Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
1986. június 9. ,/ tolna'\ IvEPÜJSÁG 3 Egymásra utalt vállalatok „Már harminc éve vagyok vezető, de ilyen rossz kapcsolatokra, mint az utóbbi időben kialakult, nem emlékszem. Elvesztettük a legfontosabb vezetői erényt. Régebben, ha két igazgató szóban megállapodott -valamiben, az szentírás volt., többet ért, miint ma egy sokpecsétes, aláírásos szerződés. A kereskedelmi szerződések rendre kiskapukat tartalmaznak, kibújni rajtuk pedig hovatovább bocsánatos bűn. Jogászi csatározások váltják fel manapság a néhai korrekt vezetői megállapodásokat, és a szerződéses fegyelmet. Alapanyagokat csak Diósgyőrből, Dunaújvárosiból, Özdról rendelhetünk. hátsóhídakat, motorokot csak tőlünk lebet beszerezni, vagyis minden vállalatnak bent van a másik zsebében a keze. De egymás dolgaival keveset- törődünk. Pedig az egymásrautaltság nyilvánvaló. Ezért kell a befeléfordulá- son változtatni és közös erőfeszítésekkel úrrá lenni saját és közös gondjainkon: csak így tudunk a jövőben hatékonyabban dolgozni, így segíthetjük az egész hazai ipar hathatósabb gazdálkodását.” Az idézetből nem nehéz kitalálni, kitől is származik. Horváth Edétől, a győri Magyar Vagon, és Gépgyár vezérigazgatójától. A nyilatkozat dátumát csaknem bizonyos, hogy mindenki eltévesztené, hiszen a vezér- igazgató iménti megállapításai még 1981 januárjának elején hangzottak el. Azóta magunk mögött tudunk egy középtávú ‘çrv- Ciklust; azóta tanúi lehettünk a gazdasági élet megannyi változásának: azóta számos nagyvállalatot szétválasztottak felettes szerveik, hogy hatékonyabban termeljenek. mérséklődjék a monopolhelyzetűk. Azóta ... is érvényesek a győri vezérigazgató fél évtizedes megállapításai. Következésképp ma is igaz, hogy gyakorlatilag minden vállalatnak bent van a másik zsebében a keze. Mindez persze önmagában még nem lenne baj, ha a függés egy füst alatt nem jelentené az érdekeltség A vízmű Az Országos Vízügyi Hivatal szakemberei a múlt héten tájékoztatták a sajtó képviselőit az idei várható vízfogyasztási, -ellátási helyzetről. A szakemberek megnyugtató adatokat közöltek: a lakosság ivóvízellátását szinte zavartalanul tudják biztosítani. Néhány helyen számolhatnak vízhiánnyal, például Siófokon, a Dunakanyarban, a fővárosban is előállhat vízhiány, amennyiben a kánikula, ha lesz, hosszabb ideig tárt. A megnyugtató országos helyzet kapcsán felkerestük a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatot, arra a kérdésre kerestük a választ, hogy vajon milyen lesz a megye ellátása. Jobbnak ígérkezik az ivó- vízellátás, mint az elmúlt években volt. S ez annak a szisztematikus és szakszerű munkának a következménye, hogy a megyei szakemberek évek óta nagy gondot fordítanak a hálózatfejlesztésre. A községekben, a lakott településeken rendszeresen meghallgatták a lakosságot, a fejlesztést ennek szellemében, és az anyagiak mértékében hajtották végre. Ha Tolnában a települések számát 109-nek vesszük, akkor ezek alig tíz százalékában nincs csak jó ivóvíz, oda lajtokkal szállítják az innivalót. Elsősorban természetesen az iskolákat, óvodákat, napközi konyhákat stb. látják el vízzel, de vihet bárki, aki egészséges vizet akar. Az idei nyári ellátás jónak ígérkezik. Számos új kutat helyeztek üzembe, két vízmű is elkezdi a'munkát, s a szabályozta kiszolgáltatottságot is. Az olyan monopolhelyzetet, melyet nem az üzleti-piaci érdek szabályoz csupán, hanem az a hiányig, ami kiegészül a beszerzési lehetőségek korlátáival. A képlet végtére is egyszerű: a száz egység gyártására képes vállalattól százhúsz egységet rendelnek a vásárlók, felhasználók. Köztük olyanok is, akik valamilyen oknál fogva jobb vevők, mint a többiek: külföldiek, s dollárral fizetnek, államközi szerződés sorolja előre őket. Így a száz egység már eleve nem száz, hanem annál kevesebb, a maradékon pedig aligha osztozhatnak igazságosan a hétköznapi vevők. Értelemszerűen most olyan mondatok következnek, melyek egytől egyig a „ha” szócskával kezdődnek. Ha a vevők piaca lenne ..., ha forintunkkal vásárolhatnánk a nyugatnémet, az osztrák, az angol konkurenciánál ..., ha a gyártó számára egyforma érdekeltséget teremtenének a belföldi és az exportszállítás tekintetében ... Ha... ha, ez ilyen egyszerű, akkor miért is nincs így? A választ talán le sem kell írnunk: a megannyi „egyke” vállalatot a sok évtizeddel ezelőtti gazdasági centralizáció hozta létre, s hatott a piaci hatásoktól mentes, elosztásos „szabályozás”. Ma pedig, amikor az egyensúlyi helyzetünk javításának szenteljük munkánk legjavát, érthető, hogy első az export. S bár nem kellemes, de így igaz: a nemzetközi piacot viszont nem tekinthetjük korlátlan beszerzési forrás- nlak. Még akkor sem, ha a mainál jóval több korszerű termelőberendezésre és persze íogyasztásicikk-importra volna szükség. Ténykérdés, hogy az „egyke” vállalatok számának csökkentésével a gazdasági önállóság útjára lépett közép- és kisvállalatok nagyobb számával enyhült vagy pedig megszűnt számos korábbi „egyke” cég monopolhelyzete. Több biztató jel mutat arra, hogy a beruházási és fogyasztási cikkek piacán már kezd kialakulni a verseny is. Hogy csak az utóbbiakról szóljunk. ma megyeszékhelyen a mangán- talanító kifogástalanul működik. A törpevízművek rendszeres karbantartásán túl, a nyárra készülve, mindenütt felülvizsgálták, szinte megelőző karbantartásszerűen az összes szivattyúállomást, telepet és tározót. Rendben találták legtöbb helyen a gépeket, a csöveket. Gondoskodtak arról, hogy megfelelő mennyiségű tartalékalkatrész, motor stb. legyen készenlétben. A nyári ügyelettel kapcsolatban is fontos intézkedéseket tettek, hogy gyorsan kijavíthassák a hibát, s a vízhiányt minél rö- videbb időre szűkítsék le. Az anyagi, technikai háttér tehát a nyári vízellátáshoz jó képet ad. Ám nem mindenütt lesz gond nélküli az ellátás — mondották a szakemberek. Ugyanis idén például egy egész napig nem volt Faddon villamos áram — elfogyott a tartályokból a víz, s a hiányt csak az áramellátás üzemzavarának elhárítása után tudták pótolni. Emlékezetes az április első hetében a szekszárdi vízhiány, ez is áramkimaradás oka volt. Ilyen esetekre a jövőben is felkészülhetünk. Az előre nem látható hibák gyors javítására azonban a vállalat mind a központi telepén, mind a városokban, községekben lévő bázisain felkészült. Kapacitás hiánya miatt várhatóan — ha nagyon nagy melegek lesznek — nem lesz elegendő ivóvíz Szedresen. Zombán, gondok adódhatnak Uzdon, Duna- földvárott, Iregszemcsén, már sokféle ajtó, ablak között választhatnak a vásárlók, mint ahogy versengenek egymással a Helia—D, a Hemovit és Fabulon előállítói is. De még messze vagyunk attól az eszményi állapottól, amit elképzeltünk. A vevő pozíciója még nem elég erős, függetlenül attól, hogy „egyszerű” állampolgár vagy pedig vállalat-e a vásárló. Gyakran idézik Havasi Ferencet, aki a többi között ezt mondta az iparpolitikai tanácskozáson: „Kialakul a veszélye annak, hogy egymástól független pályán mozog a kormányzati tevékenység és egy független pályát alakít ki magának a gazdaság a vállalati gyakorlatban.”. A független pálya érthető persze a vállalat és vállalat között is. Ezért történhet meg, hogy mit sem törődik az egyik cég a másik érdekeivel, az egymásnak szállítók a legszívesebben dollárban számolnának el; a „kicsi” nem meri érvényesíteni az érdekeit, ha a „nagy” nem szállít időben, a megállapodás szerinti minőségben. Pedig a mai — és reméljük átmeneti — helyzet nem teszi szükségszerűvé a szállítási fegyelem lazulását. Mert végül is mire vezethet az, ha X vállalat megszegi az Y cégnek tett ígéretét? önáltató, önámító ez a játékszabály, hiszen X cég is rá van utalva valakinek. például N vállalatnak a szállítmányaira, s ha ez utóbbi is az előbbi szókás szerint jár el. akkor ... A többi már csak képzelőerő dolga. Pillanatnyi, vélt vállalati érdekék kerülnek így szembe a vállalatok valós és nem is hosszú távú érdekeivel. A gazdálkodás valamennyi folyamatára, valamennyi gazdálkodó szervezetre károsan hatna, ha nem változna ez az állapot. Hogy is fogalmazott öt évvel ezelőtt a Rába vezérigazgatója? Ezúttal már csak néhány szót idézünk nyomatékül: Az egymásrautaltság nyilvánvaló”, hiszen „minden vállalatnak bent van a másik zsebében a keze”. GERGELY LÁSZLÓ Várdombon, sőt Dombóváron is volt a múlt évben néhány alkalommal probléma, idén is várható, A megye egészét tekintve azonban az ellátás ivóvízből kielégítő lesz. Más kérdés, hogyha kánikulában sokan fognak locsolni, autót mosni stb., akkor előfordulhat időlegesen vízhiány. Ilyen esetben a helyi tanács jogosult intézkedni — a múlt évben nem volt szükség korlátozásra. Csak egy-ikét községben hívta fel a tanács a lakosság figyelmét, hogy takarékoskodjanak a vízzel. Az ivóvíz akkor jó, ha tiszta, se íze, se szaga nincs, és amikor a KÖJÁL is kimondja, hogy a víz iható, fagyasztásra alkalmas. A megyében a KÖJÁL rendszeresen ellenőrzi a vízművekből a csövekben folyó vizet. Különösebb probléma az elmúlt évben nem volt. A Vízmű saját láboratóriuma is naponta végez vizsgálatokat, ha netán probléma adódna, azonnal megteszik a szükséges intézkedéseket. Valójában a vízműveknek az egész megye lakosságát el kell látni vízzel. A megyeszékhelyen június 3-án valamivel több mint 14 ezer közméter vizet fagyasztott Szekszárd. Előtte két nappal, amikor viszonylag meleg volt, 17 ezer köbméter víz fogyott el. Volt rá példa az elmúlt évben, hogy egy 24 óra alatt a fogyasztás meghaladta a 20 ezer köbmétert, A rendelkezésre álló kutak, szivattyúk, csőrendszerek, tartályok az idén is bírják a várhatóan nagyobb fogyasztási igény kielégítését.-Pjfelkészült a nyárra Félezren tettek hitet a béke mellett Brigádtalálkozó Danaföldváron A Szakszervezetek Tolna Megyei Tanácsa és a szekszárdi Munkásotthon szervezte kétnapos eseménysorozatnak félezer szocialista brigádtag résztvevője volt a rendezvény színhelyén, a dunai öld vári művelődési központban. Az idei, sorban a tizenegyedik szocialista brigádtalálkozó a megyei béke- hónap zárórendezvénye is volt egyben. A művelődési központ kert- jében szombaton gyülekeztek a Tamásiból, Bátaszék- rői, Dombóvárról, Szekszárd- ról, stb. érkezett, különböző munkahelyeken dolgozó brigádtagok és azok családtagjai. Itt jelentkeztek a különböző szábadidős programokra is, valamint az Országos Béketanács „őrizzük h békét!” című kiáltványát is itt f ogadták el sajátjuknak : aláírásukkal látták el a plakátot. Szabó Miklósné átveszi a kitüntetést Tíz óra után néhány perccel a színházteremben elsőként Petrovics Józsefné, az MSZMP dunaföldvári nagyközségi bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket, köztük Varjas Jánost, a HNF megyei bizottságának titkárát, majd Antal Ferenc, Dunaföldvár tanácselnöke ismertette meg a megye különböző településein élőket e nagyiközség múltjával, jelenével és jövőjével. Ezt követően Horváth Géza, az SZMT megyei titkára nyitotta meg a szocialista brigádok találkozóját a béke ügye mellett hitet tévő beszédével. — A mai találkozónkra — mondta — mintegy félezer brigádt-ag jött el, akik közül sokan már ismerősként üd- vözlik egymást. A találkozó népszerűségét az is jelzi, hogy a munkahelyeken dolgozó közösségek azért is választják szívesen a kikapcsolódásnak ezt a formáját, mert az utóbbi években ezek a találkozók egyben családis programmá is váltak, és a barátság jegyében szerveződtek. A mai alkalmát még gazdagabbá, emlékezetesebbé teszi az, hogy találkozónk egyben a megyei békehónap zárórendezvénye is, ahol most lehetőségünk adódik arra, hogy mindannyian kifejezzük tékeakaratunkat. Az előadó ezt követően a béke megőrzésének kérdéseivel foglalkozott, majd így zárta beszédét: — Szeretnénk, ha mi is, gyermekeink is, unokáink is békében, boldogságban nőhetnének fel. Olyan kis országok, minit a miénk is, elsősorban saját békéjükkel, problémáik megoldásával szolgálják a világ békéjének ügyét, s ugyanakkor nyitottságukkal minden békeszándékot támogatnak. A megnyitót követően Horváth Géza átad ta a Szak - szervezetek Országos Tanácsa, valamint az Országos Béketanács kitüntetéseit a megyénk üzemeiben kimagasló békemozgalmi munkát, végző dolgozóknak és kollektíváknak: Szabó Miklósnénak, a szekszárdi mérőműszergyár dolgozójának a Békemozgalmi emlékplakettet, Gregán Zoltánnak, a Paksi Atomerőmű dolgozójának, valamint a PAV Zsilrno szocialista brigádjának a Béketanács emléklapjait. A félezer résztvevő ezek- után különböző programok közül választhatott. Akit érdekelt a szocialista brigádok művelődése — ötvenen lehettek — azok meghallgatták Maróti Lászlónak, a SZOT Központi Iskola tanárának e tárgyú előadását. A művelődési központ kí- állítótermét is sokan keresték fel, hogy megtekintsék az osztrák Franz Ambfuster festő- és grafikusművész munkáiból rendezett kiállítást. A többnyire sík terephez szokott szemünknek, kellemes látványt és egyúttal élményt is adtak a linzi művész aprólékos gonddal megrajzolt hegyvidéki tájképei. S, hogy miként került sor erre a kiállításra, erről a grafikus, Franz Ambruster, a következőket mondta: Franz Ambruster — Tavaly az itteni kempingben töltöttem egy kis időt, nagyon megkapott ez a táj, amely éppen ellentéte az Alpok vi-lágánák. Nagyon megszerettem Dunaföldvárt, kedves embereket ismertem meg itt és jól éreztem magam... — Miit visz haza az itt töltött napokból? — A munkástermészet közelségét. A jó levegőt. Az emberek őszinteségét és annak az életnek az emlékét, amit együtt éltem meg az Makókkal. A szombati nap délutánján a csapatok különböző családias jellegű kulturális és sportprogramokon vettek részt. Este folklórműsort tekinthetitek meg. A tizenegyedik megyei brigádtalálkozó vasárnapi zárónapja szintúgy kulturális és sportprogramokkal ért véget. szíj A békeívek aláírása A tombolaárus kislányok
