Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-06 / 132. szám

a Képújság 1986. június 6. A kőkorszaktól napjainkig... Jankovics Lászlóval, a nagyközségi pártbizottság titkárával és dr. Heidecker Péterrel, a nagyközségi fcö- zöís tanács elnökével beszél­getünk a három település —• Nagydorog, Bilkács és Pusz- tahencse — életéről, fejlő­déséről. De mielőtt a mára térnénk, említsünk valamit a múltról, csupán címsza­vakban. A kőkors »alkot idé­zik egy kőkorszaki lakás' feltárásakor előkerült lele­teik: kerekített élű fejsze, csiszolt csontár, fenökő csi­szolt homokkőből, nyílhe­gyek. A bronzkor emlékei, majd a vaskor tárgyai kö­vetkeznek a valamikori élet bizonyítékaiként. Aztán a honfoglalás idejéből szárma­zó emlékek; majd Mária Terézia engedélye a refor­mátus templom építésére, azután az iparos réteg kiala­kulása, vasútvonal építése, a második világháború és 1944. december 2-a, a fel- szabadulás napja. Három év múlva mezőgazdasági cso­portok alakultak, gépállo­más, földműves szövetkezet, termelőszövetkezetek jöttek létre majd közigazgatásilag egyesült a három település. Kissé lehangolta« mond­ja a nagyközség két vezető­je, hogy nálunk sajnos ön­álló ipari üzem nincs. Vi­szont különböző vállalatok, szövetkezetek kisebb üzem­részeket létesítettek. Közü­lük az 1927-ben alakult do­hánybeváltó a legrégebbi. A többiek — szám szerint öt — a hetvenes években ala­kultak. Két önálló termelő- szövetkezet gazdálkodik kö­zel hatezer hektáron : 4300- on a Nagydorogi Űj Baráz­da, és 1600-on a Pusztahen- csei Kossuth Tsz. Mindkét szövetkezet jórészt hagyo­mányos termékstruktúrával foglalkozik, de termeszte­nek dohányt és gyógynövé­nyeket is. A Szekszárdi Ál­lattenyésztési Vállalat ndgy_ dorogi telepén fajtafenntar­tással és juh-teljesítmény- vizsgálat’tal is foglalkoznak. A Gyulaji Erdő- és Vadgaz­daság nagydorogi erdészete 4300 hektáron gazdálkodik. Szűkszavú körképünk nem lenne teljes, ha nem szól­nánk a kereskedelemről. Az áfész tíz településen tevé­kenykedik. A kiskereskedel­mi üzletág — a csökkenő lakosság ellenére is — 200 millió forintot forgalmaz évente. S jegyezzük meg, hogy ezen a környéken az átmenő forgalom vásárló­erejével egyáltalán nem le­het számolni. Az áfész leg­eredményesebb tevékenysége a fűszer- és gyógynövény felvásárlása, mely az évi nyereségüknek felét adja. Ebből máris következik, hogy az utóbbi esztendők­ben a dohány mellé a ház­tájiba is „felsorakozott” a gyógy- és fűszernövények — majoránna, kakukkfű, macskagyökér — termesz­tése. Három évvel ezelőtt az is­kola és a művelődési ház közös igazgatás alá került, s a nagydorogi művelődési ház irányítja a biikácsi és a pusztalhenosei klubkönyvtá­rat. Kisebb rendezvényeket a községekben is tartanák, de színházba Pafcsra járnak az emberek, mégpedig a pusztahencsei téesz autóbu­szával. A három település­nek ötven színházbérlet-tu­lajdonosa van. A három községben 4800- an élnek, mégpedig szor­galmas emberek. Ezt bizo­nyítják az új utcasorok, a háztáji gazdaságok figye-1 lemreméltó eredményei. De nagy gondot jelent napja­inkban az elhelyezkedés. Ugyanis a munkaerőigény csökken, ezért lenne jó egy 2—300 főit foglalkoztató üzem telepítése. Madártávlatból Az épülő új tanácsháza A Hámán Kató lakótelep A József Attila utcai családi házak Kire marad a szerszám? Jelképnek tekintendő a címben foglalt kérdés. Arról van szó, hogy Bdkácson Var­ga János asztalosmester szerszámai majdnem elár­vultak, gazdátlanul marad­tak, amikor ifjabb Varga János úgy döntött, hogy ő veszi át valamennyit. Ezt az elhatározását a kötődés erősítette, ami a gyermek­koriban ivódott belé a külön­böző fák illatával. Ifjabb Varga János — aki jelenleg a nagydorogi áfész asztalosa — lakóhelyéről, 'Bi- káosról is csakolyan mélysé­ges, szép szavakkal beszél, mint apjától tanult mester­ségéről. Otthonához való ilyetén ragaszkodásának jele, hogy 1979-iben — kortársai közül elsőnek — kezdett csa­ládi házat építeni, az általa szunnyadónak nevezett kis­községiben. Korosztályából Pesten, Fehérváron, Pakson kerestek sokan megélhetést, ö maradt. Hisz abban, hogy bármilyen pillanatban fel le­het ébreszteni ezt a falut. Olyan célt kell kitűzni, ami­ben a lakosság maradandó- ságot lát, emlékezetes él­ményt. Egyetlen példát em­lít a közelmúltból, amikor a község 250. évfordulóját ün­nepelték. Énre az alkalomra NDK-iból, NSZK-lból, Auszt­riából, USA-bál, Svájciból, Kanadából, Ausztráliából is érkeztek rokonok, régi ba­rátok. Természetesen csino­sítani is kellett a környeze­tet. Éppen erre példa ez az esemény, hogy mindenki egyszerre mozdult. Varga János szerint Bakács jövőjé­nek egyetlen biztos alapja, hogy átvezet rajta a 63-as fő közlekedési út. Ami még gondot jelent, tár megkez­dődött már a megoldása is, az egészséges ivóvíz mélyfú­rású kútjától a vezetékek to­vábbi kiépítése. A fiatal asztalos áldozatot vállalat — hiszen kedvezőbb, kényelmesebb, komfortosabb körülmények is adódtak — amikor Bikácson maradt. A faluit hasonlítsuk most az idős asztalos szerszámaihoz, amihez valamennyi „varga- jánosnaík” két kézzel, egy­szerre kell nyúlni, hogy érez­zék az átutazók, ez a kisköz­ség nem árvult el gazdátla­nul. Ahogy a miniszterhelyettes látja Idézet Rátkai Ferenc mű­velődési miniszterhelyettes Nagydorogot bemutató kiál­lítást megnyitó beszédéből: A régészeti leletek tanú­sága szerint sok-sok évszázad óta lakott helyek voltak erre is, Nagydorogot és Bikácsot kora-középkori írásos forrá­sok is említik. Róluk szóló históriai adatok azonban csak a 18. század első évtizedeitől maradtak fenn nagyobb szám­ban. Ezek arról tudósítanak, hogy településeink — akár­csak egész Tolna vármegye — a török hódoltság idején elnéptelenedtek. Miként a tu­dós Acsády Ignác, a magyar- országi adóköteles népesség 1720-ban végbement össze­írása alapján kiszámította, az akkori Tolna vármegyében mindössze 13 552 ember élhe­tett. Ettől kezdve azonban a betelepítések révén rohamo­san gyarapodott a lakosság. 1787-ben, a II. József által elrendelt népszámlálás már 133 304 lelket regisztrált Tolnában. Ebben a folya­matban népesült be újra a mai Nagydorog: Győr-, Vas­es Moson megyéből ez idő tájt érkeztek Bikácsra a német ajkú telepesek, és a közép­korú falu földbe rejtőzött romjai körül ezután jöhetett létre az a három major is, amely a mai Pusztahencse magját adta. Mindhárom községünk — egészen az 1945-ös felsza­badulásig — nagybirtokok gyűrűjében élt. Földjük lé­lekszámúkhoz mérten kevés volt, lakóik egy része a hely­beli uraságoknál cselédeske- dett, az Illyés Gyula által megörökített „Puszták népe” életkörülményeire jellemző módon. A többiek — nincs­telenek és egy-két holdas tör­pebirtokosok, akik nem tud­tak, vagy nem akartak cse- lédeskedni, a környező föld­birtokokon találtak munka- alkalmat napszámosként, részaratóként és hónapos­ként. Munkába vagy munká­ból vonuló csoportjaik haj- nalonta és napszállta után naponta megjelentek a kacs­karingós gyalogutakon. A tehetősebb kis- és középbir­tokosok, meg a kisiparosok és alkalmazottak rétege mindhárom faluban igencsak vékony volt. A felszabadulás élményét — miként az ország minden pusztás táján — az itt élő szegény emberek számára különösen fényessé tette a földosztás. A saját földön végzett munka örömét azon­ban hamarosan megkeserí­tették a fordulat éve után követett agrárpolitika tor­zulásai, és a földet, amit olyan sokáig áhítottak, sokan elhagyták. Főként a fiata­labbak a városokba mentek segédmunkásnak, rendőrnek, villamoskalauznak vagy bör- tönőrnek. Mindennek követ­keztében a lakosság lélek- száma érezhetően megcsap­pant. A hatvanas évek a fejlődés és az emelkedés új távlatait tárták fel ezeknek a falvak­nak is. Újjáalakultak, illetve meg­erősödtek a termelőszövetke­zetek, és a mezőgazdasági nagyüzem, amely egykor kényszerű aggodalommal töl­tötte el a falusi népet, az it­tenieknek is saját ügye, meg­győződéssel vállalt élet­formája lett. A valóság ér­veinek hatására! Most már értelmet is nyert a „dolgozni csak pontosan, szépen" er­kölcsi parancsa, amely az­előtt is vezérelte őket: bő­vebben adta termését a ha­tár, gyarapodott az állatállo­mány, és sok, régi, vert falú zsellérház helyébe új ott­honok épültek, megszervező­dött a közlekedés, melynek értékét csak az tudja igazán, aki ügyes-bajos dolgai után valaha tízkilométerekre gya­logolt el, lett villany és Nagydorogon meg Puszta- hencsén vezetékes ivóvíz is, javultak a művelődés felté­telei, szervezettebbé vált az egészségügyi ellátás, és a régi portákon sokasodó szám­ban virítanak az autók a gyümölcsfák alatt. De messze még az idill pillanatai! Nagydorogot, Bi­kácsot és Pusztahencsét szá­mos öröklött gond nyomaszt­ja még ma is. Mindhárom faluban több munkaalkalom­ra lenne szükség, sok - bosz- szúságot okoznak az áruellá­tás és egyes » szolgáltatások hiányai, járdákat, utakat kellene építeni. Nemcsak a tárgyi világban, a lelkekben is ott vannak a múlt marad­ványai, időnként előítéletek és babonák teremtenek arc­pirító helyzeteket, és az al­koholizmus is számos család életét töri szét. A régiekhez újabb keletű gondok is tár­sulnak: az ország feszítet­tebb gazdasági helyzete itt is érezteti hatását, egyes ha­gyományos termelési ágak fejlődése elakadt, az iskola­körzetesítés jó eszméjét be­árnyékolja, ha kimarad, vagy késik a gyerekeket szállító autóbuszjárat, és bár nagy erőfeszítések történnek, nem jut elég pénz a művelődési irtézmények fejlesztésére, felújítására, Nagydorog, Bi- kács és Pusztahencse lélek- számának csökkenése, ha las- sultabban is, de még ma is folytatódik. Miről tud az elöljáró? Eső utáni hangulat Pusztahencsén Aki Pusztahencsén elöljáró, annak tudnia kell, hogy a településen 1127 erriber él. Azt is, Mgy ez a szám a ko­rábbi évek elvándorlásainak eredménye és egy ideje hi- zonyor fokú stagnálást mu­tat. Azt a tényt, hogy megma­radnak Pusztahencsén az emberek, azzal lehet indo­kolni, hogy a település el­látottsága, közművesítettsége valamelyest javult. A mun­kaerő megfelelő lehetőséget tálál, közvetlen környezeté­ben, és nem nagyon messze a falutól. Részben a nagydo­rogi üzemekben, a Szekszárdi Húsipari Vállalatnál, és a Páksi Atomerőműnél állnak munkába. Helyben a Kossuth Tsz, az ÉVIG öntödéje ad munkát. Az elmúlt öt évben 17 családi ház épült és 9 építése folyamatban van. Ar­ról is be tud számolni az elöljáró, hogy az autóbusz közlekedése sűrű, pusztahen­csét 20 buszjárat érinti. A kereskedelmi ellátást a Nagy­dorog és Vidéke Áfész biz­tosítja két boltban. Nem lényegtelen, hogy az állattar­táshoz szükséges tápanyagot is helyben vásárolják. Ha az Oktatás és közművelődés helyzetéről kell számot adni, akkor elmondja, hogy alsó- tagozatos iskolája van a falu­nak, a felsősök Nagydorogon tanulnak. Az elmúlt években fejezték ibe az iskola belső felújítását, ennek során szo­ciális blokkot építettek, és központi fűtést vezettek be. Hosszú ideig gondot okozott a napközis konyha korsze­rűtlensége. Ezt sikerült meg­oldani. A művelődési ház és környéke még sok munkát ad a kulturált szórakozásra vágyóknak, mert annak elle­nére mostohának látszanak a körülmények, hogy az épü­letben tatarozás! munkát végeztek. A sportéletet az tette elevenebbé, hogy 1983- ban korszerűnek mondható öltözőt építettek a sportpálya mellé. Az egészségügyi ellá­tás terén az idős emberek gondozása áll iaz élen. Ered­ményként könyvelhető a függetlenített szociális gon­dozó beállítása, ami meg­történt. Régi gondja oldódott meg Pusztahencsének, amikor a 12,5 millió forintos törpevíz- mű megépült, ezzel egészsé­ges ivóvizet kaptak az itt élők. Sok mindenről tud még a pusztahencsei elöljáró, hiszen mindig olyan munkahelye­ken dolgozott — vegyes bol- tök, majd szikvízüzem veze­tője —, ahol áramoltak a falu hírei. Most, hogy szer­vezni kell, összefogni az erőt meghatározott célokért, vallja azt, hogy a közösség nem jelenti csupán a községi elöljáróságot, amit egyesek gondolnak, hanem azoknak a tenni akaró szándékát, akik a faluban közös erővel eddig is utakat, járdákat építették, vízvezetéknek árkot ástak. Aki mindezeket tudja: Hahn János, a pusztahencsei elöl­járó. Az oldalt készítette: V. Horváth Mária és Decsi Kiss János.-----------------------------------1 R átkai Ferenc művelődési miniszterhelyettes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents