Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
1986. július 26. NÉPÚJSÁG 13 Ha valami maradandót próbálunk keresni Tolna megyei szemüvegen keresztül a kosárlabda NB I. múlt évi iküzdeüemsorozaitálból, aikkor az csupán az újonc Dombóvári VMSE vitézkedése. A játékerőben lényegesen erősödő dombóvári vasutasok olyan remek összteljesítményt produkáltak, hogy már-már a felsőháziba feljutó egyik csapatot látták a szakemberek és a szurkolták a Tolnia megyei együttesben. Valóságos kosarasgálává változott a vasutascsamok egy-egy hazai mérkőzésen. A csapat iránti érdeklődés nőt- tön nőtt, bizony sokszor szűknek bizonyult a vasutas- csahnOk. Népes szurkolótáboruk hálás volt a játékosoknak az élményszámba menő játékért, a győzelmekért és szurkolási módok legkülönbözőbb válfajait felvonultatva, bábeli zűrzavart teremtve, „oroszüánJbaxlanggá” varázsolták a csarnokot az ellenfelek számára. Könnyű volt nekik, hiszen nem is akármilyen „idegen toliakkal” ékeskedtek a dombóváriak — mondják Szekszárdon. Valóban, az NB I. férfi mezőnyének „B” csoportjában a bajnokság alsó házában „extraklasz- szis” színvonalat képviselt a magasságával szinte torony- darunak számító Leszek Ghudeusz bedobó, valamint az ördöngös kezű, időnként triplaszóró automataként működő Jacek Miedzik, az irányító, a Dombóvár eredményességét meghatározó, játékának fazont adó frontember. Nem vitatják el eme eredményt Dombóvárott sem, de az egyesületi és szakosztályvezetés azt is eílmondja, hogy ez a két, volt lengyel válogatott nem úev ragadt rájuk, mint arra a bizonyos szamárra a fül, hanem ... Szóval menedzselni, kapcsolatokat kialakítani, mecénásokat találni is tudni kell (más országok sport- főiskoláin ez külön tudományág), mert azokat a bizonyos sült galambokat már régen megettélk. Újonckónt a tmtmúhóx kapujáig Jutottak „Két fecske” már csinált egy kis nyarat Az új edző: Szittya Imre Leszek Chudeusz sokszor feltartóztathatatlanul dobálta a kosarakat. Az egriek elleni mérkőzésen célozza meg a gyűrűt Gróf Attila, a már leköszönt edzőn kívül; a játékosoknak a két lengyel személyében még külön tanító- mestere is volt Ácséknak, akikre feltétlenül jó hatást gyakoroltak a tapasztalt „idegenlégiósok”. így köny- nyebb volt szokni az újonc játékosoknak az NB I. légkörét, nem voltok remegő lábak a pályán, a sikerélmény megsokszorozta erejüket. A gyors, letámadós játékban partnerei tudtok lenni Miedzikéknek. Aztán az ex- pre&svonat sebességű Dombóvári VMSE a hajrára normál személyvonat sebességére „váltott”. Persze, nem önszántából, hanem az NB I-es tempótól egy kissé elfáradtak a fiúk. Ebben a két ász is benne foglaltatik, amikor sérülés miatt nél. külözni kényszerültek őket, már akkor is csikorgóit a gépezet, amikor pedig elfáradtok, akkor a csapat is „leült”. (Erb Béla, a Dombóvári VMSE társadalmi elnöke: — A bajnokság előtt nem vertük nagydobra, de tény, hogy Leszek Ohudeusz két évig nem játszott sehol. Kosárlabdázni egyáltalán neta felejtett el, de különösebb erőtartalékokat nem tudott mozgósítani. Jaoek sem tudta mindig sérüléseit kiheverni. Örvendetes volt, hogy időnként, a vereségek ellenére, is, Ács és Jászberényi is át tudta venni a karmesteri pálcát.) Azon lehet vitatkozni, hogy az alsóháziban bravúrt bravúrra halmozó Dombóvári VMSE megérett-e a felsőtház- ra, mert a női mezőnyhöz hasonlóan itt is azért van különbség a két csoport között. A vezetésiben is voltok olyanok, akik a népszerűséget hirtelenjében tovább növelő azonnali feljutás mellett döntöttek, de a többség a realitás talaján maradt. Harangozó László szakosztályelnök nem véletlenül mondta egyik nyilatkozatában, hogy „kis város kis közönsége a győzelmeket szereti, ezt szokta meg mostanság”. Valóban így van. Erősödjenek. izmosodjanak és bizonyítsanak még a „B” csoportban! Szükség is van erre, mert arra sem árt gondolni, hogy a két lengyel szerződése egy év múlva lejár. Meg ugye, játékukat azért a mezőny egy picit megismerte, elképzelhető, hogy jobban megtalálják semlegesítésük módját. Erősíteni már most is szeretnének, tárgyalásokat folytatnák játékosokkal, ugyanakkor azt is szeretnék, ha az ifiből a most felkerülő Bosznai Péter mellett egyre többen kopogtatnának a felnőtt csapat ajtaján. Dombóvárott is nehéz megtartani a fiatal tehetségeket, a továbbtanulás elviszi őket a városból, de bíznák áhban, hogy elkerülhetetlen kényszerpályák megtétele után Visszatérnék a városba. Ez nem is elképzelhetetlen, főleg ákkor, ha jó csapat marad a későbbiek során is Dombóvárott. (Az új idényben if j. Szittya Imre irányítja majd a DVMSE szakmai munkáját.) B. Gy. Új serlegért vetélkednek Négyszáz résztyevi a szekszárdi DÉFT-n Szurkolók Győrből 'Utoljára 1976-ban népesítették be a dunántúli megyék építőiparban dolgozó fiataljai a TÁÉV központi épületét, ekkor volt először házigazdája megyénk építőipari vállalata a DÉFT- nek (dunántúli építőipari fiatalok találkozója). Akkor is a sport dominált és most is. A tíz dunántúli megyéből érkezett közel négyszáz résztvevő hat sportágban méri össze tudását ma és holnap (labdarúgás, kézilabda, atlétika, teke, lövészet). A versenysorozat 16 éves történetében eddig a házigazda TÁÉV-nek két alkalommal is sikerült három- három győzelemmel elhódítania a vándorserleget. Az idén már új serlegért küzdenek, és hogy kié lesz ez legalább egy évig, arra az összesített pontverseny ad választ vasárnap délután. Bajnok Balázs, a TÁÉV KISZ-titkára köszöntötte tegnap délután az ünnepélyes megnyitóra felsorakozott csapatokat a vállalat sporttelepén, majd Villányi József, a TÁÉV igazgatója mondott beszédet. Ezután Cserkuti György, a KISZ KB ifjúmunkás tanácsának politikai munkatársa üdvözölte a nemes sportvetélkedőkre érkezett fiatalokat. A küzdelmek ma délelőtt a városi sporttelepen kezdődnek meg, délelőtt kerül sor a labdajátékokra, majd délután az atlétikai versenyekre. A pálya szélén minden bizonnyal hallatja majd magát a győri szurkolósereg, amely az ottani Expressz-iroda szervezésében többek között azért érkezett Szekszárdra, hogy az Észak-dunántúli Közmű csapatait, versenyzőit buzdítsa. F.: Czakó Tíz megye csapata az ünnepélyes knegnyitón Sportműsor SZOMBAT Tömegsport: Kilenc órai kezdéssel dunántúli építőipari fiatalok találkozójának sportprogramja. VASÁRNAP Tömegsport: Falusi spar- takiád területi döntője Szekszárdon a városi sporttelepen. 9 órától folytatódik a dunántúli építőipari fiatalok találkozójának sportprogramja. A hót vége margójára Ültünk nagy bölcsen az MLSZ-ben, és vártuk, hogy több mint egy hónapos hallgatás után a sportág vezérkara feltárja a kudarc valós, bizonyítható okait, amiből az egész magyar labdarúgás tanulhat, levonhatja a szükséges konzekvenciákat. Ehelyett, mintegy az elemző, konstruktív vitát megelőzendő, már jött is az elnök, Szepesi György kijelentése: „Szenzációval ma sem szolgálhatunk." Bár kétségtelen, vannak szenzációhajhászó, ezekre utazó kollégák, de gyanítom, ezúttal a sportsajtó képviselői közül legtöbben nem ezért érkeztek. Az írásos anyagban közzétett feltételezéseket, sántító megállapításokat nem kívánom e hasábokon kipellengérezni. Mindenesetre sokunkban még jobban összegubancolta például a szálakat a gyógyszerezés ténye és a rajt előtti indokolatlan bezárkózás. De ne csámcsogjunk ezeken, próbáljuk lezárni ezt a Mundiál-ügyet. Beszéljünk a magyar futballal kapcsolatosan másról, ami természetesen a mostani tájékoztatón is szóba került. A magyar labdarúgás egészének színvonaláról, a morális helyzetről. Ünalomig koptatott közhelyeket lehet felsorakoztatni, és mindebben az a lesújtó, hogy immáron több mint másfél évtizede hozott különböző intézkedéseknek, bajnoki átszervezéseknek nincs foganatjuk. Amikor azt feszegetjük, hogy miért nem próbál odahatni a szövetség, a szakmai ranglétra első embere, a szövetségi kapitány, hogy a klubokban folyó szakmai munka ne legyen egyenértékű azzal, amit „lötyögés a semmibe” címszó alatt szoktunk emlegetni —, az MLSZ emberei ismételten széttárt karokkal, sajnálkozva mondták: a társadalmi szervezetnek nincsenek a birtokában a jobb, a színvonalasabb szakmai munkát kikényszerítő eszközök. Akkor felvetődik a kérdés, hogy az edzői múlttal, a szakmai dolgokhoz komolyan értő embereket tömörítő edzőbizottságnak, mi a feladata. Mert az MLSZ az OTSH — most már AlSH — megbízása alapján büntethet, szankcionálhat. Egyáltalán, a rutinellenőrzéseken kívül folyamatában vizsgálják-e az NB-s egyesületeknél folyó szakmai munkát? A sportterminológiában használatos kifejezésekkel élve, úgy tudjuk, hogy a mi klubjainknál jóval nagyobb az edzés terjedelme (a mennyiségi munka), mint a profikluboknál. Többször is edzünk naponta, és már mi is a sportág sajátosságainak megfelelően, mindent labdával csinálunk a komplex képességfejlesztés követelményének megfelelően, de mindennek hatásfoka, intenzitása ... a magyar bajnokság kocogó tempóján lemérhető. Volt szerencsénk tavaly tavasszal Székesfehérvárott az UEFA Kupa döntőmérkőzést megelőző napon a világhírű Real Madrid általuk könnyed, átmozgató jellegűnek mondott edzését látni. Az ott folyó, mindössze csupán ötven percig tartó kétkapuzás valami iszonyatos iramban, test test elleni küzdelem jegyében telt el. Patakzott a veríték Sulikéról, a ma már világbajnok Valdanóról, Camachó- ról, Santillanáról. Ha ilyen egy átmozgató gyakorlás, akkor milyen egy felkészülési időszak? A szakmai gyengeségek mellett a másik, évtized óta ható, romboló tényező a morális helyzet, ami a totóbotrányban csúcsosodott ki. Mivel az illegális, a teljesítményekkel nem arányos jövedelmek nemcsak demoralizálóak, hanem a szakmai munkát is tönkreteszik, az MLSZ itt többször közbelépett. Büntetett is! De nem eléggé bátran, elrettentőén. keményen. Bolgár barátaink tisztességesen „elmeszelték” sztárjátékosukat. Mihajlovot, de jóval korábban az olaszok is egy jó időre kivonták a forgalomból Paolo Rossit, az 1982-es világbajnokság hősét. Mi, igyekeztünk elpalástolni a válogatott Nagy Antal és klubtársainak ügyét. El kell ismerni, az MLSZ nem tud egyedül belátni, beavatkozni, bizonyítani a sötét pénzügyekben, s a klubok ez ügyben való összefonódása, cinkossága is megnehezíti a helyzetet. No, de éppen ezért fordult az MLSZ néhány évvel ezelőtt a .,morális fertő" csúcsán a KNEB-hez, hogy egy állami szerv hatalmi jogosítványának felmutatásával segítsen a tisztánlátásban, hiszen ez esetben nem csupán sportetikai kérdésről, hanem a közerkölcsről van szó. De azóta sem hallhattunk a népi ellenőrök és a morális tisztulást hőn óhajtó sportágvezetők összehangolt, ellenőrző munkájáról. A Mundiált megelőző, elvitathatatlan sikeres válogatottbeli szereplés közben a problémákat teljesen elfelejtettük, mintha azok nem léteznének. Ideje lenne már egyszer igazán odafigyelni mind a morális, mind pedig a szakmai természetű kérdésekre — nem a Mundiál-kudarc okán. hanem a sportág egésze érdekében. Ismét igazi erősítés nélkül? Sokan kérdezték tőlünk a napokban, hogy mi a helyzet a Szekszárdi Dózsával — mondjunk már valamilyen jő hírt. Az igazolásokra gondolnak az emberek, hiszen több év megbízható tapasztalata mondatja velük: ahhoz, hogy a szebb napokat megélt szekszárdi foci valamit is előrelépjen, kielégítse a tömegszórakoztató funkciót, erősítésre van szükség. Nos. jártunk a lilák házatáján, a helyzet változatlan, egyelőre ugyanazok az arcok tűnnek fel, akikét a korábbi években megszoktunk. A háttérben zajlanak a tárgyalások területi bajnokságokban szereplő labdarúgókkal, de azt már most kijelenthetjük, hogy a lilák átigazolási „halászata” során „nagy hal" aligha kerül a szákba. Magyarán; olyan labdarúgó aligha kerül Szekszárdra, akit az NB ll-ben a legjobbak között tartanának számon, akinek nemcsak neve, múltja van, hanem e mögött az NB II mezőnyében még komoly játéktudása is. A financiális ok jól ismert: a Dózsa a nem túl nagy kínálattal rendelkező játékospiacon nem tud jelen lenni, hiszed a legalizált több százezer forintra rúgó eszmei értékeket — más klubtól eltérően — nem tudja megfizetni. Marad a területi csapatokból való elcsábítás lehetősége. De ez is nehezen járható út! Az NB Il-es szereplés sem anyagilag, sem pedig erkölcsileg nem vonzó a tehetséges, területiben kallódó futballisták előtt. A kockázatot, a bizonytalanságot, a megméretést — nem sokkal több pénzért — kevesen vállalják. Bizony, így fest a helyzet. Könnyen elképzelhető, hogy Szekszárdon megint az számit majd a legnagyobb erősítésnek hogy együtt marad a csapat. BÁLINT GY.
