Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-16 / 193. szám
I NÉPÚJSÁG 7 1986. augusztus 16. ** - m m ■ jr jr Az ut végén: TABÓDSZERDAHELY Míg döcögünk a poros földúton lefelé, azon tűnődöm, vajon ha térdig ér a hó és bokáig a sár hogyan jönnek el a tabódszerdahelyiek otthonról. Pedig a buszmegálló jó nyolcszáz méterre van a településtől, aki dolgozik mindennap erre jár, s cipeli télen nyáron haza a kenyeret, tejet, mosóport. Tabódszerda- helyen 29 ház van, és nincs bolt. Ilyenkor hét közben csak az idős asz- szonyok, a gyerekek, a gyesen lévő kismamák vannak otthon az eseménytelen kis faluban. Eckert Jánosné épp a szemközti konyhakertbe indul zöldséget, káposztát szedni az ebédhez.- Itthon vagyok én egész nap, főzök, takarítok, elcsoszogok a ház körül. A lányom Bonyhádon a téeszben, a vejem ugyanott a szárítóban dolgozik, az unokám meg karbantartó Juhéban a gazdaságnál. Este öt óra körül szállingóznak haza s akkorra itthon minden rendben van. Nem is esznek, rögtön rohannak a kertbe, megetetik az állatokat. Nyolc disznót tartunk, kacsát, baromfit, van velük dolog elég.- Mióta laknak itt Szerdahelyen?- Ezt a házat 1960-ban vettük, azelőtt Tabódon laktunk, a gazdaságtól kaptunk lakást. Konyhán dolgoztam, meg kinn a határban mikor hol kellett a munkáskéz. Igaz a gazdaságban csak kilenc évig voltam, de beszámították a cselédéveket is. Én ugyanis régebben szolgáltam Juhé- pusztán az intézőnél, aztán a Hoffman felügyelőnél, majd a zombai segédjegyzőnél. Huszonöt év munkaviszony után 2600 forint a nyugdíjam. Nem sok, nem is kevés, elég. Szóval megvettük a házat rendbetettük, és szeretünk itt élni. A házakat itt olcsón adták, s azelőtt iskola is volt. Megszűntették. Nem jól tették szegény kicsinyeket korán ki kell zavarni az ágyból, pedig hát itt majdnem minden házban van három gyerek.- Kik laknak itt a faluban?- Kétkezi munkások, meg egy kőműves. A gazdaságnál, a téeszben és az útépítőknél dolgoznak, az asszonyok közül sokan a zománcgyárban. Bejárók. Leginkább akkor vagyunk bajban, ha nagy a sár, és megbetegszik valaki. Ilyenkor Tabódszerdahelyről se ki, se be. A szülöasszonyok sem várhatják meg itthon az utolsó perceket, napokkal korábban befekszenek a kórházba. Boltba menni is elég körülményes, a legközelebbi Tabódon van, kocsival tíz perc, gyalog nekünk meg legalább egy óra. így aztán leginkább Bonyhádról szerzünk be mindent. Éppen elég hazacipekedni egy háromnapos ünnep előtt.- Milyen itt a buszközlekedés?- Hétköznap meglehetős, vasárnap semmilyen. Ha valaki injekcióra jár, vasárnap nem kap, ha betege van a kórházban megkér valakit, hogy kocsival vigye be a városba. Nem sok mindenkihez lehet fordulni, kocsija csak a Szabóék- nak van, meg nekünk. A múlt vasárnap is megharapta a kutya a Lajcsikét, az unokám autóba tette, bevitte a rendelésre. Az út, meg a busz lenne a mi panaszunk, ha végre mégiscsak meghallgat valaki - mondja Rézi néni, s puha papucsában átballag a kertbe. Libát terelnek az út teljes széliében a gyerekek. László Zoltán, a testvérei, és Katona Árpád. Zoli a legbeszédesebb, sorolja is azonnal mi minden van az udvarukban. A legfontosabb persze a liba, munkát ad egész nyárra, s mellette még játszani is lehet. Hunyóst a tarló melletti kiserdőben, s katonásdit a dombba vájt bunkerben. Sőt még olvasgatni is. Leginkább a „Vuk’’-ot. Nagy esemény előtt állnak, éppen: a téesz buszával Tamásiba utaznak a strandra. Megyek visszafelé, nyakamban fényképezőgép, a kezemben ceruza, és papír. Pöttyös ruhás fiatalasszony jön szembe, s kiabál integet már messziről: „Fénykép nem kell, fénykép nem kell, ide ne is jöjjön”. Megrettenek: ilyet nem mondtak még, s úgy tapasztaltam, hogy az emberek általában szeretnek vetet- kezni. Fésülködnek, mosolyognak, zsebbe gyűrik a svájci sapkát. Kiderül nyom- barvmi a helyzet: pesti ügynökök jártak Tabódon s 1800 forintért 21 képet küldtek Balogh Lászlóéknak a három gyerekről. Balogh László éppen itthon van szabadságon, javítja a házat. Egyébként a bonyhádi téeszben tehenész, lassan tizedik éve.- Osztott műszakban dolgozik, - így hát különösen gond a bejárás.- Megszokja az ember. Nyáron kismotorral járok, télen a téesz busza hoz visz. Csak a megálló van messze naponta négyszer.- Hogy kerültek ide Tabódszerdahely- re?- A feleségem Tolna megyei, én meg Porcsalmásról, Mátészalka mellől költöztem ide a szüleimmel. Az apám nővéré Tevelre ment férjhez, közelebb húzódtak egymáshoz a testvérek. Apámék tovább mentek, Úszódra a gazdaságba, én meg megnősültem, itt ragadtam. A munka jó, a fizetés is, a házat 30 ezerért vettük tíz éve. Azóta csak alakítgatom, renoválom. Mint sorban itt mindenki, hisz Tabódszerda- helyre nem ad építési engedélyt a bonyhádi tanács. Pedig biztos lenne aki építkezne hisze csak hét kilométerre vagyunk a várostól. így hát építgetünk. A mi házunkban volt az iskola, a nagyteremből két szobát választottam le. Tavaly fürdőszobát építettünk, bevezettük a vizet, - kellett már nagyon a három gyerek miatt.- Nem akartak innen soha elköltözni?- Én inkább, a feleségem viszont nagyon ragaszkodott Szerdahelyhez, hát maradtunk. Állatokat tartunk, nagy a kert megtermi az élelmet. Csak az építgetést fejezzem be egyszer, akkor minden rendben lesz. Most az előteret vakolom, s meg kell a kéményt is csinálni. Hatvanezer forintot vettem fel vakolásra - ennyi pénzt nem kapnék a házért, a kertért. így hát maradunk. Az asszony a zomángyár- ban peremtörlő, most gyesen van. Ha visszamegy akkor csak nappalos műBalogh László: Nem megyünk el innen, maradunk szakot vállal. Kell a pénz, kellett mindig is. Az amit itt lát, a ház, a három szoba, a fürdőszoba minden a két kezünk munkájából való. A gyerekeknek lesz majd egy kicsit rossz az iskolábajárás, és nemigen maradhatnak délután a szakkörön.- A szakkör igen, - keseredik el egy kicsit Baloghné, - dehát azért itt is sokmindent megtanulhat a figyelmes gyerek. Nem megyünk el innét, maradunk. Szép hely ez, jó ízű a viz, és reggelente madárfüttyre ébredünk. Kép, szöveg: D. VARGA MÁRTA Számítógépes nyilvántartás a Bőrdíszműben Kis teremben négyen állják körül az asztalon álló két gépet. A képernyőn számok olvashatók. Mindenfelé leporellóként összehajtott papírok, rajta adatok. Belföld háromszáz, negyvenkettő, harminc - Mészáros Istvánná, a Palota Bőrdíszmű szekszárdi gyáregységének főmérnöke számokat diktál. Aki még nem látott számítógépet illetve nem volt részese egy-egy adatátvitelnek annak bizonyára keveset mondanak ezek a számok. Boros Gyuláné szorgosan veri a klaviatúra billentyűit. A gyárból az adminisztrátorok közül hatodmagával vállalta, hogy megtanuljon a gép nyelvén „beszélni”.- Most új modellszámok következnek, - és ismét számokat diktál a főmérnöknő. Folytatódik a párbeszéd a gép kezelője és a gép között. A július havi termelés mennyiségének adatait, napi nyilvántartását táplálják a gépbe.- Pár hónapja annak, hogy Szek- szárdon a Palota Bőrdíszmű Vállalat gyáregységében bevezették a termelési adatok számítógépes nyilvántartását. Két Commodore 64-et fogtak be e munkára és hozzá felhasználják a teljes konfigurációt is. így nevezik ezt szaknyelven- tájékoztat minket Kiss Ernő, a Palota Bőrdíszmű termelési osztályvezetője, aki az adatrögzítők helyességét ellenőrzi. A konfiguráció az alapgép kiegészítő-berendezésekkel való ellátottságát jelenti. A kezdeti lépéseknél vagyunk - mondja Halasi Dezső a gyár igazgatója. Ezeknek az első lépéseknek is nagyon örülünk. Eddig a szekszárdi gyáregységben nem történt programozott nyilvántartás. A mai korszerű termeléshez szinte nélkülözhetetlenek ezek a berendezések. A naprakészség egyik feltétele lehet a számítógépek adatnyilvántartása. Ha a fejlődéssel lépést akarunk tartani, akkor nemcsak fogékonynak kell lenni az új iránt, hanem a lehetőségekhez mérten azt alkalmazni kell. Sőt, a lehetőségeket és az alkalmazáshoz vezető utat meg is kell találni. Az egész évi termelés naprakészen nyilvántartható. Tulajdonképpen ez már bennt van a gépben. Emellé csupán csak a napi adatokat kell bevinni. A betáplálás után néhány perc múlva megkaphatjuk a rendelés és a termelés állását. Hogy még mit dolgozunk fel a számitógéppel? Egyenlőre csak a termelés nyilvántartását és az utókalkulációt. De rövidesen, a kezdeti lépések után a gyár egyéb adminisztrációs munkáit is számítógépbe szeretnénk vinni. így a bérszámfejtést is. Minden a jó programon múlik és a programok helyi alkalmazásán. Nekünk jó programjaink vannak, helyi alkalmazásuk most történik. Tulajdonképpen ez azt jelenti, hogy kisebb módosításokkal a gyárhoz kell igazítani ezeket. TulajdonHalasi Dezső igazgató képpen ez zajlik most nálunk. A többféle program alkalmazása rengeteg lehetőséget adhat egy gyár életében. Nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy mennyit termeltünk, mennyi anyagot használtunk fel, hanem növelheti egy-egy vállalat, gyáregység termelését, segítőtárs, jó lexikon gyanánt, a rugalmas piacpolitika megteremtésében, egy-egy gyártási folyamat korszerűsítésénél, de termékváltásnál is. A vezető vagy a felelősen döntő személy kellő időben a szükséges információhoz jut. S ha az idő pénz, akkor a kellő információhoz jutás még több pénz. Szinte megfizethetetlen előnyt jelentenek ezek. Az operátor (programozó) segítségével a közeljövőben a termelés irányítására is szeretnénk igénybe venni ezeket a gépeket. Egy termék előkészítéséhez hatvan- hetven műveletre van szükség. A számítógépes nyilvántartás rögzíthető, jobban mérhető a műveleti idő, jobb az időkihasználtság, így a gyártási folyamatban rejlő,tartalékokat is jobban fel lehet használni. Egy-egy új modell gyártásának bevezetésénél szinte perceken belül kiszámítható a gazdaságosság. Pillanatok alatt megkapjuk a műveletek számát, az anyagszükségletet, a raktárkészletet, de tájékoztatást nyerünk arról is, hogy milyen speciális feladatokra kell felfigyelnünk, illetve, hol jelentkeznek akadályozó tényezők, amelyeket el kell hárítanunk. És mindezt a gyártás megkezdése előtt tudni nem utolsó dolog. A Palota Bőrdíszmű szekszárdi gyáregysége „házon belül” oldotta meg a számítógépes termelésirányítást, mégpedig úgy, hogy a fejlesztésre nem volt megfelelő alapjuk. Hogy hogyan lehetett ezt megvalósítani, arról Csókán Lajos személyzeti előadó, a vállalat MHSZ-titkára ad tájékoztatót. Az 1982-es főtitkári rendelettel kell kezdenem. E rendelet lehetőséget ad az MHSZ-klubboknak arra, hogy sporttevéCsokán Lajos személyzeti előadó kenységük mellett a klub munkát vállaljon. Nálunk egy jól működő klub van, a dolgozók nyolcvan százaléka tagunk. A vállalat vezetőségével arra a döntésre jutottunk, hogy az időközönként jelentkező pluszmunkát, a termelési csúcsoknál az MHSZ vállalja. Végsősoron döntenünk kellett a gmk, vagy a klub munkavállalása között. Úgy ítéltük meg, hogy az utóbbi forma kedvezőbb. A dolgozók harmincnegyven forintos órabérben dolgoznak, s a munkavállalás során az MHSZ a tagsági díj mellett önálló pénzforráshoz is jut. Eddig az így befolyt összegekből felújítottuk a fegyverparkunkat, a lőtermünket, a klub számára színes televíziót vásároltunk. Maradt még pénzünk és ezen vettük a számítógépeket. Vannak hozzá játékprogramok, szabadidőben a dolgozóink használhatják. Viszont a gép teljes kapacitására nincs szükségünk. A közös érdekeket nézve bérletidíj vagy lízing formájában szerződést kötöttünk a vállalattal. A felesleges kapacitást így a gyáregység hasznosítani tudja, a termelésben. SZEKÉR JÓZSEF Eckert Jánosné: Kétkezi munkások laknak itt A libalegelő Az egész évi termelés naprakészen nyilvántartható a számítógéppel
