Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-02 / 154. szám

ymmmm 6 NÉPÚJSÁG Aparhanti bravúr a legjobbkor Atlétika 1980. július 2. Szép jubileum Ma ünnepli 80. születés­napját a magyar szabadfo­gású birkózósport úttörője, az egykori olimpiai bajnok Kár­páti Károly. Tizenöt évesen ismerkedett meg a sportággal, s két év múlva Debrecenben, a sport­ág vidéki fellegvárába« már mindenki kedvence volt, ma­gatartása, és páratlan tedhini- kai tudása révén. Ifjúsági versenyzőként hírnevet szer­zett, majd később eredmé­nyeivel beírta nevét a ma­gyar sport éykönyvébe. 1927- ben még kötöttfogásúként Jé- pet szőnyegre a budapesti EB-n, és ezüstérmet szerzett. Az 1928-as amszterdami olimpián ugyanebben a kate­góriában negyedik lett, de ékkor íiigyétt fel a szabad- íogásúak küzdelmeire. A kö­vetkező évben saját költsé­gén rajtolt az első. párizsi Európa-bajnokságon. Indu­lását váratlan siker, előkelő második helyezés kísérte. Ez a diadal döntő jelentőségű voit az új „stílus” hazai el­terjedésében. 1930-to.an már Európa legjobbja (Brüsszel),' két évvel később a Los An­geles-! olimpián pedig ezüst­érmes. Életre szőlő nagy si­kere az 1936-os berlini olim­pia. ahol a magyar sport 28. aranyérmét nyerte. Nyugdíjba vonulásáig nem szakított az egyesülettel, szüntelenül tanúit és taní­tott, nem is akárhogyan. Tanítványai 100 magyar baj­noki címet szerezték, világ­versenyéken 31-en gyűjtöttek értékes pontokat, közülük 13-.an érmeket. Óriási egyé­niségek nőttek fél a keze aláltt : Gurics György, Hollós! Géza, Varga János, Hoffmann Géza és Tóth Gyula. De nemcsak a szőnyegen oktatta versenyzőit, hanem az isko­lában is, s a felsoroltak mindegyike mesteredzőként követte Kárpáti Károlyt. A végén csattant az nstnr Nincs fehér-, nincs zöld- asztal. Csupán egy dolog van: mégpedig a mérkőzés, a zöld gyepen történtek mondják ki a végső szót a Németkér—Aparban't mér­kőzésen, a kiesés talányos kérdésében. Így hát a ki­esési rangadóra tollal és fényképezőgéppel fölszerel­kezve érkezünk Németkérre Meccs előtt Lassan, komótosan csor­dogál be az aparhantia'k busza a németkéri pályára. A fiúk tekintete sok min­dent elárul, szóval nem a Vígszínházba készülnek. Koz­nia József edző és Kovács Péter tanácselnök a lelki masszázs utolsó simításait végzi az öltözőben. El kell fe­ledtetni a játékosokkal a vé­szes göllnségeit. (A vendégek ugyanSs az egész bajnoki szezonban nem tudtak győzni idegenben.) A másik öltöző­ben a hazai pálya előnye egy Ids megnyugvást kölcsönzött, legbelül szinte biztosra ve­szik, hogy gólképesék lesz­nek, s ez már önmagában is elég lesz a ben'tmáradást je­lentő győzelemhez. Két kispad között Alighogy elindul kiiencven- perces útjára a labda, nyom­ban kitűnik: itt a legmini­málisabb látványban sem lesz részünk — két alsóházi csa­pat futballozik. A közönség gólszagú aköiók nélkül is gólt követel. No, de ilyen csatármentes találkozón! Az égiék segítő jobbjukat nyújt­ják, és egy talált góllal ve­zetnék a hazaiak (Mozsár lö­vésébe a németkéri remények esetleges megszemélyes í tője. Barta belenyúlt, s a labda irányt változtatva, a kapuba vágódott.) Gondoltuk — lé­lektani gól, és eldőlt min­den ... Az aparhanti kispad és kör­nyéke továbbra is nyugodt. Kozma József megállás nél­kül beszél, kommentál, időn­ként felálil a kispadró'l, és a realitás talaján maradó né- metkériekkel is élénk pár­beszédbe kezd. A fiúk is ér­áik azt, amit az edző: ez a mindig gálíképes németkéri védelem a különösebb meg­győződés nélküli akcióiknál Wirth (sötét mezben) fokozatosan játékba lendült, és kétszer is eredményes volt. Fotó: Bakó Jenő is pánikba kerül. „Hátha még ha elkezdünk a magunk kis sütriivaífójával, egyszerűsé­gével játszani!?” „Ez már valami” — jön a hangos rea­gálás a tóispadról. A lefújás előtt (első félidő) jó szögből szabadrúgáshoz jutnak a ven­dégék. Nincs ebben semmi különös, ám abban már igen, hogy Kozma edző — ki tudja már hányadszor? — felpattan a kispadről, és futbaülmágu- sükat megszégyenítő elegan­ciával mutatja, és monja is: 1-1. Éppen a névnapját ün­neplő középhátvéd, Wáger végzi el a pontrúgást, s a kifli alakban csavarodó lab­dája, nem kis esztétikai él­ményt nyújtva, a bal felső­ben köt ki Az edző diadal­ittasan : „ötből négyszer odarúgja, volt ez így már máskor is”. (Wáger Pál: „Az ASE-nak kettő ilyet rúg­tam, most is nagyon bízltam magamban”). Az anorák nem cserélt gazdát Minden folytatódik a yen- dégek által megírt forgató­könyv szerint. A nérrteükériek keserű szájízzel veszik tudo­másul, hogy leckéztetik a nem rosszabb egyéni képes­ségű játékosokból álló, de annál szánalmasabban ver­gődő csapatukat. Elhagyja mindenki a németkéri „harc- álláspontot”, marad a „kapi­tány”. Fülöp István, aki eigy tragikomédiába illő mosoly- lyal 1-3 után megjegyzi: „Két rossz csapat.” Viola László nem mulasztja el hozzátenni: „Ebben az a fájó, hogy mi vagyunk a jóval rosszabbak.” A kiesés réme egyre köze­lebb ér, a hazaiak végképp feladják. „Ezzel a zárással négy év munkája megy ve­szendőbe” — mondom Fülöp edzőnek. „Nem tudom, mi lesz, de a kiesés mindenképp pusztít. Egy biztos: nem csi­nálom tovább ilyen körülmé­nyék között.” így nem lehet csinálni a „megyében” — szó­lal meg az egyik szurkoló és a játékosok hozzáállását bí­rálja. Aztán anorákot mutat felém: Délelőtt a hozzánk lá­togató nyugatnémet öregfiiúk- kal barátságos meccset vív­tunk, és úgy gondoltuk, hogy ezeket a Puma „széldzseki­ket” odaadjuk a fiúknak a bentmaradás kiharcolásáért. De egy frászt nékik, ilyen léléktelen játék után! A másik öltözőt sZétveti a boldogság, pezsgő híján bo- rospofbarak járnak körbe. Kovács Péter, a çsapat sorsát magán viselő tanácselnök kérdően mondja: „Ugye, nem is annyira rossz az Aparhat. minit amennyire mondják?” — bégyé — rátalált az aranybányára” „Argentína A Mundial befejezése után a mexikói lapok első­sorban a végső győztessel, s annak szakvezetőjével fog­lalkoznak, szinte minden újság Bilardo „mennybeme- nételét” tálalja. „Olyan mint egy mesebeli varázsló. Va­gyontalan és névtélen embe­rekkel érkezett, s gazdagok­kal, híresekkel tért haza. Argentína Mexikóban ráta­lált az aranybányára” — ír­ja többek között a Cuestion. A világbajnokság „üzleti oldalával” foglalkozik az El Financiero lap a „Világbaj­nokok és milliomosok” című egyoldalas cikkében. „Üjabb négy évre válasz­tották elnöknek a brazil mágnást, több ezer brazíli­ai, vidéket járó autóbusz és több riói buszvonal nagyha­talmú tulajdonosát. Joao Havelange-t. így a hatal­mas nemzetközi sportszer­vezet üzleti élete a követ­kező négy esztendőre ismét biztosított” — írja többek között a lap. A „Mexikói nagy üzlet” alapja a 2 441 731 eladott jegy (706 ezerrel több, mint a legutóbbi spanyolországi vtb-n), az ezért kapott 25 milliárd peso, valamint a tévéközvetítések díja. A FIFA a tekintélyes (nem sport) lap szerint Ar­gentína minden játékosát külön 50 ezer dollárral ju­talmazta. Az argentin játékosoknak komputerbe kell táplálni az adatokat, vagy azonnal köny­velők után kell nézniük, hogy követni tudják a kü­lönböző forrásokból érkező összegeket, amelyekhez • vi­lágbajnokká avatásuk óta jutottak. Áradoznak Maradonáról is, ám egy kérdést nekisze­geznek: „Diego, miért nem szület­tél mexikóinak?” A jó, a rossz és a csúf című összeállításban többek között az alábbiak szerepel­nek: Jó: hogy Mexikó 16 év után vébét rendezett. — hogy Mexikó az egész világ előtt kitűnőre vizsgá­zott rendből és biztonságból. — hogy 50 ezer turista ér­kezett, akik költekezéseikkel segítették az országot. Rossz: — hogy úrrá lett a fut- iballőrület, s ez több elité-* lendő cselekedet magyaráza­ta és ókozója, — hogy banditacsoportok lábdarúgómezbe öltözve tá­madtak meg néhány gyárat és hivatalt, — hogy a turisták töme­gei a feketepiacon jegyet árulók és az erőszakos ut­cai tolakodók láttán kedve­zőtlen képet is alkottak Me­xikóról, — hogy a víz, amely nem mondható ivóvíznek, kórház­ba kényszerített sok vendé­get, játékost, szurkolót, tu­dósítót. Csúf: — hogy a Mexikó—(Bul­gária mérkőzés utáni őrült hangulat még halottakat is. hagyott maga után, — hogy az angol turisták egy része az Argentínától elszenvedett vereség után nadrágjától megszabadulva mutogatta magát a mexikói embereknek, — hogy Mexikó nem nyer­te meg a világbajnokságot. Hatásos Bilardo, illetve a döntő első gólját szerző Brown nyilatkozata: Bilardo: — Argentínában azzal vá­doltak. hogy ez a válogatott nem csapat, hanem csak nagy játékosok gyülekezete. Ügy hiszem, Mexikóban vá­laszoltunk . .. Brown : — Ajánlhatom bárkinek, próbálja ki, milyen csodá­latos érzés világbajnoki dön­tőiben, 0:0-ás állásnál gólt szerezni. Országos serdülő bajnokság A 15—16 éves atléták or­szágos egyéni bajnokságát a Népstadionban rendezték meg. A szigorú nevezési szintek ellenére versenyszá- moniként hatalmas mező­nyök álltak rajthoz és a színvonalra sem lehetett pa­nasz. A Tolna megyeiek kö­zül sajnos csak néhány ver­senyző jutott az 1—8. he­lyezettek közé, holott sokán egyéni legjobbjukat produ­kálták. Eredmények: Fiúk, 100 m: 7. Varga István (Sz. Dózsa) .11,76 (az előfutamban 11,44). 200 m: Varga 23,74. 800 m: Hilbert (Sz. Dózsa) 2:06,0. 3000 m: 7> Köfiás László (Sz. Dózsa) 9:07,5. 300 /m, gát: ALtvater (BonyiMd) 40,64. 1500 m, akadály: 5. Hilbert József (Sz. Dózsa) 4:35,6. Távolugrás: 6. Varga István (Sz. Dózsa) 646, Ta­kács (Dombóvár) 603. Hár­masugrás: 6. Dávid Tibor (Sz. Dózsa) 13,08. Súlylökés: Miklós (Sz. Dózsa) 13,69. Sohwarcz (Bonyhád) 13,60. Gerelyhajítás: Schwarcz (Bonyhád) 47,08. Lányok: 800 m: 7. Ger- gelytffy Lea (Sz. Dózsa) 2:17,7. 1500 m: 7. Gergelyffy Lea 4:42,1. 3000 m: Bátai (Sz. Dózsa) 10:51,8. 100 m, gát: Posta (Sz. Dózsa) 15,94. Magasugrás : 8. Brunner Ágnes (Dombóvár) 160, Bo- zsér (Sz. Dózsa) 155. Tá­volugrás: Posta (Sz. Dózsa) 525. Diszkoszvetés: 8. Aintus Andrea (Bonyihád) 34,46. Re­inhard (Tamási) 33,02. Vidék-bajnokság Debrecenben A Magyar Atlétikai Szö­vetség Debrecenben rendem te meg az országos vidék nyílt bajnokságát, melyen a dombóvári és a szekszárdi szakosztályok indítottak ver­senyzőket megyénkből. A férfi 1500 méteres síkfutás­ban Tolna megyét ketten képviselték. Sárközi Gyula (Sz. Dózsa) közvetlen a rajt után az élre vágott és végig vezetve, 3:48,36 perces ered. ménnyel biztosan győzött. A sérüléséből felépült dombó­vári Bánói Róbert is igen biztatóan futott. A tavalyi IiBV-győztes akadályfutó 3:49,57 perces egyéni csúcs­csal a hatodik helyen Vég­zett. Mayer Ildikó (DVMSE) 178 om-rel fölényesen nyer­te a női magasugrást. A 182 om-en is volt biztató kísérlete. A nők 3000 mé­teres népes mezőnyében Egyed Viktória (DVMSE) 10:51,0-ás idővel 9. lett. Balogh negyedik Az ausztriai Linzben ren­dezték az osztrák—bolgár— görög—magyar felnőtt válo­gatott viadalt, melyen Ba­logh Gyula, a Szekszárdi Dózsa atlétája is indult a 3000 méteres akadályfutás- bab. A rangos mezőnyben 8:52,44 perces időeredmény­nyel a negyedik helyen vég­zett. Területi bajnokság A MASZ megbízásából a Baranya Megyei Atlétikai Szövetség Pécsett rendezte a területi serdülő „B” egyé. ni bajnokságot. Az országos bajnokságon való részvé­telre a területi bajnokság első-második helyezettjei szereztek jogosultságot a ki­írás szerint. A Tolna megyei verseny­zők jobb eredményei: Fiúk (14 évesek): 100 m: 1. Fenyvesi (Sz. Dózsa) 12,3. 200 m: 1. Fenyvesi 24,8, 4. Jalnthó (Sz. Dózsa) 25,3. 400 m: 2. Jainthó 58,4. 800 m: 2. Tóth (Tamási) 2:14,5 3000 m: 3. Tóth (Dombóvár) 10:24,2. Magasugrás: 2. Ve­réb (Tamási) 160. Súlylökés: 2. Veréb 12,64. Diszkoszve­tés: 1. Veréb 41,34. Gerely- hajítás: 1. Varga (Dombó­vár) 48,50. 13 évesek: 800 m: 3. Ber­ki (Sz. Dózsa) 2:28,9. Rúd­ugrás: 1. Görgics (Dunaföld­vár) 220. Súlylökés: 1. Be- ke (Tamási) 11,26, 2. Posta (Sz. Dózsa) 11,13. Diszkosz-* vetés: 1. Posta 33,14, 2. Be- ke 27,54. Gerelyhajítás: 1. Posta 45,58, 2. Beke 30,72. Kalapácsvetés: 1. Posta 27,22, Lányok (14 évesek): 100 m: 2. Szabó (Fadd) 13,1. 1500 m: 3. Kákonyi (Tolna) 5:32,3. 80 m, gát: 1. Milán - kovics (Sz. Dózsa) 13,6. Tá­volugrás: 1. Csima (Tamási) 513, 2. Simon (Dombóvár) 486. Súlylökés: 1. Csima 954, 2. Szegedi (Sz. Dózsa) 931. Gerelyhajítás: 1. Szegedi 30,44. 13 évesek: 100 m: 2. Ron­tó (Duniaföldvár) 13,3. 200 m: 1. Böde (Dunaföldvár) 27,8. 400 m: 3. Böde 66,3 800 m: 2. Takács (Sz. Dózsa) 2:38,2. 1500 m: 2. Sipőcz (Sz. Dózsa) 5:28,0, 3. Rohr (Tolna) 5:31,5. 80 m, gát: Radocsay 14,4, 2. Horváth 14,5 (mindkettő Dombóvár). Magasugrás: 1. Horváth (Dombóvár) 140. Távolugrás: 2. Savanyó (Dunaföldvár) 462. Gerelyhajítás: 1. Varga (Sz. Dózsa) 26,34. Magyar győzelem A Trófea Jugoszlávia nem­zetközi férfi kézilabdator­nán már a helyosztókat jáfsz- szák. A magyar válogatott az 5—8. hélyért Rovtinjban 24:21 (16:10) arányban legyőzte Olaszországot. További ered­mények: az 5—8. helyért: Lengyel ország—J ug os zlá via „B” 37:28 (18:16), az 1—4. helyért: Jugoszlávia „A”— Szov j et un i ó 29:26 (17:14), NDK—Spanyolország 25:25 (14:12). A Bátai November 7. Mgtsz vezetősége 1986. augusztus 1. napjától 1989. július 31. napjáig terjedő időre SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉSRE MEGHIRDETI AZ ALÁBBI EGYSÉGEIT: Zöldség-gyümölcs bolt, Báta, Zrínyi u. 667 á., táp-, takarmánybolt, Báta, Damjanich u. 778. sütőüzem-kenyérboit, Báta, Fő u. 911., munkahelyi büfé (III. oszt.), Báta, Zrínyi u. 667 b., szeszfőzde, (idényjellegű), Báta, Fő u. 608. A meghirdetett egységekre vonatkozó tájékoztató ada­tok, valamint bővebb felvilágosítás a tsz központjában kapható 1986. július 7-től Sümegi Albin főkönyvelőnél. A pályázatokat 1986. július 20-ig, de legkésőbb a ver­senytárgyalás időpontjáig kell benyújtani a tsz központjába, Báta, Zrínyi u. 667/b. A versenytárgyalás ideje: 1986. július 25. 9 óra. A versenytárgyalás helye: tsz központi iroda tanácsterme. Mgtsz vezetősége Báta (31)

Next

/
Thumbnails
Contents