Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

6 NÉPÚJSÁG 1986. július 21. Az első osztály ez évi köz- delemsorozatának zárásakor ünneplésre is sor került a Dombóvári Spartacus háza táján. A csapat fennállásá­nak történetében a legsike­resebb esztendőt tudhatja maga mögött: a tizenkét csapatot felvonultató NB I- es mezőnyben az előkelő .ötödik helyen végeztek. Mégpedig úgy, hogy sok-sok hazai találkozón remek já­tékkal örvendeztették meg Tarsolyék a sportág dombó­vári hívéit. Az eddigi leg­szebb év volt ez az NB I- ben. Szűcs István edző a sike­res évad titkainak kutatása­kor egészen a tavaly nyári edzőtáborozásig pergeti visz- sza az eseményeket: — Ennyire elszántan, ily nagy ügybuzgalómmal még sose láttak a játékosok mun­kához. Az edzőtábor nyúj­totta lehetőségeket maximá­lisan 'kihasználtuk. Végig éreztem, hogy játékosaim ez­úttal többre-jobbra vágynak, így egy meglehetősen felfo­kozott versenylázban vártuk a rajtot. Ezek után cseppet sem vé­letlen, hogy repülőrajtot vett a dombóvári legénység. Zsinórban négyszer nyertek. A Csepelt 7-1-,re, a Saibáriát 6-2-ire verték, majd Cegléd­re utaztak, és sokan . arra számítottak, hogy idegenben — mivel a tekében a hazai pálya valóban a többi sport­ághoz képest nagy előny — mór csikorogni fog a „Szpa- ri”-gépezet, ám nem így tör­tént. A forduló legnagyobb meglepetését szolgáltatva, Teke NB I. Az első öt között a Dombóvári Spartacus A legjobb évüket zárták 7-t-re győztek. Ezután jött a patinás Ferencváros, s a fővárosi zöld-fehéreknek is meg kellett hajolniuk a na­gyobb tudás előtt. Szűcs István: — Ezután a szintén 7-1-es hazai győze­lem után egy nagyszerű so­rozat zárult le, s ezzel már bizonyítottuk, hogy nem csupán véletlen, amolyan ta­lált győzelmekről van szó. A tervet jóval túlteljesít­ve, már az őszi idény végén az előkelő ötödik helyen állt a csapat. Ami még külön érdekes: csupán két ponttal maradt le a második helye­zettől. A mérleg hét győze­lem és négy vereség volt, ami tizennégy/ begyűjtött pontot jelentett. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy az utol­só fordulóban a Pápai Vasas ellen a bronzérem volt a tét. de az ezúttal tartalékosán felálló dombóvári gárda 6-2- re kikapott.) A folytatás már nem volt, de nem is lehetett ilyen si­keres. Ugyanis többször utazták vidékre a dombóvá­riak. s mint azt mór fentebb említettük, a más pálya, a más dobódeszka, általában a többi mérkőzéseken is az NB I. küZdelernsor.ozatában, a házigazda együttes felé billenti a mérleg nyelvét. Az meg még plusz eredményes­séget gátló tényező, ha nem a legerősebb összeállításban tudnak pályára lépni. — A kiegészítő emberek még nem. tudják pótolni azt, aki a „régi motorosok” kö­zül kiertk? — kérdeztük az edzőt. — A csapatba kerülést mindenkor a teljesítmény határozza meg. A mi '■port- águnkban jóval tovább nyú­lik a korhatár, mint a töb­biben. így nálunk nem jel­Szücs István lemző a merev öreg—fiatal elkülönítés. Ennek ellenére az ütánpótlásnevelést nem vesszük félvállról, hiszen egy idő múltán a fiataloknak kellfene) továbbvinni az immár három évtizedes dombóvári tekés hagyomá­nyokat. Nagyon örülünk, hogy ifjúsági játékosaink közül Péter Zoltán már be­épült az első csapatba, és ott nagyszerűen helytállt — példája remélhetőleg buzdí­tó lesz a többi fiatal számá­ra. Bízunk abban is, hogy feljődése töretlen lesz, és a magyar ifjúságii válogatott tagjaként eljut több nemzet­közi viadalra, és öregbíti a dombóvári teke hírnevét. Nagyon nagy dolog lenne, ha kiutazhatna a következő ifjúsági világbajnokságra. Ultánpótláskorú versenyző­ink említésekor még feltét­lenül szólnunk kell Berta Barnáról, aki aranyjelvényes minősítéssel rendelkezik, és az országos serdülőpáros viadalon ezüstérmes lett. Bizony, nagyon meg kell becsülni az „értékeket” utánpótlásfronton a tekében, hiszen a népszerűségi listán a sportág a fiatalok körében egyáltalán nines „frekven­tált” helyen. Szűcs István elmondja, hogy sokszor le­csábítják az iskolásokat, gu­rítanák a négysávos, ragyo­gó pályán, élményekkel tá­voznak, de amikor a kemény edzésekre, a ' felkészülésre terelődik a szó, akkor élke* rü ük a Marx utcai teke csar­nokot. Utánpótlás kapcsán kissé elkanyarodtunk a bajnoki értékeléstől. Nos, a tavasz nem sikeredett annyira fé­nyesre, mint az ősz. De a dombóvári gárdának — a kitűnő erőnlétnek köszönhe­tően — volt tartása, és négy győzelemmel tudta szaporí­tani pontjainak számét, így huszonkét ponttal megőriz­ték az igen előkelő ötödik helyet. Ezek szerint az NB I. élmezőnye: 1. BKV Előre, 2. Pápai Vasas, 3. Soproni FAC, 4. Sabairia, 5. Dombó­vári Spartacus. Topa Imre, a Dombóvári Spartacus a tekéért lelkese­dő ügyvezető elnöke mond­ja: — Sokat jelent számunkra ez az ötödik hely. Mi anyagi lehetőségeinkből adódóan elsősorban utánpótlásnevelő sportegyesület vagyunk má­sik sportágakban. A teké- zők viszont a város egyesü­leteként értek el figyelemre méltó eredményt. Szűcs Ist­ván. a szakosztály mindene­seként — mert egy személy­ben edző. intéző, technikai vezető stb. — jó kis csapa­tot hozott össze. — bégyé -— Jóakarat Versenyak Nagyszerű verseny - nagy szovjet fölénnyel Szombaton befejeződött az ökölvívót ama. Hatalmas ér­deklődés kísérte a verseny- sorozatot, hat nap alatt jó­ival több mint 50 ezer szur­koló váltott belépőt az olimpiai sportcsarnokba. A finálékra is a szovjet spor­tolók nagy fölénye nyómta rá a bélyegét: az almterikai Johnson győzelme az 51 ki­logrammos kategóriában akadályozta meg a hazaiak százszázalékos sikerét. ' — Valóban nagyszerű ver­seny volt, sok kiváló Ököl­vívót, nagyszerű párharco­kat láttam — mondta Papp László szövetségi kapitány. — Tetszett a közönség hoz­záértése, s nem utolsósor­ban a viadal hangulata is. Remélem, lesz folytatása a jóakaratnak, nagyszerű kez­deményezésnek tartom. Ki volt a legjobb? — Egyetértek a rendezők­kel, szerintem is a szovjet TáraimOv nyújtotta a legtöb­bet. A fináléban is jól küz­dött, de nekem különösen az elődöntőben mutatott tel­jesítménye marad emlékeze­tes. Nagyon régen láttáim, hogy Valaki egy kiegyenlí­tett mérkőzésen, már fárad­tan képes kiütni ellenfelét A sportág küzdelmein két magyar is rajthoz állt, mind- ktetten az első fordulóiban búcsúra kényszerültek. — A vb után már leszál­ló ágban nem is reményked­tünk kiemelkedő szereplés­ben — értékéit Csötönyi Sándor edző. — Váradi jo­gosan (kapott ki, Molnárt Vi. szánt lepontozták. Ettől füg­getlenül hasznos volt a tor­na. láthattunk néhány olyan ökölvívót is, akik a jövő­ben a nagy versenyeken a magyarok ellenfelei lehet­nek. Witherspoon marad a világbajnok A londoni Wembley sta­dionban felállított szorttő- bán 50 000 néző előtt küz­dött meg a nehézsúlyú vi­lágbajnoki címért az ameri ^ kali Tim Witherspoon és az angol Frank Bruno. Az angolok azt remélték, hogy a 24 éves londoni ököl­vívó (103,3 kg), atki addig 28 mérkőzéséből 27-et megnyert, legyőzi a négy évvel idő­sebb címvédőt és ébben az évszázadban először Angliá­nak hivatásos nehézsúlyú Vi* lágbajnofca lesz. A remények nem váltak valóra, mert a 15 menetre tervezett világbajnoki döntő 11. menetében Witherspoon olyan kemény ütéseket Vitt be, hogy Bruno harcképte­lenné vált, s szorítója sar­kából az edző 'bedobta a tö­rülközőt. — Óriási mérkőzés volt. szerintem az egyik legjobb, ami évek óta lezajlott — mondotta Witherspoon. •— Bruno nagyszerűen harcolt, rendkívül keményeket ütött. Azt hiszem, sok ismert ame­rikai ökölvívónak feladja a leckét. Biztos, hogy még sokszor pályázza meg a vi­lágbajnoki címet. /— A közönség csodálato­san buzdított, sajnálom, hógy nem nyertem — mon­dotta Bruno. — A sikerért minden tőlem telhetőt meg­tettem, a kitűnő Witherspoon ellen ezúttal ez is kevés volt, Don King, aiz ismert me­nedzser máris bejelentette: a nagy közönségsiker után keresni kell a Visszavágó időpontját... Sítalpon az Északi-sarkra il979-!ben az egész világ lé­legzetvisszafojtva követte ,a Komszomolszkaja Pravda expedícióját, mely a növeszd- birszki szigetektől kívánt el­jutni földünk „sapkájához”, az Északi-sarkra. A hét bá­tor vállalkozó a Henrietta- szigetről indult, két és fél hónap alaitt másfél ezer kils- méter távolságot tett meg és az SZP—24-es úszó jégtáblán lévő Északi-sarki állomáson sikerrel fejezte be küldeté­sét. Hét év múltán a Komszo- mojszkája Pravda újabb ex­pedíciója vágott neki a sark­vidék meghódításának. 38 nap alatt a sarki éjszakában az északi Jeges-tengeren úszó jégtáblákon jégtorlaszo- kált és repedéseket leküzdve 50 fokos hidegben, a 11 bá­tor vállalkozó a történelem­ben először tett meg az Észa- ki -sarkvidéken sítalpon egy 700 kilométeres utat, az Észa­ki-sark 26 állomásától a vi­szonylagos 'megközelíthetet­lenség fókáig, majd az Észa­ki-sark 27-es állomásáig. Az expedíció vezetője, csakúgy, mint korábban, Dmliltrij Sparo 45 éves mate­matikus, a moszkvai Átél­és Acélötvözet Kutató Inté­zet docense, a I/enin.i Kom­Fjodor Konyuhov nahodkai művész (balról) és Vaszilij Siskarjov a moszkvai Lihacsov Autógyár munkása az ex­pedíció úszó jégtábláján megtett utolsó 700 kilométeres szakaszában szomol-díj kitüntetettje, szá­mos könyv és tudományos cikk szerzője. Az előző expe­díció tagjai közül négy moszkvai ismét útnak indult: Jurtj Hirnelevszikij 49 éves matematikus az expedíció tudományos vezetője, Vlagyi­mir Legyenev 39 éves bio- technológus, AnatoLij Melnyi- kov 43 éves rádiómérnök és Vasziilij Siskarjov a Lihacsov Autógyár 37 éves szerelője. Az expedíció többi tagját gondos ellenőrzés után válo­gatták kii. Ketten közülük szintén moszkvaiak: Aiek­szand-r Beljajev 29 éves as­piráns és Anatoldj Fegyakov 46 éves mérnök. A többiek: a 29 éves Valeriij Kondratko Moszkva környéki mérnök, a 30 éves Mihail Malahov rja- zanyi orvos, a 33 éves Fjo­dor Konj'Uhov a távol-keleti kikötőiből, Nahodkából jött művész az expedíció legfia­talabb tagja, Alekszandr Ro- zuimenko 27 éves novoszi- birszki biokémikus. Korábban senki sem tette meg előttük e nehéz és bo­I fj Az expedíció február 15-én érte el a viszonylagos elérhetetlenség fokát nyeleit útvonalat, a viszony­lagos elérhetetlenség fokán keresztül (a szárazföldtől leg­távolabb, 1300 kilométerre fekvő pont) egy olyan terü­leten keresztül, ahol az óceá­ni áramlások miatt az úszó jégtáblák határa van, ami­nek következtében igen sok a repedés, a mozgó jég és a jégtorliasz. Soha senki nem járt még a sarki éjszakában olyan körülmények között, amikor a hőmérséklet állan­dóan mínusz 37, mínusz 45 fok, néha eléri az 50 fokot, s a jeges szél sebessége má­sodpercenként 16 méter. A Az Északi-sark 27 úszó jégtáblán lévő sarki állomáson ütöttek tábort az expedíció tag­jai jeges vízben egy előre nem látott „fürdőzés” kétszeresé­re növelte az egyébként 35 kilogrammos hátizsák súlyát. Az expedíció a résztvevők­től erejük teljes mozgósítá­sát követelte meg, felszínre hozta az igazi emberi érté­keket: a helytállást, a jósá­got, a kitartást és a kölcsö­nös segítségnyújtást. A kutatások igazolták azt a következtetést, amelyet a szovjet orvostudományi aka­démia szibériai tagozatának klinikai és kísérleti orvos- tudományi kutató intézete tett: „Az ember nem adap­tálódik a szélsőséges felté­telekhez, eltérve közben nor­mális egészségi állapotától, mint azt korábban gondolták, más funkcionális állapotba kerül, amely szintén normá­lis a szervezet szempontjá­ból.” A kapott orvosi adatok lehetővé tették az átmeneti folyamat nyomon követését. Az Északi-sark bátor meg­hódítói elégedettek az ered­ményekkel : minden kitűzött tervüket valóra váltottak. APN—KS

Next

/
Thumbnails
Contents