Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-27 / 150. szám

1986. június 21. NÉPÚJSÁG 3 kodnunk. Nem lehet abba beletörődini. hogy drága, korszerű gépek az egyéb­ként is szűkös munkaidő egy részében állnak a termelés szervezetlensége, vagy a gyenge munkafegyelem kö­vetkeztében, hogy a társa­dalmi munkaidőalap jelen­tős részét elveszítjük. Na­gyobb szervezettség és na. gyobb fegyelem — egyik elemről sem mondhatunk le. Mindehhez a vezetésnek kell megteremtenie a feltételeket. Nem halaszthátjuk tovább a munkafegyelem megszi­lárdítását. Ezért hozott a kormány határozatot arra, hogy a társadalmi munkaidőalap védelme és a munkafegye­lem javítása érdekében át­fogó programot és határo­zott intézkedéseket kell ten­ni. Szigorúbban kell bánnunk a kiadásokkal is. Ez a költ­ségvetésből gazdálkodó hi­vatalokra, az intézményekre és a eazdálkodó szervekre egyaránt érvényes. A laza követelmények növelik a rá­fordításokat, ami az egyik forrása az árak indokolat­lan növelésének. Amikor tehát fellépünk a termelői és fogyasztói árak indokolat­lan és megalapozatlan eme­lésével szemben, nemcsak egyszerűen antiinflációs cél­jainkat szolgáljuk, hanem érdemi hatást kívánunk gya­korolni gazdálkodásunk át fogó javítására. Az elmúlt időszakiban több területen romlottak a vállalatok közötti kooperá­ciós. szállítási kapcsolatok Ahhoz, hogy a hatékonyság terén a terveinkben elő­irányzott javulás valóban bekövetkezzék, elengedhetet­len a bélső kooperációs kapcsolatok javítása, a fe­gyelmezettebb és tisztessége­sebb együttműködés a vál­lalatok. között. Éneikül kül­piaci tevékenységünk sem lehet igazán eredményes. Aktívabb — a fogyasztók és a vevők érdekeit egyaránt szem előtt tartó — kereske­delempolitikai magatartásra van szükségünk. Csak így érhető el, hogy szükséges technológiai és termékváltá­sunk, gazdasági szerkezetünk fejlesztése a tényleges piaci követelményeknek megfele­lően menjen végbe. A nemzetközi piaci viszo­nyokhoz való alkalmazkodás — a mai gyorsan változó vi­lágban — különösen nagy követelményeket támaszt az irányítással szemben. A vi­tában is felvetették — indo­koltan —, hogy az olaj és az olajtermékek árainak, de szélesebb körben az ener­giahordozók és a nyersanya­gok árainak gyors, és egyes vonatkozásokban zuhanás- szerű csökkenése egy sor kormányzati intézkedést igé­nyel. Tájékoztatnom kell az országgyűlést arról, hogy ezeknek az intézkedéseknek az első sorozata már meg­született: lényegesen csök­kent az olaj és az olajtermé­kek termelő ára, rendeztük azoknak a vállalatoknak az ügyeit, amelyek nagymérték­ben exportálnak olajtermé­keket és veszteségeket szen­vedtek vagy szenvednek, s egy sor más intézkedés is történt. Meg kell mondani, hogy a mi viszonyaink, fel­tételeink és a rendelkezésre álló eszközök miatt csak több lépcsőben lehet e kér­déseket megoldani. De ha már erről a témáról van szó: nyomatékosan sze­retném felhívni a figyelmet, hogy a kormány takarékos- sági programjai érvényben vannak és semmi nem indo­kolja, hogy azokat a továb­biakban ne vegyük komo­lyan. Az energiával és az anyaggal az árcsökkenés korszakában is minden ko­rábbinál komolyabban és kö­vetkezetesebben kell takaré­koskodni. Ez nemcsak a költ­séggazdálkodás oldaláról fontos, hanem versenyképes­ségünk egyik előfeltétele is: enélkül ugyanis sem a ter­mékek, sem a termékszer­kezet korszerűsítésének fel­adata nem oldható meg. Marjai József ezután a gazdasági szabályozásról szólt, hangsúlyozva, hogy az egészében rugalmasabbá, ésszerűbbé vált, de a meg­érett változtatásokról nem lehet lemondani a további­akban sem. A gazdaságirányítási rend­szer továbbfejlesztését célzó programunk végrehajtását az ésszerűen lehetséges módon gyorsítanunk kell. Ott, ahol ez megindítható, szükség le­het néhány későbbre tervezett lépés előrehozatalára is, an­nak érdekében, hogy pénz­ügyi rendszerünk, árrendsze­rünk, irányítási módszereink a gazdálkodás számára átte­kinthetőbb, g a zdas á g p ol i t i ­kai prioritásainkat jobban alátámasztó jelzőrendszer­ként és egyben nagyobb kényszerítő erővel működ­jenek. Ezt össze kell kötni azzal, hogy egyúttal felszá­moljuk az irányítás hatásfo­kát gyengítő felemás helyze­teket. következetlenségeinket ; és ahol a mechanizmusok nem, vagy csak korlátozottan érvényesülhetnek, ott erősí­tenünk kell a kormányzat rá­hatását a folyamatokra Minden értékelésünk, elem zésünk azt erősíti meg, hogy fokozni kell erőfeszítésein­ket, gyorsítani cselekvésün­ket, s javítani munkánkat annak érdekében, hogy 1986­— Megtisztelő feladatom­nak teszek eleget amikor a kormány megbízásából be­számolok a tíz évvel ezelőtt megalkotott, s elfogadott Honvédelmi Törvény végre­hajtásáról, s annak fonto­sabb tapasztalatairól — mon­dotta elöljáróban a minisz­ter. — Egy évtized kellő ala­pot ad arra, hogy — még egy ilyen nagy fontosságú állami, társadalmi feladat te­kintetében is — megalapozott következtetésekre jussunk. Szeretném hangsúlyozni, hogy nincs semmilyen rendkívüli oka annak, hogy e kérdés ma napirendre került. Ismeretes azonban, hogy már huzamo­sabb ideje, tartósan olyan nemzetközi viszonyok között élünk, amelyek indokolttá tették és teszíik, hogy a hon­védelem fejlesztésére és megfelelő színvonalon tartá­sára államunk megkülön­böztetett figyelmet fordítson. Ha ima arról adhatunk szá­mot, hogy honvédelmünk je­lentősen fejlődött, és meg­felelő színvonalon áll, úgy ennek a legfőbb forrása az, hogy hazánkban a szocialista társadalom építése népünk legszélesebb rétegeinek ösz- szefogásával, a nemzeti egy­ség szüntelen erősödésével megy Végbe. Az iparban, a mezőgazdaságban, a közleke­désiben és híradásban, s nem utolsósorban a művelődés terén elért eredményeink pe­dig biztosítják honvédelmünk potenciális feltételeit. Az a tény, hogy a törvény módosítására az elmúlt fiz év során mindösszesen egy alkalommal — és akkor is nagy közmegelégedésre, a sorkatonai szolgálat időtarta­mának 24 hónapról 18 hónap­ra mérséklése miatt — ke­rült sor, önmagában is mu­tatja. hogy előírásai időál- lóak és teljesíthetők. A Honvédelmi Törvény előírásainak megfelelően ki­épült és megszilárdult a hon­védelem irányításának rend­szere. amely a kormányzati szervek munkájától kezdve a helyi tanácsokig bezárólag jól funkcionál. Az elmúlt évben az ország­gyűlés állást foglalt olyan fontos kérdésben, mint ha­zánk részvételének megerő­sítése közös védelmi szövet­ségünkben, a Varsói Szerző­dés szervezetiében. A törvény előírásai alap­ján jelentős előrelépés tör­tént az államigazgatási te­vékenység minden területén a honvédelmet érintő kérdé­sek érdemi, tartalmi felada­tainak kimunkálásában, a hatákörök meghatározásában, a gyakorlati tevékenység összehangolásában. Kárpáti Ferenc ezután a fegyveres erők és testületek állapotáról, felkészültségük­ről, munkájukról szólt. — Az elmúlt esztendőben, az MSZMP XIII. kongresz- szusán, társadalmi valósá­gunk értékelésének része­ként elismerő megfogalma­zás hangzott el: „A Magyar ok a lehető legjobb ered­ménnyel zárjuk; a kulcspon­tokon legalábbis megközelít­sük az érvényes népgazda­sági tervben kitűzött célokat Súlyos következményekkel járna, ha ez nem sikerülne, mert nemcsak 1986-ban kel­lene gondjaink fokozódásával számolni, hanem erősen meg- terhélnénk a jövő évi, ille­tőleg az azt követő évek gaz­dasági fejlődését is. Amit ma elmulasztottunk, azt később pótolni kell, de az mindig több áldozatot és erőfeszítést követel. Cselekedeteinket annak kell irányítani: hogyan, mi­vel háríthatjuk el az alkotó­erők még jobb kibontakozása előtt álló akadályokat. Mert nem vagyunk gazdagok anya­gi erőforrásokban, de annál gazdagóbbak vagyunk az em­beri alkotóerőben, fen ni aka­rásban, áldozatkészségben. Nem építhetünk másra, mint erre — mondotta befejezésül Marjai József elfogadásra ajánlva a törvényjavaslatot. REIDL JÁNOS (Somogy m., 5. vk.), a Videoton tahi gyáregységének csoportveze­Népköztársaság fegyveres erői és testületéi, a néphad­sereg, a határőrség, a rend­őrség, a munkásőrség és más fegyveres testületek egymással szorosan együtt­működve, népünk támogatá­sával eredményesen járul­nak hozzá a béke megőrzé­séhez, belső rendünk biztosí­tásához”. E tömör megfogalmazás számos tényező gondos szám­bavételén, elemzésén alap­szik. Jelenthetem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy fegy­veres erőink és testületeink között jó szellemű, bensősé­ges együttműködés van és tevékenységünkben össze­hangolt, célirányos munka­megosztás valósul meg. A miniszter a továbbiak­ban kifejtette, hogy szocia­lista államunk honvédelmi politikája szilárd elvi ala­pokon nyugszik. amelynek tartalma hazánk független­ségének, szocialista vívmá­nyainak és a béke megőrzé. sének védelme. A Magyar Néphadsereg és a határőr­ség fejlesztése és felkészíté­se is ezen elveken alapszik. Mind külpolitikánkat, mind honvédelmi politikánkat a Varsói Szerződésbe tömörült testvéri szocialista országok­kal egyeztetve, tennivalóin­kat összehangolva valósít­juk meg. — Az elmúlt évtized so­rán tovább folytattuk nép­hadseregünk korszerűsítését, minőségi fejlesztését. A tervszerű és céltudatos munka eredményeként had­seregünk korszerű fegyver­zettel és harci-technikai eszközökkel van ellátva. Hi­vatásos állományunk, a pa­rancsnoki kar felkészültsége magas színvonalú és nagy hozzáértéssel teljesíti hiva­tását. Az ő áldozatkész munkájúk nyomán a felké­szítés, a kiképzettség, a hadrafoghatóság kellő szín­vonalon áll. Hadseregünk jellegéből fa­kiad az is, hogy dolgozó né­pünk a szorosan vett kato­nai feladatokon túl is min­denkor számíthat katonáinak helytállására, keze munkájá­ra, ha azt az ország, a tár­sadalom boldogulása, megkí­vánja. Ahogy a múltban, úgy a jelenben és a jövő­ben is természetes köteles­ségünknek tartjuk, hogy a vasúti és más katasztrófák során, s minden olyan eset­ben, amikor a hadsereg szer­vezett erejére, gyors közre­működésére van szükség. Ezen túlmenően néphad­seregünk részt vesz az épí­tő munka feladatainak vég­rehajtásában is. Az építő­műszaki csapatok mintegy 50 vállalatnál vesznek részt kiemelt nagyberuházások me gva lósí t ásában. Az építő katona társadal­mi valóságunk része. Mi­közben az ország gyarapo­dását segíti, felkészül sajá­tos katonai feladataira is. Más csapatok időszakonként és esetenként — a gazdasá­tője felszólalásában javasol­ta: a kormány hozzon hatá­rozatot arra, hogy még eb­ben a tervidőszakban egysé­gesüljön a villamos áram la­kossági fogyasztói ára. Mivel a napirendhez több hozzászóló nem jelentkezett, Hatényi István összegezte a Vitában elhangzottakat, kö­szönetét mondott az észre­vételekért, amelyeket a kép­viselők, elsősorban a gazda­sági feladatok megoldásával kapcsolatban tettek. Ezután szavazás követke­zett: az Országgyűlés a Ma­gyar Népköztársaság 1985. évi költségvetésének és a ta­nácsok 1981—1985. évi pénz­ügyi tervének végrehajtásá­ról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részletei­ben, a benyújtott eredeti szöveg szerint egyhangúlag elfogadta. Ezután a második napi­rendi téma 'tárgyalása követ, kezeit: Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter tartotta meg beszá­molóját a honvédelemről szóló, 1976. évi I. törvény gokkal, vállalatokkal kötött megállapodás alapján — a mezőgazdasági munkát segí. tik. Megtisztelő feladatunk az is, hogy a katonai szolgálat ideje alatt folytassuk a fel­növekvő ifjú nemzedék szo­cialista szellemű nevelését. Arra törekszünk, hogy a leszerelő katonák többsége már tudjon népiben, nem­zetben gondolkodni. Nevelésükben fontos részt vállal magára a kommunis­ta ifjúsági szervezet, mely­nek működési feltételeit, jogkörét a hadseregben is biztosítjuk. A KlSZ-szerve- zetek növekvő befolyását érdekvédelmi tevékenysé. gük előmozdításával is igyek^ szünk erősíteni. Nagy gondot fordítunk a fiatalok általános és szak­mai műveltségének fejlesz­tésére is. Jelentős a hadse­regen belüli szak- és beta- nítottmunkás-képzés, .vala­mint a különleges gépkeze­lői tanfolyamok rendszere. Évente mintegy 3500 fiatal szerzi meg katonai szolgála­ti ideje alatt a szakmunkás, betanított munkás .képesí­tést, Többen azok közül, aikiJt 8 általános iskolai végzett­séggel vonulnak be, vasúti Vagy közúti előmunkásként, esetleg brigádvezetőként szerelnek le. Megelégedé­sünkre az illetékes szaktár­cák elismerik és értékelik à leszerelő katonák szakmai tudását, felkészültségét, a munkához való kedvező hoz­záállását. Azok számára, akik vala­mely okból nem fejezték be az általános iskola 8. osztá­lyát, lehetővé tesszük, hogy a kiképzés mellett a Műve­lődési Minisztériummal kö­zösen kialakított rendben a katonai szolgálat ideje alatt tanuljanak és pótolják el­maradásukat. Bizonyára sokaikban fel­merül a kérdés: vannak-e gondjaink a katonák neve­lésében? Igen, vannak — er­ről is őszintén kell szólnunk. Bevonuló fiataljainknak na­gyobb hányada kellő művelt­séggel, szakmai felkészült­séggel rendelkezik, ugyanak­kor a mai huszonéveseknek kevés az élettapasztalatuk. Nevelésük éppen ezért át­gondolt, komoly feladatot je­lent, figyelmességet és a ne­velőktől magas felkészült­séget igényel. Nem tudtunk még teljesen megbirkózni az olyan rég­múltból táplálkozó jelensé­gekkel, mint az úgynevezett „öreg katonák” és az újon­cok között előforduló rossz­ízű kitolások. Habár ezek ma már egyre ritkábban for­dulnak elő, mégis ártalma­sak, s ezért határozottan fel­lépünk ellenük. A fiatalok katonai szolgá­latra való felkészítésében jelentős szerepet tölt be a honvédelmi oktatás, amely­nek az elmúlt években ugyancsak kialakult a rend­szere, létrejöttek legszüksé­gesebb személyi és tárgyi feltételei. Igen jelentős az a munka, amelyet e tekintet­ben az MHSZ végez, részben a tanintézeteknek segítséget nyújtva, részben pedig ön­állóan, saját bázislain. Az MHSZ csaknem 4500 klubjá­nak többsége a közép- és szakmunkásképző iskolák, az egyetemek és főiskolák mun­káját is segíti, őszinte elis­meréssel szólhatok arról a munkáról is, amelyet az út­törőszövetség és a KISZ vé­gez, elsősorban az Üttörő és Ifjú Gárda honvédelmi al­egységekben a katonai szol­gálat előtt álló fiatalok tuda­ti és fizikai felkészítése ér­dekében. Egészében véve annak va­gyunk tanúi, hogy az általá­nos és középiskolák, a felső- oktatási tanintézetek taná­rainak. az MHSZ oktatóinak és a mozgalmi szervek akti­vistáinak sok tízezres tábora munkálkodik a fiatalok hon­védelmi készségének megala­pozásán. Kárpáti Ferenc a további­akban megállapította: ha­zánkban a törvény által sza­bályozottan érvényesül az általános hadkötelezettség. Ennek alapján a férfiak meghatározott módon kato­nai szolgálatra kötelezettek. A nők azonban csak háború idején és bizonyos szakterü­leteken teljesítenek fegyver nélküli katonai szolgálatot, összeírásuk békeidőben nem jár együtt szolgálati kötele­zettséggel. — A sorkatonai szolgálat ma már egységesen 18 hó­nap. Ennyi időre van szük­ség egyfelől a mind bonyo­lultabbá váló katonai mes­terség elsajátításához, más­felől azért, hogy folyamato­san fenn tudjuk tartani a csapatok hadrafoghatóságát, harckészültségét. A kedvezmények körébe tartozik, bogy a nős, és egyéb családi okok miatt nehezebb helyzetben lévő sorkötelese­ket lehetőleg a 'lakóhelyük­höz közeli alakulatokihoz hívjuk be. Igaz, egyes estek­ben erre honvédelmi érdek­ből, vagy egyszerűen aíért, mert a lakóhelyhez közeli alakulat nincs, nem kerül­het sor. Az állampolgári kötelezett­ség érvényesülésének magas fokú megnyilvánulását ta­pasztaljuk a tartalékos ka­tonák túlnyomó többségénél, ahogyan eleget tesznek hon­védelmi kötelezettségeiknek. A behívóparancs mindenki­nek gondot okoz, hiszen meg kell szakítani munkáját, ma­gára kell hagynia a családot, esetleg el kell halasztania a tervezett Utazást, vagy üdü­lést, és így tovább. Mégis, a legtöbben megértéssel, fegyel­mezetten, odaadással tesznek eleget kötelességüknek. Ter­mészetesen indokolt, halaszt- hatálán esetek ds vannak, s ezeket figyelembe is vesszük Az állampolgári kötelezett­ség teljesítésének más, nagy­szerű megnyilvánulásáról is beszámolhatok. Mint már említettem, a Honvédelmi Törvény előírja a nők had- kötelzettségét is — hadihely- zetben. Ennék alapján került sor az elmúlt években az egészségügyi szakképzettségű nők összeírására. A jelent­kezésre kötelezett, több mint 100 000 nő pontosan és meg­értéssel tett eleget, s mind­össze 21-en emeltek kifogást ellene. * A miniszter ezután emlé­keztetett arra: amikor tíz évvel ezelőtt a Honvédelmi Törvényt elfogadták, a világ éppen az enyhülés tényét és kibontakoztatásának további módjait megfogalmazó hel­sinki megállapodás után volt, és abban bízott, hogy az eny­hülés folyamatát a katonai szférában is meg lehet te­remteni. — A szocialista világ, min­denekelőtt a Varsói Szerző­désihez tartozó testvéri orszá­guk nagy erőfeszítéseket tet­tek annak érdekében, hogy ez e remény valósággá vál­jon. A szovjet kormány, a Varsái Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének erre irányuló kezdeményezései azonban ez ideig nem talál­tak kellő fogadtatásra, meg­értésre. Az Amerikai Egyesült Államok és a NATO felelős tényező; megegyezés helyett a konfrontáeiós lehetőségek megteremtését és 'kiaknázását állították tevékenységük kö­zéppontjába. Leszerelés he­lyett még fokozottabb fegy­verkezési versenybe kezdtek, amelyet az Egyesült Államok kormánya mindinkább meg­kísérel a világűrre is kiter­jeszteni. A szocialista országok, a testvéri szooialista közösség mint mindig, most is fele­lősségteljesen cselekedett. Abból kiindulva, hogy van lehetőség a háborús veszély növekedésének feltartózta­tására, egy nukleáris kataszt­rófához vezető út eltorlaszo­lására, a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Ta­nácskozó Testületének június 11-i, Budapesten megtartott ülésén újabb kezdeményezé­sekkel fordult az Egyesült Államokhoz és a NATO töb­bi országaihoz. A tíz évvel ezelőtt elfoga­dott Honvédelmi Törvény kellő keretet biztosít további feladatainkhoz, amelyek mindenekelőtt a jelenlegi nemzetközi helyzetből adód­nak. Mindezzel összefüggés­ben fontosnak tartjuk, hogy továbbra is olyan színvona­lon tartsuk fegyveres erőin­ket, amely megfelel mind el­lenfeleink, mind fegyvertár­saink mindenkori felkészült­ségének. Ebből bőven adó­dik feladat az ipar, a terme­lőegységek, az államigazga­tás, a közoktatás és közmű­velődés területén egyaránt. Különösen fontos, hogy te­gyük hatékonyabbá a társa­dalom, mindenekelőtt az if­júság hazafias és internacio­nalista nevelését. A hazasze­retet, a hazafiság az az esz­me, amely a haza fegyveres őrzőjét minden nehézségen képes átvezetni, a legnehe­zebb helyzetekben is élteti. Meggyőződésünk, hogy ez az alapja annak is, hogy az arra alkalmasak közül mind többen vállalják a hivatásos katonai szolgálatot, felismer­ve tevékenységük célját és értelmét: a béke védelmét. Kárpáti Ferenc végezetül köszpnetet mondott a kato­nafiaikat felnevelő családok­nak, azoknak, akik áldozatos munkájukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy fiaik becsülettel teljesíthessék hazájuk és né­pük iránti kötelezettségüket. Tiszteletet és megbecsülést érdemelnek azok az állam- olgárok, akik személyes önvédelmi kötelezettségeik teljesítésével közvetlenül részt vesznek a honvédelem­ben — hangoztatta. — Köszönetemet fejezem ki az államapparátus, a tár­sadalmi szervezetek, a gaz­dasági szervek és intézmé­nyek vezetőinek és dolgo­zóiniák, a pedagógusok nagy tömegeinek, akik munkájuk, kai honvédelmünk erősíté­sét szolgálják. Végezetül en­gedjék meg, hogy a fegyve­res erők és testületek állo­mánya nevében megköszön» jem országunk politikai és ál­lami vezető szerveinek, az Országgyűlésnek, népünknek, hazánk biztonságáért és vé­delméért tett erőfeszítéseit, a rólunk való gondoskodást — mondotta, s kérte az Országgyűlést, hogy a be­számolót vitassa meg és fo­gadja el. A honvédelmi miniszter beszámolóját vita követte, majd Kárpáti Ferenc válasza után az Országgyűlés a be­számolót jóváhagyólag tudo­másul vette. * Ezután az Országgyűlés zárt üléssel folytatta mun­káját. Sarlós István előter­jesztésében megvitatta és el­fogadta az ügyrendjének mó­dosítására és egységes szöve­gére vonatkozó javaslatot. Az ügyrend elfogadásával az Országgyűlés működésé­nek szabályait, tárgyalási rendjét, az alkotmánnyal összhangban, az alaptörvény­ben kapott felhatalmazás alapján és a kormányszer­vekkel kialakított munka- megosztást figyelembe véve határozták meg a képvise­lők. A társadalmi, gazdasági fejlődés, a szocialista demok­rácia kiteljesedése tette le­hetővé és szükségessé, hogy a törvényhozó testület tevé­kenységének szabályait az új követelményekhez igazít­sák. Ezzel az ülésszak véget ért. vég r eh a jta sár ól. A honvédelmi miniszter beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents