Tolna Megyei Népújság, 1986. augusztus (36. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-16 / 193. szám

Mai számunkból

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA,

XXXVI. évfolyam, 193. szám.

ARA: 2.20 FI

1986. augusztus 16.. szombat.

T akarékoskodás és termékkínálat

Tavaly hétszázalékos fogyasztói árnövekedés és — ennek következtében — mindössze nyolctized százalékos, tehát a legjobb esetben is stagnáló reálbérindex. A Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének munkatársai azt vizsgálták, hogy minderre miként reagálunk, fogyasztói státusunkban? Ha tehetjük, védekezünk, oly módon, hogy most már egyre radikálisabban takarékoskodunk.

Lényegtelennek tűnő, de talán mégis jellemző .példa: az otthoni éléskamrákban — kivéve az éléskamrák nélküli „korszerű és kényelmes’' panellakások százezreit — manapság 15 millió üveg házi konzerv áll, vagy hatmillió üveggel több, mint egy évtizede. Merthogy drága és egyre drágább a gyári konzerv.. Az Országos Piackutató Intézet reprezentatív vizsgálata szerint a megkérdezett családok döntő többsége otthon főzi az ebédet és még inkább a vacsorát, mert a hazai fogyasztók nem fogadták el a drasztikusan emelkedő vendéglői árakat.

Kevesebbet költünk ruházkodásra, mert az elmúlt másfél évtizedben több mint 80 százalékkal drágultak a ruházkodási cikkek, s inkább otthon mossuk még az ágyneműt is, ahelyett, hogy a Patyolatba vinnénk. S persze inkább csak a- hagyományos, a viszonylag még olcsó mosógépeket keressük, ment az automata ugyan kényelmesebb, ám önmagában is drága, s az energiafogyasztása is meggondolásra készteti a fogyasztókat. Tehát egyre inkább saját magunk szolgáltatói vagyunk: festünk, mázolunk és tapétázunk és persze bütyköljük az autóinkat, ily módon is kompenzálva a méregdrága javítási költségeket, s a benzin árának 1975 és 1983 közötti 280 százalékos emelését. A szakértők egyébként úgy tartják, hogy a benzinár elérte azt a küszöbértéket, amelyet átlépve komolyan számolni kel-1 a tömeges ktícsileállításokkal és a tömeg- közlekedés zavaraival. Még akkor is. ha a távolsági tömegközlekedési eszközöket is egyre ritkábban vesszük igénybe; kevesebbet utazunk, kirándulunk, mert egy négytagú családnak manapság utazni valóságos luxus, a szolgáltatás pedig változatlanul csapnivaló.

S kevesebbet víkendezünk, azért is, mert az átl-ag- keresetűek számára- a szállásköltségek is megfizethetetlenek.

Takarékoskodunk úgy is, hogy a szó szoros értelmében véve egyre kevésbé takarékoskodunk. Az OTP-betétállómány korábbi .gyors ütemű növékedése a nyolcvanas évtized fordulóján megtört; aki teheti, az nem a lakosság bankjában kamatoztatja az időlegesen fölösleges pénzét, hanem va-gy valamilyen vagyontárgyba fekteti, vagy — mert ma már ez is lehetséges — valami módon spekulál. ..

S aki nem teheti? Akinek fillérnyi szabad rendelkezésű jövedelme sincs? Nos, ő megpróbálkozik —■ divatos kifejezéssel: élve — valamilyen „jövedelem- pótló tevékenység” felkutatásával vagy kénytelen az igényeit lejjebb szorítani. Az utóbbiak közé sorolandók az idős -korú kisnyugdíjasok, az alacsony jövedelmű többgyermekesek és a pályakezdő fiatalok. Védekezési lehetőségeik korlátozottak, már csak azért is. mert az olcsóbb, de nem feltétlenül rossz minőségű

— árucikkek többnyire eltűnnek a boltokból. (Miért is ne? Az dl-csó árun nincs nyereség, nincs haszon, gyártásukra hát mi Okból vállalkoznának az iparvállalatok?) Hasonló a helyzet a szolgáltatóüzemek,né] is: tagadhatatlanul többen vannak, nagyobb a kínálat, látszólag éles a versenyhelyzet, tehát minden lehető módon próbálják megszerezni a megrendelőiket

— csak éppen ár-versen-y nincs közöttük. Mintha ösz- szeesküdtek volna: árat pedig nem csökkentünk, viszont egygmás árai-t 'felhajtjuk.

Ennek is van magyaráaa-ta: a szolgáltató kisszervezetek, nyereségük nagyabb részét inkább a dolgozóik jövedelmének növelésére használják fel és elhanyagolják az eszközeik, a működési körülményeik fejlesztését. S mi módon növelhető a nyereség? Az árak emelésével. (Egyébként ez nemcsak a szolgáltatóiparra érvényes.)

Takarékoskodnának a lakást építők is, ám az épí- töan-yagiipaT diktálja a tempót: a hagyományos építőanyagok helyett inkább csak a korszerűnek kikiáltott méregdrágákat kínálja-. Egyszóval: ta-ka-rékossági törekvéseinket keresztezi az egyre jobban torzuló — a pénzünkkel, ha úgy tetszik a vásárlóerőnkkel aránytalan- áru — termékkínálat, amely végül is, miközben takarékoskodnánk, kikényszeríti a fogyasztói pazarlást is.

A SZÉKI, vagyis a Szakszervezetek Elméleti Kutató- intézete a szakszervezeték hivatásából adódó egyik legfőbb feladatának tett eleget ezzel a felméréssel. A bériből! és fizetésből élők érdekvédelmét szolgálta ez a vizsgálat is. De hogy ez az érdekvédelmi tevékenység hatékonnyá váljék, szükség lesz a vizsgálatból adódó következtetések levonására és a nélkülözhetetlen intézkedések meghozatalára, A többi között az ipar, a Szolgáltotószektor árfelhajtó törekvéseinek megakadályozására, az olcsóbb cikkek mennyiségének és választékának bővítésére, látszatverseny helyett a valós piaci verseny kikényszerítésére és több másra.

VÉRTES CSABA

A MEGYEI TANÁCS VB FELADATTERVE

(.?. old.)

LOVASISKOLA

TAMÁSIBAN

(4. old.)

A TIHANYI SZOBRÁSZ (11. old.)

HAJTÄNYOK.

GŐZMOZDONYOK

PAKSON

(5. old.)

HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.)

MÚLTUNKBÓL

(6. old.)

AZ UT VÉGÉN : TABÖDSZERDAHELY

(7. old.)

HÁZI robotok munkában

(12. old.)

VÉGE A

GYÜJTÔGYERTYANAK (12. old.)

ASZTALITENISZ- NAGYÜZEM TOLNÁN (13. old.)

INTERJÚ /KOVÁCS ISTVÁN VEZETŐEDZŐVEL (13. old.)

ZELTWEG KÖVETKEZIK (13. öld.)

Losonczi Pál fogadta a MAPRJAL vezetőit

Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken a Parlament Munkácsy-termé- ben fogadta az Orosz Nyelv- és Irodalomtanárok Nemzetközi Szövetsége végrehajtó tanácsa irodájának tagjait. A magyar államfő, mint a MAPRJAL VI. kongresszusának fővédnöke, eszmecserét folytatott a nemzetközi szövetség főtitkárával, Vita- Híj Kosztom arowal és a testület más képviselőivel.

A baráti hangulatú találkozón részt vett Ber-ecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának titkára, Rátkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, Bíró Gyula, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Ott volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete.

Újabb színnel gazdagodott egyébként pénteken a MAPR- JAlL-kongresszus küldötteinek programja: nonstop

filmvetítés keretében ismertették a különböző országokban folyó orosz nyelvtanításban alkalmazott nyelvleckéket és módszertani anyagokat. Egy másik csoportban a kezdők számára készült nyelvleckéket vetítették nagy érdeklődéssel kísérve.

Összehangolt légiirányítás a távol-keleti térségben

A távol-keleti polgári légi közlekedés biztonságának javítására szolgáló műszaki létesítményt avattak fel pénteken az Egyesült Államok, Japán és a Szovjetunió illetékesei.

A műszaki berendezés a nap 24 órájában „forró drótot” tart fenn Anchorage, Tokió és Habarovszk repülésirányító központjai között. Működése

lehetővé teszi, hogy azonnal intézkedhessenek a Csendesóceán északi térségében nehézségbe került, vagy eltévedt polgári repülőgépek megsegítésére. Létesítését annak nyomán határozták el, hogy 1983. szeptember 1-én a szovjet légvédelem lelőtt egy 269 utast szállító délkoreai utasgépet, amely szovjet légtérbe repült.

TEHERAUTÓ ÓRIÁSOK (8. old.)

HÉTRŐL {HÉTRE r~ HlRRÖL IHlRRE

(3. old.)

HEGYRE NÉZŐ ABLAKOK (9. old.)

NYELV ÉS JELLEM (10. old.)

Kotorják és kövezik a

Siót

fákat. Ugyanis a Sió—Duna találkozásánál szélesítik a medret. Olyan terv is van, hogy télen esetleg itt vesz tegelnek majd a hajók, amennyiben nem tudnak ti Dunán közlekedni. A nagy szabású munka hosszabb időre ad elfoglaltságot a vízügyi építő, tervező szervek nek.

— Pj—Ka —

mederben, hiszen a víz csak mellmagasságig ér.

Az elmúlt hetekben feldolgozták a több mint tízéves csatornáról — árvízkapuról — gyűjtött tapasztalatokat és elkészítették a szabályozás tervét. Azzal egy- időben pedig megkezdték a kő idehordását. Ugyanis több ezer tonna kőre van szükség, és az ártéri területen jószerivel csak ilyen száraz időjárási viszonyok közepette lehet tehergépkocsikkal dolgozni.

A régi Sió medernél rakodták le a követ, s most hordják a szabályozás színhelyére. Ibt először a partot lenyesik, s egyenletessé téve, a rézsűre mintegy 100 centiméter vastagságban rakják le a követ. Lánctalpas traktor segíti a munkát. Az embereknek szinte csak egyengetni kell az odahordott követ, bár némelyik több mázsát is nyom. A munkával jól haladnak. A kövezést még az idén befejezni szándékoznak, ám az időjárás az ilyen jellegű munkánál nagyon befolyásolja a tempót, egyáltalán a munka végzését.

A jobb oldalon a zsilipből kijövő víz nem tudja úgy sodorni a partot, hogy az iszap ne rakódjék le. Most a kövezéstől várják, hogy a víz erejét medertisztító munkára foghassák.

A baloldalon egy kotrógép dolgozik. Inkább a baloldali rész telítődik, ezért már néhány éve is kellett ott iszapot kotorni. Most azonban halaszthatatlan az

iszap eltávolítása. A géppel egész nap dolgoznak. Szerencse, hogy alacsony a víz, így a baggert szinte a vív, színéig le tudták vinni. így gyorsabb, könnyebb a munka és hatékonyabb is.

Két éve az erdőgazdaság a vízügyi rendelésre mintegy 30 méter szélességben kivágta a Sió mindkét port ján a zsilip alatti részen a

Nagy munkába fogtak a vízügyi építő szervezetek a Sió torkolati mű alvízi térségében.

A sok éves használat után most vált szükségessé a Sió szabályozása, azaz kotrása és a partszakaszok kövezése. A csatorna a zsilip alatt lassú folyású, a Duna vízmozgása nem „húzta” ki az iszapot, inkább fölnyomul, s a vízzel érkező iszap lerakódik. A vízi közlekedés szabályai előírnak bizonyos csatornaszélességet, ezt itt már nem lehet mérni. Szűk a két part közötti víztükör, s különösen most, alacsony vízállásnál látszik ez meg. Szinte gyalog át lehetne lábalni a

Lánctalpas traktor tolja a partra & védőanyagot

A csatorna bal partján szinte a vízszintnél dolgozik a kotró