Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
1986. június 10. ArtËPÜJSÀG Moziban — Emlékszik még Montenegróra? — kérdezte néhány nappal ezelőtt a rádióhallgatók százezreitől a Kossuth adó kora reggeli adásában a bemondó. Majd a folytatás: — Dusán Maka- vejev új filmje: A Coca-Cola kölyök. Nos, ha valami, akkor ez rögtön gyanússá tette a helyzetet. Mire való ez a szokatlan reklám? Dusán Makavejev, a jugoszláv új hullám egyik illusztris képviselője, a már említett Montenegro című alkotása Svédországban készült és az ott élő jugoszláv vendégmunkások nem éppen kiegyensúlyozott életvitelébe engedett bepillantást. Ez a film — bár tartalmazott néhány szokatlanul merész jelenetet — különösebb visszhang nélkül pergett le hazai mozijainkban. A „nézhető” kategóriába lehetne besorolni, ez nem kifejezetten előnyös minősítés. Éppen ezért kissé meglepő, hogy erre a műre hivatkoznak, de úgy látszik, nemcsak a jó bornak, hanem Coca-Colának is kell cégér. Ami a filmet illeti, rá is fér a reklámozás, mert új hullám ide vagy oda, be kell vallanunk, ezúttal csalódást okozott. A történet messze délen, a kenguruk földjén, Ausztráliában játszódik, ahol nagy keletje ellenére van még néhány olyan fehér folt, ahova nem tudott betörni a kóla. Ezt természetesen a company (társaság) nem hagyhatja szó nélkül és egy ifjú, dinamikus menedzsert vezényelnek a vásárlást elutasító területre. A szigfírú üzletember lázasan dolgozik az új üzleti stratégia kialakításán, hogy megpühítsii a húszas évek technológiájával dolgozó ellenfelét, a konkurens üdítőgyár vezetőjét. De az amerikai agresszivitással nem tud megbarátkozni az igazgató, ezért aztán nem sikerül megegyezni. Közben a Coca- Cola kölyök megismerkedik az üdítőgyár vezetőjénék a lányával, és ahogy mondani szokták, bizalmas kapcsolatba kerülnek egymással. Erre a főnök saját kezűleg pusztítja el gyárát. A jenki — látván ezt az elszántságot — lemond a terveiről, és visszatér barátnőjéhez. Mit lehet mindehhez hozzátenni? Nem sokat.,. Szeri Árpád Könyv B Fehér Ház szürke eminenciásai Az USA elnökeinek nemzetbiztonsági tanácsadóiról, köztük az amerikai tudományos élet elitjéhez tartozó polgári tudósakról írt érdekes könyvet adott ki a Kossuth Kiadó az idén. Szakértő szovjet szerzők — Andrej Kokosin és Szergej Rogov — tekintik át és vizsgálják tudományos színvo- nalassággal egy negyedszázad tükrében McGeorge Bundytól, John Kennedy el- elnök különleges nemzetbiztonsági tanácsadójától kezdve Walt Rostowon és Henry Kissingeren át Zbigniew Brzezinskiig és Reagan többször változó tanácsadóiig, köztük Robert Mc- Farlameig a Fehér Ház szür_ ke eminenciásainak szerepét, pályafutását, mindazokét, akik az elnök mellett, vele vezetik az USA kormányzatát. Bemutatjág a Washingtonban hozott legfontosabb külpolitikai döntések hátterét, azok „mozgatórugóit”, azt, hogy ezéket a befolyásos politikusokat milyen kapcsolatok fűzik az ural- kodóosztály egyes csoportjaihoz, frakcióihoz. A könyv megírásához a különféle do. kumentumokon kívül nagy segítséget nyújtottak a szerzők személyes találkozásai az Egyesült Államok különböző állami és politikai személyiségeivel, a témával foglalkozó kutatóikkal és újságírókkal is. A szerzők a világpolitikai színfalak mögött lezajlott sok érdekességet hoznak nyilvánosságra, egyebek közt az 1962. évi karib-tengeri válságról, valamint az USA atomháborús terveiről. Rámutatnak arra, hogy a nem. zetbiztonsági tanácsadók is felelősek az amerikai külpolitika számos kalandjáért, olyanokért is, amelyek a pusztító nukleáris konfliktus szélére sodorták a világot, ■ mégha esetemként a „legjobb és leg okosabbak” szá- molníak is' a realitásokkal a nemzetközi problémák megoldásában. B. L. Kocsis Zoltán hangversenye után A Tűz varázsa Annak ellenére, hogy időben még csak a Liszt-év félénél tartunk, a Művészetek Háza előrelátásának és ügybuzgalmának köszönhetően már tudjuk: Kocsis Zoltán Liszt-hangversenyével minden bizonnyal az emlékév legnagyobb hatású helyi rendezvényének lehettünk részesei. „Játéka szabád, költői, faintázíadús, árnyalatokban bővelkedő, és ugyanakkor nemes, művészi nyugalom jellemzi... Milyen érdekes ember!... A hallgatóság tapsolt... újra és újra visszahívta a mestert... Valójában az istenek kegyeltje!” E irövid idézet — E. Hanslick korabeli leírása Liszt zongorázásáról — hűen érzékelteti Kocsis személyiségének és előadásmódjának hatását is. Felvetődhet a kérdés: Mivel ér el ekkora hatást, mi a „titka”? Semmiféle titka nincs. Egyszerűen zseni. Ilyen világklasszis hallatán tűnődhetün el a felett: milyen végtelen is a tehetség fogálmának mértéke! Az ez irányú összemérés — alapvető súlycsoportkülönbség miatt — értelmetlen ugyan, de mennyire eltörpülhet e mellé állítva más, egyébiránt jelentős előadóegyéniség tehetségesnek minősített produkciója. Döbbenetes és felejthetetlen élmény volt. Programján a hallgatóságot is meglehetősen igénybe vevő, nehéz és megterhelő művek szerepeltek. (V. Magyar rapszódia, Ave Maria, Nagy koncertszóló, valamint a Zarándokévek teljes római kötete: Angelus!, A Villa d’Este ciprusai. A Villa d’Este szökőkútjai, Sunt lacrymae rerum, Gyászinduló, Sursum corda). Liszt kevéssé, vagy alig ismert, nem virtuóz csillogásukkal tündöklő zenéi ezek. Kocsis megteheti, hogy nem a közönségnek zongorázik, ő e típusú műsor-összeállítással is „biztos nyerő”, mivel nem csökkenő szuggesztivitásával mindvégig kényszeríteni képes közönségét az aktív zenehallgatásra. E sorok írója, lévén maga is gya(ko)nló, koncertező muzsikus, tudja: minden műben fellelhetők olyan jellegű rövidebb szakaszdk. ahol a művész — anélkül, hogy az előadás feszültsége mérhetően csökkenne — némileg engedhet a koncentráció szorításán. Olyan ez számára, mint sportolónak ia frissítő. Kocsis 'azonban nem tér be ezekbe az oázisokba. Szánté kimeríthetetlennek tűnő érzelmi, szellemi és fizikai tartalékai segítségével képes felépíteni művöket, ciklusokat, sőt, egész koncertműsort elejétől a végéig feszülő hatalmas ívben. Szereplésének további jellemzéseként idézzük a Fono- Forum című külföldi szaklap kritikusának ide is érvényes megállapításait : „Kocsis művészetének csodáihoz tartozik, ahogy a dallamokat kiemeli, ahogy a dinamikai csúcspontokat (...) kibontakoztatja, ahogy a billenté6 a harmóniai folyamatban szondázva, mindig tökéletes tisztasággal szól.” Utolsó ráadásként saját, káprázatos feldolgozásában játszotta Wagner Tűzvarázsát. Érezhettük, valóban varázslatos tűz lobog Kocsis Zoltánban — akit most „csak” zon-' • gorázni hallottunk. Hogy emellett zenét ír, vezényel, tanít, ontja a hanglemezeket itthon és külföldön, fesztivál- zenekart szervez, rengeteget utazik, stb. — ez más kérdés. Hogy mindezek mellett mikor gyakorolhat? Ha mégis van titka, akkor ez az. LÁNYI PÉTER Rádió Emberevés a rádióban Az a kedves rádióhallgató, aki a 3. műsorban figyelemmel kíséri a Zsebrádiószínház jelentkezéseit, ezúttal nem vett zsákbamacskát. Mert ha a sugárzás előtt felkeltette érdeklődését a tizenhét perces kis darab kimondhatatlan és érthetetlen — A homoaudiovideográf — címé, már csak kíváncsiságból is szakított ennyi időt magának. De a főszereplő színész sem utolsó: Haumann Péternek hívják. Az egyszemélyes, géphang monológ — amely lehet akár sci-fi is, de égetően mai témájú is — páratlan élményt adott. Most elsősorban nem azért, mert a briliáns színművész előadásában hallottuk ezt a, igen, ezt ... a rémálmot. A siker, a groteszk gondolat hibátlan kibontása a darabíró, Reinhardt Ei ch el beck ér deme. Bár, ha Pós Sándor rendező és Magos György dramaturg nem végzett volna ilyen korrekt rádiós iparosmunkát, akkor hatásában gyengébb lehetett volna A homoaudiovideográf. De nem lett, és éppen ezért volt roppant hatásos a darab. Haumann Pétertől megszoktuk, hogy szinte nem létezik az a színészi alakváltozás, amelyet ő meg ne tudna valósítani. Ezúttal egy olyan, ember által kigondolt és megcsinált gépet jelenített meg — a technikának köszönhető hang felgyorsításával —, amely tulajdonképpen mindent tud. Az információtovábbításon, a porszívózáson, operaszerzésen keresztül, a gyermeknemzésig és az aforizmagyártásig. Teszi pedig mindazt azért, mert szükségtelennek tartja az embert. Bár az is igaz, hogy ez a gép az ember pótlására hivatott, de nem fogyaszt semmiféle energiát — sem olajat, sem gázt —, csupán a túlnépesedés meggátlása miatt táplálkozik élő emberrel. Ugye, igaz, hogy egy ilyen világmegváltoztató gépet csak egy kiállításon lehet bemutatni? A minidráma alapszituációja is erre az apropóra épült. Haumann Péter vásári kikiáltóként, gépként etette meg az ötlettel az embereket. Pontosabban megette a gyanútlan, és önmaga fennsőbbségét hirdető embert. Ragyogó darabot hallgattunk. Kár, hogy csak tizenkét percig tartott. Ámbár, ha meggondoljuk; emberevésből ennyi is sok ... szűcs Tévénapló Bajcsy-Zsilinszky emléke Illyés Gyula írta róla: „Volt pillanat, nem is egy, amikor a magányos Zsilinszky volt maga a magyarság, úgy jelképileg, mégis valóságosan.” Azt is feljegyezték róla, hogy midőn Sopronkőhidán a bitófához vezeték, az osztag egyik katonája hirtelen kezet csókolt neki. Az évtizedek során tudatosan szabadult múltja nehezékeitől, a nemzeti radikalizmus nevében állt ki a politikai porondra, tiltakozott a német térhódításba fasizmus minden megnyilánulása ellen, fegyvert fogott az elfogatására küldött német pribékekre, s a katonai felkelés vezetőjeként gyilkolták meg. „Ember volt” — mondták hajdani választói, öreg tarpai parasztok, s ezekben a súlyos időkben nagyon kevesekben élt oly mélyen a hivatástudat, a nemzetért érzett felelősség, mint benne. Tiltakozott az ország hadba lépése ellen, szót emelt az újvidéki vérengzések miatt, kiállt Schönherz Zoltán mellett, maga volt az élő tiltakozás a kor nemzetpusztító vandalizmusa ellen. Száz éve született: jó alkalom az emlékezésre, hogy idézzük nemes alakját, emberségét, s tanulságos életútját. Í ahogyan a mélyből, a szélsőjobbról eljutott arra a magaslatra, ahonnan a boldogabb jövő képét pillanthatta meg, jóllehet, oda már nem juthatott el, mert megátalkodott * gyilkosok végeztek életével. A tévé dokumentumfilmjének, amit Poros László rendezett, elsőrendű érdeme, hogy felkutatta — az utolsó pillanatban — Bajcsy-Zsilinszky életének igaz tanúit, mindenekelőtt a tarpai atyafiakat, hajdani harcostársait, felidézhette a nevezetes tarpai „választás” terror-körülményeit, megszólaltatta életének krónikását, Talpassy Tibort és Schőnherz Klárát, sőt, az egykori csendőrt is, aki annak idején felettesei parancsára megbilincselte Tar pán Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Az emúlt évtizedekben kevés szó esett róla, elsősorban Illyés Gyula ébresztette emlékét, nem feledkezve meg az íróról sem, mert Zsilinszky nemcsak biztos ítéletű politikus volt, hanem jó tollú publicista js, Mátyás királyról szóló műve pedig történetírói erényeket mutat. De mindenekelőtt a magyar szabadság mártírja volt, azok közül való, akik minden időkben a hűség, az igazság példái lesznek. Diákkoromban többször láttam, kis dingijén vitorlázott Pálkövétől Badacsonyig vagy Révfülöpig, máskor a ba- latonrendesi dombon állt, horganytetejű temploríi mellett, amikor Bodnár Ödön szőllejébe igyekezett, aki nekem atyai barátom, mentorom volt. összevont szemmel nézte a tájat, az ég alján sötét felhők gyülekeztek ekkor már, s ahogy visszagondolok rá, mindig így látom, szemben a viharral, megalkuvás nélkül. Szurkolók Külföldön, egy szállodai szobában találkozik két szurkoló, aki a kupameccsre elkísérte csapatát. A labdarúgás azonban itt csak ürügy, az egyórás dialógust nem lehet kitölteni a másnapi meccs esélyeinek latolgatásával, ez a két férfi nem is ezért találkozik, inkább életük terhétől szeretnének szabadulni, mert a mérkőzés álizgalma mögött emberi sorsok rejlenek. Kell tehát valami pótszer, feledtető, hogy ki lehessen bírni az életet. Csak hát ez közhely, drámai konfliktus nem is alakul ki, bár megtudjuk, hogy az egyiket elhagyta a felesége, a gyereket is magával vitte, a másik balesetet okozott, s ezért bántja a lelkiismeret. Sok minden lehet a drámai konfliktus forrása. Ha jól meggondoljuk, a világirodalom egyik állandóan visszatérő témája, hogy Jancsi szereti, vagy éppen nem szereti Juliskát. Erről szól Longosz regénye, a Daphnisz és Chloé, a Bováryné vagy a Karenina Anna is ezt firtatja, s a példákat tetszés szerint lehet folytatni. Ez a Szurkolók című tévéjáték témája is, melyben a szenvedélyek a felszín alatt gomolyognak, s a két szereplő, akiknek két típust kellene képviselniök, életük kudarcát szeretnék elfedni a kupamérkőzések izgalmaival. „Pótcselekvés”, mondjuk divatos kifejezéssel, de itt nem a lényeg kap hangsúlyt, a szerző inkább csak megemlíti a lelkek mélyén kavargó tragédiát, ám igazán nem tudja ábrázolni, az izgalmak mindig a felszínen maradnak, remélt, együttérzésünk tétovázik, s következésképp a katarzis is elmarad. Kerekes Imre színdarabjából írta és rendezte Málnay Levente ezt a filmet, melybe Szilágyi Tibor és Avar István igyekszik életet vinni. A világbajnokság két mérkőzése között láthattuk, s közben jelentésén gondolkozhattunk, mert az mégsem valószínű, hogy minden szurkoló lelki I sérült lenne. Cs. L. Kis Jankó Bori országos hímzőpályázat A Népi Iparművészeti Tanács, a Népművelési Intézet, Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Tanácsa, a Mezőkövesdi Városi Tanács és a Mezőkövesdi Művelődési Központ meghirdeti a XVII. országos Kis Jankó Bori hímzéspályázatot. Célja a magyar népi hímzések hagyományainak ébrentartása, elsősorban korábbi időszakok és kevésbé ismert tájegységek motívumkincsének és öltéstechni-- kájának felkutatása, feldol- kozása, ezeknek felhasználásával olyan hímzések készítése, amelyek mind művészi, mind használati szempontból megfelelnek a mai kor igényeinek. A nyilvános pályázaton bárki részt vehet olyan önállóan tervezett, kész alkotásokkal, melyek országos pályázaton, kiállításon, a NIT bírálóbizottsága előtt nem szerepeltek, kereskedelmi forgalomba nem kerültek. A pályázat jeligés. A jelige mellett fel kell tüntetni, mely tájegység,, illetve helység motívumkincsét dolgozza fel a pályázó. Zárt borítékban mellékelni kell a tervező és a kivitelező nevét, címét (a pályadíj kétharmada a tervezőt, egyharmada a kivitelezőt illeti), a pálya- ' munkára vonatkozó árajánlatot, valamint tulajdonosának a. nevét. Egy személy öt darabnál többel nem pályázhat. (Garnitúra egy pályamunkának számít.) Beküldési határidő: 1986. június 30. Cím: Mezőkövesdi Városi Művelődési Központ, Mezőkövesd 3400. Eredményhirdetés: 1986. augusztus 2-án. A pályamunkákból rendezett kiállítás 'megtekinthető 1986. augusztus 3-tól szeptember 28-ig. A Coca-Cola kölyök A két konkurens főszereplő
