Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

1986. július 9. KÉPÚJSÁG 5 _ Rfitfárlnl# - A dolgozóknak általában állandó jelleggel Di Igád OK összetartozó csoportját nevezzük brigádnak, melyek elsősorban fizikai, de szellemi munkák elvégzésére is szerve* ződhetnek. Az iparban általában meghatározott feladatok elvégzésére szervezett kollektív egység a brigád. A forma természetesen lehet több­A munkában és a Kiss Józseffel, a TÁÉV Latin'ca Sándor szocialista brigádjának vezetőhelyette. sével a megyei kórház szom­szédságában épülő ABC már elkészült falai közt talál­koztunk. Beszélgetőpartnere­met arra kértem, beszéljen magúkról, a brigád által el­ért egyéni és csapateredmé­nyekről. — A tizenkét tagú ifjúsági brigádunk 1980-ban alakult, kőművesek vagyunk — mondja Kiss József, A szo­cialista brigádok közötti versenyben bronz, ezüst, majd arany fokozatot értünk el. Rendszeresen részt ve­szünk politikai vetélkedőkön, szakmai versenyben orszá­gos szinten is értünk el do­bogós helyezéséket, a Ju­goszláviában rendezett erő­próbán is jól szerepeltünk. Elnyertük a kiváló brigád címet, ami a fiatalokból ál­ló brigádok között bizony nem mindennapos dolog. Brigádvezetőnk — most saj­nos beteg — Építők napja alkalmából Kiváló munkáért miniszteri kitüntetésben ré_ szesült. — Milyen a brigádtagok közti kapcsolat, tart-e a munkaidő leteltével is? — A brigádot is saját ma­gunk „építjük”. A nálunk dolgozó szakmunkások közül csak azokat hívjuk végleg magunk közé, akivel együtt tudunk dolgozni és a munka utáni kirándulásra vagy mo­ziba is szívesen megyünk közösen. — Mi a. véleménye arról a nem véletlenül elterjedt felfogásról, hogy az építke­zés olyan hely, ahol ha egy munkás dolgozik is, legalább öt társa csak nézi? — Nem szabad általánosí­tani. Nálunk nem láthat a járókelő a többiek rovásá­ra lógó, iszogató brigádta­got, mert azt nem tűrnénk meg magunk között. Napon­ta előfordul viszont, hogy el­végzőnk olyan munkát is — szigetelés, betonozás — ami nem a mi feladatunk lén- ne, de szakemberek hiányá­ban hetekkel késleltetné az építkezést, ha mi csak a ma­gunk szakmájában dolgoz­nánk. Alkalmiak és állandóak Árnyas fa alatt, kisszéken ülő kis társaság, ítérdükön rajztábla, azon valamiféle írat, kezükben írószer. A fű­ben rádió szól, a négy azonos korúnak tűnő fiú mellett egy idősébb férfi üldögél. Nézik az utat, beszél'gétnek és je- gyezgetnék valamit. Aki elő­ször pillant meg egy ilyen kis brigádot, talán eltűnődik, vajon mit is csinálhatnak? A válasz igen egyszerű, forgalmat számlálnak, és ez­úttal mégha alkalmi jelleggel is, de brigádot alkotnak. Ez a módszer annyiban üdvözí­tőbb, mint az elektromos számlálás, hogy itt többféle szempont is figyelembe ve­hető. Manufaktúra-brigád ? ! Ügy is felfoghatjuk, mert egyikük számlálja a nehéz- gépeket, másik a pótkocsis teherautókat, harmadik a lassú járműveket, negyedik pedig mondjuk a külföldieket. Mert azokat is számlálják, ebből is egy statisztika ké­szül, A tizenkétórás számlálás — reggel hattól este hatig nézik a forgalmat — munkálatai­nak a felét diákok végzik. Az üzemmérnökség egész év­ben 12 800 órát tőit el ennek a munkának az elvégzésével. Felkeresték a környékbeli iskolákat, hogy egy-egy diák- brigádhoz hozzájussanak, ám sehol sem tudták ezt a dol­gozók szervezett formában lebonyolítani, pedig hozzák, viszik a diákokat, felügyele­tükről is gondolkodnak, és a munka sem nehéz. A nyolca­dikat elvégzett gyerekeknek ■havi 48 órát kell ily módon egy alkalmi forgalomszám­láló brigádban eltölteni. Igaz, ebben a brigádban vannak állandó csapattagok is — a felnőttek — akiknek minden­napi munkáját ilyen esetek­ben a diákbrigádoknak a gardírozása jelenti. A Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja Az 1985-ös év meghozta a régen várt eredményt az előregyártó üzem Biráj Zoltán vezette szocialista brigádjá­nak. Az előzetes értékelések és a szocialista brigádvezetői tanácskozás döntése alapján a Vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet nyerték el. A brigád 10 éve alakult, az első években a szocialista brigád és a zöldkoszorús cím elnyerése után egyfoly­tában aranykoszorús kitün­tetést kaptak. Jelenlegi tag­jai öt éve dolgoznak együtt, a brigádvezető pedig 10 éve dolgozik a vállalatnál. Munkaterületükön, az elő­regyártó tizemnél válameny­nyien gépkezelői munkakör­ben dolgoznak. Feladatuk a betonkeverő- és előregyártó- részleg kiszolgálása. Emellett az összes hozzájuk tartozó gépet karbantartják és javít­ják. Arra a kérdésre, hogy mi az a többletteljesítmény, aminek alapján megpályáz­ták és elnyerték a kiváló cí­met, a brigád tagjai a követ­kezőket mondták el: — Az 1984. évben az előre­gyártó üzem Kiváló Építés- vezetőség címet ért el — mondja Bráj Zoltán brigád­vezető. — Az eredmények el­érésében jelentős szerepe volt a betonkeverők munkájának is. Az üzemi eredmények és teljesítményeink alapján ál­talában 100 százalék felett teljesítettünk, és elmondha­tom, hogy maradéktalanul eleget tettünk a brigádmoz­galom hármas jelszavának. — Az üzemnél a tel jes lét­számú gépkezelői gárda 11 fős kellene, hogy legyen — teszi hozzá Csizser Sándor. — és hosszú ideje csak heten vagyunk. Ilyenformán min­denkinek többféle munkát kell végeznie, éppen azon a területen, ahol azt a terme­lés megkívánja. Tényszerű­en bizonyítható, hogy a vál­lalat valamennyi építkezésén elrendelt túlóra esetében ne­künk minden esetben itt kell lennünk, mert betonkeverés nélkül mások sem tudnának dolgozni. — Kollégáim és én vállal­tuk, hogy egész évben mun­kakezdés előtt fél órával megkezdjük a munkát, hogy a kinti területen már hét óra­kor a megrendelt beton biz­tosítva legyen — mondja Szalai István. Az egyórás ebédidőt fél órára csökken­tettük — ezt is váltva —, hogy a betonkeverés folya­matos legyen. A vállalatnál; de a szo­cialista munkavenseny-moz- gálomban is jelentős szere­pük van az újításoknak. Mű­száki konferenciákon, és szinte minden fórumon han­goztatják ennék jelentőségét, és ösztönzik a dolgozókat újí­tások megtételére. Bors Imre elmondása sze­rint a brigád több éve pró­bálkozik »munkájuk ésszerű­sítésével, újítással. Az 1985-ös évben a brigádnak hat újí­tását fogadták el. Ezeket az üzem területén magük készít tik el, és alkalmazzák is munkájúk során. — A tmk-költségek terüle­tén jelentős — az előző évihez képest 40 százalékos megta­karítást értünk el. — Üzemünknél az összes kisebb javításokat, vagy kor­szerűsítéseket mi végezzük el — mondja a brigádvezető. — A gépeink több mint a fele már évek óta nullára futott, ennek ellenére ezek­kel dolgozunk, rendszeres karbantartás mellett, meg­felelő eredményességgel. Az elmúlt évben 3000 óra társadalmi munkát végzett a brigád. Jeléntős segítséget adunik a mórágy! óvoda építésénél a helyszínein, a saját szociális épület építésénél, és 100 óra betonkeverést végeztünk tár­sadalmi munkában. Teljes létszámmal részt vettünk a kommunista műszakon, ami­nek bevételét a szekszárdi sportcsarnok építésére aján­lottuk fel. Elmondták, hogy a kollega- litás mellett jó barátok Is, közel azonos életkorúak, és egymást is szívesen segítik. Nemcsak a munkában tar­tanak össze, hanem a munka utáni közös szórakozásban is. Szinte minden hónapban van valamilyen önálló kez­deményezésűik »a sport terüle­tén, a társadalmi munkában, illetve közös szórakozás­ban. A brigádtagok mindegyike hangsúlyozta, hogy a köz­vetlen vezetőjük messzeme­nően közrejátszik a brigád jó ■teljesítményében. Az 1986. évben hasonló szellemben végzik munkáju­kat, szeretnék elért eredmé­nyüket »megtartani. Szabó György főművezető megerősítette az elmondotta­kat, elmondta, hogy a brigád munkafegyelme jó, munkáju­kat rendszeresen elvégzik, szinte minden túlóra vagy társadalmi munka végzésére vállalkoznak. Az elmondottak alapján javasolta a brigádot a kiváló címre, és reméli, hogy ez év­ben is hasonló eredményeket érnek el. (Megjelent a TOTÉV Híradó júniusi számában.) féle, a feladatoknak és a brigádban dolgozóknak a szakképzettsége szerint lehetnek a brigádok szakmai jellegű, vegyes összetételű, komp­lex, vagy akár ütembrigádok. A mezőgazdasági nagyüzemekben már működnek önelszámoló, gépesített komplex brigádok is. szakma kiválói ( TU DÓSlTÓNKTÓL) »Lázas tevékenység foga­dott a munkahelyen, ahol a Gemenc Volán legjobbnak ítélt brigádját kerestük. Szemlére készült a „csapat”. — Technikai szemle előtt minden kézre szükség van — mondja Fejős Béla, a Ki­lián György szocialista bri­gád vezetője, akinék nincs sók ideje velünk beszélget­ni, egyik szeme a javító ál­lásokat figyeli. — Jól összeszokott a kol­lektíva, tizenhárom szerelő tartozik a brigádhoz, de nem vagyunk bábonásák. Mun­kánkat két (kezünkkel, no meg a fejünkkel végezzük. Megalakulásunk — 1972 — után végigjártuk a szocia­lista címek valamennyi fo­kozatát, egészen a masten i kiváló címig. Az újító mozgalomban élen jár Beke Lajos, aki ép­pen egy hengerfejei emelt kl. A brigádból idén né­gyen kapták elismerést, ki­váló dolgozó kitüntetésiben részesültek, hasznos ötletei­kért, újításaikért. Ennél is többet mond, hogy a kis kö­zösség legfiatalaibbja is tíz­éves törzsgárdaiag, a bni- gádvezető — neki ez az el­ső munkahelye — 20 éve dolgozik a vállalatnál és hárman már több mint 25 éve szerelik a kocsikat. Palik Dénes, a Közlekedési Minisztérium főosztályveze. tője adja át Fejős Béla brigádvezetőnek (jobbról) az el­elismerő kitüntetést. — Tőlünk senlki sem akar új munkahelyet keresni — büszkélkedik Fejős Béla. — Leendő brigádtagjainkat »na­gyon megválogatjuk és a ta­nulásban sem maradunk le. Az utóbbi években min­denki továbbképezte magát, mert ez elengedhetetlen a technikai eszközök, eljárások fejlődése miatt. Mester szak­munkások lettek ketten, technikusi Oklevelet kaptak ugyanennyien- és négyen érettségi bizonyítványt sze­reztek. Elmondható, hogy a brigád tagjai szocialista mó­don dolgoznak, tanulnak, él­nek. Közben a brigádnapló is előlkerült: fényképek, ok­levelek, újságkivágások ta­núsítják, hogy vállalásaikat eredményesen teljesítik. Az egyik oldalon görbe sorok — egy idős asszony köszö­netnyilvánítása, akit kézi­kocsival ajándékozott meg a brigád. Akad kirándulásról, sportrendezvényről készült fotó, csakúgy, mint véradók­nak, szakmai vetélkedő he­lyezettjeinek járó emlékpla­kett. Becsületes, lelkes mun­kájukért a közelmúltban kapták meg a Közlekedés Kiváló Brigádja elismerő cí­met. Az együtt szórakozás haszna A szocialista brigádmozga- ilom mindig emlékezetes ese­ményei közé tartoznak az évenként megrendezendő bri- gádtaíáUkozók. Egy-egy munkahely szo­cialista brigádjainak munka­helyi estjei mellett az ilyen családias összejövetelék min­dig kiváló alkalmat teremte­nek arra, hogy a különböző »munkahelyeken dolgozó, más és más munkát végző dolgo­zók oldottabb formában, és »nem munkaidőben, emberileg is közelebb kerüljenek egy­máshoz. Az ilyen kollektív ünne­peket mindig nehezen tudja elfelejteni az ember. Mégha ákamá is, aktkor sem tudja megtenni, mert valami fon­tos információt, elvtársi vagy kolilegálás kapcsolatot, új is­meretet vagy egy más mun­kahely munkaszervezési új­donságát viszi haza „vásár­fiaiként”. Nemrégiben Dunaföldvár adott otthont a tizenegyedik megyei brigádtalálkozónak. A többnapos rendezvény- sorozaton megyénk szocialista brigádjai közül több, mint félezren tartották fontosnak, hogy ezen a rendezvényen családostul megjelenjenek. Hogy részt vegyenek, és hogy ápolják bniigádkapcsolataiikat más brigádókkal, más bnigád- »tagokkal. Magam is jelen voltam az esemény első, nyitó napján. Szembeszökő volt az a felsza- badulhság, és az az együttes öröm, amely a találkozásokat, a sportversenyeket és a kul­turális rendezvényéket kísér­te. Az öröm percei közül talán azok voltak a legmaradan- dőbbak, amikor a programok során a Dunaíöldvárra elho­zott gyerekek kérdezni és »beszélni kezdtek. Mert hallgatagon ők sem tudták végigülni a két napot. Őket is érdekelte, hogy apáik- anyáik miért beszélnek a munkahelyről, a kirándulás­iról, az órabérekről, és a munkahelyi légkörről olyan sókat. Az együttsörözés hosz- szú perceiben sem volt más­ról szó, mint arról, amiről a nyitóbeszédében az előadó is szólt. Persze, ők oldottabban fo­galmazták meg a találkozó célját, és az együtt töltött idő hasznát. Ők csak azt mond­ták, hogy van értelme ezek­nek a találkozóknak. Az előadó pedig így fo­galmazott: „A találkozó nép­szerűségét az is jelzi, hogy a munkahelyeken dolgozó kö­zösségek azért is választják szívesen a kikapcsolódásnak ezt a formáját, mert az utób­bi évékben ezek a találko­zók egyben családos prog­rammá is váltak, és a barát­ság jegyében szerveződtek.” Ha ez mind együtt van a brigádtlalálkozókon — mert igen — akikor mindenben gazdagodunk. Nemcsak a hrigádok, de más közösségek is. A sióagárdi „Vasököl” Simon János a Sióagár- di Sióvölgye Termelőszövet­kezet mun kaverseny-bi zott- ságána'k elnöke tájékoztat bennünket a brigádéletről. — Jelenleg hat szocialista »brigádunk van — mondja — azért hat, mert tavaly óta kettő egybeolvadt, ősz-1 szesen száZtizenkílencen van- níak. Közülük tavaly két bri­gád 'kapta meg az arány, kettő az ezüst, és szintén kettő a bronz fokozatot. Mind a hat brigádunk ak­tívan részt vesz az üzem-* ben és a faluiban, a társa- dalmi munkában. Rendsze­resen patronálják az isko­lát és az óvodát, de szíve­sen építenek járdát és par. kosítják a lakóhelyet. Ebéd után Simon Jánossal kocsi­ba ültünk, áthaladva a Sár­víz feletti hídon a major­ban a „Vasököl” brigádot lá­togattuk meg. Jó hangulatban fogadott a lakátoiábrigád. Alig néhány perccel oda érkezésünk előtt jött a hír telefonon, hogy Nagy István brigádtagnak kislánya született, a máso­dik. Baruts István lakatos bri­gádvezető aki egyben a me­gyei munkásőrség ellátósza­kasz parancsnoka mondja: Mozgalmas életet él a bri­gádunk. A tagság fele mun­kásőr, van köztünk MSZBT- és téeszvezetőségi tag is. A sok tisztség mellett a társadalmi munkában is ki­vesszük a részünket. A kö%* ségben legutóbb az orvosi rendelő felújításánál segítet­tünk. Az épület teljes laka­tos munkáját készítettük el. Az üzemen belüli társadal­mi munkában a szárító kar. bantartását vállaltuk el. Bri­gádunkban többen végezték el a marxista középiskolát, Kiss Erzsébet éppen az idén. Hét végeken is összetart a csapat — folytatja a brigád- vezető. Sökan építkeznek közülünk, itt Sióagárdon, ki házat, ki tanyát, a munkák­nál segítünk egymásnak és nemcsak a segédmunkát, a lakatosmunkát, hanem az egyéb szakipari teendőket is ellátjuk. — Három évvel ez­előtt hozzám jöttek mert én építkeztem, folytatja Hor­váth István, nyolcvannégy­ben Nagy Istvánékhoz men­tünk, az idén Baruts István épít, hozzá járunk, jövőre pedig Hegedűs Sándorhoz megyünk. Nemcsak a sió­agárdiaknak segítünk fűzi hozzá, hanem még a szek­szárdiaknak is. A sportcsar­nokba a kosárlabda döbófla- lat készítjük, a munkánkkal már majdnem készein is va­gyunk. Itt áll az udvaron. Az oldalösszeállítást ké­szítették: Bognár Cecil, Czakó Sándor, Lengyel András, Rostás Ilona, Sza­bó Sándor, Szűcs László János és Szekér József. A készülő új ABC-ben

Next

/
Thumbnails
Contents