Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-07 / 158. szám

S NÉPÚJSÁG \ 1986. július 7 Jóakarat Versenyek Káprázatos megnyitó a Lenin-stadionban VI. Húsos Kupa nemzetközi súlyemelő verseny Az új serleg is Szekszárdon maradt Színvonalas végjáték a gálán Hallos (Szekszárdi ezúttal annyit emelt, ami a kupagyő­zelemhez kellett így kellett volna 1. ve Liège—N. Nijmegen 1-1 x 2. Uerdingen—St. Liège 3-1 1 3. Górnik Z.—FF .Malmö 1-0 1 4. Rosenborg—Videoton 2-2 x 3. Erfurt—FF Kalmar U-0 1 6. Grasshoppers—Aarhus 4-1 1 7. U. Dózsa—Admira W. 2-0 1 8. Magdeburg—Bröndby 1-1 2 9. Siófok—Odense 0-2 2 10. Linzer ASK—L. Poznan 1-1 x 11. Göteborg—Vitkovice 5-0 1 12. FTC—Sturm Graz %0-l 2 13. Saarbrücken—örgryte 2-1 1 ~r 1 14. Düsseldorf—MTK-VM 3-3 x Guczoghy: gőzerővel Augusztus végén kettős feladat elé néz Guczoghy György, a tólengés három­szoros Európa-bajnolka. Előbb a Baráti Hadseregek Szpartakiádján vesz részt a Koreái NDK-ban, majd Pe- kingben a Világ Kupán mu­tatja be tudását. — Gőzerővel későiünk, és nem tagadom: szép szerep­lésiben bízóim mindkét ese­ményen — mondotta. A tavaszi egyéni bajnok­ságon vereséget szenvedett klubtársától, Borkai Zsolt­tól. . — Meggyőző módon elő­zött meg. örültem sikerének, mégha vetélytársak is vá­gyunk. A lehető legjobb ba­rátságban készülünk, vetél­kedünk. Élmény marad az idei magyar bajnokság, hi­szen színvonalas, a végsőikig kiélezett volt mindvégig. Az év fő eseménye a Világ Ku­pa, mely talán felér egy vi­lágbajnoki egyéni összetett döntő színvonalával is. Nem tagadom: jól esne, ha revan- sot vennék Barkáin. Guczoghy György mindig is híres volt kísérletező ked­véről. Esetleges új elemek, melyekkel a most következő két eseményen előrukkol? — Gyűrűn eddig is szere­pelt a repertoáromban az úgynevezett „fagott dupla- szaltó”. Ezt most tovább is fejlesztettük. Némi átkötés­sel hatot forgok. Szinte egy­huzamban, a gyűrűkarikák elengedése nélkül. Látvá­nyos, nehéz sor ez. A múlt héten egy alkalommal már megcsináltam edzésen. Ta­lajon a dupla szupplé elsa­játítása a soros feladat, nyújtón pedig két kézről indulva hajtom végre a Giengerről elnevezett elne­vezett elemet úgy, hagy egy karra fogok vissza. T or nászaink veresége Már az előírtak utáni pontkülönbségből jósolható volt, hogy Magyarország női tornász-válogatottja megszo­rítani sem tudja majd az NSZK legjobbjait. így tör­tént, Vöbringenben a sza­badon választott gyakorla­tok bemutatását követően a hazaiak majdnem hétpontos, jelentős vereséget mértek Lukács József vezető edző csapatára. Az egyéni össze­tettben a nyugatnémet Isa­bella von Lospichl diadal­maskodott 77,05 ponttal. A legjobb magyar, Ladányi Andrea 76,35 ponttal máso­dik helyezést szerzett. A csapatviadal legmagasabb értékét von Lospichl érte el, 9.75 pontot kapott sza­badon választott talajkom­pozíciójára. A csapatverseny végered­ménye: NSZK—‘Magyaror­szág 378,60:371.80. ígéret szép szó, ha meg­tartják úgy jó... Hanzlik Já­nos, a Tatabányai Bá­nyász vezető edzője még tavaly Szombathelyen meg­ígérte, hogy az idei Hú­sos Kupán itt lesz, hi­szen annyi jpt hallejt mat­erről a viadalról az utóbbi időben. Aztán a délelőtt fo­lyamán, a csapatverseny kel­lős 'közepén „berobogott”. Természetesen nem egyedül, hanem magával, hozta kiváló versenyzőjét, a VB-bronzér­mes Király Lászlót, aki a kö­zépsúly nagy e°yénisége, s dobogóra lépése általában él­ményszámba megy. Szép sor­jában, lassacskán befutottak a délutáni gála nagy egyé­niségei. Köztük többek kö­zött az Ózdi Kohász kitűnő­sége, Csengeri Kálmán, aki a nem túl fényesre sikeredett kart -m ar x -istadti EB-n is pontszerző volt, valamint a diósgyőriek már most nem­zetközileg jegyzett emelője, Kertész Attila. És akkor még nem is szóltunk a hazai me­zőnyben számottevő fiúkról, a pécsiek újdonsült országos bajnokáról, Lénárt Ferenc­ről', valamint a házigazda ku­pavédő szekszárdiak két üd­vöskéjéről, Bertusröl és Dal- 1 ősről. Az előbbi korosztá­lyos, míg az utóbbi többszö­rös felnőtt országos bajnok. De ne vágjunk a dolgok elébe, egyelőre maradjunk a délelőtti csapatverseny küzdelmeinél, A házigazda Szekszárdi Dózsa, a ZTE, a PMSC, a Bp. Húsos, valamint a Pápai Húsos gárdája szállt, hardba az új trófeáért, ugyanis a házigazdák a régit tavaly véglegesen elnyerték. A dobogóra lépés előtt alkal­munk nyílt beszélgetni a szákvezetőikkel, akik a vég­kimeneteit illetően — enyhén szólva' — eléggé pesszimistán ítélték meg helyzetüket. Már nyilatkozataikban is túlsá­gosan tisztelték a szakosz­tályi rangsorban előttük já­ró lilákat, no meg a hazai dobogó elnőye... Még Viczai Alajos, a Dózsa esetleges ri­válisának a DMSC vezető ed­zője is ezt mondta: — Az előzetes jelekből ítélve ez az új serleg is legalább egy évig még Szekszárdon marad. Pe­dig a pécsi szakvezető kezé­ben ott volt igazi ütőkártya­ként a kis Dénárt, akinek a gálán nyújtott produkciójá­ért járó pontértéket hozzá­adják a PMSC csapatának teljesítményéhez. No, és ott volt még a délelőtti fellépés folyamán a meesekailjaiak öttagú csapatában a rutinos Szabó, aki hosszú éveken ke­resztül országos bajnokságo­kon bizonyított és kissé le­eresztve is biztos pontszerző­nek számított a PMSC csa­patában. Amolyan „langyos” gya­korlatokkal, biztonsági fogá­sokkal indult a viadal. A szekszárdi és a pécsi ver­senyzők dobogóra lépéséig a szürke egykedvűségbe az ho­zott némi szint, hogy a ko­rábbi években általában, csak statisztáló Bp. Húsos ver­senyzői mennyire magabiztos gyakorlatokat produkáltak. A fejlődésükről, életképessé­gükről érkező előzetes híre­ket most is igazolták. Az el­ső fogásnemben, a szakítás­ban tapsot kapott a nézőktől Sinkovics és Horváth Zsolt — az előbbi 130, az utóbb 127,5 kilóig jutott. A két legjobbnak titulált együttes fiainak bemutatko­zása nem túl fényesre sike­redett. A szekszárdiak kö­zül Imre 115, Cserekiei 130, Mátrai pedig 125 kilóig ju­tott a szakításban, A pécsi­eknél is akadt gond jócskán: Ferenczi és Kállai, a vára­kozásnak megfelelően, nem tudott semmi pluszt nyújta­ni és a „jó öreg” Szabó is csak árnyéka volt önmagá­nak. Ezek után nem számí­tott meglepetésnek, hogy a Bp. Húsos súlyemelői állták a sarat a két patinás klub erős legényeivel, Hiába, nem jött be a jós­latunk, amikor előzetesünk­ben azt írtuk, hogy most az új időpontban, nyáron több­re lesznek képesek a fiúk a VI. Húsos Kupa nemzetközi meghívásos versenyén. Levo­nult a nagy versenyihuilám, és ismét a pihenés, avagy már az erőgyűjtés időszaká­hoz érkeztek. Eme feltevés ■igazságát a második fogás­nem a lökés is igazolta. Im­re Gyula, a szekszárdiak „ré­gi motorosa” meg is jegyez­te: — Jó pár kilóval elma­radtam a legjohbamtól, de csapattársaim is. Hogy ezek után mégis dó- zsás siker született? Hát hogy is mond juk : tula jdonképpen a sportban ez is benne van... Nem volt a mezőnyben ezút­tal olyan együttes, aki élni tudott volna a lehetőséggel, az igazi bravúr képessége azért még a kellemes meg­lepetést okozó fővárosiakból is hiányzott. A szekszárdi­aknak a gyengébb délelőtti tel lépés után is „állt még” a zászló, hiszen Bertus és Dal- los személyében volt még két gálásuk, akiknek az eredmé­nye a végkimenetel szem­pontjából sokat nyomott a latba. (Balogh László, veze­tő edző eképp vélekedett: — Bertusékban mindenképpen lesz annyi, hogy bebiztosít­ják győzelmüket.) Tizennyolc fiú — köztük hat jugoszláv (Radnieki Zornbor, Spartak Subotica), három lengyel (Qrzelwalm Lodz) lépett dobogóra a vár­va várt gálán. A legnevesebb vendég, Király László a csil­logó kristályokat, vázákat szemrevételezve megjegyez­te: — Ezek az értékes díjak igazán csábítóak, ha ezt elő­re tudom, akikor visiszafo- gyasztok és felveszem a kesz­tyűt... Ezt úgy kell érteni, hogy két, nemzetközi poron­don is nagy hazai riválisá­val, Csengerivel és Kertész­szed. így viszont a mérleg nyelve piciit feléjük billent, már csak azért is, mert mindhárom versenyző előze­tesen azért elmondta: ezúttal egyéni csúcsközeli „ménkű” nagy súlyokat emelni, ha akarnának, akkor sem tud­nának. A nemzetközi ponttáblázat alapján kiszámított ered­mény így sanszot adott Dal- losnak, Bertusnak arra, hogy olyan pontértékeket „termel­jenek”, amivel maguk mögé ufcasiítlhatják a klasszisokat, ök sem tudtak ezzel élni. A szekszárdi szakvezetés nyil­vánvalóan azt tartotta fon­tosnak, hogy „biztos, ami biztos” alapon hozza a két fiú azt, ami a kupa megnye­réséhez kell. Dallas egy si­keres fogást csinált a szakí­tásban 115-ön, lökésben pe­dig 130-on. Bertus pedig ez­úttal 140 és 160 elosztásban 300 kilóval biztosított. A pé­csi Lénárt viszont nagyon akart, de nem lett ebből más, mint görcsös erőlködés. A három fentebb már em­lített versenyző, viszont gon­doskodott csemegéről. A sza­kítás után Kertész két és fél kilóval (152,5-öt teljesített) elmaradt és érezni lehetett, hogy a lökés végeredménye arra ad már választ: Király vagy Csengeri? Király vala­mi iszonyatos erővel 190-nel nyitott, Csengeri viszont hi­bázott — igaz, ezúttal lénye­gesen könnyebb testsúllyal — a 182,5-en. De másodikra ragyogó technikával, és per­sze kondícióval, kilökte a súlyt és érezni lehetett, hogy az üdvösséghez vezető 185 kg is meglesz. Elcsendesedett a nézőtér. Tudtuk, ha feláll vele, akkor a rá jellemző robbanékony kilökés után uralni is tudja a súlyt. A gyakorlat az- „előírt” forga­tókönyv szerint zajlott, ami Csengeri egyéni győzelmét jelentette. Érdemes szót ejteni a gá­la külföldi résztvevőiről is. Nagyszerű színvonalához igencsak hozzájárult a jugo­szláv Zrrnic Vladimír és a lengyel Zbignew Lukasevic. A nagy súlyoknál Királyék mellett mindketten, verseny­ben voltak és több ■ sikeres, látványos gyakorlatot ab­szolváltak. A VI. Húsos Ku­pa végeredménye: 1. Szek­szárdi Dózsa 6222, 2. PMSC 5799, 3. Bp. Húsos 4998 pont­tal. Egyéni: 1. Csengeri Kál­mán (Ózdi Kohász), 2. Ki­rály László (Tatabánya), 3. Kertész Attila (DVTK), 4. Lénárt Ferenc (PMSC), 5. Zbignew Lukasevic (Lodz). Bálint Gy. Szombaton este, moszkvai idő szerint fél 10-kor kez­dődött a Lenin-stadionban az első Jóakarat Versenyek ünnepélyes megnyitója. Zsú­folásig telt ház, több mint százezer néző előtt zajlott a színpompás műsor, amely csak a hat évvel ezelőtti moszkvai olimpia nyitányá­hoz hasonlítható. A levegőben óriási méretű léghajók lebeg­tek, közülük kettő a Szojuz és az Apolló űrhajót for­mázta, amelyek annak idején az emlékezetes szovjet—ame­rikai űrrandevút végrehajtot­ták. A dísztribünnel szem­ben mintegy 15 ezer fiatal alakított élőképet, amely kez­detben Lenin portréját ala­kította. A küzdőteret a részt­vevő nemzetek zászlói sze­gélyezték, középen pedig több mint ezer fiatal készült a bemutatóra. A dísztribünre bevonultak a szovjet párt- és állami ve­zetők, élükön Mihail Gor­bacsov, az SZKP KB főtit­kára, Andrej Gromiko, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke, Nyilkoliaj Rizskov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke. - Mihail Gorbacsov üdvözlő beszédéiben többek között ezt mordta: * ’ „Tisztelt résztvevők és vendégek ! Kedves moszk­vaiak, elvitársak! A szovjet kormány és a szovjet nép nevében forrón üdvözlöm a csaknem 70 or­szág küldötteit, akik ide ér­keztek erre a nagy nemzet­közi ünnepre, a sport, a fia­talság és béke ünnepére! Ennek a versenynek az elnevezése mélyen szimboli­kus. Manapság az emberek és a népek, az államok és a kormányok közötti kapcso­latokban minden korábbinál szükséges éppen a jóakarat megnyilvánulása. À jóakarat megnyitja a határokat, lehe­tőséget teremt a mai kor alapvető kérdéseinek meg­oldására. Bármilyen távolsá­gok is választanak el ben­nünket, a földgolyó lakóit, bármilyen különböző is le­gyen meggyőződésünk és életformánk, találkoznunk, beszélgetnünk, vitatkoznunk és versenyeznünk kell egy­mással, tisztességes verseny­ben. Ez mindig elősegíti a kölcsönös tisztelet és az együttműködés légkörének létrejöttét. Mindezek nélkül pedig nem óvhatjuk meg földünket a fenyegető ka­tasztrófától. Megelégedettséggel kell megállapítanom, hogy a ver­senyek lebonyolítása elsősor­ban a szovjet és az amerikai sportszervezetek, üzleti kö­rök és a közvélemény együt­tes erőfeszítéseinek köszön­hető. Úgy határoztak, hogy véget vetnek a rendellenes helyzetnek, azaz annak, hogy szovjet és amerikai sporto­lók immár tíz éve nem ta­lálkoztak nagy nemzetközi sportversenyeken. Mi amellett széliünk sík­ra, hogy a két ország kor­mányai között a tartalmas kontaktusok erősödjenek, fejlődjenek más területeken is. A sport a béke nagyköve­te. Remélem, hogy a Jóaka­rat Versenyek figyelemre méltó eseménnyé válnak nemcsak a sportéletben, de a nemzetközi légkör javítá­sában is. Sajtóértekezlet A Jóakarat Versenyek megnyitó ünnepsége a sport és a béke nagyszabású ünne­pe volt, nagyszabású és lát­ványos, amely kifejezte a vi­lág békeszerető embereinek törekvését, haladó eszméit — ezt a véleményt hangoztat­ták vasárnap a sajtóértekez­leten több sportág nemzet­közi szövetségének elnökei. Frank Taylor, a sportúj­ságírók nemzetközi szövet­ségének elnöke kijelentette: — A Jóakarat Versenyek - kimagasló sportesemény. A megnyitó ünnepség és az el­ső versenyek azt bizonyítják, hogy a játékokat kiválóan megszervezték. A mexikói Ruben Acosta, a Nemzetközi Röplabda Szö­vetség elnöke elmondta: — Nagy öröm, hogy részt vehetek ezeken a különleges versenyeken. Büszkeséggel tölt el, hogy a műsorban a röplabda is szerepel. A moszkvai torna még inkább növeli sportágunk népszerű­ségét, hozzásegít ahhoz, hogy megismerkedhessünk a já­ték technikai és taktikai új­donságaival. A Nemzetközi Sporbakro- batikai Szövetség bolgár el­nöke, Sztoil Szotirov hang- súlyoziba, hogy az akrobaták tömeges bemutatója a meg­nyitó ünnepségen bizonyí­totta a sportág; látványossá­gát és népszerűségét, annak ellenére, hogy a Jóakarat Versenyeken sportakrobati- kábam nem mérik össze ere­jüket a sportolók. Jurij Tyitav, a Nemzetközi Torna Szövetkség elnöke emlékeztetett, hogy az ünne­pélyes megnyitón több ezer tornász, akrobata és művé­szi tornász mutatta be tudá­sát. Ez szemléletesen bizo­nyítja, hogy a Szovjetunió­ban tömeges méretekben űzik e sportágat. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a torna és a ritmikus sport- gimmäsztika sok csillagának szereplése a Jóakarat Verse­nyeken, új lendületet ad e sportágak világméretű nép­szerűsítésének. Demeter József, a magyar öttusa csapat tagja lovaglás közben a Jóakarat Versenyen ^ (Telefotó) Kertes/, Attila (DVTK) harmadik lett az egyéniben, né­melykor azonban megvillantbíta klasszisát

Next

/
Thumbnails
Contents