Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-01 / 153. szám

1986. július 1. TOLNA \ "NÉPÚJSÁG 5 Egy napba mok minden belefér Táborlesen a Balaton két partján Üdvözlet Füredről, a Jókai-villából A simontornyaí általános iskolások Hányán, hová? Az év végi kicsengetések után az országán sok helyütt már másnap, június 15-én benépesültek az úttörőtábo­rok, kezdetét vette a népsze­rű, közismert üdülőtelepülé­seken a nyári táborozás. Megyénk úttörői közül is. már sokan másnap, a vaká­ció .plső napján útrakeltek, s e sorok megjelenésekor már akár tábori élménybe­számolóval is tudnának szol­gálni. Szóval már nyakig bent Vagyunk a táborozás időszakában, s ezért fussuk át nagyvonalakban, hogy a Tolna megyei pajtások hol. merre, milyen táborokban ütötték fel tanyájukat, hol lelhetjük őket fel a nyár fo­lyamán? Több mint hatezer gyerek vesz részt megyénkből az egy hét, vagy annál valami­vel hosszabb váltótáborok­ban. A Balaton partján, Ba- latonszabadi-Sóstón a tamá­siak, a paksiak és a duna- földváriak, Fonyódon a bony­hádiak, Balatonfenyves-alsón a dombóváriak, Balatonsze­pezden pedig a szekszárdiak táboroznak. A feltüntetett városokhoz odaértendők a városkörnyéki települések iskolásainak piros-, illetve kéknyakkendős pajtásai is. Természetesen nagyüzem van a dombon, a sötétvölgyi és a váralja; úttörőtáborokban is. Országszerte nagy népsze­rűségnek örvendenek, s egy­re jobban tért hódítanak az úgynevezett vándortáborok, ahová rövid időre az ország legkülönbözőbb tájegységei­ről érkeznek „lábbuszon” a hátizsákos pajtások, majd a környékkel történő ismerkedés után veszik ka­lapjukat, és továbbállnak. Ezerötszáz Tolna megyei gye­rek járja a természeti szép­ségekben gazdag tájakat. Egyébként megyénkben két vándortábor működik: a Tol­nától—Baranyáig, és Tamá­siban a Kapos elnevezésű. Nem panaszkodhatnak a sa­nyarú sorsra a kisdobosok sem: Felsőtengélic ad otthont a hónap közepéig a megyei kisdobostábornak, ahol öt turnusban tölthetnek el há­rom teljes napot a legifjabb általános iskolások. A mozgalmi munkában élenjáróik most is eljutnak a mesés Csillebércre, és az út­törővárosba, Zánkára. Az előbbi helyen 200, az utóbbin 543 pajtás vakációzhat rövi- debb-hosszabb ideig me­gyénkből. Országos és a me­gyei úttörödelegációban is helyet kapnak az arra érde­mesített pajtások. A külföld­re utazó országos delegációk­nak nyolc, míg a megyei kül­döttségeknek negyven diák lesz a tagja. Természetesen a fentebb felsorolt táborok fogadják a valamely terüle­ten kiváló teljesítményt elért úttörőket, így pihenéssel egy­bekötött, elmélyült munkára lelhetünk a szaktáborokban. Az úttörőtáborok állaga, felszereltsége, ellátottsága — mint azt a megyei úttörőel­nökségen megtudtuk — nem javult a korábbi évekhez ké­pest, ellenben még mindig elmondható, hogy a gyerek- létszámhoz viszonyítva me­gyénk kínálja a legtöbb tá­borozási lehetőséget, és ez önmagában véve sem kis do­log. Egy. a gyerekektől zsúfo­lásig megtelt Ikarus busz kanyarodott ki a Balaton- szabadi-Sóstó úttörőtáborból érkezésünkkor. Nincs sze­rencsénk a látogatás időzí­tésével — állapítottuk meg beljebb kerülve. Két Tolna megyei tábor egymás mel­lett. A tamásiaknál volt né­mi nyüzsgés, néhány apró­ság kergette a labdát, ám a szomszédságban, — ahol a paksiak után most a duna- földváriak ütötték fel tanyá­jukat — csend, nyugalom honolt. Csupán Farkas Ist­ván táborgazda, a Paksi III. Sz. Általános Iskola, már a kezdetek kezdetétől táborozó pedagógusa ma­radt itthon házpásztornak. — Füredre menték kirán­dulni a földváriak, de mái a kora délutáni órákban visszaérkeznek — tájékozta­tott a táborgazda. — Az egyhetes turnusokban van egy úgynevezett kiránduló­nap. — Ilyenkor a tisztaságra, rendre, étkeztetésre odafi­gyelő táborgazda is egy pi­cit fellélegzik ... — Nincs okom a panasz­ra. Figyelnek a gyerekek a környezetükre. A tisztasági verseny külön vonzerő, s a magatartással sincs különö­sebb baj. Csak hát az ét­keztetés körül vannak még gondok. Bár az ostor szom­szédainkon csattan, nékik kell áthordani a meleg és a hideg élelmet egyaránt a mi konyhánkból, mert az ét­kezdét mi 92-en megtöltjük, így az étkeztetés nem ke­vés időt rabol el a tamá­siaktól. Bizonyára már az illetékesek is megbánták azt — Hát persze, hogy hall­gatnak rám, mert ha nem, akikor jöhet a fekvőtámasz — mosolyog Podonyi János ifivezető, ipersze, ezt csak tréfából mondja, mert rövid sötétvölgyi tartózkodásunk alatt meggyőződhettünk ar­ról, hogy az itt táborozó hatvani áltailántos iskolások nagyon fegyelmezetten visel­kednék. És vidámak: szemmel lát­hatóan sok új élményt sze­rezték, mert egymás szavá­ba vágva mesélik azokat. A nyolcéves Bartók Anitának a szekszárdi strand és az út­törőház tetszett a legjobban. Aztán még folytatja a felso­rolást. — Jó volt a vonatozás a kisvasúton, csak nagyon sok volt a szúnyog, — ösSze-vissza csapkod­tunk a sapkáinkkal — mu­tatja széles kar mozdul a tok­kal Fehér Katalin negyedik osztályos tanuló, hogyan is történt a dolog. a napot, amikor úgy dön­töttek, hogy tágas ebédlő igen, konyha, nem. Mast több mint száz kisdöbos „lakta be” a többszintes, egyébként valóban korszerű és kényelmes épületei. A reggeli rajíoiglalkozás utá­ni kötetlen időtöltésbe csöp. pen tünk be, amikor a gye­rekék hobbijuknak hódol­hattak. Lenti Ferencné táborve­zetőtől kértünk egy rögtön­zött hangülatjelentést: — Remek az időnk — csak el ne kiabáljam —. s ez mindennél fontosabb. — A gyerekek nagyon élvezik a fürdést és délutánonként vizen vagyunlk. Mivel kicsi gyerekekről van szó — na­gyon odafigyelünk. — Gond, probléma ? — Csupán egy apró, de eléggé kellemetlen. A han­gosítás miatt vannak ku- kacoskodó, kákán csomót kereső üdülőlátogatók a sós­tó túlsó partjáról, akik fel­jelentésekkel fenyegetőznek. Hogy mi hangos és mi nem? — azt hiszem ez ügyben az illetékeseknek mihama­rabb zöldágra kellene ver­gődniük. Irány Füred! Búcsút intettünk a ma­gyar tenger déli partjának, a túlsó partra a szekszárdi­ak és a városkörnyékiek tá­borát, a sokak által dicsért Balatonszepezdet céloztuk meg. De közben nem mond­tunk le a dunaföldváriakkal Való esetleges találkozásról sem. És milyen a sors? A hajóállomásról felfelé ban­dukolok értő tekintettel rea­gáltak a Dunaföldvár (?) megszólításra. Természetesen a gemenci kirándulásról van szó. — És láttunk vaddisznót „Ez elszakadt” — így az egyik kislány — Gondolom a Jókai-em- lékház lesz. az első prog­ram — mondtuk üdvözlés­képpen Pámer Mátyás ta­nárnak, alki az egyik kísé­rő volt. — Ott máris találkozha­tunk és csinálhattok néhány felvételt is. — Aztán rövid városnézés és a kora dél­utáni órákban ismét szállás­helyünkön leszünk. A Jókai-emlékházlban a leendő irodalmi anyagban búvárkodott a társaság, ad­dig öt karakán hatodikos legénnyel visszapergettettük az első három nap számukra izgalmasnak tűnő történé­seit. — A nagy úszások, a ví- zicsaták, az esti disco — halljuk Szászvári Zoltán. Széphalmi Tamás és Böd-e Tamás szájából. — Már csak ezekért is megérte eljönni a Balcsira. Stingli József kis hallgatás után hozzátet­te: — Rohan az idő, már szerda van és mindjárt ide­ér a vasárnap. Még egy hét jó lenne. „Farek” (Farkas László) egy zsiványos mosollyal Pá­mer tanár úr felé néz: — Bírná-e a ráadásban a tanár úr az éjszakázásokat? A fiú az éjszaka leple alatt zaj­ló párnacsatákra, az ellen­lábas szobák felé irányuló „kísértetjárásöfcra” célzott. Túszok is lesznek Balatonszepezden ugyanaz a táborkép fogadott mint jó néhány évvel ezelőtt, dombokon is — ezt többen mondják, kórusban. A sötétvölgyi, erdővel öve­zett vándortáborban a Hat­vani Hámán Kató Általános Iskola 18 tanulója már be­rendezkedett odaérkezésünk- kor. Katonáné Krenyácz Il­dikó és Bartók Lászlóné pe­dagógusok a 12 napos „ex­pedíció” első negyvennyolc óráját megelégedéssel érté­kelték. Mindenütt szívélye­sen fogadták a Heves megyei gyerekeket, sok érdekesség­gel találkoztak Tolna megyé­ben, közelebbről Szekszár- don. Remélik, ez a jó hangu­lat megmarad a továbbiak­ban is, ugyanis nemsokára indulnak tovább a követke­ző állomáshelyre, Bonyhád- ra, illetve Váraljára. Harmadik állomás: Váralja A Tolnától Baranyáig ván­dortábor harmadik állomá­sa Váralja, a festői szépségű amikor utoljára itt jártam. No, ezt nem kritikának szántuk, sőt... A gazdák nem kis erőfeszítéseket tet­tek a múltban azért, hogy az eredeti állalpot hosszú évekre kon zen-válód jón. Itt is fura csend honolt, úgy látszik egy Tolna megyei kirándulónapot fogtunk ki. Némethné Pukszler Rózsa táborvezető megnyugtatott bennünket: — Átugrottak Badacsonyba, de vonatuk már visszafelé tart. — Mit láttatok? — szólí­tottuk meg Föglein Kata­lint (Tolna II. Sz. Alt. Isk.) és Knopf Erikát (mözsi ált. isk.) a viissaaénkezők közűi. — A badacsonyi tájban gyönyörködtünk és megte­kintettük a hajóállomás környékét, többre nem fu­totta időnkből. K. E.: — Jártam már a déli parton, de ez a vidék sóikkal jobban tetszett. parkerdő. Itt látogatásunk­kor a hajdúböszörményiek végeztek rövid időre „hon­foglalást”. Még az elején tart az igazi romantikával kecsegtető, időnként nomád életmódot követelő vándor­táborozásuk, de már a tolnai dombok „megfogták” a gye­rekeket. A gyerekek kísérői elmondták, hogy ahogy ha­ladnak, úgy önállósodnak a ' A délutáni program ter­mészetesen fürdés, lubicko­lás, a két kapusfiúnak vi­szont ügyelet. — Aztán jól vigyázzatok a zászlótokra, nehogy ellopják a szomszé­dos táborból a szolnokiak — ugrattuk a két fiút. — Most bajosan vinnék el, mert kint sincs — jött a válasz. Beljebb kerülve elmesél­ték, hogy a két tábor im­már hagyományosan nagy csatákat vív. A „háborúsdi­ban” túszokat ejtenék és megindul az újabb csata ki. s zabad í tásu kér t. A közel száz mözsi és tol­nai pajtás egy-egy tábori napjába rengeteg élmény­dús esemény belefér. A megkérdezettek szemmel lát­hatóan a bőség zavarával küszködtek. Bálint Gy. Fotó; Kapfinger András természet lágy ölében. Az utolsó állomásokon már ha- rapnivalóról is teljesen ön­állóan gondoskodnak. A „magad uram ..elve alap­ján ténykednek, s ezáltal sok-sok élménnyel gazda­godnak. Egyikét nap után továbbállnak, irány a követ­kező állomás, de utánuk is újak jönnek. — bál int — szert — Tolnaiak és mözsiek a szepezdi strandon Nomád élet, csupa romantika Vándortábor a tolnai A hatvaniak sport olással pihennek

Next

/
Thumbnails
Contents