Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-18 / 168. szám

ArtÉPÜJSÀG 1986. július 18. Az első félév baleseteiről Amikor az esztendő első háróm hónapjában a köz-« úti baleseteik aránya szokat-« Iámul magasra szökött, úgy fogalmaztunk, hogy remél­jük, ez csak átmeneti jelen­ség. A megyénk útjait járók jóvoltából reményeink való­ra váltak, s ha az első fél-« év statisztikái adatai nem is megnyugtatóak mindemben, azok három hónap alatt so­kát javultak. Tolna megye útjain ez év júniusa végéig 205 személyi sérüléséé közlekedési baleset történt, kettővel több, mint az elmúlt óv azonos idősza­kálban, az emelkedés az egy százalékot sem éri el. A balesetek közül 14 kö­vetéit emberéletet, hárommal kevesebb, mint egy évvel korábban, 117 végződött sú­lyos Sérüléssel, sajnos, 32- vél több, mint a múlt év el. ső felében, s 74 esetnél csak könnyű sérülés fordult élő; 27-tel kevésébb, mint egy esztendővel ezelőtt. Ezen baleseték során 16 ember vesztette életét, 135- eíh sérülték meg súlyosan, 140-en könnyebben, a meg­halt vagy megsérült szemé­lyek száma összesen 16-tal kevesebb volt a tavalyinál. Nem megnyugtató, hogy lé­nyeges csökkenésről a bal­esetek számához hasonlóan egyedül a könnyen sérültek vonatkozásában beszélhe­tünk, a súlyosan megsérül­tek szánta pedig 24-gyel emelkedett a bázisidőszak­hoz képest. Ezek az adatok főlég azért kedvezőtlenek, mert a súlyosan megsérül­tek köziül sokan, csak a gyors, szakszerű orvosi be­avatkozásnak, de Olykor csupán a szerencséi üknek köszönhették életben ma­radásukat, ám néhányan olyan maradandó fogyaté­kosságot, súlyos egészségká­rosodást szenvedték, ame­lyekből már sóha ki nem gyógyulhatnák. A baleseteknek több mint 33 százaléka, szám szerint 68 (kettővel több, mint ta­valy), gyorshajtás következ­ménye volt. Relatív gyors­hajtásé, mint mindig. Ezek­nek közvétlen Oka az volt, amit már sOkszor leírtunk. Rutintalanságból, vagányko­dásból néhányan úgy vélik, hogy az a jó vezető, aki pad­lóig nyomott gázpedálnál mer közlekedni. Holott a való­ban gyakorlott vezető tud­ja, hogy teljes gázzal az autóversenyzők sem szágul­dozhatnak mindig a pályán. Közutakon soha, senki. örvendetes viszont, hogy a figyelmetlen, gondatlan ve­zetés miatti balesetek száma a múlt évi 31-ről 14-re csökkent. A közelmúlt né­hány hetének páradús, for­ró levegője pedig igencsak próbára tette járművezető­ink koncentráló képességét, aminék negatív hatása azon­ban inkább az összetettebb közlekedési manőverek köz. berni tévedésekben realizáló­dott. Ennek bizonyítására szolgáljon két adat. Amíg a múlt év első felében sza­bálytalan előzésből és k^ nyárodásból 6-6 baleset tör­tént, addig az idén az előibb említett miatt 12, az utóbbi következtében pedig 20, többségében súlyos kimene­telű összeütközés fordult elő. E két, egyébként igen vészélyes, nagy gyakorlati felkészültséget és szabályis­meretét igénylő manőver során ennyi baleset hat hó­nap alatt talán még 6oha nem történt a megyében. Okkutatás eredményeként bizonyosodott be, hogy ezek­nél az eseteknél a reflexet bénító, bágyasztó időjárás játszott közre legtöbbször, nolha nagyobb óvatossággá! azt is ki lehetett volna vé­deni, mint ahogyan sokan tették is. Röviden említést teszünk még az elsőbbség meg nem áldásáról, amely tavaly, s ez évben is a gyorshajtás utá­ni legtöbb baj t okozta. Szám szerint mindkét félév­ben 37 baleset fordult élő miatta éis az ossz balesethez viszonyított aránya is csak elenyésző mértékben csők­ként. Az ittas állapotban törté­nő járművezetés ugyan' nem külön baleseti ék, az a nél­kül is büntetendő cselek­mény, a vele összefüggés­ben okozott, s balesetbe tor­kolló szabályszegéseket pe­dig a törvény miinősített eseteikként értékelve súlyo­sabban bünteti. Ennek elle­nére az első félév során a baleseteket okozó járműve­zetőknek 17,5 százaléka to­vábbra is alkoholos befolyá­soltság alatt kockáztatta má­sok, s önmaga életét, testi épségét. A bázisidőszakhoz mért arány javulása 2 szá­zalék sincsen. •Ami a balesetek üközőit illeti, lényeges változás megoszlásúk terén évék óta nőm tapasztalható. A köz­úti szerencsétlenségek több mlint 45 százalékát ezúttal is személyautók vezetői okoz­zák, csaknem 29 százalékát pedig az egy nyomon hala­dó járművek vezetői. Közü­lük a segédmotorosok és a kerékpárosok jóval többet, mint tavaly, a motorkerék­pár-vezetők valamivel ke­vesebbet. A teherautók, s az autó­buszok vezetőinek közúti fegyelme is csak kis mérték, ben javult, a mezőgazdasági vontatók, traktorok vezetőig pedig kifejezetten romlott. Amíg gyalogosaink a múlt év első felében 24 balesetért vóltak hibáztathatóak, az idén 21-ért. A javulás nem számottevő, de megfelelő felvilágosító és nevelő tevén kenység névén biztató lehet a jövőre nézvg. A gyalogo­sok (és a kerékpárosok) kö­zül mások mellett főleg a gyertnekkorúak szorulnak gondosabb nevelésre, ellen­őrzésre, mert e baleseteknek közéi fele az ő hibájukból, s természetesen az ő sérel­mükre is történt. A betakarítás idején ovatasabban! Az aratás kezdete óta is fordultok már elő balesetek terményt szállMtó mezőgazda- sági járművekké!, részben azok vezetői, részben mások hibájából. A betakarítás vége még messze van, időjárást ál füg­gően eltarthat késő őszig is. Az útákon sűrűn találkozha­tunk pótkocsit vontató me­zőgazdasági vontatókkal, egyéb munkagépekkel, még főútvonalakon is, ahol a köz­lekedésüket egyébként jelző­táblák itiüitják, de a termés mielőbbi (fedél alá hordása érdekében a táblák letakará­sával, elfordításávail e tilalom alól felmentést kaphatnak. A behordássai járó, min­den évben ismétlődően bo­nyolultabbá váló forgalom és a balesetek bekövetkezése kö­zött semmiféle törvénysze­rűség nincs. A már említett, általában lassan baladó, rakománnyal terhelt, nehezen manőverező járművekre mindenkinek, s mindenhol számítani 'kei az utakon, s velük való talál­kozáskor elengedhetetlen a fokozott elővigyázatosság, tü­relem, s megértés, a szokásos átkozod ásók helyett. Hiszen ezeknek a járműveknek a ve­zetői valamennyiünk érdeké­ben végzik nehéz munkáju­két. Elsőrendű követelmény a többi jármű vezetőjétől a se­besség gohdos megválasztása. Főleg jól be nem látható szakaszokon fontos ez, mert a súlyosan megrakott jár­művek kitérése, félrehúzód^- sa jóval több időt vesz igény­be a megszokottnál. Előzé­sük végrehajtásának lehető­ségéről körültekintően győ­ződjünk meg, mielőtt aZt vég­rehajtanánk, ama is gon­dolva, hogy lassú, terjedel­mes járműszerelvények mel­lett, 'keskeny utakon, nem biztonságosan elég a hely az oldalitávölság tartásához (a vontatmány kilenghet) és a mellettük valló elhaladás is több időt vehet igényibe az átlagosnál. Földes ultak torkolata kör­nyékén, csapadékos időben óhatatlan a sánfelhordás. Igaz, hogy ezt a jogszabály tdlltjá, ám e rendelkezés meg­tartása olykor határos a le­hetetlennel, A jármüvek ve­zetőinek ilyesmire is gon­dolni ikell, >és a sebességük szükséghez mért csökkenté­sével a balesetek ezeken a helyéken is elkerülhetők lesznek. A mezőgazdasági járművek, szerelvényeit közúti forga­lomban történő üzemelteté­sének is alapvető feltétele, csakúgy, mint minden jármű­nek a közlekedés biztonsá­gát szolgáló kifogástalan mű­szaki felszereltség. (Jól mű­ködő kormányberendezés, hatásos üzemi és kézi fék, előírásos világító- és fény­jelző készülékek, gumiab­roncsok, stb.) Ezek nélkül az üzembentartó a jármű út- baimdulását meg sem enged­heti. Járműszerelvények ese­tében lényeges a vontatásra szolgáló kapcsolószerkezet ál­lapotának állandó ellenőr­zése. Kopott vonóharog tö­rése következtében elszaba­dult vontatmány — netán lejtős úton — beláitihatatflán következményékhez vezet­het. (Vélt már rá példa a megyéiben.) * A szóban forgó járművek­kel lehetőséghez mérten, a viszonylag lassan haladó jár­művekre írott szabályhoz al­kalmazkodva, az úttest jobb szélén kel haladni. Minden irányváltoztatást, kanyaro­dást kellő körültekintés után, időben, jól láthatóan jelezni kell A rakomány az irány­jelző készülékeket, eszközö­ket (jelzőtárcsákat) nem ta­karhatja el, s e manőverek az egyenes irányt (követő jár­műveket nem veszélyeztethe­tik. A szabályos rakodásért is elsősorban a jármű vezetője, s nem a rakodómunkás fele­lős. Járművet megterhelni csak oly mértékig szabad, hogy össztömege a megenge­dett legnagyobb össztömeget ne haladja meg. Vigyázni kell, hogy a rakomány le ne essék, le ne szóródjék. Eze­ket a vezetőnek ellenőriznie kell. Űtjainkon nyáron és ősszél szinte már megszokott látvány a kilométerekén át elcsurgatott szemes termé­nyek rengetege, az elhúllaj- tott répafejek sokasága, ami balesetveszély előidézésén túl népgazdaságot is károsító, bűnös nemtörődömségre utad. Úton 'közlekedő mezőgaz­dasági járművek, gépek ki­világítása is kötelező az esti szürkület kezdetétől a reg­geli szürkület végéig, és nap­pal is, korlátozott látási vi­szonyok esetén, a többi jár­művekhez hasonlóan. Külö­nös figyelmet kell fordítani a túlméretezett járművek, von­tatmányok legalább úttest felőli, legszélső pontjának előre fehér, hátra vörös fényi adó lámpával történő meg­jelölésére. Ezeknek hiánya már számos, tragikus követ­kezményekkel járt eddig is, ezért, ha a rendelkezés sze­rinti kivilágításukra nincs le­hetőség, közútiakon csak jó látási körülmények között üzemeltethetők. Sok bajt okoztak már az utakon sorsukra hagyott, el­romlott járművek is. Moz­gásképtelenné vált gépeket, szerelvényeket elszállításuk­ig lehetőleg az úttesten kívül helyezzük el. Ha erre nincs mód, az elromlott járműveket ne hagyjuk őrizetlenül, az esetleges forgalmi akadály­ról időben adjunk jelzést a forgalom résztvevőinek, és szükséghez képest ezeket a járműveket is világítsuk ki. Tudni kell, hogy lakott terüj- létén kívül, úttesten vagy le­állósávon veszteglő, elrom­lott mezőgazdasági vontatót, lassú járművet, de még fél nem kapcsolt pótkocsit is meg keld jelölni elakadást jelző háromszöggel úgy, hogy a jármű és a háromszög kö­zött az adott útra engedé­lyezett legmagasabb sebes­ségnek megfelelő féktávolság meg legyein. A sártfelhordással járó gon­dokról .már volt szó. Az előzőekben elmondottak a mezőgazdasági járművek ve­zetőit nem mentesítik a KRESZ azon rendelkezése alól, áimi szerint földútról szilárd burkolatú útra való ráhajtás előtt a járműről a sarat el kell távolítani. De ha ezx — mint említettük is — nem lehetséges, a veszé­lyessé vált útszakaszról a többi úthasználónak jelzést kell adni mindaddig, amíg az utat meg nem tisztítják. Fel kell hívnunk azonban a sárfelhordást jelzők figyel­mét, hogy ténykedésük köz­ben legyenek óvatosak. A veszélyes útszakaszt attól tá­volabb, az út padkájáról je­lezzék. Ugyanis előfordult már, hogy úttesten állva, ké­sőn adott jélzés miatt a megcsúszott jármű a „jelző- őrt” gázolta el. Balesetmentes közlekedés a betakarítás hónapjaiban sem elképzelhetetlen. Ahhoz csak kölcsönösen nagyobb figyelem, türelem és előzé­kenység keli, s az, hogy a közlekedési szabályokat vé­letlenül se szegje meg senki. Piácsek György Tükör, index, manőver A baleseti statisztikáról szóló tájékoztatóiban is ol­vasható, hogy megyénkben túl sok a szabálytalan irány­változtatások, kanyarodások miatti baleset. Ezeknél sok­szor figyelmetlenség a kivál­tó ok, de nem egyszer, főleg az egy nyomon haladó jár­művek vezetőinél a szabály- ismeret hiánya is tapasztal­ható. Az ilyen természetű bal­eseték zöme lakott terüle­ten belül, sűrű forgalomban történik, amiatt, hogy a jár­művezetők egy része úgy vé­li: az irányváltoztatása szándékát jelezte, azzal a biztonságos elkanyarodás követelményeinek már ma­radéktalanul eleget is tett. Holott a szabályos irányvál­toztatáshoz, ellkanyarodás- hoz csak másodlagosan szük­séges az irányjelzés, de még az sem történik mindig szabályosan, a művelet megkezdése előtt kellő idő­ben. Az irányát megváltoz­tatni szándékozó vezető el­sődleges kötelessége meg­győződni arról, hogy manő­verével a forgalom más résztvevőit nem veszélyezte­ti-e. Az ide vonatkozó rendel­kezések mindegyikének rész­letes ismertetésére e helyen nem kerülhet sor, bővebben most csak a legveszélyesebb, s a legtöbbször balesetbe torkolló balma kanyarodás azon kényes, sókat vitatott esetével foglalkozunk, ami-* kor a bekanyarodni kívánó járművet egy másik előzi. Vagy fordítva: amikor az előzésben lévő jármű elé egy másik kíván bekanyarodni. Alapszabály, hogy a bal­ra kanyarodás csak az út­test felfestett vagy képze­letbeli felező vonala mellől kezdhető el. A felezővonal mellé húzódás előtt azonban a vezetőnek visszapillantó- tükre segítségével, vagy hát­ratekintve meg kell győződ­nie arról, hogy járműve elő­zésébe nem kezdett-e már más jármű. Az irányjalzés, (index, karjelzés) csak ez­után kezdődhet, hogy végül az említett manővert bizton­ságosan végrehajthassa. A felező vonalhoz sza­bályszerűen besorolt és bal­ra irányjélzést adó jármű előírás szerint csak jobbról előzhető meg. Ezt a rendel­kezést azonban sókan és sok­szor figyelmen kívül haigy- ják még párhuzamos közle­kedésre alkalmas utakon is. Nóha ezekben az eseteikben a balról előzésbe 'kezdett jármű vezetője mindemkor szabályt sért, az összeütkö­zést már csak a balra ka­nyarodó jármű vezetője há­ríthatja el úgy, hogy a be- kanyarodást nem kezdi el, hanem előzőleg kötelesség- szerűen, ismételten meggyő­ződik a tényleges békanya- rodás baj nélküli lebonyolí­tásának lehetőségéről a „tü- kör-i'ndex-manőver’’-hármas szabályhoz soha fel nem cserélhető sorrendjében való alkalmazkodásával A közlekedésrendészeti jogszabály ezen álláspontja semmiképpen nem értelmez­hető úgy, hogy a balra be­kanyarodó elsőbbséget kell adjon a szabálytalanul elő­zőnek, az csupán a ka­nyarodás balesetmentes vég. réhajtását célozza. Ütközés esetén párhuza­mos közlekedésre alkalmas úton az előzés céljából fele­zővonalat átlépő vezető fe­lelőssége egyértelmű. Egyéb utakon mindig az adott kö­rülmények döntik ell, hoigy kit és milyen mértékben ter­hel felelősség a következmé­nyekért Relatív gyorshajtás következménye Szabálytalan kanyarodás után így törött össze ez &z autó

Next

/
Thumbnails
Contents