Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-01 / 153. szám
1986. július 1. TOLNA \ "NÉPÚJSÁG 5 Egy napba mok minden belefér Táborlesen a Balaton két partján Üdvözlet Füredről, a Jókai-villából A simontornyaí általános iskolások Hányán, hová? Az év végi kicsengetések után az országán sok helyütt már másnap, június 15-én benépesültek az úttörőtáborok, kezdetét vette a népszerű, közismert üdülőtelepüléseken a nyári táborozás. Megyénk úttörői közül is. már sokan másnap, a vakáció .plső napján útrakeltek, s e sorok megjelenésekor már akár tábori élménybeszámolóval is tudnának szolgálni. Szóval már nyakig bent Vagyunk a táborozás időszakában, s ezért fussuk át nagyvonalakban, hogy a Tolna megyei pajtások hol. merre, milyen táborokban ütötték fel tanyájukat, hol lelhetjük őket fel a nyár folyamán? Több mint hatezer gyerek vesz részt megyénkből az egy hét, vagy annál valamivel hosszabb váltótáborokban. A Balaton partján, Ba- latonszabadi-Sóstón a tamásiak, a paksiak és a duna- földváriak, Fonyódon a bonyhádiak, Balatonfenyves-alsón a dombóváriak, Balatonszepezden pedig a szekszárdiak táboroznak. A feltüntetett városokhoz odaértendők a városkörnyéki települések iskolásainak piros-, illetve kéknyakkendős pajtásai is. Természetesen nagyüzem van a dombon, a sötétvölgyi és a váralja; úttörőtáborokban is. Országszerte nagy népszerűségnek örvendenek, s egyre jobban tért hódítanak az úgynevezett vándortáborok, ahová rövid időre az ország legkülönbözőbb tájegységeiről érkeznek „lábbuszon” a hátizsákos pajtások, majd a környékkel történő ismerkedés után veszik kalapjukat, és továbbállnak. Ezerötszáz Tolna megyei gyerek járja a természeti szépségekben gazdag tájakat. Egyébként megyénkben két vándortábor működik: a Tolnától—Baranyáig, és Tamásiban a Kapos elnevezésű. Nem panaszkodhatnak a sanyarú sorsra a kisdobosok sem: Felsőtengélic ad otthont a hónap közepéig a megyei kisdobostábornak, ahol öt turnusban tölthetnek el három teljes napot a legifjabb általános iskolások. A mozgalmi munkában élenjáróik most is eljutnak a mesés Csillebércre, és az úttörővárosba, Zánkára. Az előbbi helyen 200, az utóbbin 543 pajtás vakációzhat rövi- debb-hosszabb ideig megyénkből. Országos és a megyei úttörödelegációban is helyet kapnak az arra érdemesített pajtások. A külföldre utazó országos delegációknak nyolc, míg a megyei küldöttségeknek negyven diák lesz a tagja. Természetesen a fentebb felsorolt táborok fogadják a valamely területen kiváló teljesítményt elért úttörőket, így pihenéssel egybekötött, elmélyült munkára lelhetünk a szaktáborokban. Az úttörőtáborok állaga, felszereltsége, ellátottsága — mint azt a megyei úttörőelnökségen megtudtuk — nem javult a korábbi évekhez képest, ellenben még mindig elmondható, hogy a gyerek- létszámhoz viszonyítva megyénk kínálja a legtöbb táborozási lehetőséget, és ez önmagában véve sem kis dolog. Egy. a gyerekektől zsúfolásig megtelt Ikarus busz kanyarodott ki a Balaton- szabadi-Sóstó úttörőtáborból érkezésünkkor. Nincs szerencsénk a látogatás időzítésével — állapítottuk meg beljebb kerülve. Két Tolna megyei tábor egymás mellett. A tamásiaknál volt némi nyüzsgés, néhány apróság kergette a labdát, ám a szomszédságban, — ahol a paksiak után most a duna- földváriak ütötték fel tanyájukat — csend, nyugalom honolt. Csupán Farkas István táborgazda, a Paksi III. Sz. Általános Iskola, már a kezdetek kezdetétől táborozó pedagógusa maradt itthon házpásztornak. — Füredre menték kirándulni a földváriak, de mái a kora délutáni órákban visszaérkeznek — tájékoztatott a táborgazda. — Az egyhetes turnusokban van egy úgynevezett kirándulónap. — Ilyenkor a tisztaságra, rendre, étkeztetésre odafigyelő táborgazda is egy picit fellélegzik ... — Nincs okom a panaszra. Figyelnek a gyerekek a környezetükre. A tisztasági verseny külön vonzerő, s a magatartással sincs különösebb baj. Csak hát az étkeztetés körül vannak még gondok. Bár az ostor szomszédainkon csattan, nékik kell áthordani a meleg és a hideg élelmet egyaránt a mi konyhánkból, mert az étkezdét mi 92-en megtöltjük, így az étkeztetés nem kevés időt rabol el a tamásiaktól. Bizonyára már az illetékesek is megbánták azt — Hát persze, hogy hallgatnak rám, mert ha nem, akikor jöhet a fekvőtámasz — mosolyog Podonyi János ifivezető, ipersze, ezt csak tréfából mondja, mert rövid sötétvölgyi tartózkodásunk alatt meggyőződhettünk arról, hogy az itt táborozó hatvani áltailántos iskolások nagyon fegyelmezetten viselkednék. És vidámak: szemmel láthatóan sok új élményt szerezték, mert egymás szavába vágva mesélik azokat. A nyolcéves Bartók Anitának a szekszárdi strand és az úttörőház tetszett a legjobban. Aztán még folytatja a felsorolást. — Jó volt a vonatozás a kisvasúton, csak nagyon sok volt a szúnyog, — ösSze-vissza csapkodtunk a sapkáinkkal — mutatja széles kar mozdul a tokkal Fehér Katalin negyedik osztályos tanuló, hogyan is történt a dolog. a napot, amikor úgy döntöttek, hogy tágas ebédlő igen, konyha, nem. Mast több mint száz kisdöbos „lakta be” a többszintes, egyébként valóban korszerű és kényelmes épületei. A reggeli rajíoiglalkozás utáni kötetlen időtöltésbe csöp. pen tünk be, amikor a gyerekék hobbijuknak hódolhattak. Lenti Ferencné táborvezetőtől kértünk egy rögtönzött hangülatjelentést: — Remek az időnk — csak el ne kiabáljam —. s ez mindennél fontosabb. — A gyerekek nagyon élvezik a fürdést és délutánonként vizen vagyunlk. Mivel kicsi gyerekekről van szó — nagyon odafigyelünk. — Gond, probléma ? — Csupán egy apró, de eléggé kellemetlen. A hangosítás miatt vannak ku- kacoskodó, kákán csomót kereső üdülőlátogatók a sóstó túlsó partjáról, akik feljelentésekkel fenyegetőznek. Hogy mi hangos és mi nem? — azt hiszem ez ügyben az illetékeseknek mihamarabb zöldágra kellene vergődniük. Irány Füred! Búcsút intettünk a magyar tenger déli partjának, a túlsó partra a szekszárdiak és a városkörnyékiek táborát, a sokak által dicsért Balatonszepezdet céloztuk meg. De közben nem mondtunk le a dunaföldváriakkal Való esetleges találkozásról sem. És milyen a sors? A hajóállomásról felfelé bandukolok értő tekintettel reagáltak a Dunaföldvár (?) megszólításra. Természetesen a gemenci kirándulásról van szó. — És láttunk vaddisznót „Ez elszakadt” — így az egyik kislány — Gondolom a Jókai-em- lékház lesz. az első program — mondtuk üdvözlésképpen Pámer Mátyás tanárnak, alki az egyik kísérő volt. — Ott máris találkozhatunk és csinálhattok néhány felvételt is. — Aztán rövid városnézés és a kora délutáni órákban ismét szálláshelyünkön leszünk. A Jókai-emlékházlban a leendő irodalmi anyagban búvárkodott a társaság, addig öt karakán hatodikos legénnyel visszapergettettük az első három nap számukra izgalmasnak tűnő történéseit. — A nagy úszások, a ví- zicsaták, az esti disco — halljuk Szászvári Zoltán. Széphalmi Tamás és Böd-e Tamás szájából. — Már csak ezekért is megérte eljönni a Balcsira. Stingli József kis hallgatás után hozzátette: — Rohan az idő, már szerda van és mindjárt ideér a vasárnap. Még egy hét jó lenne. „Farek” (Farkas László) egy zsiványos mosollyal Pámer tanár úr felé néz: — Bírná-e a ráadásban a tanár úr az éjszakázásokat? A fiú az éjszaka leple alatt zajló párnacsatákra, az ellenlábas szobák felé irányuló „kísértetjárásöfcra” célzott. Túszok is lesznek Balatonszepezden ugyanaz a táborkép fogadott mint jó néhány évvel ezelőtt, dombokon is — ezt többen mondják, kórusban. A sötétvölgyi, erdővel övezett vándortáborban a Hatvani Hámán Kató Általános Iskola 18 tanulója már berendezkedett odaérkezésünk- kor. Katonáné Krenyácz Ildikó és Bartók Lászlóné pedagógusok a 12 napos „expedíció” első negyvennyolc óráját megelégedéssel értékelték. Mindenütt szívélyesen fogadták a Heves megyei gyerekeket, sok érdekességgel találkoztak Tolna megyében, közelebbről Szekszár- don. Remélik, ez a jó hangulat megmarad a továbbiakban is, ugyanis nemsokára indulnak tovább a következő állomáshelyre, Bonyhád- ra, illetve Váraljára. Harmadik állomás: Váralja A Tolnától Baranyáig vándortábor harmadik állomása Váralja, a festői szépségű amikor utoljára itt jártam. No, ezt nem kritikának szántuk, sőt... A gazdák nem kis erőfeszítéseket tettek a múltban azért, hogy az eredeti állalpot hosszú évekre kon zen-válód jón. Itt is fura csend honolt, úgy látszik egy Tolna megyei kirándulónapot fogtunk ki. Némethné Pukszler Rózsa táborvezető megnyugtatott bennünket: — Átugrottak Badacsonyba, de vonatuk már visszafelé tart. — Mit láttatok? — szólítottuk meg Föglein Katalint (Tolna II. Sz. Alt. Isk.) és Knopf Erikát (mözsi ált. isk.) a viissaaénkezők közűi. — A badacsonyi tájban gyönyörködtünk és megtekintettük a hajóállomás környékét, többre nem futotta időnkből. K. E.: — Jártam már a déli parton, de ez a vidék sóikkal jobban tetszett. parkerdő. Itt látogatásunkkor a hajdúböszörményiek végeztek rövid időre „honfoglalást”. Még az elején tart az igazi romantikával kecsegtető, időnként nomád életmódot követelő vándortáborozásuk, de már a tolnai dombok „megfogták” a gyerekeket. A gyerekek kísérői elmondták, hogy ahogy haladnak, úgy önállósodnak a ' A délutáni program természetesen fürdés, lubickolás, a két kapusfiúnak viszont ügyelet. — Aztán jól vigyázzatok a zászlótokra, nehogy ellopják a szomszédos táborból a szolnokiak — ugrattuk a két fiút. — Most bajosan vinnék el, mert kint sincs — jött a válasz. Beljebb kerülve elmesélték, hogy a két tábor immár hagyományosan nagy csatákat vív. A „háborúsdiban” túszokat ejtenék és megindul az újabb csata ki. s zabad í tásu kér t. A közel száz mözsi és tolnai pajtás egy-egy tábori napjába rengeteg élménydús esemény belefér. A megkérdezettek szemmel láthatóan a bőség zavarával küszködtek. Bálint Gy. Fotó; Kapfinger András természet lágy ölében. Az utolsó állomásokon már ha- rapnivalóról is teljesen önállóan gondoskodnak. A „magad uram ..elve alapján ténykednek, s ezáltal sok-sok élménnyel gazdagodnak. Egyikét nap után továbbállnak, irány a következő állomás, de utánuk is újak jönnek. — bál int — szert — Tolnaiak és mözsiek a szepezdi strandon Nomád élet, csupa romantika Vándortábor a tolnai A hatvaniak sport olással pihennek
