Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. .évfolyam, 169. szám: ARA: 2,20 Ft 1986. július 19., szombat. Haladás Stockholmban Grinyevszkij beszéde a pénteki záróülésen Siker iáit leküzdeni a legkeményebb akadályt, amely hosszú időn át gátolta az előrehaladást, nevezetesen a légi hadgyakorlatok bejelentésének problémáját — jelentette ki Oleg Grinyevszkij, a stockholmi konferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Grinyevszkij a konferencia utolsó előtti fordulójának pénteki záróülésén a többi közöt t rámutatott : „Ügy jutottunk kompromiisz- szumra, hogy a szárazföldi hadgyakorlatok bejelentésének keretében meghatároztuk azt a minimális részvételi szintet, -'.melytől kezdve már fontos a kapcsolódó légihadgyakorlatról szóló információ Ennek kidolgozásában számos ország közreműködött. Szakértői becslés szerint a megállapodás felöleli az egész európai katonai légitevékenység kilencven százalékát, beleértve a váratlan támadás veszélyét magában hordozó tevékenységet is.” A szárazföldi hadgyakorlatok kérdésében is megállapodást értünk el, s már csak a bejelentések paramétereiben kell megegyeznünk. Hozzájárultunk a csapalt- létszám alacsonyabb, 18 000 fős keretére vonatkozó bejelentési kötelezettséghez. A hadgyakorlatok méreteinek korlátozását illetően a Szovjetunió és a többi szocialista ország a semleges és az el nem kötelezett országok javaslatait vették alapul. Ezek ugyanis lehetővé teszik, hogy korlátozzák az európai hadgyakorlatok arányait. Az ellenőrzést említve Grinyevszkij kijelentette: a budapesti javaslatok alapján a szocialista országok készek megállapodni abban, hogy a résztvevő államok a helyszínen felügyeljenek a bizalomerősítő intézkedések végrehajtására, összhangban a haderők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének ellenőrzési folyamatával. Végezetül be kell fejezni annak a megállapodásnak a kidolgozását, amely konkretizálná és érvényre juttatná az erő kiiktatásának elvét — fejezte be felszólalását Oleg Grinyevszkij. Vásárnyitás Szegeden Pénteken . ünnepélyesen megnyitották az immár 110 éves múltú, s 1876. óta most ötvenharmadszor megrendezett Szegedi Ipari Vásárt, a Ipbogódíszbe öltöztetett Marx téren. Csikós Ferenc, a vásár igazgatótanácsának elnöke köszöntötte a megnyitóra érkezett nagyszámú hazai és küföldi vendéget, közöttük a kiállító finn, jugoszláv, lengyel, NSZK-ibali, olasz és szovjet vállalatok képviselőit. Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter mondott megnyitó beszédet. Méltatta a szegedi vásár jelentőségét, amely — mint rámutatott — túlnő Csongrád megye határain. örvendetes, hogy a vásár bemutatóin a fogyasztási cikkek és az újdonságok elsőbbséget élveznek. A díjak jelentős hányadát is újdonságok kapták. Nem kevésbé örvendetes a vásár iránt megnyilvánuló növekvő nemzetközi érdeklődés. A 186 külföldi kiállító jelenléte jó alkalom a termelési kapcsolatok, kooperációk megteremtésére is. A megnyitó ünnepség résztvevői ezután megtekintették a 34 000 négyzetméternyi területen kiállító 550 hazai és külföldi vállalat, szövetkezet termékeit, közöttük a különdíjakkal és a vásárdíjakkal kitüntetett cikkeket. A vásárlók utcájában a megnyitó napján mintegy 100 vállalat, szövetkezet és magánkisiparos kezdte meg termékeinek árusítását. A vásár területén postahivatal működik, amely alkalmi bélyegzőt használ. (MTI) KÖZSÉGI ES KÖRZETI PARTSZERVEZETEK (3. old.) DEMOGRÁFIÁI HULLÁM A LÁTHATÁRON (4. old.) FELNŐTT FÚVÓSZENEKAR TAMÁSIBAN (4. old.) GONDJA MINDENKINEK VAN <5. old.) A HUMOR, MINT M AGATART ASFORM A (10. old.) GULACSV LAJOS- EMLÉKKIÁLLÍTÁS SZEKSZÄRDON (11. old.) SZABALYISMERKTTÜL AZ ÜTÉSKOMBINAClOUl (13. old.) Kishajóval Domborllg Növekszik az idegenforgalom Gemencben EBED A TARLÓN (5. pld.) HÉT VÉGI BESZÉLGETÉS (6. old.) BÖLCSKEI HELYZETKÉP (7. old.) A ‘KÖNNYŰIPAR ÁTSZERVEZÉSE A SZOVJETUNIÓBAN (8. old.) SZOSZOPOL, A MÚZSÁK VAROSA (9. old.) VULKÁNOK GÁZKITÖRÉSE (12. old.) resik fel a gemenCi kirándulóközpontot, s közülük többen választják a hangulatos vízi útvonalat. Napointa összességében kétszázhúsz turista teheti így meg az utat a Sió-zsiliptől a Dunáig, majd vissza. 'Hétvégéken viszont megváltozik a program. A hónap eleje óta szombatom és vasárnap Domboriból hozza a Gemencbe és viszi vissza a hajó az ott nyaralókat. Az ország egyik legszebb ártéri erdejét, sok belföldi és külföldi turista a nemrég épült Trófea étterem mellől induló erdei kisvas- útta'l is bejárja. A tervezettnél nagyobb turistaforgalom szükségessé tette, hogy a hetven férőhelyes éttermet a Tölnatpu- rist bővítse. A hónap elején megkezdett munkák eredményeként fedett terasz csatlakozik az étteremhez. Így az, kétszázötven vendég befogadására lesz alkalmas. GYURÄSZIK: NEHÉZ LESZ — NÉMETH: NEM KELL BEGYULLADNI (13. old.) Csendesen szeli a Sió hullámait a Tolmatourist kishajója. A közel tízéves üzeme, lés alatt már megbarátkoztak az Ikarus-motor hangjával, és a turisták vidám zsivajává! a gemenci erdő vadjai. Bár a csúcstidény májusban, valamint a szeptemberi szarvasbőgés idején van, azért ilyertkor, a nyár derekán sem marad utasok nélkül a hajó. Havonta átlagosan nyolc-tizenegyezren keKözélet a lakótelepen — Itt álltam egyedül, kezemben a lapát. Kommunista szombat volt. s mi vállaltuk a törmeiékhaiom elbontását. Senki nem jött, csak a házkezelőség gépkocsija a szerszámokkal. Este azután úgy kerülték vissza a csákányok és iapátök. hogy senki kézbe sem vette azokat. A tanácstag hős szia n panaszkodik. Közömbösségről beszél, meg arról). hogy „falra hányt borsó” minden felhívás. Mögötte a „kaptárházak” egyforma ága. mintha illusztrációval szolgálna az elmondottlakhoz Az írás azonban nem Viselhetné a „lakótelepeink köz- életisége alulnézetből” címet, mert a tanácselnök dolgozószobájának ablakából éppen a „fellüllnézetre” vethetünk pillantást. Innen jól látszik minden erkély, a száradó ruhák, a félig-meddig parkosított terek, a gyér. mekkocsdkat töló édesanyák, a szaladgáló gyerekek, az autót „bütykölő” családfők. Az elnök szidja azokat, akik jelenünk íkikényszerített építési formáját csepü- tik, s azt, akik valamiféle batonibetegségről beszélnek. Azt beismeri, hogy a közösség kialakításával baj van Azt ds, hogy az értékeket nem őrzik gonddal. Tud a magányosságról is. a galerikről. Ezzel szemben ő még ismerte az igazi munkásnyomort. Számokat sorol, több ezren várnak még lakásra, laknak üzlethelyiségben vagy alagsorban. Erőfeszítésekről beszél, arról, hogy társadalmunk mennyit áldoz a lakáskérdés emberi megoldására. Vannak olyan országok, ahol a lakótelepeket a várostól messze, több tíz kilométerre építették. Alvó vá- rosóknaík hívják ezeket. A központban dolgoznak és vásárolnak, szórakoznak és társadalmi élétet élnek az emberek. Az alvó városiba háZamennek pihenni, családiban lenni. Nálunk — zömében — a lakótelepek a város szerves részei, sőt, némelyik a város középpontjában épült. Az, hogy formájúikra büszkék Vagyunk-e, Vagy szidjuk egyformaságukat — most köZömlbös. Az emberekről, a közösségekről gondolkodunk. Arról, hogy a közösségi élet néhezen formálódik, arról, hogy sokan nem érzik otthonnak a lakás falain kívüli világot. Van. ahol — több-kevesebb eredménnyel — a kábeltelevízió mikrohullámaival szeretnék fellazítani a betonbaágyazottságot. A pécsi és a Budapest gazdagréti példáik azt mutatták, hogy ígéretesek ezek a vállalkozásók, de a közösségi élet. a közéletiség nem lépi át a zárt ajtókat. Pedig a lakótelepi emberek is találkoznak egymással. A lépes óhazákban, a parkokban. A gyermekek barátkoznak, hiszen ők a legnyitottabbak egymás iránt, édesanyák ülnek a padókon, és beszélgetnek, egymás nevét sem ismerő férfiak vitatják meg a vgrnk előnyéit és gondjait. A lépcsőházi beszélgetés, a park padjain a csevegés nem jelent közéleti elkötelezettséget, hiszen a helyszín sem közéleti fórum — mondják sdkan légyintve. A Valóság mégis az, hogy közvéleményt formál, s közösséget teremt — még akikor is. ha nagyon laza szálakkal összetartozót. Vannak ölyan lakótelepek, ahol az egyébként teljesen felesleges alagsori helyiségeket alakították át társalgóvá, ze neterem- mié. kondicionáló szobává. Tartanak már itt születésnapot, megvitatnak tévéműsorokat. Ha ezekbe a beszélgetésekbe belehlallgatunk. első benyomásunk az hogy sok a sZócséplés, a felesleges okoskodás, az üresjárat. Tanúi lehetünk azonban kemény vitáknak is, s hallhatunk ötleteket — használlhatóakát. Nem igaz az a közgondolkodásunkban elterjedt nézet, hogy a lakótelepi embereknek nincsenek gyökereik. Vannak, csak más és más talajból táplálkoznak. Munkás vagy paraszt kultúrákat hordoznak, Zalától Szabolcsig. Angyalföldtől a Józsefvárosig. Ebben az országban, ahol a közéleti demokráciát az emberek még csak néhány lélegzetre élhették, hiszen csak néhány évtizede tanulunk egyenletesen közéleti levegőt szívni, ebben az országban a lakótelepek közösségében sem várhatunk sokkal több aktivitást, mint másutt. Természetesen ezzel a kevéssel nem sZa'bad megelégednünk, de meg kell becsülnünk. A lakótelepi emberek ki -nem mondva, sokkal több türelmet kérnek, hiszen a türelem a közéletiség és a demokrácia éltető talaja. Mi nem alvó városokat — lakótelepeket építettünk, A közéleti gondolkodás mégis szenderegni látszik. Az ébredés első jelei azonban nyiilivánvailóak. S itt még nagyon sok a tennivaló. Érdemes jobban figyelni a lépcsőházi vitákra, az első pillanatban unalmas beszél, gétésekre a játszótereiken. A szabadság rendet szül, a szülés azonban folyamat. Az orvos türelmes szemével kéll néznünk azokat a közösségi fórumokat is, amelyek a lakótelepeken alakulóban Vannak. Az orvos segítő gondosságával kell figyelnünk minden jajra és mozgásra. A „méhkaptlár”- házakban emberek élnek: mi. S az emberek „okos gyülekezete” a közösség RUTTKAY LEVENTE Indulásra várva
