Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-22 / 171. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam. Ml. szám. ÄRA: 1,80 Ft 1986. július 22., kedd. Mai számunkból A BIOKERTÉSZET LEHETŐSÉBE! (3. old.) KETTEN AZ ISKOLATABORBOi, (5. old.) SZEKSZÁRDON KÉSZ Ül L A LÄNT ibv-vAlogatott (6. old.) ATTALA1 SÉTA (3. old.) Megszólítás • Valljuk be, már mind- an nyilunknak okozott ki­sebb-nagyolbb bonyodalmat, kellemetlenséget embertár­sunk, sorstársunk, munka­társunk, ismerősünk, bará­tunk ... megszólítása. A tegezősdi vagy a magázós- di. Mindannyian tévesztet­tük már el a kötelezőnek vélt megszólítást, a felkért tegezést, vagy a „kikért” magázást, netán a célzates bratyizást. Akar va -akarat lan ull kiatla - kulinak az életben olyan szituációk, amikor gondol­kodás nélkül letegezünk valakit, amikor gondolkod­va lemagázzuk azt, aki ezt nehezen viseli él. Ezekből úgy érzem, nem is 'szabad messzemenő következteté­séket levonnj, magunknak, másoknak problémát fab­rikálni. De akkor kit, ho­gyan szólítsunk?! Mert már nem is emlékszem, annyi­ra régen találkoztunk, mert annyi az ismerősöm, hogy nem is tudom, hová tegyem most az illetőt... Vajon miért alakultait ki bennünk ezek a görcsök, melyek kel­lemetlen pillanatokat tud­nak szerezni egyszerre két embernek is? Félre ne értsen senki, nem vagyok a vál.lverege- tősdi, a ledegrádáló bratyi- zás híve, de nem szeretem a hi va tál n ókszemüvegen keresztül „látó”, beosztá­son és pozíción alapuló megszólításokat sem. Igen kedves és közeli „is­merősöm” mondta, amikor elmeséltem, hogy micsoda lelki válságot okozott, ami­kor egykori osztályfőnököm felajánlotta nekem, a volt tanítványnak a tegezést- „Tudod, az a véleményem, hogy valakit tegezve is le­het nagyon tisztelni, és ma­gázva is lehet egyáltalán nem tisztelni.” Mennyire igaza van ! Mintegy varázsütésre fel­oldotta a görcsös, erőltetett feszültséget. Ettől a pilla­nattól kezdve én bizony te­gezve is nagyon tudom őt tisztelni, és gyanítom, ha nem érdemelné, hát ma­gázva sem tisztelném. így tehát a felajánlott tegezés rendben. De itt van egy másik szituáció. Nagyon kedves kis szomszédom, le­het vagy ötéves. Nem tu­dom úgy kinyitni az ajtót reggelente, hogy ne halla­nám: „Szia, szomszéd! Jól aludtál? Megint dolgozni mész? Nincs egy rágód vé­letlenül ?” Egyszerűen, természete­sen, magától értetődően le­tegez. És vailjam csak be nyugodtan, hogy mennyire jól esik, mennyire hízeleg ez nékem. Egy alkalommal a mamája meghallva a te- gezősdiit, rászólt a srácra: Nem tudod, hogy nem illik egy felnőttet letegezni? De ő az én barátom ... mondta a gyerek bizonytalanul, megszeppenve. Az más, ezt nem tudtam — nézett rám nevetve a mama, és így folytatta: akkor bizony csak nyugodtan tegezd le.., Azóta mi ketten még bátrabban tegeződünk. — szs — Magyar-uruguayi külügyminiszteri tárgyalások Kádár János és Szufanuvoni találkozója Luxemburgi képviselők hazánkban A magyar Országgyűlés meghívására hétfőn luxem­burgi parlamenti küldöttség érkezett Budapestre. A de­legációt Léon Bolendorff, a Luxemburgi Nagyhercegség Képéi selőházának elnöke vezeti. A vendégeket a Fe­rihegyi repülőtéren Sarlós István, az Országgyűlés el­nöke fogadta. Enrique Iglesias uruguayi külügyminiszter, aki Várko- nyi Péter külügyminiszter meghívására vasárnap érke­zett hazánkba, hétfőn reggel megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. Ezt követően a Külügymi­nisztériumban megkezdődtek a hivatalos magyar—uruguayi k ülügyminis z téri tá rgya 1 ás ok. A szívélyes légkörben és a kölcsönös megértés széliemé­ben folytatott megbeszélésen Várkonyi Péter és Enrique Iglesias tájékoztatták egy­mást országaik külpolitikai törekvéseiről. Véleményt cserélték időszerű nemzetközi kérdésekről; ennek során kü­lönös figyelmet fordítottak az enyhülés és a leszerelés, a békés egymás mellett élés, és az együttműködés ügyére a párbeszéd erősítésének léhe- tőségéire, valamint a közép- amerilkai válság éleződésére. Áttekintették az államközi kapcsolatokat, és a két or­szág együttműködése fejlesz­tésének módozatait. •Megállapították, hogy a legfontosabb nemzetközi kér­désekben Magyarország és Uruguay azonos vagy hasonló álláspontot képvisel. A kül­ügyminiszterek hangsúlyoz­ták, hogy a békés egymás mellett élés politikájának nincs elfogadható alternatí­vája. Aláhúzták: országaik a jövőben is mindent meg­tesznek a világbéke, a lesze­relés és a nemzetközi együtt­működés előmozdításáért. A közép-amerikai válság meg­oldásáról szólva kifejtették: mindkét ország az igazságos pölitikad rendezés híve, s a tárgyalásos megoldást tartják egyedül járható útnak. A külügyminiszterek fej­lődőnek értékelték a magyar —uruguayi kapcsolatokat, amelyek erősítésére még számos kiaknázatlan lehető­ség kínálkozik. Megerősítet­ték: mindkét fél érdekelt az együttműködés fejlesztésé­ben az egyenlőség, a kölcsö­nös tisztelet és előnyök alapján, s erre együttes erő­feszítéseket tesznek. A megbeszéléseket köve­tően a két külügyminiszter kulturális, tudományos és Oktatási együttműködési egyezményt irt alá a Kül- ügymin liszté rí umba n. * Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta Enri­que Iglesiast. A megbeszélé­sen áttekintették a két or­szág politikai, gazdasági és kereskedelmi kapcsolatait, ezek további fejlesztésének lehetőségeit, véleményt cse­réltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A találkozón részt vett Várkonyi Péter, jelen volt Gualberto Talamas, az Uru­guayi Keleti Köztársaság budapesti nagykövete. Kádár János, a Magyar ^Szocialista Munkáspárt főtit­kára hétfőn a Központi Bizottság eszékházában fogadta Szufanuvongot, a Laoszi Népi Demokratikus (Köztársa­ság elnökét, p Laoszi Népi Forradalmi Párt (KB Po­litikai ^Bizottságának tagját, aki hazánkban üdül. Az. elvtársi, baráti légkörű találkozón készt vett Rosta László, Magyarország Vientiane! nagykövete. 1 (Telefotó) A külügyminiszterek kicserélik a kulturális, tudomá­nyos és oktatási együttműködési okmányokat, i (Telefotó) Jugoszláv kombájnt mutattak be a bátaszéki Búzakalász Tsz>ben Vélemények szerint az M-1620 H kombájn egyenértékű a 105-ös Dominátorral Hétfőn délelőtt Bátaszé- ken, a Búzakalász Tsz, a magyar és jugoszláv külke­reskedelmi vállalatok, to­vábbá a délnyugat-magyar­országi megyék Agroker- vállalatai és természetesen a gyártó Slavonski Brod-i Duro Dakovic cég kombájn­bemutatót rendeztek. A bemutatón a déli me­gyék számos szakembere vett részt. A tanácskozás és találkozás nem titkolt célja az volt, hogy az említett ju­goszláv mezőgazdasági gép­gyártó cég partnerkapcsola­tokat teremtsen a délnyuga­ti megyék mezőgazdasági üzemeivel. Vagyis arról van szó, hogy szeretnének betör­ni a magyar piacra. A tanácskozás első felé­ben videofilmét vetítettek le a gyár programjáról, el­sősorban a szóban forgó kombájnt ismertették meg a nézőkkel. Ezután a ma­gyar illetékes minisztériumi értékelés hangzott el, majd sor került a helyi tapaszta­latok ismertetésére. Mózsi László, a termelő- szövetkezet gépészmérnöke. műsoron kívül, lapunk munkatársának kérdéseire elmondta, hogy az idén júli- ' us 2. és július 18. között a gazdaságukban már dolgo­zott egy ilyen gép. Az eddigi tapasztalatok jók. Az üzembiztonság na­gyon jó. a két hét alatt mindössze két gépi meghi­básodás történt. A gépész- mérnök a jugoszláv kom­bájnt a 105-ös Dominátorral tartja egyenértékűnek. Ezután került volna sor a jugoszláv kombájn munka közbeni megtekintésére, ezt azonban az eső meghiúsítot­ta, így a tanácskozás részt­vevői kénytelenek voltak1 megelégedni azzal, hogy a gépműhelyben tekintsek meg a bemutató főszereplő­jét. L. 6y. Fotó: Cz. S», Tájékoztatót hallgatnak az ajánlott gépről a dél-dunán­túli szakemberek Vajon be tud-e állni az M—1628 H az eddig már kialakult sorba?

Next

/
Thumbnails
Contents