Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

Hexasakk A tartalék sikere 1980. július 14. Jóakarat Versenyek e KÉPÚJSÁG így kellett volna !. MTK—VM—Liège 5-2 1 2. Uerdingen—Union Berlin 5-# l 3. Videoton—Gornik Zabnr 2-0 i I. Erfurt—Vitosa 3-1 1 5. Admira Wacker— Grasshoppers 3-1 x ti. Aarhus—U. Dózsa 2-3 2 3. St. Gallen—Bründby 1-2 2 8. Magdeburg— Widzetv Lodz 3-4 2 9. Lech Poznan—Odense 1-1 x 10. Linzer ASK—Siófok í-l x U. Göteborg—szredec l-o l 12. Orgryte—CZ Jena 0-0 x 13. Uheb—Saarbrücken 2-1 1 — Úgy látszik, elmúlt az az idő, amikor bizonyos sport­ágakat nem nőknek valónak, sőt, egyenesen károsnak mi­nősítettek — mondotta az APN tudósítójának Leonyid Dracsevszkij, a nemzetközi egyetemi sportszövetség (FISU) alelnöke, a szovjet sportbizottság sporttartalék- nevelő osztályánák vezetője. — Az idő — az orvostan­hallgatók és szakemberek nem minden segítsége nélkül — megcáfolta ezeket az el­képzeléseket. Napjainkban a nők részt ‘Vesznek a mara­toni futáson, jégkorongoznak, vízilabdáznak, dzsúdóznalk. A Szovjetunióban jelenleg 90 millióan sportolnak, közülük 36 millió nö. A Szovjetunió­ban már bosszú évek óta igyekeznek olyan sportolási formákat találni, amelyek­ben a nők ‘hagyományos csa­ládi gondjaik ellenére, csa­ládjukkal együtt részt vehet­nek. Ilyen például az „Anyu­ka, apuka és én — sportol a család” elnevezésű vetélke­dő, vagy a házaik udvarán „Együtt anyuval” nevű sport- foglalkozás. — Az idén Novgorodban egy másik példáját is láttam a szülők és gyermekek közös sportolásának — mondja Dj-acsevszkij. Ezt a vetélke­dőt óvodásoknak rendezték „Pinoodhió-díj” elnevezés­sel. Milyen szerepe van eb­ben az anyukáknak? Hiszen mindegyikük azt szeretné, hogy gyermeke minél jobb eredményt érjen el. A szak­emberek tanácsokat adnak a szülőknek, milyen gyakorlatra készíthetik fel a gyerekeket a versenyre. Az édesanyák ákarva-a kar a tlanu 1, így ma­guk is tornázni kezdenek. A vetélkedőn részt vevő anyu­kák (néhány játékban szülők és gyerekek közösen szere­pelték) elegánsak, karcsúak, sportos mozgásúak voltak. Július I—10. között az Európa-bajnoki felkészülés keretében zajlott le Miskol­con a 4. Tízék Bajnoksága, amelyen Tolnia megyéből Bu­zási József (BátaBzék) és Vá­mosi Albert (Székszánd) In­dultaik. Nem indult Rudolf László, aki az egyéni felké­szülést választotta. Helyé­re a szervezők a miskolci Rutkovszky Tibort hívták meg. Vámosi kettős győze­lemmel kezdett, Hámori és Boronyák ellen. De aztán veszített Szalbó, Deme, Szi­ráki és Rutikovszky ellen is. Már g bajnokság félidejénél látszott, hogy a védő Kolozs­vári nem lesz dobogós és hogy a versenyt a miskolci Bótkó Imre és Rutkovszky Ti'bor mellett csak a buda­pesti Sziráki László, vagy a bátaszéki Búzás i József nyer-' heti meg. Buzási előbb Sza­bóval. majd Kolozsváriival és Szirá’kival is döntetlent játszott, aztán viszont bravú­ros győzelmet aratott a nagy rivális Bótkó ellen, Megle­petésként ihatott Buzási ve­resége Boronyáktól. szeren­csére a bátaszéki játékos A nők sportolásának haté. kony formája a ritmikus sportgimnasztika. A tapasz­talat azt bizonyította, hogy az aerobic javítja az egész­séget, az alakot, a tartást. A ritmikus sportgimniaSz- tika jótékony hatást gyako­rol a szív- és érrendszerre, a légzőszervekre, és az iz­mokra. Az aeröbianak kö­szönhető, hogy a Szovjet­unióban az utóbbi időiben női sportklubok alakulták. A foglalkozások nem korláto- zódna'k csupán a tornára. A feltételektől függően a részt­vevők úsznak, futnak, sí­elnek. Az édesanyák gyak­ran hozzák a foglalkozásokra gyermekeiket is, alki'k általá­ban egy másik teremben gyermekedző vezetésével tor­náznak. A ritmikus sportgimnasz­tika iigen népszerű. Nehéz RutkoVsZky, Deme, és Há­mori legyőzésével javított. Bár a Vámosi—Buzási me­gyei rangadó döntetlennel fe­jeződött ‘be, a bátaszéki já­tékosnak végig meg volt az esélye, hagy bajnok legyen. Az utolsó fordulóban Sza­bó elutasította Rutkovszky döntetlen ajánlatát és veszí­tett, így Rutkovszky. az új Tízék bajnok, nem kis meg­lepetésre. A Tizek Bajnokság vég­Július 17—25. között ke­rül megrendezésre a III. He- xasakk Európa-bajnokság a lengyelországi Poznanban, a Hotel PGO Naramowice-ben. Az Európa-tejnökságru Ge­lencsér Mihály, a Magyar Társadalmi Hexasakk Szövet­ség elnökének vezetésével Rudolf János és Buzási Jó­zsef bátaszéki, Botkó Imre miskolci és Sziráki László budapesti versenyzők utaz­nák el július 16-án. A ma­gyar küldöttség dolga várba. lenne megmondani, hány női csoport és klub alakult ha­tására. A sportfoglalkozások e formája az egész ország­ban magára vonta a nőik fi­gyelmét, Tlallinóban például több mint 100 női tomaklub van. A központi televízió rendszeresen ad módszertani tanácsokat. A diáklányok és egyetemi hallgatónők fizikai felkészítésének programijába bevették az aerobic-tianfo 1 ya- mot. Aerobic-elemékkel gaz­dagították a sok nőt foglal­koztató vállalatoknál a mun­kahelyi testnevelést. A Szovjetunióban népszerű az úgynevezett női torna is — folytatja Leonyid Dna- sévsztoij. — Ebben nem sze­repelnek táncelemek. A női torna különösen a balti köz­társaságokban népszerű. A szovjet sportolónők jelentős mértékben járultak hozzá a eredménye: 1. Rutkovszky Tibor (2265 Miskolc) 6,5, 2. Buzási József (2440 Bátaszék) 6, 3. Botkó Imre (2435 (Mis­kolc) 5,5, 4. Sziráki László (2400 Budapest) 5,5, 5. Há­mori András (2405 Pécs) 5, 6. Vámosi Albert (2315 Szek­szárdi 4, 7. Szabó Miklós (2365 Pécs) 3,5, 8. Boranyák István (2215 Budapest) 3,5, 9. Kolozsvári Miklós (2390 Budapest) 3,5, 10. Deme La­jos (2220 Miskolc) 2 ponttal. tóan igen nehéz lesz, hiszen az Európa-bajnöki címet csapatban és Rudolf Lász­ló révén egyéniben is Ma­gyarország védi. A szakveze­tők feltétlen' érmet várnak a versenyzőktől. A küldöttség­nek nagy megtiszteltetésben lesz része, hiszen meghívást kapott a ZSNP (Lengyel Kom­munista Ifjúsági Szövetség) fogadására, amelyet Lengyel- ország felszabadulása nap. ján tartanak. művészi torna fejlesztéséhez A Szovjetunióban a balti kő ztársasá gokban, Szí béri á - ban, Közép-Ázsiaiban, a Vol­ga mentén és Ukrajnáiban egyaránt szívesen művelik. A művészi torna — mond­ja Dnasevszkij —lehetővé te­szi, hogy a sportoló nő a női nem legvonzóbb tulajdonsá­gait — a plaszticitást, lírai- ságot, zeneiséget, a szép ala. kot — fejlessze. Ugyanakkor elismerem a női jéglkorongo- zás, dzsúdó, az alpiniizmus, sőt a labdarúgás létjogosult­ságát is. Csaknem minden szovjet köztársaságban vannak ha­gyományosan népszerű spor­tok. Kazahsztánban például a helyi lakosság a síelést, a Balti-tenger menti köztársa. Ságokban a vitorlás sportot kedvelik. Belgrád és Szófia bemutatkozik Az 1992. évi olimpiákra pályázó városok illetékesei­nek a Jóakarat Versenyek kiváló, alkalmat szolgálnak, hogy a világ minden részé­ből összesereglett újságírók, sportvezetők előtt megismer­tessék városuk felkészültségi fokát, a sportlétesítmények állapotát, három hónappal a mindent eldöntő lausanne-í szavazás előtt. Pénteken Bir­mingham, szombaton Belg­rad és Szófia hívta meg a sajtó képviselőit. A belgrádiak hangulatos, látványos filmen ismertették a Duna és a Száva találko­zásánál fekvő város neveze­tességeit. A filmből és a be­számolóból — amelyet Rad- ko Butúlija, a szervezőbi­zottság elnöke és Milan Er- cegan, a Nemzetközi Birkózó Szövetség elnöke tartott — kiderült, hogy már most sem okozna gondot a rendezés, de legkésőbb 1988-ban, négy évvel a szükséges időpont előtt le tudnák bonyolítani a játékokat. Rámutattak, hogyha Belg­rád megkapná az 1992. évi nyári játékok rendezési jo­gát, akkor a történelem „leg­koncentráltabb” olimpiája következne. Az összes létesít­mény, beleértve az olimpiai falut, egy 10 kilométer hosz- szú útvonal mentén fekszik, amit már most elneveztek Olimpiai Diagonálnak. Han­goztatták, hogy Jugoszlávia semleges mivolta garantálná a teljes részvételt. Az ország nagy versenyek lebonyolítá­sában mutatkozó tapasztala­ta — az utóbbi években 13 világ-, 19 Európa-bajnokság zajlott itt — is biztosítékot jelentene. Szófia az 1992. évi téli olimpiára pályázik. Nylkolaj Andonov, a Bolgár Testneve­lési és Sportbizottság alelnö­ke tartotta a beszámolót. A Szófia környéki hegyek ter­mészeti szépségeit, állatvilá­gát bemutató film után arról beszélt, hogy már a vitosai, boroveci és pamporovói sí- paradicsomban tartott több alpesi Világ Kupa futam is bizonyította Szófia alkalmas­ságát a téli játékok megren­dezésére. Arra a valószínűt­len esetre is felkészültek a bolgárok, ha hóhiány mutat­kozna. Ekkor mesterséges „fehér takaróval" borítanák be a lejtőket. A játékok ide­jére már gazdag kulturális programot állítottak össze, minden szempontból tartal­mas napok elé néznének a Szófiába érkező sportkedve­lők. Ökölvívás A kora délutáni műsorban 15 pár lépett szorítóba, több, a renói világbajnokságot megjárt sportoló is indult. A nemzetközi rangú két szovjet 57 kilós közül meglepetésre az 1983. évi Európa-bajnok Nurkaszov nem jutott a leg­jobb nyolc közé, vereséget szenvedett honfitársától, Ka- zarjantól, Haesatrjan viszont vette az akadályt. A nap összecsapása címre leginkább Rakotomanga és Washington küzdelme tarthat igényt. Kilenc percen keresz­tül záporoztak az ütések, a szurkolók a szünetekben és a találkozó végén hosszú vas­tapssal jutalmazták a két ökölvívó kitűnő teljesítmé­nyét. Tisztább, erősebb üté­seivel némi meglepetésre az afrikai versenyző győzött. A Vb-bronzérmes Molnár Tibor a nála fél fejjel maga­sabb bolgár Alekszandrov ellen mérkőzött a 67 kilóban. Az első menetben szinte egyetlen értékelhető ütés sem akadt, mindkét ökölvívó pró­bálta kiismerni a másik gyengéit. A következő három percben Alekszandrov egy árnyalattal aktívabbnak tűnt. Az utolsó menet elején Molnár kétszen tisztán fejen találta ellenfelét, de a bol­gár is nagyobb sebességre kapcsolt. A hajrá kétségkí­vül a magyar sportolóé volt, de ez már kevésnek bizo­nyult a sikerhez, kikapott. A találkozó után Osötönyí Sándor, a válogatott edzője feldúlt állapotban nyilatko­zott: — Tibortól ezt a mérkőzést a pontozók vették el — mondta. — Igaz, hogy most nincs olyan formában, mint a világbajnokságon, de sze­rintem győzött. Az első és a harmadik menetben is meg­győzőbb volt ellenfelénél. De mit lehet tenni, ha’ a bírók másképp látták.-Röplabda Szombaton befejeződtek a női röpläbd'aküzdelmek a „kis sportarénában”. Kora dél­után az alacsonyabb helye­zések sorsát döntötték el egymás között a csapatok. Az előzetes eredmények ala­kulása folytán az a furcsa helyzet állt elő, hogy mind a négy szombati mérkőzés tulajdonképpen ismétlést ho­zott: a csoportmérkőzések alatt már egyszer találkoztak egymással a csapatok ilyen párosításban. A 7. helyért az NDK sok­kal magabiztosabban verte az NSZK-t, mint néhány nappal korábban. Az ered­mény 3:0 (7, 9, 10) volt a há­rom évvel ezelőtti Európa- bajnok javára, s mindössze 72 perc alatt. A 3. helyért: Egyesült Ál­lamok—Japán 3:0 (14, 6, 11). Hiába győzött biztosan a csoporttalálkozók során Ja­pán, a bronzmérkőzésen már esélyük sem volt az ázsiaiak­nak az amerikaiak ellen. A döntő nem hozott küz­delmet, sőt, tulajdonképpen a mérkőzés szó sem fejezi ki a lényeget. A Szovjetunió ugyanis minden megerőlte­tés nélkül egy óra leforgása alatt „kiütötte” Perut, 3:0 (6, 6, 9) arányban. Óriási volt a különbség a két csapat kö­zött. s A torna végeredménye: 1. Szovejtunió. 2. Peru. 3. Egyesült Á'llomk. Műugrás A női toronyugrásban a műugrással ellentétben érvé­nyesült a papírforma. A ver­seny esélyese, a hazaiak leg­jobbja, Sztaszjuljevics végig egyenletes, jó teljesítményt nyújtott, s több mint 25 pont előnnyel szerezte meg az aranyérmet honfitársa, Bli­nova előtt. Női toronyugrás: 1. Anzsela Sztaszjuljevics (szovjet) 450,48 pont. 2. Olga Blinova (szovjet) 424,23 3. , Michell Mitchell (ame­rikai) 414,63. Tenisz Szombaton Jurmalában a Daugava teniszstadionban 17 ország 67 (41 férfi, 26 nőd) versenyzőjének részvételével megkezdődtek a teniszküz­delmek. A magyaroknak már a tablóra kerülésért is ját­szaniuk kellett. A két férfi, Nemes András és Sárréti György egyaránt jól vette az első akadályt, mindketten könnyedén jutottak a leg­jobb 32 közé. Sárréti György—Peul (kam­bodzsai) 6:0, 6:0. Nemes András—Aparisi (spanyol) 6:2, 6:2. Sosem tudjuk meg ft könyv sem uitt közelebb Mint a vércse zsákmányára, úgy csapott le a sport köz. vélemény T. András Emil napokban megjelent „Mundiál zárt kapuk mögött" című könyvére. A magyar válogatott világra szóló mexikói bukásának okait még mindig a titokzatosság fátyla borítja, s a sportág kedvelőinek népes tábora a rekordidő alatt napvilágot látott könyvtől azt várta, hogy fellebbenti azt a bizonyos fátylat. Nos, az egy délelőtt folyamán kiolvasható riportkönyv feléhez érve, már szomorúan megállapíthatjuk, hogy T. András Emil minderre kísérletet sem tesz. Hosszú oldalakon „fecseg" a vb-t megelőző, mindenki által ismert fejleményekről, a világverő szupercsapat mítoszáról. Az aztékok földjén zajló eseményeket is csupán a sajtótájé­koztatókon történtek újrafelelevenitésével kommentálja. Mintha már ezeket a dolgokat (bezárkózás, a világsport­sajtónak ellenszenve) egyszer a Mexikóból érkező tudó­sításokból olvastuk volna... Ez nyilván a helyszínrajzok­kal érdekesebb — de, hangsúlyozom, nem erre vagyunk kíváncsiak. A sport törvényszerűségeivel nem magya­rázható bukás sportszakmai-edzéselméleti okaira a leg­csekélyebb mértékű választ sem kapunk. A szerző érzi, hogy a levegőben ott lebegnek ilyen feltételezések, hogy helytelen étrend, rossz akklimatizálódás, dbpping, utolsó pillanatokban bekövetkezett torzsalkodás vezetők és veze­tők, vezetők és játékosok között. Az erről elejtett fél­mondatok tovább korbácsolják a hullámokat, $ a könyv elolvasása után már egyre kétségbeejtően tehetjük fel a sokak által megfogalmazott kérdést: Hát tényleg sosem tudjuk meg? — bégyé — Pótmérkőzés : H. FC Luzern—Ferencváros 3-2 l Harminchatmillió sportoló nő Rendkívül népszerűek az aerobic-tanfolyamok Rudolf és Buzási Poznanban

Next

/
Thumbnails
Contents