a fordítottját teszik, ráadásul esténként szeszes italt is fogyasztanak. A magyarok valahol középen foglalnak helyet, nem mondanak le sem a labdázásról a strandon, sem esténként a vidám társaságról. A statisztikusok is megállapították, hogy a bolgár ember viszonylag passzívan tölti szabad idejét: egy- hatodát áldozza a tévére, vendégségben, barátoknál vagy vendégfogadással telik el napi 30-40 perce, ebből következik a magas cigaretta- és alkoholfogyasztás. Egy bolgárra évente 10 mozilátogatás jut. (Sztojanov második ezen a világranglistán). Könyvek, újságok és folyóiratok olvasására mintegy 18 percet szán naponta (ez is előkelő helyezés). A sport és a turisztika mutatói magasak Bulgáriában, de figyelem­be kell vennünk, hogy ez főleg a diákoknak és a fiataloknak köszönhető. Egy példa: munkába menet vagy onnan jövet Sztojanov hanyatt-homlok rohan az autóbuszhoz vagy a kocsijához, és - a franciákhoz és a lengyelekhez hasonlóan - fele annyit gya­logol, mint egy belga vagy egy amerikai, s egyharmadát annak, amennyit egy magyar vagy egy szovjet állampolgár. Abszolút számokban a dolgozó bolgár ember szabad ideje férfiaknál napi négy óra, és három óra a nőknél (összehasonlításul: egy új szak­mát 100 óra alatt, hangszeren játszani 300 óra alatt, idegen nyelvet 500 óra alatt el le­het sajátítani). Mindent összevetve, Sztojanov szabad idejét elegendőnek mondhat­juk. De lehetséges volna-e ezttovább növelni? Természetesen, ám ez kizárólag Szto- janovtól függ. Például, ha a bolgár ember növelni óhajtja felesége szabad perceit, ve­het neki mosógépet, ehhez azonban azt elő is kell állítania. Kiszámították: ahhoz, hogy a szabad idő egy órával több legyen, 36 perccel többet kell dolgozni. Ám a munkanap Bulgáriában olyan hosszú marad, amilyen eddig volt nincs tehát más hátra, mint a 10 százalékos munkaidő-veszteség lefaragása. GEORGI ASZJOV SZÍN AJ A Hegyre néző ablakok Szinaján a szálló hatodik emeleti szo­bájának ablakából a Bucsecs-hegység tárul elénk teljes szépségében. A nyári napsütésben a fenyők zöldje mögül elő­villan a csaknem másfél ezer méter ma­gasba emelt Alpin szálló, odább a drót- kötélpályák, felvonók, távirányítású ka­binok és libegők, amelyek különös va­rázst kölcsönöznek a hegyi utazások­nak. Itt az üdülőváros úgy építkezett, hogy az ablakok jó része a hegyekre nyíljon, hogy a turisták napkeltétől késő szürkületig gyönyörködhessenek a táj szépségében.- Szinaja ma Románia egyik legtöbb turistát fogadni tudó, egész évben mű­ködő üdülőtelepe. Csupán az utóbbi másfél évtizedben nemzetközi rangú szállodák sora épült, mint például az In­ternational, a Montana vagy éppen a Si- naja, másokat korszerűsítettek, tetőtől talpig új köntösbe öltöztettek, a legtelje­sebb kényelmet biztosítva. Persze, akadnak olyanok is, akiket jobban vonz a természet közelséges, a hegyek ölé­ben lévő szálláslehetőségek. Számukra is megfelelő körülményeket teremtettek a menedékházakban, fogadókban, pi­henőházakban... Jelenleg a szállodák­ban 2200, a motelekben 500, a pihenő- házakban 1500, a menedékházakban 400 személyt szállásolhatnak el egyide­jűleg. A vendéglátóipar még népesebb közönség fogadására vállalkozhat. Ét­termekben, önkiszolgálókban, falato­zókban, tehát Szinaja összes konyhái­ban a szezon idején több mint 7000 em­berre főznek, és még nem is esett szó a cukrászdákról, bárokról, büfékről. S ha már a számoknál tartunk, még annyit ér­demes megemlíteni, hogy a felvonók óránként 380 személyt röpíthetnek föl a hegyekbe. Szinajáról úgy tartják: két arca van, egy téli és egy nyári... Melyik vonzza job­ban a turistákat? Nos, Szinaja sajátosan és egyedülállóan szép fekvésével már maga bármikor nagy vonzóerőt jelent. És nem csupán az üdülők számára. So­kan érkeznek gyógykezelésre, a klíma kiválóan alkalmas idegrendszeri pana­szok kezelésére, betegségek után való rehabilitálásra. De nézzük tovább az üdülő két nagy szezonja által nyújtott tu­risztikai lehetőségeket. Télen valóságos síparadicsom, a hozzátartozó korszerű feltételekkel: különböző nehézségű sí­pályák, kezdőknek, haladóknak és ver­senyzőknek;- felvonók, sífelszerelés­kölcsönzők várják a téli sportok kedve­lőit. De Szinaja elsősorban mégis a bob- és szánkókedvelök leglátogatottabb üdülőtelepe. Számukra is minden felté­tel adott kedvteléseikhez. Nyáron pedig a kiránduló, természet- járók veszik birtokukba, akik többféle sportolási lehetőség közül választhat­nak. Az úszóknak például olimpiai mére­tű fedett uszodák is rendelkezésükre állnak... Közlekedés szonda nélkül Szegő Ágnes belgrádi levele: - Fülre­pesztő fékcsikorgás és a motor túlpör- getése - szinte elviselhetetlen a belgrádi utcák közlekedési zaja. A hipermodern kétkerekű csoda-motorok nyolcvan km/ óra feletti sebességgel száguldanak a város kellős közepén. Közlekedni - gya­logosnak, autósnak egyaránt - veszé­lyes, bizonytalan kimenetelű kaland Belgrádban. A gyalogosok, úgy látszik, fogadalmat tettek arra, hogy kizárólag a lámpa tilos jelzésénél kelnek át a zebrán az utca túloldalára. A taxisofőrök leg­többje valószínűleg nem is sejti, mire va­ló az irányjelző. A gé.pjármüvezetők reakciója egy-egy közlekedési helyzet­ben teljesen kiszámíthatatlan. Maguk a jugoszlávok is beismerik: nem ők vinnék el a pálmát a közlekedési morál világver­senyén. Évi átlagban ötezer súlyos közúti bal­eset történik Jugoszláviában - több, mint Európa bármelyik más országá­ban. Szerbiában - ahol talán a hat ju­goszláv köztársaság és két autonom tar­tomány közül legmagasabb a közleke­dési balesetek száma - tavaly 1280 ha­lállal végződő szerencsétlenség történt. A balesetek elsődleges oka, hogy a járművezetők, elsősorban a teherautó sofőrök, kamionosok, „kissé” alkoholos állapotban is a volánhoz ülnek. Jugosz­lávia azon kevés ország közé tartozik, ahol a közlekedési rendőrök nem hasz­nálják a szondát. Az ittas vezetésért egyébként 25 ezer dinár pénzbírság szabható ki. Legalább 10 évi börtönbün­tetés jár azért, ha az ittas vezető súlyos, esetleg halálos balesetet okoz. A szo­morú statisztika azonban az érvényben lévő büntető intézkedések hatástalan­ságát jelzi. A riasztóan sok közlekedési baleset okát sokan abban is látják, hogy máig nem egységes az országban a gépkocsivezetői képzés, köztársasá­gonként, tartományonként eltérőek a követelmények, a jogosítvány koren­gedménnyel megszerezhető. A legtöbb baleset nyáron történik, amikor Nyugat­ról Kelet felé megindul a hazalátogató vendégmunkások áradata. Hosszú út áll mögöttük, fáradtak és az utak állapota sem mindenütt jó: az útjelzések sok he­lyen kopottak és az útjavítások is nehe­zítik az egyenletes haladást. A Zágráb-Belgrád között jelenleg épülőben levő négyszáz kilométer hosz- szú autópálya, ha elkészül, sokat segít majd ezen a helyzeten. Az autósztrádá­ból azonban eddig mintegy 150 kilomé­teres szakasz készült csak el, s jelenleg bizonytalan, lesz-e pénz a folytatásra. A balesetek egy részét az elhasznált, de a krónikus hiány miatt kicserélhetet- len alkatrészek meghibásodása okozza. Az illetékesek ezért most azt tervezik, hogy valamilyen formában kötelezik a hat jugoszláv autógyárat a megfelelő mennyiségű alkatrész előállítására. Házasság kínai módra Kuangtung tartományban - s nem csak ott - magasra szökött az eladó lá­nyok árfolyama. A lányos szülök egy át­lagon felüli szépségű lányért nem keve­sebb, mint 5000 jüan „foglalót” kérnek a völegény-jelölttöl. Az átlagosan tetsze­tős lányok foglalója 2000 jüan, a legke­vésbé szemrevalóké 1000 jüan. A kínai kereseti viszonyok között ha­talmasnak számító összegeket a vőle­gény családjának le kell fizetnie, függet­lenül attól, hogy az 1981 óta érvénybe lévő kínai házassági törvény kifejezetten megtiltja, hogy a házasság alkalmából pénzösszeg cseréljen gazdát. Különö­sen a kínai falvakban élednek újjá roha­mos gyorsasággal a feudalista házas­ságkötési hagyományok, s ma már nem kivétel, hanem inkább szabály, hogy az eladó lányt... meg kell vásárolni. Mi több, egyre gyakoribbá válnak ismét a szülök által közvetlenül, vagy házasságközvetí- tök beiktatásával elrendezett házassá­gok. A kínai nőszövetség lapja súlyosnak minősíti a helyzetet és elítéli a házassági törvény lépten-nyomon való megsérté­sét. Évről évre nagyobb anyagi terhet ró a házasság a szülőkre és a fiatalokra egyaránt. A nősülő fiúk szülei mellett nö­vekszik az eladó lányok szüleinek a ter­he is. Mind nagyobb összegeket emészt fel a lány kelengyéjének a megvásárlá­sa, és természetesen a lakodalom meg­tartása. Mindent összevetve, ma már nem rit­kaság, hogy két fiatal összeházasítása legalább 10 000 jüanban kerül a két családnak. A nőszövetség lapja szerint tavaly Fucsien tartományban a falusi há­zasságkötések 47 százaléka került töb­be 3000 jüannál szülőknek és a fiatalok­nak. Gyakori eset, hogy a „fényes eskü­vő” anyagilag teljesen tönkreteszi a szü­lőket és arra kényszeríti a fiatal házaso­kat, hogy éveken át az esküvői költsé­gek törlesztésére dolgozzanak. Így azután érthető, hogy - bár ezt is' tiltja a törvény - terjed Kínában a házas­ság nélküli együttélés gyakorlata. A kí­nai jogászok lapja szerint ez ellentétes nem csak a törvénnyel, hanem a szocia­lista morállal is. A lap azonban nem első­sorban anyagi okokkal magyarázza a „vadházasságok" terjedését, hanem a „kulturális forradalom” káros maradvá­nyaival, illetve a kínai nyitási politika nyomában Kínába áramló burzsoá ideológia és erkölcs fokozódó hatásá­val. A felvonók óránként 380 személyt szállítanak a hegyekbe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents