Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-14 / 139. szám
Képújság 1988. Június 14, Félezren megyénkben A közveszélyes munkakerülésről Társadalmunkban a munkához való jog az alapvető állampolgári jogok közé tartozik. Megyénk lakossága is igényli a munkátlan, az 'élősdi és .munkakerülő életmódot 'folytatókkal szembeni hatékonyabb fellépést. A közveszélyes munkakerülés üldözését az 1984. évi 19., 20., és 21. számú tvr. :— továbbá a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának (113. számú állásfoglalása és a Legfőbb Ügyészség emlékeztetője, mind új jogszabályok — segítik elő ezt az elmúlt év január ,1-től. Az új jogszabályok kapcsán erről a témáról beszélgettünk <4ahó István rendőr őrnaggyal, a megyei rendőr-főkapitányság osztályvezetőjével. — Az új jogszabályokból adódó követelményeket figyelembe véve rendőri szerveink — együttműködve a helyi tanácsi szervekkel — területükön megkezdték an- níak felmérését, hogy kik azok a személyek, áki'k korábban már közveszélyes munkakerülés szabálysértése miatt büntetésben részesülték. Illetve kik azok, akik rendszeres munkát nem vállalva, megélhetésüket időszakonként vállalt alkalmi munkákból biztosítják. A tanácsi szervekkel közös felmérés szerint megyénkben 500 személy sorolható azok közé, akik nem, vagy csak esetenként vállalnak munkát. — Milyen intézkedést hoztak velük kapcsolatban? — Ügy a szabálysértési, mind a büntető területen 1985-ben emelkedő számú intézkedést hoztunk, elsősorban Tamási és Dombóvár városban és azok vonzáskörzeteiben. Addig, amíg 1984-ben 59 személlyel szemben jártunk el közveszélyes munka- kerülés szabálysértése miatt, ez a szám 1985-ben 234 főre emelkedett. A vétségi eljárások száma az 1984. évj 15- ről 1985-iben 51-re emelkedett. A közveszélyes munkakerülés vétsége elkövetése miat indult 51 büntető eljárásból 47 fejeződött be vádemeléssel, illetve bíróság elé állítással. — A jogszabály a munkába helyezést is tartalmazza! — Problémaként jelentkezett, hogy megyénkben általánosnak mondható a korábban már elítélt, vagy közveszélyes munkakerülésért megbüntetett személyekkel kapcsolatos fenntartás. Ennek következményeként az ipari és mezőgazdasági termelő egységek ezen személyek felvételétől, munkába állításától vonakodnak. A Tolna Megyei Tanács V. B. tavalyi, április 24-i ülésén „A munkakerülő életmód kialakulásában a tanácsi szervek szerepe, feladata” című témát tárgyalta meg. Itt megállapítotáik, hogy a közismerten munkakerülő zömében rendszeres alkoholfo- gyasztó és büntetett előéletű személyeken túl problémát okoz a megyében azon fiatalok helyzete is, akik az általános, közép- vagy szakmunkásképző iskolát befejezve munkát -nem vállalnak, akiket ugyanakkor szüleik eltartanak. — Ök bandázn’ik? — Ezek a fiatalok elfoglaltság hiányában csoportokat alkotva, az alapvető közösségi magatartási szabályokat be nem tartva, hívják fel magukra a figyelmet, gyakran válnak bűncselekmények sértettjévé vagy elkövetőjévé. Fz a megállapítás általában a megyeszékhely és környékén lévő településekre jellemző. Az előzőkből kiindulva, a Tolna Megyei Tanács V. B. úgy foglalt állást, hogy az idei iskolai év befejezését követően különös gonddal és figyelem-mell kell kísérni a tovább nem tanuló gyermekek helyzetét, illetve munkába történő elhelyezkedésüket. — A munkakerülő életmű dot folytatók összetétele mi ként oszlik meg? — Többsége cigány szár- ' mazású. Iskolai végzettségük igen alacsony, szakmai végzetséggel nem rendelkeznek, ezért kizárólagosan csak segédmunka végzésére alkalmazó a t ók. M unkah ely eilke t igen gyakran változtatják, a gazdálkodó egységeknél történő elhelyezkedésük szinte kilátástalan. — A munkaközvetítőket tavaly közülük hányán keresték fel? — Havonta 175-en. Ez a forgalom növ-ékedését jelentette. Ellenben ezek jelentős része csak tájékozódás volt. Tapasztalható volt azonban az is, hogy megnövekedett azon nem dolgozó személyek száma, akik hatósági kényszer — rendszerint rendőri figyelmeztetés — hatására jelentek meg a munkaközvetítőnél. A felajánlott munkahelyen azonban a munkát nem vették fel, mindössze a személyi igazolványukba jegyeztették be a munkaviszonyt. Ilyen konkrét esetekben a munkaközvetítő szervek a rendőrség illetékeseivel a kapcsolatot felvették. — Mi a helyzet a szabadságvesztésből szabadult személyek munkába helyezésével? — Általános tapasztalat, hogy a közlekedési bűncselekmények elkövetőit korábbi munkaadójuk alkalmazza. Az erőszakos bűncselekmények elkövetőit, illetve azon személyeket, akik lopás, sikkasztás vagy egyéb, vagyon elleni bűncselekmények miatt töltötték le büntetésüket, a munkahelyi kollektívák igen ritka esetben fogadják be. Alkalmazásuktól a munkáltatók vonakodnak. Az e kategóriába tartozók szinte kivétel nélkül csak a kommunális ágazatba tartozó üzemeknél tudnak elhelyezkedni, zömében úttisztító és parkfenntartó munkák végzésére. — Az új jogszabályok szigorítást is hoztak. — Lehetővé teszik, hogy közveszélyes munkakerülés szabálysértése — vagy tartós munkakerülés esetében vétsége — elkövetése miatt járjunk el azon személyekkel szemben is, akik munkaképesek ugyan, de állandó jellegű munkát nem, vagy csak névlegesen vállalnak. Közülük kerülnek ki az éjszakai szórakozóhelyek gyakori látogatói, akiknek jövedelme ellenőrizhetetlen, ugyanakkor .költekező életmódot folytatnak. A jövőben ezen személyek körét indokolt fokozottabban ellenőrizni a folyamatos és valós munkaviszonyuk létesítése érdekében. A tanácsi és rendőri szervek véleménye megegyező abban, hogy qz új jogi szabályozás adta lehetőségek és az eddig tett intézkedések — különösen 1985. első félévében — kedvező hatást gyakoroltak a megye közrend- és közbiztonságára. Továbbra is szükséges azonban a csavargó, munkaikerülő, kétes jövedelemmel rendelkező személyek földerítése, ellenőrzése, és amennyiben indokolt, velük szemben a szükséges intézkedések megtétele. Ehhez a munkához kérjük és igényeljük megyénk dolgozóinak, lakosságának segítségét és jelzéseit azon személyekről, akik adott esetben munka nélkül szerzett jövedelemiből igyekeznek megélhetésüket biztosítani. szíj Finomkodunk Mert csak kevesen vállalják bátran, egyenesen és határozottan, hogy a has znavehe te tien embereknek megmondják: „hasznavehetetlen vagy”. Kevesen vállalják — még a notórius fegyelmezetlenlkedők esetében is — az egyértelműen kemény minősítésekkel szükségképpen együttjáró konzekvenciáikat: az elbocsátási akció 'kezdeményezését, ennek támadhatatlan indoklását, az eljárás hercehurcáit, a fellebbezést, a döntőbizottságot, a munkaügyi bíróságot és a többit. Finomkodunk, hogy ne mondjam, kertelünk, mellébeszélünk. Nem azt mondjuk a hasznavehetetlennek, ami az igazság, hanem — például — azt, hogy „magasabb döntés értelmében átszervezést 'kell végrehajtani”. Nem azt mondjuk a javíthatatlan fegyelmezetlenkedőknek, hogy * „elég volt, nincs tovább, mehetnek a munkafcönyvükért”, ! hanem áthelyezési, átcsoportasítási, netán központilag l elhatározott és szorgalmazott „létszámfeépítés'i”, vagy í munkahely-racionalizálási koncepciókra hivatkozunk. S nem azt mondj ük, hogy „szaktudásod, teljesítőiképességed, szorgalmad a többszöri figyelmeztetés után elfogadhatatlan számunkra", hanem köribeírjuk, agyon magyarázzuk a minősíthetetlen teljesítményekét nyújtók produkcióját. Meggyőződésünk szerint más munkahely keresésére bíztatnánk, vagy éppen elbocsátanánk őket, ám minden ilyen akciót csak nagyon óvatosan, vagy inkább soha nem kezdeményezünk; s Iha netán mégis, akkor sem a lényegi okokra, inkább csak a formális — többnyire hamis — ; indokokra hivatkozva. Ez belénk rögződött, mert gyakorta tapasztalni, hogy a fegyelmezési akciók kimenetele túlságosan ás kétséges; hogy egykönnyen nem szabadulhatunk azoktól, akiket az általunk felügyelt munkahelyen érdemleges munkavégzésre alkalmatlannak találunk. Ódzkodásunkat az agyonfimámított munkajogi szabályozásra hi. v átkozva ideológizáljük, mondván: az érintett munkavállalók agyonséntetten, de nem a felmentés esélye nélkül fordulnak a döntőbizottsághoz, vagy a munkaügyi bírósághoz. Bizony, nem ! Mert finomkodunk. Mert többnyire hamis indoklással próbálunk 'megszabadulni a semmire sem használhatóktól, A munkajogászok pedig — ha már egyszer jogászok — igencsak kényesek az alaki, a formai hibákra. Az a dolguk, hogy alaposabban is megvizsgálják az eléjük kerülő eseteket, a körülményeket, az első,,fokú, ám nem jogerős határozat indoklását, a fellebbezési okiratban foglalt tényeket, s csakis valamennyi részlet aprólékos tisztázása után hozzák meg egyetértő vagy elutasító döntésüket. Mi okból és milyen jogi 'alapom 'hagyják jóvá az átszervezéssel, az átcsoportosítással, a központilag elrendelt létszám-racionalizálással és a hasonló mellébeszélésekkel indokolt elbocsátási, fegyelmezési határozatokat, ha az adott munkahelyen sem átszervezés, sem pedig létszám- racionalizálás nincsen? Végtére is ez könnyen ellenőrizhető, könnyen bizonyítható. Gyaníthatóan a jogászdk is jól tudják, hogy az ilyen esetek többségében igenis fegyelmezési akcióról van (vagy lenne) szó, ám a jog nem hagyatkozhat személyes megérzésekre, csakis a tényekre. Nem létező átszervezések és egyéb hazug indökok alapján senkit nem lehet elbocsátani vagy áthelyezni. Viszont sorozatos fegyelmezetlenkedés, hasznavehetetlen munka, vagy éppen munkahelyi alkalmatlanság miatt bárkit és bármikor. Finomkodás nélkül. VERTES CSABA Gyermeknek lenni jó Kártyavár — betonból óvodások a sportuszodában aló igaz, a lelki egyensúlyomnak sokkal jobbat tett a közelmúltban vásárolt színes televízió, mint a család pénztárcájának. Ez kétségtelen ..., de a gyökerek mesz- szire nyúlnak. Ez a színes tévé ügy már akkor kezdődött, amikor először jöttem rá arra, hogy kicsit ügyesebben kergetem a labdát társaimnál, kicsit többször csapom be őket, mint ők engem. Aztán amikor először mezbe öltözötten lehetett kifutni a zöld gyepre . .. Nem is volt az még gyep sem, csak válami földes, agyagos, kiöregedett szántó, és a mezek is a „trikótársadalom” megcsúfolóiként, egy-egy tehénre is ráillettek volna. De mindez mit sem számított akkor. Jöttek a középiskolás évek csodái, a válogatott meccsek a megyei első osztály, az NB II.. és azzal ki is fújt az egész. Amolyan örökös tehetsége maradtam a magyar labdarúgásnak. Olyan, „akikből” Dunát lehetett és lehet ma is rekeszteni, ám mégis volt (van) bennük valami, ami az ilyen jellegű visszaemlékezésekhez éppen elegendőnek bizonyulhat. Ebbe aztán az ember igyekszik alaposan belekapaszkodni, és lehetőleg minél többször és minél több ember előtt elmondogatni: merthogy ha akkor nem jön közbe az a bizonyos, ugye, akkor most elképzelhető, ha valami különleges véletlen folytán ki nem maradtam volna, hogy most miattam vettek volna pár százan színes tévét a mexikói világbajnokság előtt. Mert, ugye, mi ketten, ott a középpályán a Détári- val (persze, azért ö is játszana, mert belefér az én elképzeléseimbe is, meg majdnem lúd is annyit, mint 'Valamikor én tudtam). . . Szóval pénzünk nem nagyon volt, de már a tavasz meghozta azt az elhatározást, hogy az idén én a S A- J Á T színes tévémen fogam végignézni ezt a vb-t. írtam is egy telefonjegyzetet színes tv ügyben, mert ilyenkor utólag már az is megváltható: hogy szökőévenként előfordul, hogy a munka és az érdeklődés összefutnak valahol. Megtudtam, hogy vannak a nyugati csodák, a Grundig, a Siemens, az ITT... (Na nem! Tessék csak úgy ejteni, hogy „ájti- ti” — Nem! „ájtátá”, az esetleg a zenében lehetséges, itt nem. Szóval ájtitá . .. vagy valahogy így. Na mindegy. Videoton?! Nincs. Orion?! Nincs. Volt, de nincs. Majd lesz. Nagyszerű! Mégsem az. Na, már miért nem?! Mert ha lesz is, már van mindegyiknek tizenhat vevője. A sógoromék, a tanács- titkár, a főorvos elvtárs, a református lelkész, meg az az ÁKF-es valaki. Na, majd azt tesszük az első helyre. De ez mind nem érdekel engem, mert nincs is pénzem színes tévére. Igaz, a családomnak három hónapig tanítottam az általam legjobbnak Ítélt tévé nevét, hol csak el-eíszólásként, hol félórákat áradozva színeiről, a kontrasztról (ami a pénztárcám és a tévé ára között volt (van) — mert erre gondoltam közben), a képernyő nagyságáról, a távirányítás előnyeiről. Ez utóbbit csak akkor mondogattam, amikor ketten voltunk a nejemmel. A család is figyelni kezdte a villamossági üzleteket, az áruházakat, a műszaki osztályokat. A feleségem félszegen megkérdezte tőlem. — És mi lesz a szőnyegekkel?! Tehát már ő is beletörődött. Most valóban körül kéll nézni, ki kéll találni valamit, mert pénz nélkül, ugye... Mondom a barátomnak, te, adjál már nekem kölcsön húszezer forintot. Az meg azt mondja egyből: — Adóik! Ez egy rendes gyerek, de mégsem jó, mert ha már ad, akkor illik egyszer vissza is adnom a pénzt. Az ötlet elvetve. Drága jó Apám nyugdíjasként is any- nyit segít rajtunk, hogy a mindennapok zord pénzes vizein nem billeg kis családi csónakunk. Anyósom most kiészül nősíteni fiatalabbik sógoromat, sógorom most készül kifizetni a város fejlődéséhez hozzájáruló gázprogram rá eső részét. Egy kevés kis honorárium ösz- szejött innen is onnan is de azt én a Trabant lelki egyen, súlyának helyrebillentésére szántam .. . Nem baj. Van egy kis alap. Ugye 15 százalék az egész, de az már biztotó jel! Lesz itt tévé! Igaz, azt még nem tudom, hogyan, de gyanítom, hogy Valahogy csak lesz. Most jönnek a kapcsolatok... De kinek vannak kapcsolatai?! Nekem nincsenek. Akkor irány a közeli kocsma. Egy százast sem kell elkölteni és esküszöm mindent tudni fogok amire szükségem lesz tévé ügyben. Valóban így volt, de nem került sor a pénzpocsékolásna, mert mint utóbb kiderült, azért vannak kapcsolataim ... Erőteljesen mosolyogva mentem haza. Másnap fejfájás és fejtörés. Hogyan is magyarázták a dolgot?! Ja, igen, kell keresni egy tévét. Eddig stimmel. Olyat elég nehéz lesz találni amilyen kell, de fátylat rá, majdcsak összejön valahogyan. Mikor az megvan, meg kell keresni az illetéket, illetőt, lehetőleg egy olyan helyen ahol a hajcsattól a a bútorig mindent árulnak. De bútor az feltétlenül legyen. Vagy nem ott kell, hogy legyen a bútor abban az áruházban, de kell a bútor, meg akkor az OTP-pa- pírokat is úgy lehet megcsinálni és akkor a saját rész érje el a harminc százalékot és ha ráírták, hogy Réka szekrénysor ebédlőasztallal meg újságtartóval akkor ... Szóval mindent tudtam, de nem voltam képes eligazodni ebben a mindenttudás- ban meg még el kellett mennem ahhoz is aki hajlandó volt a kétéves kölcsönszerződésemet úgy engedélyezni, hogy az eddigiekben még hátralévő 'kél részletet egyben és készpénzben és azonnal befizetem és akkor kikapom azonnal azt ami nekem kell a saját részhez és akkor mái csak jól le kell kötözni e Trabant tetején az üres dobozt, mert a barátom a Ladájával a színes tévémet már haza Vitte .... [ r riási a hőség, ez a 0 szokatlan kiírna rányomja bélyegét (bo. csánat, .bélyegzőjét) az első havi törlesztőrészletünk csekkjére, amit még viharos körülmények között követni fog több másik havi kétezer. Kicsit sok a megterhelés, de mi bírjuk a kiképzést. Tehát már van, ami előtt amúgy „magyarosan” üvölthetek. Csak lenne miért is „üvöl- tenem” .... —szs— \
