Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
2 ^PÜJSÀG 1986. július 28» Kuba képes megvédeni magát Keményen bírálta az Egyesült Államok fegyverkezési politikáját, és a világ különböző pontjain működő el- lertforradal móroknak nyújtott támogatását Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára szombaton Sanicti Spiritusban mondott beszédében. IFidel Castro a Monoada- laktalnya ostromának harmincharmadik évfordulója alkalmából rendezett központi ünnepségen mondott beszédet. A kubai vezető beszédében feszültnek és bonyolultnak minősítette a nemzetközi helyzetet. Ezért az Egyesült Államokat tette felelőssé, amely — minit mondta — fokozza a fegyverkezési hajszát és minden eszközzel megpróbálja meghiúsítani a Szovjetunió, a szocialista országok által a feszültség enyhítése érdekében előterjesztett békekezdeményezéSe- ket. Fidel Castro határozottan elítélte Washingtont, amiért támogatást nyújt az Fidel Castro beszéde angolai és a nicaraguai ellen- forradalmároknak és nem engedi, hogy gazdasági szankciókat vezessenek be az apartheid-politikát foly- tátó dél-afrikai rendszerrel szemben. Kubának nagyon sók gondot kellett fordítania saját Védelmének erősítésére — hangsúlyozta a kubai politikus. Emiatt a termelési feladatok időnként háttérbe szorultak, s ezen most nemcsak a munlkaerfcölcs javítása érdekében kell változtatni, hanem az ország gazdasági helyzete miatt is. Fidel Castro beszédéiben szólt azokról a világgazdasági folyamatokról, amelyek kedvezőtlenül érintik a kubiai gazdaságot. Leszögezte, hogy a fejlődő világ súlyos külföldi adósságai és a világkereskedelemben mutatkozó csere- arányrómlás rendkívül nehéz helyzetbe hozták ezeket az országokat. Kubáról szólva kijelentette, hogy az olajárak zuhanása, és a cukor tartósan alacsony világpiaci ára, vaüalmint a tavalyi hurrikán okozta károk miatt ebben az évben az országnak hatszázmillió dollárral kevesébb lesz a valutaállománya. Ez rendkívül megnehezíti, hogy Kuba teljesítse pénzügyi és kereskedelmi szerződésekben vállalt kötelezettségeit. Ebben a helyzetben elengedhetetlen, hogy Kubában mindenki legfontosabb feladatának tekintse a munkát — hangsúlyozta a Kubai KP KB első titkára. A nehézségek leküzdése érdekében mindenekelőtt a munka termelékenységének növelésére, a munkaidő jobb kihasználására szólította fel a karibi szigetország lakosságát. Kuba képes árira, hogy megvédje magát, senki előtt ne kelljen meghajolnia és van elég ereje ahhoz, hogy a hibáit és hiányosságait önmaga számolja fel — hangoztatta végül Fidel Castro, a Kubai KP KB első titkára. PANORÁMA Husszein—Asszad találkozó Husszein jordániai uralkodó szombaton délután Damaszkuszba érkezett, s még az este folyamán két ízben is tárgyalioaszta'lboz ült vendéglátójával, Hafez Asszad Szíriái államfővel. Damaszkuszi illetékesek szerint a jordániai király, aki a múlt héten Bagdadban tett látogatást, Irak és Szíria régi keletű ellenségeskedését szeretné feloldani, hogy ezzel utat nyisson egy arab csúcstalálkozó számára. Husszein király alig pár hónapja rendezte korábban meglehetősen feszült kapcsolatait a Szíriái vezetéssel, s hosszú évek után először, májusban Ammabban vendégül látta Asszad elnököt. A király ezzel párhuzamosan közvetítő erőfeszítéseket tett, hogy találkozót hozzon létre az iraki és szíriai külügyminisztérium vezetői között, ez a kísérlete azonban egyelőre nem járt sikerrel. Kapcsolatukat terheli az iraki—iráni háború, amelynek szövetségi rendszerében Damaszkusz Bagdad ellenfelét, Teheránt támogatja. Husszein király a múlt héten ismét közölte, hogy a kudarcok ellenére folytatja békítő kísérleteit. A szombaton kezdődött jordániai—szíriai megbeszélések felölelik a kétoldalú kapcsolatokat is. MOSZKVA Eduaid Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szombaton Moszkvában fogadta Arthur Hartmant, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét. Az amerikai diplomata kérésére létrejött találkozón kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. PEKING Csao Ce-ijang kínai miniszterelnök hat országra kiterjedő kőrútjának befejeztével vasárnap visszaérkezett Pekingibe — jelentette be Üj Kína hírügynökség. A kínai kormányfő Romániában, Jugoszláviában, Görögországban, Spanyolországban, Törökországban és Tunéziában járt. NEW YORK Szombaton New Yorkba érkezett Daniel Ortega, a Sandinista Nemzeti Felsza- badításii Front országos bizottságának koordinátora, nicaraguai elnök, hogy részt vegyen az ENSZ Biztonsági Tanácsának kedden kezdődő ülésén. A Biztonsági Tanács Managua kérésére ül össze, és a közép-amerikai ország ellen irányuló, az általános békét és biztonságot fenyegető amerikai lépéseket vitatja meg. A hágai nemzetközi bíróság legutóbbi állásfoglalásában megbélyegezte az amerikai fenyegetőzést és agresszív cselekményekét. BEJRŰT Másfél évi rabság után, szombaton hajnalban kiszabadult a libanoni Iszlám Dzsihád elnevezésű síita szervezet fogságából Martin Lawrence Jenco amerikai szerzetes. Az ötvenéves szerzetes, a bejrúti amerikai katolikus segélyszervezet igazgatója, egyike annak az öt amerikai túsznak, akikért cserébe a szélsőséges iszlám szervezet hét bebörtönzött tagjának szabadon bocsátását akar ja kikényszeríteni. BELGRAD Branko Mikulics jugoszláv kormányfő vasárnap hivatalos baráti látogatásra Üj- Delhibe utazott. Négynapos indiai látogatása során vendéglátójával, Rádzsiv Gandhi indiai kormányfőivel tárgyal nemzetközi kérdésekről, az el nem kötelezett országok őszi csúcsértekezletének előkészítéséről, valamint a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. Pillantás a hétre Bár lassan már vége a júliusnak is, a diplomáciai eseménynaptár nemigen jelzi, hogy itt lenne már az „uborkaszezon”. Péntek kivételével minden napra jut valami fontosabb tárgyalás, találkozó, választás. HÉTFŐ: Az eseményekben leggazdagabb nap, hiszen Addisz Abebában megkezdődik az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete, hogy megvitassa a fekete kontinenst érintő gondokat-bajokat, s ugyancsak a kiútkeresés jellemzi a kőolajtermelő és -exportáló államok (OPEC) genfi miniszteri értekezletét, özal török kormányfő az ország megélénkülő keleti diplomáciája keretében Moszkvába látogat. KEDD: Pretoriában Howe brit külügyminiszter folytatja meddőnek tűnő tárgyalásait a fajüldöző rezsim vezetőivel. — Választásokat tartanak Jamaicában, ebben a washingtoni politikát támogató — Granada lerohanásábán is segítő — középamerikai országban, ahol néhány éve még haladó rendszerű kormányzat volt hatalmon. SZERDA: A diplomaták kedvelt tárgyalóvárosában, Genfben ismét asztalhoz ülnek — immár nyolcadik alkalommal — az ENSZ közvetítésével folyó afganisztáni —pakisztáni tárgyalások résztvevői. A megfigyelők igen-igen óvatos optimizmussal várják az újabb fordulót. CSÜTÖRTÖK: Napjaink talán legégetőbb kérdéséről, az atomfegyverek betiltásáról rendeznek nemzetközi fórumot a japán fővárosban. A színhely és az időpont nyilván nem véletlen: közeledik a Hirosima és Nagaszaki elleni atomtáma- dás évfordulója. SZOMBAT: Közel-keleti körútja újabb állomáshelyére, Egyiptomba érkezik George Bush, amerikai alelnök, aki feltehetően egyengetni kívánja annak útját, hogy a térségben washingtoni elképzelések szerint szülessen béke. VASÁRNAP: Az előzetes tervek szerint Londonban gyűlnek össze a Brit Nemzetközösség tagállamainak vezetői, hogy döntsenek a Dél-Afrika ellen esetleg hozandó szankciókról. Kérdés persze, hogy teljes lesz-e a csúcs, hiszen éppen a brit. kormány makacs magatartása miatt a most folyó nemzetközösségi játékokat a tagállamok fele bojkottáij'a. Kohl nyilatkozata Helmut Kohl nyugatnémet kancellár úgy látja, mozgásba lendifiit a kelet—nyugati kapcsolatok gépezete, s véleménye szerint minden olyan lépés, amely az ellenőrzött nemzetközi leszerelés előmozdításának irányába hat, egész Európa, így az NSZK érdekeit is szolgálja. Az NiDR rádióállomás szombat déli műsorában nyilatkozva a bonni kormányfő az általa említett kedvező mozgás részeként értékelte Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter moszkvai tárgyalásait, illetve a szovjet— nyugatnémet tárgyalások eredményeként aláírt műszaki-tudományos együttműködési megállapodásit. A kancellár feltételezi, hogy a megállapodás lökést adihat más kelet-európai szocialista országokkal hasonló szerződések megkötésének is. A kancellár egyidejűleg azt is hangsúlyozta, hogy az NSZK „megbízható és fontos” része a NATO katonai szövetségének, s e közösség érdekazonossága lényegesen erősebb, mint az időnként felszínre kerülő érdekellentétek. Bizakodóan ítélte meg annak lehetőségét, hogy az általános nemzetközi légkör javulás előnyösen hathat a két német állam viszonyára is. A kancellár — kérdésekre válaszolva — tartózkodóbban szólt azoknak a nagy számban érkező ázsiai és arab menedék kérőknek a problémájáról, akik a nyomor, háborús pusztítások vagy politikai üldöztetés elől menekülve Berlinen, illetve Nyugat-Berlinen át bejutnak az NSZK-ba is. Két emberöltő a világpolitikában Mai kommentárunk Milliók és milliárdok A miniszteri szintű előkészítés után Addisz Abebában ma kezdődik az Afrikai Egységszervezet 22. csúcsértekezlete, amely a fekete kontinens országait érintő politikai és gazdasági problémák megoldásában próbál segíteni, vagy legalábbis megjelölni a kiutat. Az ötven tagországot tömörítő szervezet előtt álló legfontosabb feladat ma az egység erősítése, a gazdasági függetlenség megteremtése érdekében. Hiszen csak így tudnák mielőbb orvosolni a kontinenst sújtó bajokat, például a 175 milliárd dolláros eladósodást, o milliókat éhezésre kárhoztató élelmezési gondokat. Csak érzékeltetésül két adat: egyes szegényebb afrikai országok éves exportjuk 60 százalékát kénytelenek adósságtörlesztésre fordítani, s 34 AESZ-államban pedig élelmiszerhiánnyal kell szembenézni. (S mindehhez járul az utóbbi években a példátlan méretű aszály, amely a kontinensen tovább rontotta a gazdasági kilábalás esélyeit.) A mostani gazdasági elmaradottságért, az egyenlőtlen helyzetért kétségtelen: nagy mértékben a gyarmati rendszer hibáztatható, amely az értékeket kiszipolyozva, monokultúrás gazdaságot erőltetve, igen kevés fejlett technológiát hagyott hátra a függetlenséget előbb-utóbb kivívó afrikai államoknak. így a politikai önállóság mellett gazdasági téren meglehetősen nagy még a kényszerű gazdasági függőség a fejlettebb nyugati hatalmaktól, az egykori gyarmattartóktól. Eme néhai fehér birodalom utolsó bástyája a Délafrikai Köztársaság, amelynek fajüldöző politikája, a szomszédos államok elleni agressziós cselekedetei és ezzel kapcsolatban Namíbia ügye — természetesen a gazdasági helyzet mellett — szintén kiemelt napirendi pontként szerepelnek az állam- és kormányfők etiópiai tanácskozásán. Nem tudhatjuk még, miként döntenek e kérdésekben a legfőbb vezetők, az azonban már ismert, hogy a külügyminiszterek az előkészítő konferencián határozatban ítélték el az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és a többi nyugati államot, mert non hajlandók gazdasági tilalmakra, és ezzel haladékot adnak a pretoriai rendszernek. Feltehetően szóba kerül majd több konkrét büntetőeszköz alkalmazása is Dél- Afrikával szemben. Elvben döntés született, s születhet a gyakorlatban is egy összafrikai védelmi bizottság létrehozásáról — főként a Pretoriával szomszédos frontországok kezdeményezték ezt. E témákon túl is lesz még miről tárgyalniuk Afrika politikusainak. Hiszen évek óta megosztja a tagállamo_ kát például Csád vagy Nyugat-Szahara ügye, s már hatodik éve folyik a vita az úgynevezett afrikai valutaalap megalakításáról, amely kiinduló lépcsője lehetne a bevezetőben már említett gazdasági egység összekovácsolásának. A tavalyi csúcstalálkozó nagy lendületet adott a kontinens ügyeinek rendezéséhez, remélhetőleg ez a lendület most sem törik meg. D. L. Avereil Harriman halálára Kilencvennégy éves korában elhunyt egy diplomata, politikus, üzletember, akinek a neve 50 éven át ösz- szeforrt az amerikai politikával, háborúban és békében egyaránt, aki szovjet vezetők egész sorát tekinthette személyes ismerősének. William Avereil Harriman- nék hívták. Harriman 1891. november 15-én született New York-ban Családja a leghatalmasabb amerikai vasúttársaság, az Umiuon Pacific Railroad tulajdonosa volt. Az ifjú Harriman is a társaságnál kezdte üzleti pályafutását a Yale egyetem elvégzése után. 1915 és 1940 között egy nagy New York-i biztosító társaság elnöke volt, saját bankot is alapított- Egyike volt a Wewsweek című hetilap első finanszírozóinak. Üzleti kapcsolatait már a 20-as években a politika szolgálatába állította. 1928- ig — a családi hagyományoknak megfelelően — a Republikánus Pártot támogatta, majd csatlakozott gyermekkori barátja, Franklin D. Roosevelt Demokrata Pártjához. 1933-ban Roosevelt mellett kereskedelmi miniszter lett, és a New Da il egyik kulcsfigurája. A II. világháború kitörése után Roosevelt elnök 1941- ben Londonba küldte nagykövetnek. Harriman részt vett az Atlanti Charta megfogalmazásában, majd két évvel később ő lett hazája moszkvai nagykövete. (Először 1922-ben járt a Szovjetunióban, üzletemberként.) Részt vett a teheráni, jaltai, potsdami értekezleten. Moszkvai nagykövetként végig a minél aktívabb amerikai részvétel mellett szállt síikra a fasizmus ellen vívott háborúban. Truman elnök alatt londoni nagykövet, majd kereskedelmi miniszter volt, ő irányította a Marsba 11-terv kidolgozását, 1950-ben az elnök külön tanácsadójává nevezte ki. Közreműködött a NATO létrehozásában is, ám később szembefordult a szovjetellen.es hisztériával, s elítélte a szélsőséges anti- kammuni zmust. 1952-ben és 1956-ban eredménytelenül pályázott az elnökjelöltségre. 1954-ben New York kormányzójává választották, de 1958-ban alulmaradt egy másik multimilliomossal, Nelson Rockefellerrel szemben. Hlarrimant 1961-ben Kennedy elnök hívta vissza Washingtonba. Először utazó nagykövetként, majd a távol-keleti ügyek külügyi állaim titkáraként tevékenykedett. . Nevéhez fűződik az 1962-es laoszi megállapodás. Egy évvel később — már külügyminiszter-helyettesiként — ő írta alá az Egyesült Államok nevében a moszkvai atamesend-egyezményt. Az ő tekintélyét vetette latba a Johnson-kormány, amikor 1968 végén Párizsiba küldte, hogy előkészítse a béketárgyalásokat az Egyesült Államok és a Vietnami Demokratikus Köztársaság között. A Nixon-kormány alatt Harriman nem vállalt tisztséget, de a demokrata párti Jimmy Carter ismét számíthatott szolgálataira. 1977-iben Moszkvában járt, hogy előkészítse Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter csúcstalálkozóját. Hanr imáin, aki 1971-ban könyvet írt a szovjet—amerikai kapcsolatokról, majd a II. világháborús diplomáciáról, élete utolsó éveiben elsősorban e kapcsolatok javításán munkálkodott. 1982- ben 10 millió dolláros alapítványt tett a Columbia egyelem1 orosz intézetének, a Szovjetunió tanulmányozásának fejlesztésére. Egy évvel- később — immár 92 évesen — újra Moszkvába utazott, hogy a két nagyihatalom párbeszédét kimozdítsa a holtpontról. Fogadta őt Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára is. Bírálta a Reagan- kormány konfirontációs politikáját, a SALT—II. szerződés védői közé tartozott. Támogatta azt a szovjet javaslatot, hogy mindkét fél csökkentse 50—50 százalékkal hadászati támadó fegyvereit. Tisztában volt azzal, hogy a fegyverkezési hajsza fokozása az emberiség utolsó háborújához vezethet. A Szovjetunióban nem felejtették el mindazt, amit az antifasiszta koalícióért, majd később a kelet—nyugati kapcsolatokért tetbt. 1985-lben, a II. világháború befejezésének 40. évfordulóján a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Nagy Honvédő Háború érdemrend első fokozatával tüntette ki William Avereil Harri mant. Harriman élete utolsó hónapjáig megőrizte fizikai erejét, szellemi frissességét, s még azt tervezte, Hogy részt vesz a Demokrata Pártnak az 1988-as elnökválasztásokra való felkészítésében.
