Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
1986. július 19. NÉPÚJSÁG 9 LENGYELORSZÁG Nukleáris kutató intézet A világi kultúra terjesztőinek társasága Keresztelő a templomban vagy névadó ünnepség az anyakönyvvezetőnél. Egyházi pompával körített temetés vagy a gyász méltóságát egyszerűen megőrző baráti, rokoni, munkatársi búcsúztató. Hitoktatás vagy vallástörténeti stúdiumok. Térítés vagy tolerancia, a különböző világnézetek türelmes, párhuzamos létezése. Sorsdöntő kérdések, amelyek elől nem lehet elzárkózni, amelyekre végül is választ kell adni, méghozzá annak tudatában, hogy minden bizonnyal lesz, akit befolyásol a döntés! A választás megkönnyítésére alakult meg Lengyelországban 1969-ben a Világi Kultúra Terjesztésének Társasága. A laikus mozgalom, a laicizmus az egyház hatáskörét a vallás kérdéseire korlátozni kívánó irányzat hagyományai azonban jóval régebbi eredetűek. Az olyan jellegzetesen világi szervezetek, mint a Munkásegyetemek Társasága, a Társadalmi Szolgálat Munkás Egylete vagy az Ateisták és Szabadgondolkodók Egyesülete, már a század elején hallatták szavukat. Tevékenységüketa lengyel tudomány és kultúra olyan jelen képviselői támogatták, akik népszerűségük miatt erős befolyást gyakorolhattak a tömegekre. A két világháború közötti időszakban például Tadeusz Zelenski-Boy, a kor kiváló publicistája, Gabriela Zapolska, a neves drámaírónő, Zofia Nalkowska Írónő, akit a Hitleristák Háborús Gaztetteit Vizsgáló Nemzetközi Bizottságban végzett munkájával is elismerést szerzett és nem utolsósorban Tadeusz Kotarbinski professzor, a filozófus, a praxiológia, a cselekvések hatásfokának vizsgálatával foglalkozó elmélet megalkotója erősítette a laikus mozgalmat. Szellemi örökségéhez híven a Világi Kultúra Terjesztőinek Társasága haladó gondolkodású embereket gyűjt soraiba, akiknek az a meggyőződése, hogy a világi kultúra ésszerű és humanista, felszabadítja az ember intellektuális lehetőségeit. A Társaság tagjai kötelességüknek tartják a világi ismeretek, a tudományos eredmények terjesztését. Tisztában vannak azzal, hogy a tudományos ismeretek mindinkább túllépnek a vallásokon. Azokat a szocialista, humanista értékeket népszerűsítik, amelyek valóságos emberi szükségleteket szolgálnak. Munkájukkal fejleszteni kívánják a világi szokásokat. A szervezet keretében számos egyesület működik. Fenntartják a fiatal házasok tanácsadó-hálózatát, a szülők egyetemeit, valamint azokat a klubokat, ahol lehetőség nyílik filozófiai, vallástörténeti, történelmi és kultúrtörténeti ismeretek megszerzésére. A Világi Kultúra Terjesztőinek Társasága jelenleg mintegy 118 ezer tagot számlál soraiban, Lengyelországban. Fennállásának 30. évfordulóját ünnepli idén az NDK-beli Rossendorfban működő nukleáris kutató intézet. A képen: az intézet szakemberei által felfedezett új, szívizombántalmak kezelésére szolgáló, radioaktív gyógyászati anyagot sterilizálják és csomagolják. Tenger fűti a lakóházakat Az erőmű, amely közvetlenül a Fekete-tenger vizéből nyeri a hőt és azt lakóház fűtésére használja fel, Jaltában (Krím-félsziget) működk. Teljesítménye több mint két megawatt. Még a téli alacsony hőmérséklet mellett is hatalmas hökészlet halmozódik fel a tengerben. Hővé való átalakításához hűtőgépeket használnak. Két szivattyú különleges csöveken minden órában 500 köbméter tengervizet szivattyúz át. A csövekkel érintkező freon, a viszonylag alacsony hőmérséklet ellenére forrni kezd. Azután a kompresszorok kondenzálják a freongőzöket, s ettől 100-110 Celsius-fokra hevülnek. Ezt a hőt használják fel a lakóépület fűtéséhez. Nyáron a szivattyúkat légkondicionálókként lehet felhasználni a helyiségek hűtéséhez. Különösen fontos, hogy az e fűtési mód környezetvédelmi szempontból tiszta, veszélytelen és gazdaságos. BULGÁRIA Az alkoholizmus lényegében ismeretlen SZOSZOPOL, A MÚZSÁK VÁROSA Családvédelem Vietnamban A házasságok stabilabbak a nálunk megszokottnál Közeledik a nyár. Készülnek a tervek az üdülésre. A tenger szerelmesei közül sokan a bolgár tengerpartot választják. Szépségével és romantikájával az üdülők ezreit vonzza a burgaszi öbölben fekvő Szoszopol. Csillogó tenger, sziklás öblök, pompás homokstrand, étvágygerjesztő illatok, tarka napernyők a régi kávéházak teraszán. Mindez Szosz- pol. Június elejétől október végéig tízszeresére nő a négyezer lakosú városka népessége. Jönnek a világ minden tájáról. Szoszopol „a szabadulás városa", mert bár az i. u. 431. évben említik először, de az alapítók az i. e. 610-ben találtak itt menedéket. A kisázsiai Milet városából jöttek. A régi tengerésznép jó kikötőt talált itt és letelepedett. A település gyorsan felvirágzott. Aztán jöttek a barbárok, és velük a pusztulás. Utánuk azonban újra megindult az élet. Szoszopol a halászok városa. Hálójuk itt mindig megtelik. A tenger vize planktonokban gazdag, és ez vonzza a halakat. A halászok útmutatói a játékos delfinek, a tengeri halak, a szardellák fő fogyasztói. Mindig ott tanyáznak, ahol legbővebb a zsákmány. A halászoknak csak őket kell követniük. A vidám vízi akrobaták az utasok szórakoztatására szívesen követik a hajókat. Szoszopol a múzsák városa. Először a festők jöttek, őket követték az írók. Zeneszerzők, színészek. Az ódon utcácskák varázsa, az évszázados repedező amfórák mellett a modern plasztika, a hárfák susogása, a vonósnégyesek szelíd harmóniája, a régi táncok és a modern balettek kavalkádja mindenkit megragad. A művészetet a város jó szellemének nevezik. E festői üdülőhelyen nincsenek szállodák. A szoszopoliak hűvös, fával borított, nemegyszer 150- 200 éves halászházaikban fogadják vendégeiket. S ha esténként kigyullnak a kertek és udvarok lámpásai, a félsziget a tenger felől ünnepi díszben tündöklik. A csillagfényes ég alatt megtelnek az utcák, a vendéglők, Szoszopol lakói és vendégei élvezik a nyár szépségeit. Családjogi törvényt alkot a vietnami nemzetgyűlés. Az előző - az ország történetben az első - törvény lényegében betöltötte hivatását: jogi alapot biztosított az évezredes szemléletmód felváltásához. A nálunk már megszokottnak tűnő elvek puszta kinyilvánítása is sokat jelentett Vietnamban. Hisz néhány évtizede még kevés vietnami férfi fejében merült fel a gondolat, hogy felesége egyenjogú véle, s a család normális életéért a törvény előtt a férj is felelős (persze, asszonyával együtt). Új jogintézmény volt a gyerek- és szülő- tartás, és a válás lehetősége. E törvény tiltotta meg a többnejűséget, bár elvétve ma is akad jómódú vietnami, aki - nem törvényesen, ám gyakorlatilag - három-négy feleséget „tart” házában. (A valóságban éppen a szorgos asszonyok tartják el munkájukkal a ház urát.) De ma már az új szemlélet meggyökeresedett, s a fentihez hasonló példák valóban elenyésző ritkasággal fordulnak elő. Egy nemrégi szociológiai felmérés szerint a házasságoknak ma már csupán mintegy öt-hét százaléka feudális: azaz a régi módon, a szinte még gyerek párokat a szülők elhatározása házasítja össze. Az is kitűnt viszont, hogy a mai házasságok mintegy egyharmadában közrejátszik az anyagi érdek. Egyébként a megkérdezett vietnami asszonyoknak csak egyötöde volt igazán elégedett házasságával, viszont szintén csupán egyötöde kívánta felbontani. A válás városokban már megszokott, falvakban nagyon ritka. A készülő új törvény válással foglalkozó cikkelye rendelkezik a gyermektartás megszabásának elveiről, a vagyonmegosztás szabályairól. Érdekesség, hogy a tervek szerint a házasságban felgyűlt vagyonnak „tulajdonosai” a gyerekek is, a megosztásnál az a szülő jár „jobban” akinél a gyerekek maradnak. A gyakorlat azonban inkább az, hogy a szülők „megfelezik” a gyerekeket (falun négy-hat, városon kettő-három gyerek az általános). Vietnamban a házasságok stabilabbak a nálunk megszokottnál. Egyrészt a falu- közösségekben ma még erősen tartják magukat a régi erkölcsi normák, másrészt a házasfelek különélése mindmáig megszokott dolognak számit, s nem dúlja fel a családot (hosszú a katonaság ideje, gyakori, hogy a férj lakóhelyétől távol dolgozik, s évente csak egyszer-kétszer jut haza.) Az alkoholizmus lényegében ismeretlen Vietnamban, akárcsak a családot veszélyeztető garázdaság. Az állami szociális gondoskodás szervezete és egyáltalán intézménye viszont csak most kezd kialakulni. Ma már van néhány árvaház, öregségi otthon, de a jellemzőbb az, hogy a faluközösségek gondoskodnak a magukra maradottakról. Az öregségi nyugdijak nagyon alacsonyak, ezért a városi nyugdíjas általában visszaköltözik rokonaihoz szülőfalujába. Minden járásban van családvédelmi tanácsadó. Feladata sokrétű, s figyelme egész odáig terjed, hogy megpróbálja rendezni a családi konfliktusokat; megdorgálja a kicsapongó férjet, behajtja a gyerektartást, figyelmezteti kötelességére a szülőit elhanyagoló gyermeket és fordítva. Arra is módja van, hogy adminisztratív lépéseket kezdeményezzen a családját már komolyan veszélyeztető ellen. Sajátos területe a családvédelemnek az anyasági tanfolyam. Ezt évente több tízezer fiatalasszony végzi el, megtanulják a korszerű gyermek- nevelés, a higiénia alapszabályait. E tanfolyamok szervezték meg az országosan kötelező védőoltások végrehajtását is - ez először tavaly lett általános. A családvédelemnek általában véve nagy a szerepe az egészségügyi ellátásban is. Vietnamban nagy a gyermekhalandóság, a gyermekek nagytöbbsége ha mennyiségileg nem is; de a táplálék ösz- szetételét tekintve alultáplált, rost-és vitaminhiányos. Ezt próbálják csökkenteni a korszerű higiéniai és táplálkozási szokások terjesztésével. A szociális gondozás és a családvédelem Vietnamban igen kevés pénzzel rendelkezik, ám úgy tartják: nem is elsősorban pénzkérdés az, hogy egészséges társadalmi kontroll, közerkölcs és közfelfogás védelmezze a családokat az elkerülhető konfliktusoktól. Az új törvény ehhez kíván jogi keretet nyújtani. Csónakkikötő Utcarészlet Színes napernyők a kávéházak teraszár
