Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

1»86. július M. ^NÉPÚJSÁG Igazi, hamisítatlan' nyári délután van és a tetejébe még péntek is. Az egész he­ti, munkával a nyákálban az ember alig várja, hogy az óra mutatója elkerülje a né­gyet. Az idő megállíthatat- laini, így hát meg is teszi ezt a szívességet a, maga szokott módján. A felületes szemlé­lőnek első pillantásra sem­mi nem tűnik fel Dombotó­ban. A komp éppen most érke­zik a túloldalról, oldalán, az újonnan beállított kis mo­toros pöfékel, a korlátok kö­zött személykocsik hada, •utasok csoportja. Kikötés, in­dítás, kiszállás... és máris csendes a környék. Vagy mégsem?! A gabonasilók a Dunára lesnek, mintha uszályra várnának, pedig még nincs is tele idei gabo­nával terebélyes „pocakjuk”. A silók lábánál teherautók hada, pótkocsistól és sofő­röstül szunnyad, aszalódik a melegben. A sorukra várnak. Arra, hagy a betongarat el­nyelje a belezúdított gabo­nát, és éhesen tátogatva fo­gadja majd az újat. Végre megindul a sor. Elől az IFA nyergében Velő József, örömmel rukkol pót­kocsis szerelvényével egyet, és mint a haragos vízzuha- tag. már folyik is a gabona. — Ma már ez ;l harmadik fordulóm — mondja Velő József. A Tolnai Aranykai lász Termelőszövetkezetben dolgozom. Miközben mind­ezt elmondja, idegesen pil­lantgát órájára. Látszik a mozdulatain, siettetné a bú­za „eltűnését”. — Kicsit sokat kellett vár­ni, már majdnem három órája üldögéltünk itt a me­legben. Háromszor százötven mázsa búzát fuvaroztam ide ezen a pénteki napon, de va­ló igaz, én is sietnék, mert otthon yár a kőműves. Előtte azonban még rendibe kell tennem a gépet, úgy­hogy lesz legalább fél hat, miire hazaindulhatok. Tolnán építünk, a feleségem gye­sen van, most ő a segéd­munkás, az anyósom meg vigyáz a kicsire. A szomba­ti nap reggeltől estig tégla ­Szép az idei gabona közelben, malterosan telik majd e1, és ami marad, ta­karítás, sitthordás, meglesz vasárnap. Hétfőn pedig kez­dődik minden ed ölről. Afelől érdeklődöm, hogy mekkora csallád, mióta megy ez a hétvégi életmód és még meddig ... — Két fiunk és egy lá­nyunk van, tíz, hat és négy évesek. A házépítés nem ol­csó mulatság, különösen há­rom család mellett nem az, de még bírjuk. Van hibrid- kukoricánk is, az is hoz va­lamennyit, segítséget pedig nem várhatunk. Csináljuk. Már három éve megy ez így. A szeptember, október még biztosan a házkörüli mun­káknál ér bennünket. Ha végzünk és lesz rá módunk, majd üdülünk is. A búza lassan lefolyik a pótkocsiról, Velő József a volán mellé ül és úgy áll, a teherautóval, hogy arról is de tudja billenteni a sze­met. A kavicskotró gép hatal­mas begyekét rakott össze dunai sóderből, azt szállít­ják a nyikorgó; púposra pa­kolt teherkocsiik. Tolnai ha­lászok indulnak sietősen a kifogott keszegekkel útjukra. Két ember lapáttal ségíti a búzát a rácsos garatba. Szem ne vesszen el, hisz ez a ke­nyérnek Való. Kecskeméti Gáspár telepvezető — vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy a főraiktáros — jön velünk szembe. — Lesz ma nyolc óra is, mire elpakolunk és végzünk, de ez most a szezon, ajni hetedikén indult és úgy a jövő hét végjéig el is tart. Akkorra, megtelnek a siló­ink. Szombaton egész nap fogadjuk a búzát, vasárnap pedig délig, így egyeztünk meg a faddi téesszel. Ara­táskor ez van, bár az igazi sztezon az, amikor uszály is áll itt előttünk, akkor nincs idő vakarózni, akkor aztán rakodni kell. Eddig huszon­egyet raktunk meg. Felveszi az inget, mert n kiömlő búza pora csípős. Vi­dám ember benyomását kel­ti. I — $zekszándon van a he­gyen egy kis szőlőm. Fél holld. Nem, nem, tanya még nincs, csak szőlő ... 820 tő­ke ... Rizlingszilváni, Zwei- gelt, Merlot, Cabernét, tud­ja szenetek egy kicsit hob­bi zn'i. A hétvégék? — kér­dez vissza. Most, hogy job­ban állok anyagilag, nevet­séges, de kevesébb időm jut a pihenésre. Furcsa, dolog ez. Ügy tűnik, konok emberek vagyunlk mi, magyarok, mert sóikat dolgozunk. Ha elődein­ket nézzük, azok bizony megadták a pihenés módját, volt rá idejük, most meg a hétvége majdnem erősebb, mint a hétközbend munka. Lehajol, nézi a búzát, ami most érkezett. Elégedett. — A hektói itersúlya 78—> 80 körül van, ez, ami most jött, a íaddiaké, 80—81-es és nagyon tiszta. A komp még nem indult el a túlpartra. Várja az utaso­kat. Beljebb megyünk, pihe­nő emberékrét keresünk végre Domboriban. Találunk is. Csodaszépen barnára sült fiatalok és idősek ülnek a napon, hideg sört kortyolva. Fagyi van a gyerekük kezé­ben, egy nagymama unoká­ját tanítja kerékpározni. A vízben is sökan keresnek me­nedékét a meleg elől. Tik­kasztó a hőség. Tehát van ember, aki pihen. Aki csak pihen. Aki szabadságon van. üdülő előtt rétegelt lemez­ben sivít a fűrész, a csíkos napernyő alatt olvasnak is és dolgoznak is egyszerre. Haiik zene is szól, amikor éppen nem a fűrész harsog Pihenve dolgoznak, vagy dolgozva pihennek?! Azt hi­szem, mindegy. A hintaágyra kiterített vizes törölköző arról árulkodik, hogy valaki azért ebben a családban is íürdőtt ma... Kánikulai meleg van, pe­dig a napnak kevés útja van már vissza az aznapi nyu­govóig. Dombori éld a nyári életét. Szabó (Sándor * A magyar tudomány vidéki műhelyei Vitaminkoktéllal szilikózis ellen? Egy világprobléma és egy helyi jellegű betegség okai­nak és gyógyításának kuta­tásával foglalkozik a Pécsi Orvostudományi Egyetem (POTE) Biológiai Intézete: a rák az egyik, a szilikózis a másik: ez utóbbi például a borsodi, tatai szénbányák­ban dolgozók számára nem jelent nagy veszélyt, míg a pécsi, Pécs környéki bányá­szok egészségét súlyosan: ká­rosítja. A két kutatási té­mát összeköti a nagymúltú egyetemi intézet dolgozóinak gyakorlata a molekuláris bio­lógia területén, és az, hogy a tüdőrák és a tüdőt meg­támadó szilikózis kutatásának számos közös vonása, hasz­nosítható tapasztalata van. A POTE Biológiai Intézete mai formájában 1970 óta működük dr. Tigyi András tanszékvezető egyetemi ta­nár irányításával. Az előzmé­nyekhez tartozik, hogy a pé­csi egyetemen 1923-tól 1944- ig működött biológiai inté­zet Goika Sándor professzor vezetésével, majd Lissák Kálmán vezetése alatt 1944 ben egyesítették az élettani Intézettel. Dr. Tigyi András előbb Lissák professzor mel­lett dolgozott, majd 1955-ben kapta a feliadatot, hogy a biológiai Oktatására szervez­zen önálló csoportót: az or­vosi biológia ugyanis csaik 1949-ben lett országosan kö­telező tárgy az egyetemen. Az orvosokból, biológusokból vegyészekből álló csoport (kidolgozta a tantárgy tema­tikáját, és az akkoriban ha­zánkban újdonságnak számí­tó elektronmikroszkóp által megnövekedett kutatási le­hetőségeket kiaknázva sejt- biológiával kezdett foglalkoz­ni. Jelenleg három-három orvos, vegyész és biológus dolgozik az intézetben. — A tüdőkárosodások két különböző csoportjával fog­lalkozunk — mondja dr. Ti­gyi András. — A kísérletes rákkutatásnak egyik szűkebb területével, a kémiai anya­gok rákkeltő hatásával (ké­miai korcinogenezissel) és a szilíciumot tartalmazó szén­por okozta szilikózissal. Mindkettőt a molekuláris biológia szintjén vizsgáljuk: a kettő között feltételezett kapcsolat van. — Mit mutatnak a kísérle­tek a rák keletkezéséről? — A kísérleti állatoknak — patkányóknak — metil- klorantént adunk, ez ugyan­az az anyag, mint ami a ci­garettafüstben és az autók kipufogógázában van. A pat­kányok tüdeje 4—5 hónap múlva el rákosad ik. Mi a sejtekben látható legelső változások jeleit kutatjuk. Kiemeljük a tüdőszövetet és megvizsgáljuk azokat a sej­téket, amelyekről feltételez­zük, hogy a változást okoz­zák. Elektronmikroszkóp se­gítségével morfológiailag (szerkezetileg) vizsgáljuk, majd kémiai módszerekkel dolgozunk. Világosan látha­tó, hogy a metilkloramtén a DNS molekulát megtámadja, s bár a molekulának van úgynevezett reparálási képes­sége, időbe telik, míg hely­reáll az eredeti helyzet. Meggyőződésünk, hogy ez a sérült, károsult állapot, amely több hétig tart, nem maradhat következmény nél­kül a szervezet későbbi éle­tében. — Mi újat jelent ez az ed­digi ismeretekhez képest? — Természetesen nem ver­senyezhetünk a világ nagy rákkutató intézeteivel. Ügy gondolom azonban, hogy míg a legtöbb helyen a szerve­zetből kémcsőbe átemelt szöveteket kezelnék rákkel­tő anyagokkal kísérlet cél­jából (in vitro módszer), ad­dig mi az in vivo (élőben) módszerrel előnyben va­gyunk: ma már élő ember tüdejéből is lehet kivenni viszonylag egyszerűen úgy­nevezett makrofag (faló) sej­teket, hogy megítéljük, mi­lyen a szervezet védekező mechanizmusa. — Hogyan kezdődött az intézetben a szilikózis-kuta­tás? — Pécsett a szénbányának már a hatvanas évék elején volt eléktornmikroszkópja, jártunk oda dolgozni. Dr. Szirtes Lajos, a műszaki tu­dományok doktora veZétte az ottani szilikózis-kutatást, tőle eredt az együttműködés gondolata, és én, mint az élettan területén dolgozó ku­tató orvos, örültem ennek A Mecseki Szénbányákkal 1977 márciusában kötöttünk szocialista szerződést, a bá­nya anyagiakkal támogatja ilyen irányú munkánkat. A szildkózds-kutatás legnagyobb központja az NSZK-beli Bodhumihan van, hazánkban az Országos Munkaegészség­ügyi Intézet vizsgálja, me­lyik bánya mennyire veszé­lyes a szilikózis ártalmait tekintve. Minket a kezdet kezdete, a betegség kialaku­lásának első fázisa érdékél. E súlyos betegség petorme- chanizmusa, a folyamat szö­veti, illetve sejtszintü elvál­tozásának Oka ugyanis isme­retlen. — A szilikózis a tüdőben leülepedett kvarcszemcsék révén légzési nehézségeket, szívnagyobbodást okoz. A kvarc fizikálisán sérti a tü­dőt? — Eleinte ezt feltételezték, ma már tudjuk, hogy ké­miai elváltozásokat hoz lét­re. Itt jegyzem meg: min­den szénben van kvarc, de csak az úgynevezett kristá­lyos vagy szabadkvarc ve­szélyes, amely elsősorban a mecseki szénbányákban van jelén. Az 1—2 mikron nagy­ságú szemcsékre kell fi­gyelnünk: a kisebbeket ki- lélegzi a bányász, a na­gyobbak nem kerülnek be a tüdőbe. — A laboratóriumiban, a patkányokkal sziliciumoxid- taam gazdag port lélegeztet­tünk be, és a vizsgálatok egyértelműen kimutatták, hogy olyan biológiai változá. sok indulnak meg, amelyek a sejt vázát képező moleku­lákat támadják, és így fo­kozatosan roncsolódik a sok­millió sejtből álló tüdőszö­vet. A belélegzett kvarcpor tíz százaléka benne maiad a szervezetben, és ez elegen­dő ahhoz, hogy fenntartsa a kóros állapotot, amely a sejtváz roncsolódásakor lét­rejön. — A kísérlet kedvéért nyilvánvalóan felgyorsították a mérgezödés idejét és hatá­sát. Milyen gyaliorlati kö­vetkeztetéseket vonhatunk le a bányászokat fenyegető szi­likózis veszélyére? A szilikózisnak különböző kozatai vannak. „O” fokú a károsodás, amikor rönt­gennel még semmi sem mu­tatható ki a tüdőn, de szín­elváltozás már van. „Z” : erős tüdőkontur, „P”: másfél milliméteres kis göbök a tü­dőn. „A”, „B”, „C”: súlyos károsodás. Felmérést végez­tünk itt az egyik aknán. Húsz éves szolgálatig a O, Z, és P egészen minimális, és 30 év fölött is elenyésző az A, B, C fokozat. A zom húsz-harminc évi munka után P erősségű betegségben szenved. Az alkohol és a ci­garetta különben fokozzia a kvarc károsító hatását. — Hogyan védekezhetünk? — A bányaegészségügyi szákemberek a műszaki por- védellemre összpontosítanak. Én hiszek a biológiai pre­vencióban. A külföflldi szak- irodalom s zámon tart mes­terséges anyagokat: alumí­nium vegyületéket és az úgynevezett PVNO-t, ame­lyek gátolják a sejtek káro­sodását. Mi kísérleteink so­rán vitamin-koktélt adtunk a patkányoknak: töíbb mint 50 százalékkal csökkent a kóros elváltozás. Ez igen je­lentős arány. Most tervez­zük megtenni az első lépé­seiket ahhoz, hogy kísérlet­képpen a bányászok az egyébként is fogyasztott vé­dőitalt (szódavizet) A-, E-, C-, P- és B-vitaminokkal dúsítva fogyasszák. Érdek­lődéssel várjuk az ered­ményt. Gárdonyi Tamás VHu József gépkocsivezető Ömlik a garatba a kenyérnek való

Next

/
Thumbnails
Contents