Tolna Megyei Népújság, 1986. július (36. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

198(1. július 14. NÉPÚJSÁG 3 Tudományos akadémiák együttműködése A lelkiismeretes tanuló esete Diákmunkások szünidőben Berend T. Iván nyilatkozata A szocialista országok akadémiái elnökeinek III. értekezletén — amelyet július első hetében Berlin­ben Rendeztek fneg — ti résztvevők megvitatták a béke és a leszerelés, a tudomány és a termelés kap­csolatának kérdéseit, s véleményt cseréltek prról, ho­gyan 'fejleszthető az informatika és a számítástechni­ka, mint a tudományos műszaki haladás meggyor­sításának 'két döntő tényezője. A tanácskozásról ha­zaérkezve 'Berend T. Iván, a Magyar Tudományos- Akadémia elnöke nyilatkozott Nagy Attilának, az MTI főmunkatársának. — Az eszmecserén részt vevők kijelentették, hogy minden akadémia és tudós elismeri korlátozás nélküli különleges felelősségét a 'bé­ke és a leszerelés kérdések nek megoldásában. Felhívás­sal fordultak a világ összes tudósához, hoigy vessék Iái­ba teljes befolyásukat, a szolgálják minden rendelke­zésükre álló eszközzé! ko­runk legfontosabb problémá­jának, a béke megőrzésének ügyét. Lépjenek fel a nuk­leáris kísérleték teljes be­szüntetéséért, a közepes ha­tótávolságú rakéták meg­semmisítéséért Európáiban, a tömegpusztító fegyverek­től mentes övezetek létreho­zásáért, a hagyományos fegy­verzet csökkentéséért az At­lanti-óceántól az Urálié, az összes kontinens népeire ki­terjedő széles körű nemzet­közi biztonsági rendszerért. A résztvevők szeriint a tu. dományos kutatások még ha­tékonyabbá tételéhez aktí­vabb és jobban koordinált nemzetközi együttműködésre van szükség. Ez azért is fon­tos, mert a tudomány nem­zetközisége raagy lehetőség a népek közötti barátság ápo­lására, egymás jobb megér­tésének elősegítsére — hang­súlyozta az MTA élnöke. — Az akadémiák elnökei úgy véléketíték, ihogy a tu-. dományos-műszaki haladás meggyorsításának alapvető kérdése a tudomány és a ter­melés szaros 'kapcsolata. Megerősítették azt a készsé­güket, hogy a rájuk bízott tudományos-műszaki eszkö­zök birtokában új eredmé­nyek elérésére sarkallják a kutatókat, mindenekelőtt az elektronizálás, a komplex automatizálás, a nukleáris energetika, az új nyers­anyagok és technológiák ki­dolgozása és 'hasznosítása, valamint a biotechnológia területén. Hangoztatták azt a szándékukat, hogy az aka­démiák tudományos együtt­működését összehangolják a KGST-tagállamokna'k a tu­dományos-műszaki fejleaztés- re kidolgozott, 2000-ig szó­ló komplex programjával. A tudomány és a termelés kapcsolatának erősítésléhez az egyes szocialista országok más-más módon fogtak hoz­zá, de gazdasági szerződések­kel ^létrehozható a jelentős tudományos és termelési esz­közökkel rendelkező pai tne. rék együttműködése, s en­nek a kapcsolatnak az ered­ményeképpen már ma is fel- használásra alkalmas kulcs­technológiák születnek — mutatott rá Berend T. Iván. A tudományos akadémiák 'képviselői egyetértettek ab­ban, hogy az informatikának és a számítástechnikának első rangú stratégiai jelen­tősége van a szocialista tár­sadalom fejlesztése szem­pontjából. A szocialista or­szágok akadémiái az együtt­működés révén új számító­gépcsaládot kívánnák létre­hozni, szorgalmazzák a szá­mítástechnika tömeges elter­jesztését, illetve az óktatás­ban való alkalmazását. To­vább fejlesztik az informati­ka és a számítástechnika te­rületén a már meglévő mun. kamegosztást. Ezeknek a fel­adatoknak az alapjául szol­gál az az elfogadott koncep­ció, amelyet a szocialista országok tudományos akadé­miái A számítástechnikai rendszerek új generációd cím­mel dolgozták ki. Ezzel kap­csolatban a fő feladat, hogy a szakemberek a tehető leg­rövidebb úton érjék el a ku­tatási eredményék gyakorta, ti alkalmazását, s ennék ér. dekében magasabb szintre kell fejleszteni -az iparral való együttműködést — mon­dotta végezetül az MTA el­nöke. A műszaki megújulásért Az az elméleti konferencia, ■ amelyet Székesfehérváron tartottak Műszaki fej­lesztés, társadalmi haladás címmel, tulaja donképpen a címben szereplő két fogalom szoros összetartozását, okozati és lényeg­beli összefüggését bizonyította elsősorban. Mert ki tagadhatná, hogy a termelőeszkö­zök és technológiák, sőt, a termelési kul­túra állandó megújítása, modernizálása el. engedhetetlen szocialista céljaink, a társa­dalom előrehaladására vonatkozó terveink teljesítéséhez. A történelmet éljük. S mint­hogy az emberiség eddig is az értékterem­tés változtatásával, az ennek érdekében tett forradalmi lépéseivel jutott mindunta­lan magasabb fokra, ma is a história ki­hívásának tesz eleget a műszaki fejlesz­téssel. A kérdés csupán az — és ezt tette fel a székesfehérvári tanácskozás — kikkel és miként valósítjuk meg az óriási meg­takarításokkal, megbízhatóbb termékekkel kecsegtető, s végül is az emberi alkotóerőt felszabadító technikai fejlesztéseket. Nyilvánvaló, Magyarország a maga ipari potenciájával nem tud vállalkozni arra. hogy csupa eget-földet rengető, kiugró műszaki teljesítménnyel írja be nevét a technika történetébe. Akkor sem, ha az erősáramú iparban, a gyógyszergyártásban, a járművek területén mérnökeink nagy hírnevet szeréztek a világban. Persze, azt nem lehet kimondani, hogy „ne ugorjatok magasra”, de mégiscsak úgy tűnik, hogy hazánknak a megbízható, átlagos termékek jó színvonalával, e produktumok folyama­tos megújításával lehet bekapcsolódni a fejlődésbe. Realizmus és okos szerénység mondatta ezt az eszmecsere résztvevőivel, hiszen csak kiábrándító zuhanás várna ránk, ha csupán becsvágyból szeretnénk a magasba törni. De állapítsuk meg viszont, hogy még e „testünkre szabott” cél eléré­séért is hatalmas anyagi, szellemi befekte­tést kell eszközölnünk. A körülbelüli szintet, amit célként meg­jelölünk, az iránnyal is ki kell egészíteni. A dilemma tulajdonképpen az, hogy mű­szaki fejlesztés gyanánt mit is fejlesszünk: iparágakat, ágazatokat, területeket, vagy összefüggő termelési kultúrákat? Mind­egyik mellett volt aki voksoljon. Vitán felül csak az állt, hogy az irányokat a kor­mányzatnak kell kijelölnie, mégpedig a világtendenciák és hazai lehetőségeink adottságaink ismeretében. Ez nagy fele­lősséggel járó feladat. Tartalmazza a tartós és a divattendenciák finom megkülönböz­tetését. a „húzó” technikai ágazatok meg­ragadását (mint tesszük ezt például az elektronizáció fejlesztésével) és a „betöré­sünkre” még-még alkalmat nyújtó „fehér foltok” feltérképezését is. (Talán ilyen a biotechnológia.) Tegyük ehhez hozzá: van ilyen irányzékunk. Műszaki és tudományos fejlesztési programjaink reálisak, s újab­ban már a szocialista országokkal, a KGST együttműködési programokkal is egyeztet­tek. A megvalósítást szolgáló eszközrend­szer sokrétű, differenciált. Pályázatok az állami támogatásra, kezdeményező innová­ciós irodák, és sok egyéb rugalmas forma született az ösztönzésre, serkentésre. Bár ami a pályázatokat illeti, velük kapcsolatban ellenvetés is elhangzott. Igen szellemesen mondotta valaki, hogy hát a hadsereget sem pályázat útján szerelik fel. az ipar miért csak ily módon juthat komo­lyabb támogatásokhoz? A megoldást a szükség szülte: oda jut pénz, ahol a leg­többet vállalják érte. Ám a hasonlatnál maradva, az is igaz, nincs az a hadsereg, amely létszámarányosan, s ne a döntő he­lyekre kapná a technikát. Célzás ez arra a gyakorlatra, mely szerint bizony nálunk alaposan elaprózták, egyenlősdi alapon széttagolták a fejlesztésre szánt állami esz­közöket. S ha már a fininszírozásnál tar­tunk, nem felejthetjük el, az országos fej­lesztéseket fele részben a vállalatoknak kell állniuk. Nálunk a nemzeti jövedelem 3 százalékát fordítják műszaki, tudományos haladásra, ám ennek az összegnek a felét vállalati alapok képezik. Tehát nem is az a nagy kérdés, hogy sok-e, vagy kevés a 3 százalék, hanem, hogy vajon a vállalatok állják-e a maguk „cehjét”! Ez viszont a mai korban követendő vál­lalati magatartás kérdése. Volt, aki így fe­jezte ezt ki Székesfehérváron: ne az legyen a jó vezető. aki ügyesebben manőverezik a szabályzók között, hanem, akinél a mun­ka értelme a fejlesztés, a műszaki kultúra szüntelen megújítása. Persze, a dolog mégsem ilyen egyszerű, mert a rokonszen­vesebb vállalati magatartáshoz olyan egye­temekre is szükség van, amelyek elméleti­leg és gyakorlatilag magasan képzett szak­embereket adnak a gyáraknak, kutatóintéz­ményekre, amelyek kitalálják az üzemek „vágyait”, és jó eredményeket nyújtanak át számukra. Szükség van környezetre, amelyben nem tesznek kivételt a saját hi­bájukból lemaradókkal, s kifizetődő mo­dernizálni. És nyilván, még sok minden­ről hallottunk volna, amire szükség van, ha az idő nem kényszerít a tanácskozás abbahagyására. A konferencia azonban napi erőfeszíté­seinkben, vitáinkban tovább folytatódik. Mint a tanácskozás megszervezésével is, * pártnak most az a célja, hogy mozgósítsa a műszaki értelmiséget, a gazdaságot vezető mintegy 200 ezer szakembert. Nagyobb akarással, egységesebb szemlélettel kell feltárni a műszaki forradalom akadályait, mindazt, ami az alkotó energiákat nálunk hasztalan leköti. Mert csak ez a kettő, a technika és az ember, amelyből, mint for­rásból, kielégíthetjük a jogosan és szédüle­tesen növekvő igényeket, ha nem akarunk a csodákra illetve a lehetetlenre várni. KOMORNIK FERENC Kellemeset a hasznossal A tanév befejeztével szá­mos középiskolás diák megy dolgozni különböző vállára­tokhoz, üzemekhez. Ezek a diákok adott munkahelyei­ken imás nézőpontból ismer­kedhetnék meg azokkal a fogalmakkal, amelyekkel már találkoztak az iskolában. ügy mlint a szorgalom, mun­kafegyelem, téljesítmény. Az. is nyilvánvaló, hogy ezáltal szélesédik látókörük, több ta­pasztalatot szereznék, alakul, (fejlődik értékítéletük. Az sem elhanyagolható szem­pont, hogy ezeknek a diákok­nak jó része eddig csak szü­leitől 'kapott anyagi támoga­tást, például zsebpénz formá­jában. most viszont saját 'ma­guk győződhetnek meg aTról. mit jelent megkeresni a pénzt, mit jelent megdol­gozni a pénzért. Betekintést nyerhetnek többek között ab­ba, milyen körülmények kö­zött kell a munkatevékenysé­get végezni, hogyan zajlanak egy vállalat hétköznapjai. Más körülmények között más hatások-érik a tanulókat, ki­kerülnek megszokott, és a Védéttség érzetét keltő isko­láikból. Az alábbiakban néhány diákot szólaltattunk meg, akik munkájukról, minden­napi tevékenységükről be­szélnek, és ezen keresztül, ha nem is részletesen, 'de nagyvonalakban képet ka­punk arról a vállalatról is, ahol dolgoznak. Szekszárdi Húsipari Vállalat A Szekszárdi Húsipari Vál­lalat idén 35 diákot foglal­koztathat különböző nyári munkákra. Csőkor tren de zés (közben találkoztunk össze Csikós Gáborral, aki most fe­jezte be Bátaszéken általá­nos iskolai 'tanulmányait, és Bordán Zsolttal, aki a Len- gyeli Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet 2. ősz- - tályos tanulója. — Nekem apukám ajánlot­ta, hogy ide jöjjek nyáron — mondta Csikós Gábor. Ne­kem meg a szomszédom — szól közbe Bordán Zsolt. — Június 25. óta dolgozunk a Húsipari Vállalatnál — folytatja Oslíkós Gábor —, a feladatunk rakodás, takarí­tás és más hasonló munka. Szerintem jók a kereseti le­hetőségek, 17 forintos az óra­bér, naponta 8 órát dolgo­zunk. Valamivel többet, mint háromezer forintot keresünk egy hónapban. — A munka? Egyáltalán nem megerőltető — gondol­kodik el Bordán Zsolt, de azért, amint hazaérek, több­nyire lepihenek Otthon — teszi hozzá. Schmidt József munkaügyi csoportvezető az alábbiak­ban foglalta össze véleményét a diákokról: — Gyakorlati­lag a Szekszárdi Húsipari Csikós Gábor és Bordán Zsolt munka közben a Szekszár­di Húsipari Vállalat telepén Vállalat fennállása óta fog­lalkoztat nyaranta középis­kolás diákokat, előnyben ré- szesítve az itteni dolgozók gyerekeit. Csak olyan helyre vesszük fel őket, ahol tény­leges munkát tudnak végez­ni, és bevallott célunk, hogy esetleg az utánpótlást is köny- nyebben sikerül megoldanunk ebben a formában. Csak jót mondhatók fiatal munkatár­sainkról, eddig még semmi gond nem volt velük. Posta Fischer Krisztina az idén érettségizett a Szekszárdi Garay János Gimnáziumban Már több hélyen dolgozott nyaranta, különböző vállala­toknál. A változatosság ked­véért jelenleg a postát vá­lasztotta. — Tizenkét forint az óra­ibérem, reggel nyolc órára jö­vök dolgozni, és háromne­gyed ötig tart a munkaidő. 'Irodában dolgozom, a táv­beszélőszámlákat töltöm ki, ezenkívül besegítek Olyan munkába, amelyet én is él tudók végezni. Július vé­géig maradok itt, az augusz­tus a nyaralásé. . Faust József a Szekszárdi Rózsa Ferenc Szakközépisko­la 2. osztályos tanulója, már három éve dolgozik minden nyáron ä postánál Lassan már „törzsgárdatagnak” szá­mít. — Táviiratkihordó vagyok, nékem nagyon tetszik ez a munka. Az egész város hoz­zám 'tartozik, átlagosan hat­van 'helyre megyék 'ki na­ponta, de egyébként gyorsan be lehet fejezni a munkát. Ügy kétezerötszáz-hánamezer forint fizetésre számítok. Ez­zel meg vagyok elégedve, jövő nyáron is mindenképp ide jövök. — A felnőtt dolgozók is el­fogadják kollégának a diáko­kat — jelenti 'ki Pintér Fe- rencné általános osztályve­zető. Jó a munkakapcsolat Fischer Krisztina a szám Iákat tűzi össze közöttük. Egyébként sokan jelentkeznék már kora ta vasszai nálunk, népszerű munkahely a posta. Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat — A napokban történt, hogy az egyik kisfiút — aki nemrég fejezte be az általá­nos iskolát —, a műszakve­zető az uszoda ajtajába állí­totta, s meghagyta neki, ud­variasan szóljon az utcai ci­pővel közlekedőknek, hogy azzal tilos az uszoda terüle­tére lépni. Én éppen arrafe­lé jártam — papucsban — ezt ő utcai cipőnek nézte, s nagyon tisztelettudóan rám- szólt, hogy itt így nem közle­kedhetek. Ezért természete­sen megdicsértük, hiszen a rábízott feladatot teljesítette. Ezt Stella Béláné, a strand fürdőüzem vezetője mesélte és azt is javasolta, hogy egy felelősségteljes beosztásban dolgozó diákot szólaltassunk meg.. Varga József a Pécsi Jog- tudományi Egyetem harmad­éves hallgatója a szülei ja­vaslatára vállalta el az uszo­dában a medenceőr felada­tait. — Mér ismerek ennél a vállalatnál szinte minden­kit, hiszen középiskolás ko­rom óta rendszeresen itt dol­gozom. Nekem ez felüdülés, és a fizetés sem rossz, tizen­nyolc forintot kapok órán­ként, augusztus tízig nyolc­ezer forintnál is több jön össze. Ennek fejében ügyel­nem kell a rendre, meg kel: akadályoznom a fegyelme­zetlenkedést. Nincsenek kü­lönösebb gondjaim, általában betartják a fürdővendégek az utasításaimat, bár néni vagyok kifejezetten szigorú medenceőr. SZERI ARPAD A strand veszélyes üzem. Varsra József munkában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents