Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-09 / 160. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam. 160. szám. ÁRA: 1,80 Ft 1986. július 9., szerda SZOVJET LAPOKBÓL (4. old.) BRIGÁDOK (5. old.) A HÚSOS KUPA IGAZI IZEIT JELENTETTÉK (6. old.) GÉPBÉRLET AZ AGROKERNËL (3. old.) es Mitterrand folytatta megbeszéléseit Külügyminiszteri és gazdasági tárgyalások Megbeszélés » Kremlben (Telefotó) keddi) összesen több mint öt Eredményes félévet zárt a Műszergyár Asszonyok a gépek mellett a fúrórészlegben várnak kisebb feliadatok az Kedden délelőtt a moszkvai Kremlben folytatódtak Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Francois Mitterrand francia köztársasági elnök megbeszélései. Francois Mitterrand hétfőn érkezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására a Szovjetunióba. Mindjárt az érkezést követően a két vezető zárt ajtók mögött folytatta azt a politikai párbeszédet, amelyet még a múlt év októberében Mihail Gorbacsov párizsi látogatásakor kezdtek meg. Amint g hétfői megbeszélésekről kiadott jelentésiben hangsúlyozták, a két vezető arnntík tudatában ült asztalhoz, hogy megbeszéléseik konkrét, pozitív eredmények elérését szolgálják. Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand kedd délelőtt egyaránt nyugtalanságának adott hangot a nemzetközi helyzet veszélyes alakulása miatt. Hangsúlyozták: új szemlélet, a realitások felismerése szükséges ahhoz, hogy kedvező fordulat következzék be — jelentette ki Gennagyij Gera- szimov, a szovjet külügyminisztérium sajtószóvivője moszkvai sajtóértkezletén. A két ország vezetőjének zárt ajtók mögött tartott két megbeszélése (a hétfői és a órán át tartott. A szovjet fél kiemelten szólt a fegyverkezés veszélyeiről, hangsúlyozva, hogy amennyiben az újabb fordulójához értkezik, akkor már néhéz lesz megállítani. A Szovjetunió ugyanakkor — nemzetbiztonsági érdekeinek szem előtt tartásával — minden tőle telhetőt megtesz a kiút, a megoldás felkutatása, a fegyverkezési hajsza megállítása, a leszerelés érdekében — jelentette ki a szóvivő. A második találkozón szó esett az önálló francia nukleáris ütőerőről, e fegyverzet fejlesztési programjáról, valamint arról is, hogy Franciaország is érdekelt a leszerelés megvalósításában. Mihail Gorbacsov hangsúlyozta: a Szovjetunió megértéssel fogadja, hogy Franciaország szuverenitásának jegyében maga kíván dönteni védelmi erejének szintjéről — mutatott rá Geraszimov. A keddi megbeszélésen megtárgyalták a csernobili baleset következtében kialakult helyzetet is. Mihail Gorbacsov tájékoztatta tárgyalópartnerét a szerencsétlenség következményeinek felszámolásáról. A szóvivő beszámolt arról, hogy köbben kétoldalú tárgyalások kezdődtek Eduard Sevardríadze szovjet és Jean-Bernard Raimond francia külügyminiszter között is. A tárgyszerű légkörű megbeszélésen — amelyet szerdán folytatnak — áttekintették a nemzetközi és az európai helyzetet, a kelet —nyugati kapcsolatok és a stockholmi konferencia alakulását. Ugyanakkor gazda sági tárgyalásokra is sor került. A gazdasági tárgyalásokon a szovjet fél szorgalmazta az új együttműködési formák alkalmazását, egyebeik között szó volt a kompenzációs üzletek bővítéséiről is. Egyebek között felvetették annak lehetőségét, hogy a szovjet— francia együttműködés keretében mezőgazdasági gépeket összeszerelő üzemeket létesítsenek a Szovjetunióban, illetőleg szabadalom alapján gyártsanak konfekciótermékeket és cipőket. Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand ma folytatja a megbeszéléseket, ezeken több olyan kérdést is megvitatnak, amelyékre nem jutott idő a második találkozón: egyebek között a regionális konfliktusok problémáját —' hangsúlyozta végeztetői Gennagyij Geraszimov. Eredményesen teljesítette a féléves tervet — amit lévén gyáregység, cselekvési programnak neveznek — az MMG-AM szekszárdi gyára, vagyis a szekszárdi Műszergyár. A program az első félévre 215 milliós termelési értéket írt elő, ezt sikerült 7,1 százalékkal túllépni. Az eredményt a gonddk ellenére, illetve azok megoldásával érték el. A kapacitás hiányát például túhJfával, a nem termelő területek bevonásával és szervezési intézkedésekkel pótolták. A második félévben sem üzem dolgozóira, a tervezett termelési érték 235 millió forint. A gyárfejlesztés teTén az első félévben elkészült a szereidé világításának a korszerűsítése, a felújított zsírtala- nítóban beindult a próbaüzem, elkészült a veszélyes hulladékok tárolója. Leválasztották a kibővített daraboló műhelyt. A második félévben befejezik a gailván- sor és a melegüzem tetőszigetelésének a felújítását, a higanyos szereidé ablakait reluxával látják el. Fotó: Kántás Gyászszertartás Esztergomban Gyászszertartás a Bazilika előtt *------------------------------------• r a • « r ! r . _ . / Kegyeletes szertartáson vettek végső búcsút kedden Esztergomban a 76 éves korában elhunyt Lékai László bíborostól, esztergomi érsektől, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökétől. A Bazilika előtti téren 9 órától a felravatalozott koporsó előtt több ezer gyászoló vonult el, megadva a vég- tisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdődött a gyászszertartás. A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Csehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A Vatikánt Roger Etchega- ray bíboros képviselte. Jelen voltak a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető képviselői, továbbá külföldről érkezett katolikus egyházi vezetők. Ott volt a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala, Veszprém, Somogy, Komárom megye és Esztergom Város Tanácsának elnökei, valamint a hazai katolikus intézmények, szerzetes- rendek képviselői. Fábián János kanonok, főegyházmegyei kormányzó üdvözölte az egybegyűlteket, s felolvasta azt a részvéttáviratot, amelyet II. János Pál pápa küldött Lékai László halála alkalmából. A gyász- szertartást — több főpap közreműködésével — Franz König nyugalmazott bécsi érsek, bíboros, a pápa személyes képviselője vezette. A szertartás során négy búcsúbeszéd hangzott el. Paskai László kalocsai érsek a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar képviseletében méltatta Lékai László főpásztori munkásságát, életútját. Ez á pálya — mondta — Zalalövőről indult, egy vallásos család otthonából, a piarista atyák gimnáziumában, a veszprémi egyházmegye papneveldéjében, majd Rómában, a Német- Magyar Kollégiumban és a Gergely Egyetemen — jezsuita atyák vezetésével — folytatódott 1934-:ig, a poppá szentelésig. Ezt követően Lékai László Veszprémben, a papnevelő intézetben, ugyancsak ott, a püspöki irodán, majd Balaton lel lén, Zalaszentivánon, Badacsonytomajon tevékenykedett. 1972-ben püspökiké szentelték, és főpásztor lett a veszprémi egyházmegyében. Innen Esztergomiba került, majd 1976-ban VI. Pál pápa esztergomi érsek prímássá és bíborossá nevezte ki. Mint főpásztor, minden erejével arra törekedett, hogy közismertté lett püspöki jelmondata szerint — „A megnyesett fa kizöldül” — a Magyar Római Katolikus Egyháznak új hajtásai fakadjanak. Emlékké pék sokasága elevenedik meg azokban, akik távolról látták és hallották, és azokban is, akik közelről ismerték személyét, munkáját, vívódásait, eredményeit. Fáradtságot nem ismerve vett részt a liturgiában mindenütt egyházmegyéjében, s az országban másutt is. Ez mindig alkalom volt arra, hogy találkozzon híveivel. Méltó keretet és helyet akart b'ztosíta- ni a liturgiának, ezért fáradozott a templomok megújításán, új templomok építésén. Főpásztori tevékenysége mellett ízig-vérig magyar ember volt. Szerette népünket, hazánkat. VI. Pál pápa engedélyével elkészíttette a Magyarok Nagyasszonya kápolnáját a római Szent Péter bazilikában, hogy az oda betérőket emlékeztesse a keresztény magyar múltunkra. A magyar nép szeretete vezette közéleti tevékenységében is. Felelősségteljes feladatának tekintette, hogy — az ő szavai szerint — a realitás talaján, a kis lépések politikájával, az őszinte dialógussal továbbfejlessze az állam és az egyház közötti jó kapcsolatot, amelynek építésében korszakos munkát végzett. Amikor most elbúcsúzunk tőle, összegezzük munkáját, érezzük, hogy az egyben történelem is volt, amely folytatásra vár — mondotta végezetül Paskai László. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke szólt ezután az egybegyűltekhez : — Eljöttünk ide mi is, ál. látni és társadalmi szervezeteink képviselői — mondta —, hogy a Magyar Népköz- társaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s egész népünk nevében kifejezzük részvétünket, és • együttérzésünket Lékai László koporsója előtt. A Magyar Római Katolikus Egyház kiemelkedő vezetője távozott az élők sorából Lékaí László elhunytéval. Személyében olyan főpaptól búcsúzunk, aki egész életében egyháza, népe és nemzete érdekéit képviselte. Azon fáradozott, hogy a magyar katolicizmus tekintélyét. hazánk jó hírnevét itthon és a nagyvilágban egyaránt öregbítse. A szolgálatot nemcsak hirdette — gya. korolta is. Egyéniségéből sugárzott az igazi keresztény humánum, minden megnyilatkozásában az ember örömeiről és gondjairól szólt. Mint nagy műveltségű, a mai társadalmi valóságban élő ember felismerte és nagyra érékelte azt a szociális harmóniát, amelyet a mai magyar társadalom valósított meg. Ez volt minden cselekedetének a kiindulópontja. Lékai László — aki munkáscsaládból származott, s ezt magas egyházi tisztségeiben sem feledte el — mélyen megértette és magáévá (Telefotó) tette a magyar nép társadalmi és politikai törekvéseit, s tevékenyen segítette Bzok megvalósítását. Elválaszthatatlanul egybeforrt népével, vallási közösségével, s nemcsak kiemelkedő egyházi, hanem kiemelkedő világi, közéleti vezetőnek, igazi hazafinak is bizonyult. Kállai Gyula ezután fel- idézte: — Lékai Lászlónak nagy szerepe volt abban, hogy hazánkban az állam és az egyházak viszonya immár hosszú idő óta felhőtlen. Alkotmányunk minden magyar állampolgár számára biztosítja a vallás szabad gyakorlását. Államunk teljesíti ezzel kapcsolatos feladatát: garantálja polgárai lelkiismereti szabadságát, őrködik annak zavartalansága fölött, s ugyanakkor mindenkitől — hívő és nem hívő embertől egyaránt — megkívánja törvényeink tiszteletben tartását. Ez a 'kölcsönösség egyaránt kifejezi az állam és az egyház érdé-, keit. Nemcsak a mi törekvésünknek és kitartó munkánknak köszönhető, hogy ez a példás együttműködés és partneri viszony az állam és az egyházaik között létre, jöhetett. Végezetül Kállai Gyula azt mondotta: Lékai László munkában és küzdelmekben gazdag élete lezártával nyugodjék békében, és éljen tovább népünk emlékezetében! Ezt követően Tóth Károly református püsipök a magyarországi egyházak nevében elmondott búcsúszavaiban egyebek között arról szólt, hogy Lékaí László egy nagy múltú egyház legmagasabb tisztségében is emberséges, s szerény tudott lenni. Ügy maradt hű egyházához, hogy egyidejűleg nyitott és szívélyes volt Magyarország többi vallást» embere iránt is. Vallotta, hogy egyházának jelen kell lennie a nagy történelmi folyamatban —* nem akadályként, hanem segítőként. Tudta: felelősség, gél tartozunk népünkért, világnézetre való tekintet nélkül. Felismerte és hirdette, hogy a nemzeti gondok közös gondjaink. Magyar Ferenc, az Üj ember című lap főszerkesztője búcsúzott ezután a világi hfvők nevében. Hangsúlyozta: Lékai László sokat fáradozott azért, hogy a hívő emberek élethivatásuk, foglalkozásuk, munkájuk során is tanúságot tehessenek igazi emberségről, mindennapi helytállásról. A gyászszertartás végén elhangzott a Szózat, majd a gyászolók elénekelték a Himnuszt. Ezután a főszékesegyház kriptájába, végső nyughelyére vitték Lékai Lászlót.
