Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-23 / 172. szám

1986. július 2:s. î^PÜJSÂG Kerékpár „Éremhullás” a millenárison Gulyás István sikerei A Magyar Tenisz Szövet­ség elnöke a svájci St. Mo- ritzban rendezett veterán- versenyen az egyest és a pá­rost — a svájci Sturdza ol­dalán — is fölényesen nyer­te. Öt napon át vetélkedtek a kerékpáros utánpótlás legjelesebb képviselői Buda­pesten, a Millenárison, az országos utánpótlás pálya- bajnokságon. Hét korcso­portban 27 bajnokot avat­tak. Az ország szinte vala­mennyi egyesülete képvisel­tette magát a maratoni via­dalon. A „kerékpáros be­tonteknőben” ott voltak me­gyénkből a Szekszárdi Spar­tacus és Tamási kerékpáro­sai is. Megyénk versenyzőinek eredményei: Gyermek kor­csoport: 412 m időfutam: 2. Nagy, 4. Arató (mindkettő Tamási). 824 m időfutam: 1. Arató, 4. Nagy, 5. Végfe (mindhárom Tamási). Csa­patban: 2. Tamási, 3. Szek- szárd, 5. Tamási. II. Úttö­rőik: 200 m repülő: 6. Hor­váth, 012 időfutam: 4. Hor­váth, 5. Gauk. 2000 m időfu­tam: 3. Gauk. 4. Horváth (valamennyi Szekszárd). 2500 csapat: 2. Szekszárd (Horváth, Gauk, Rádai, Ke­mény). 15 km-es pontver­seny: 3. Gauk, 4. Kemény, 5. Horváth (mindhárom Szek­szárd). Serdülők: 2500 m időfutam: 6. Steig (Szek­szárd). 3000 m csapat: 8. Szekszárd (Kormos, Steig. Taksonyi, Kajtár). 20 km-es pontverseny; 5. Steig (Szek­szárd). Ifjúságiak: 1000 m időfu­tam: 3. Újvári (Szekszárd). 3000 m időfiutam: 3. Újvári (Szekszárd). 4000 m-es csa­pat: 5. Szekszárd (Újvári, Kasza, Heffner, Schneider). Juniorok: 4000 m-es csapat: 6. Székszárd (Jávor, Auth, Dohóczki). Nők, serdilők, 500 m: 2. Tölgyesi. 1500 m: 1. Tölgye­si, 2. Bér tus. Repülő: 1. tSi- gyesi, 3. Bertus (valameny- nyi Szekszárd). ifjúságiak: 500 m: 6. Szabó Kovács Beá­ta (Szekszárd). 2000 m: 2. Szabó Kovács Beáta. Repí­tő: 3. Szabó Kovács Beáta. « Bonyhádiak a Tiszán A legkedveltebb vízi játék a „pankráció" volt Együtt a csapat A bonyhádi gimnázium atlétái az idén ismét részt vettek a tiszai vízitúrán. Tavaly a Szolnok—Szeged, most pedig a Tokaj—Szol­nok szakaszt tették meg. Ónodi Szabolcs testnevelő kíséretében húszán vágtak neki a 210 kilométernek. Az első két napot Tokajiban töl­tötték, ezalatt újra begya­korolták az evezést a Bod­rogon. A csoport 4 kajakot és 7 kenut kapott. Az első állomáshely Tisza- dada volt. Egyébként itt a legmélyebb a folyó, közel 25 méter. Másnap Lenimváros- ba evezitek. Itt a zsilipen is át kellett mennünk, ahol 6 métert csökkent a vízszint. Később Tiszafüredre érkez­tek, és délután versenyeket rendeztek a vízen. A legkü­lönfélébb számokban lehe­tett indulni, legnagyobb si­kere a „pankrációnak” volt. A következő állomáshely: Kisköre. Ez a nap volt a legmegerőltetőbb, 40 kilo­métert tettek meg, és az utolsó 10 kilométeren végig esett az eső. Csütörtökön tették meg az utolsó sza­kaszt, és megérkeztek a vég­állomásra, Szolnokra. A fá­radságos, de annál élmény­dúsabb túra végén rendbe tették, majd leadták a kaja­kokat. Még aznap kosár- és focimeccseket szerveztek, este pedig óriási tábortüzet raktak. Az utolsó nap a bú­csúzás napja volt, hódmező­vásárhelyi, székesfehérvári, tatabányai, valamint ceglédi társaikkal együtt már a jö­vő évi túrát tervezgették. MATE RÉKA Megújhodás apró lépésekkel A diáksport ügyében most már nincs pardon, ren­delet született a diáksport-egyesületek megalakítására az általános iskolákban, nem az igazgatók kénye-kedve szerint jog szerveződni az iskolai sportélet — mondják sokan, a diáksport fellendítését hőn óhajtók közül. Ok az optimisták közül azok, akik még vakon hisznek abban, hogy bizonyos szervezeti változások a forma mellé hasonló horderejű tartalmat is produkálnak. De távolról sincs ilyen 'látványos megújhodásról szó. Véleményt cseréltem vagy egy tucat testnevelővel a közelmúltban ebben a kérdéskomplexumban. • Több gond, probléma adódik eme szervezeti forma működ­tetésével kapcsolatosan. Hisszük, hogy ezek megfelelő szervezéssel, a diáksport ügye melletti elkötelezettség­gel áthidalhatók. A legnagyobb probléma talán or­szágos szinten is az, hogy az egyesületekben nem spor­toló, különösebb sportképességekkel meg nem áldott gyerekekkel — akikért egyébként a diáksport-egyesü­letek megszületnek — nem sikerült az iskolai testne­velésnek megszerettetnie a sportot, a mozgást. Ezek a gyerekek sikerélmények, különösebb edzettség hiányá. ban most, szeptembertől nem sorakoztathatók fel azon. nal a diáksport-egyesületek zászlói alá. Ok még — az NDK hasonló korosztályával ellentétben '— nem ren­delkeznek azzal a minimális sportkultúrával, ami ah­hoz szükséges, hogy jól működő, valóban egyfajta ed­zettséget nyújtó bajnokságok induljanak be közöttük most azonnal. Erre egy friss példa. Vakáció van, járom a sportpályákat. Sportegyesületeink kapujai szinte minden napszakban nyitva állnak. Eltűntek a szőrős- szívű gondnokbácsik is. De hiányoznak a labdát ön­feledten kergető gyerekek. 1 Hiányzik a versenyszerűen nem sportoló diákokból a szabad akarat, az elhatározás, értékrendjükben a mozgás valahol hátul kullog. Ezért lesz kemény dió a megújhodás. ami ilyen sport kulturális háttérrel nem máról holnapra megoldható feladat. Apró, átgondolt lépésekre van szükség, hogy eljussunk a célig. Gon­dolok itt a mindennapos testnevelés bevezetéséért foly­tatott további küzdelemre. Az itt jellemző, úgyneve­zett kötött kötetlenség sokat segíthet. Lassú víz partot, mos — tartja a közmondás. Tréfás sor- és váltóverse­nyekkel. sikerélmények adagolásával szép komótosan el lehet jutni a sportban nem tehetséges gyerekekhez is a sportági orientációhoz, valamelyik testgyakorlási ág, mozgásforma előbb-utóbb csak-csak „megfogja" a gyereket. A lényeg a rendszerességen, a változatos­ságon van. A fejlődés szekerének előrelendítéséért óvatosan bevethetőek egy-egy osztályból a nagy sport- egyesületekben „minőségi” szinten sportoló gyerekek. Akiknek példája vonzó lehet a többiek számára. De vigyázat, ne a patinás sportegye sületekben sportoló gyerekeknek teremtsünk újabb megméretést lehetősé­get, amikor az iskolák megmérkőznek, mert így megint vakvágányra kerülhet az ügy, a statisztikák megszé­pülnek, és torz képet kapunk. ___ A megújhodás legfontosabb feltétele, a személyi, a. kisugárzó hatással lévő testnevelő. Vajon lesz-e elég belőlük? Köztudott dolog, hogy a legjobbak délután­jait leköti a tehetséggondozás, sportegyesületek alkal- mazottaiként tevékenykednek. Az iskolákban a töme­gekkel foglalkozókat legföljebb apró, fontos módszer­tani tanácsokkal tudják ellátni, nem tudnak ott lenni minden kilométerkőnél. Sok gyerek kevés testnevelőre, pedagógusra marad, akiknek fel kell kelteni a mozgás, a sport iránti vá­gyat. Nem lesz könnyű. De úgy érezzük, mindenképpen nemes feladat. BÁLINT GY. Oscar tudja ökölvívás Utánpótlás-seregszemle Ritkán van olyan szeren­cséje a'z újságíróknak, hogy a véletlen egy hosszú repü- lőúton éppen a megálmodott interjúalannyal hozza össze. Oscar Schmidt, a vasárnap befejeződött 10. férfi kosár­labda világbajnokság talán legkiemelkedőbb egyénisége Madridból az olaszországi Gasterába (Itt ,profiskodik) utazóban beszélgetett az MTI munkatársával. Oscarról — a megbecsülés jeléként ko­sárlabda berkekben csalk ke­resztnevén szólítják a 28 éves, 204 centis játékost — tudni kell, hogy már az 1978-as manilai vb-n is be­választották a tonna „All Star” csapatába, akárcsak most. Madridban. Sokoldalú­ságáról mindennél többet mond: a spanyol fővárosiban a kosárlabdázó listán, 31 pontos átlaggal második lett a görög Gallis mögött, ő sze­rezte a legtöbb hárompontos kosarat (négyvénét), s a le­pattanó labdák megkapa- rintásában is jeleskedett, eb­ben a rangsorban 89 „szer­zésével” harmadik lett hóm titársa, Gereon és a kanadai Wilt jer mögött. S bár a tor­na játékosának a jugoszláv Drazsén Petrovicsot válasz­tották, mindenki egyetértett abban, hogy a csak néhány szavazattal lemaradt Oscar tud legtöbbet a kosárlabdá­zás tudományából — ter­mészetesen az amatőröknél. — Nem hiszem, hogy szé­gyent vallanék a hivatásosok között — szólt hozzá az amatőr-profi kérdéskörhöz Oscar. — Két éve az NBA- ben szereplő New Jersey Nets alkart szerződtetni, de kevesebbet ajánlottak, mint a Mobilgirgi Caserta, s így maradtam Olaszországban. Egyébként elegem von már abból, hogy az amerikai pro­fik mennyire lenéznek min­ket, „amatőröket”. Hallom, az egyik leghíresebb tenge­rentúli edző, Bobby Knight Madridban kijelentette: a profivüágban a külföldiek közül egyedül Szabonisz tud­na megélni... Oscar tudja, hogy a si­kert nem adják ingyen. — Casertában igen ke­mények a közös foglalkozá­sok, ám ón nem értem be ennyivel. A napi kötelező edzés után mindig ott mara­dok a csarnokban feleségem­mel. Cristinával, s másfél óráig megállás nélkül gya­korlom a kosárradobást. Cristina adogatja a labdákat, én pedig tüzelek. Általában tízből tízszer betalálok a 6,25 m-es körön kívülről. Persze a mérikőzésen nehe­zebb, mert az ellenfél is za­var . .. Tizennégy évesen próbál­koztam először ezzel a sport­ággal, addig tisztem és fut­balloztam — nem is rosszul. Csak ezután váltottam pá­lyát, főként azért, mert már kalmaszfejjel 185 centire nőt­tem. Hat év kemény mun­ka következett. A Dombóváron megrende­zett országos ökölvívó után­pótlás tábor zárásaiként az ifjú boíkszolók a Maradi Im­re ökölvívó emlékversenyen számat adtok tudásukról. A bemutató mérkőzéseiken jól szórakozott a vas utas csarnok közönsége, több jó adottsá­gokkal rendelkező bokszpa­lánta hívta fel magára a ügyeimet, akiknek ,a nevé­vel az elkövetkezendő idő­szakban minden bizonnyá) találkozik majd a sportág közönsége. F.: Tillinger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents