Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

198f>. június 26. IrsilÉPÜJSÁG 5 „A táj arculatát nem változtattuk meg” A nyergest szabadidőpark Feladat: a kedvezi szelleni változást megtartani A nemzetiségi, a környezetvédelmi munkabizottság, fogyasztók tanácsa Tíz éve kezdődött — Első lépés a tó létesítése volt — Kezdtek felfigyelni az em­berek — Vannak további el ­képzelések is. — Ezt a képet Nyergesről az archívumban találtam. A kép valamikor a hatvanas években készült... Azóta teljesen megváltozott ott minden. Dévényi György, a Dom­bóvári Városi Tanács város­gazdálkodási osztályának főmérnöke így kezdi a Ma­gyar—Szovjet Barátság Pi­henőpark — ismertebb ne­vén Nyerges — bemutatását. A park, a tó, az erdő nép­szerű kirándulóhellyé tette a dombóvári Szőlőhegyen el­terülő Nyergest. A városköz­ponttól mintegy tíz percnyi útra van, buszjárat köti ösz- sze a várossal. A dombolda­li szőlőkben kis présházak fehérlenek, ám a bekötőút mentén nem hétvégi házi­kók, hanem nagy, új csalá­di házak épültek. — 1975-iben csatolták át ezt a területet Baranya me­gyétől — mondja Dévényi György. — A dombóváriak nem nagyon ismerték, jóma­gam sem. Bokros, lankás te­rület volt, kaszálónak hasz­nálták a helybéliek. A mos­tani tó helyén mocsaras bé­katanya, afféle pocsolya volt. Csaknem tíz éve, 1977-ben született az az elgondolás, hogy érdemes volna itt ki­rándulóhelyet, pihenőparkot létesíteni. Még az évben el­kezdődött a tervezőmunka, az engedélyek beszerzése. A tervezői feladatokat a dom­bóvári tanács műszaki osztá­lya kapta, azóta osztályunk neve városgazdálkodási osz­tály. A Pécsi Erdőfelügyelő­ség még a tervezés kezdete előtt .„áldását” adta a park létesítésére, és biztosította rá a költségvetést. A tó létesí­tése 1978 augusztusában kez­dődött, és októberben feje­ződött be. Az eredmény a három hektár alapterületű tó lett. Ügy is fogalmazhat­nánk, ez volt az alaplépés. Ezután kezdett mindenki „odafigyelni”. Társadalmi munkában üzemek készítet­ték el a zsffllphidat, a rőzse- kerítést. A pénzt ehhez is az erdőfelügyelőség biztosította. S ha már ilyen szépen bein­dult, a következő lépésben erdei bútorokat szereltünk fel, esőbeállót építettünk, sétautat alakítottunk ki. A régi forrást és környékét a Köjál által is „elismert”, jó ivóvíz fakad belőle, a ki­rándulók nagy örömére. — De ne csak beszéljünk a parkról, nézzük is meg ... A pihenőparkban fényesen süt a nap, és friss szellő fúj- dogál. A levegő tiszta, a tó vizébe horgászok lógatják a zsinórt. Halkan susog az er­dő. Padra telepszünk, s foly­tatódik Nyerges története. — Az út elkészítése szin­tén sarkalatos pontja volt a sikernek. Először egy földút készült, a kaposszekcsői tsz kivitelezésében, körülbelül a mostani tópartig. Ez még 1977-ben volt, a kezdet kez­detén. A szilárd burkolatú utat 1980-ban kezdtük építe­ni, a rákövetkező évben lett kész az első szakasz, és a parkoló. A cél az volt, hogy ne vezessen út az erdőbe, hanem mindenki szálljon ki. és gyalogoljon. Am az igé­nyeknek ez nem féléit meg, az utat tovább kellett vinni, egészen a kanyarig. Akkori­ban kezdődött a „palotaépi- tés” is, szép, nagy családi házakat építettek Szőlőhegy­re. — A névadó 1980-ban volt, akkor lett Magyar—Szovjet Barátság Pihenőpark. Azt hiszem, ekkor lett igazán népszerű. Megtudtam, hogy a háború előtt is sokan jár­tak ide, az iparban dolgozó fiatalok szívesen tartottak itt majálisokat. Nem mon­dom, persze, hogy 1977 előtt nem kirándult ide senki, de a kiépítésre szükség volt. Rendszeresek lettek az úttö­rőtúrák, a honvédelmi napok is a parkban. Szinte minden együtt volt már, de hiányzott egy ven­déglátóipari létesítmény, amely kiszolgálja a kirándu­lókat. Igazán jó helyen, a buszmegálló közelében, a park ősi fűzfái mellett ké­szülhetett volna, de nem vál­lalták, mondván, nem lesz forgalom. Így aztán itt, a tó­val szemben, az egyik hétvé­gi ház tulajdonosa fogott hozzá az üzlethez, ez lett az a bizonyos nyerges» csárda. A forgalomról mindössze annyit, hogy mostanában már rendezvényeket is lebo­nyolítanak. Ragadós az a lelkesedés, ahogy Dévényi György a pi­henőparkról beszél. A házi­gazda elégedettségével mu­tatja a táj szépségeit, az épí­tés eredményeit. Megszál­lottként munkálkodik a park sorsán, szépítésén. Amikor ezt szóvá teszem, elgondol­kodik, aztán azt mondja: — Amikor még szó sem volt parkról, tóról, már ak­kor itt volt az én kis sző­lőm és présházikóm. Ott, az a kis fehér épület — mutat a domboldalra. Ahányszor csak ott vol­tam, mindig megragadott, a táj szépsége, a nyugalom, ami a vidékből árad. Ami­kor a munka elkezdődött, engem bíztak meg az ügy összefogásával, kézben tar­tásával, s nem lehet csodál­kozni azon, hogy szívügyem, ha úgy tetszik, bogaram lett. Addig csinálom, amíg olyan nem lesz a park, ahogyan azt én már régen ezerszer el­képzeltem. Hogy mi kell hozzá? Ed­dig körülbelül kétmillió fo­rintba került a park. Min­denképpen szót kell ejtenem arról, hogy Nyerges ügyét szívén viseli a tanácselnök és elnökhelyettes is. Az er­dőfelügyelőség igazgatójától pedig nemcsak az anytagi tá­mogatást, hanem minden segítséget megkaptunk. Azt hiszem, nem kell hangsú­lyoznom, hogy mindezek nél­kül a legszebb elképzelések is csak álmok maradtaik vol­na. Az elkészült két tó mellé egy harmadikat tervezünk, ott, ahol most az a békata­nya van. Mivel ezt források is táplálják, és vízgyűjtő te­rület is, a hidrológiai számí­tások szerint a legszárazabb időben is biztosított a vízel­látása. A kotrás után — talán nem ábránd — szabadtéri strandot tervezünk oda. Ennél többet nem akia­runk, mert akkor túlságo­san is beleavatkoznánk a természetbe. Ezt pedig a leg­kevésbé sem szeretnénk. A park természetes arculata adott, mi elrendeztük, for­mát adtunk neki, a környé­ket úgy alakítottuk ki, hogy az emberek számára vonzó legyen WENTER MARIANN Bonyhád VI. ötéves ter­vét sikeresen megvalósítot­ták. A kiemelt feladatok mindegyike, köztük a lakás­építés, az alapellátás szin­ten tartása, az általános is­kolai oktatás feltételeinek fejlesztése realizálódott. Az eredmény főként annak tud­ható be, hogy az elképze­lések a lakosság széles kö­rében támogatásra találtak. Ebben a tevékenységben a Hazafias Népfront városi bizottságát külöp ki kell emelni. Most, a kiemelkedő poli­tikai események — köztük a Hazafias Népfront kong­resszusa — után új felada­tok előtt állnak, de a mun­kát összefogó vezető is új­nak számít tisztében. Va- szari Tibort tavaly októ­berben választották meg a népfrontbizottság titkárá­nak. A 40 esztendeje a „moz­galomban élő” Szentes Páltól vette át hivatását, aki nem­csak jól szervezett aktíva­gárdát hagyott maga után, de egyben mércét is állított. — Hogyan tudott megfe­lelni a kettős követelmény­nek, ami a népfront első számú városi vezetőjének feladata és a Szekszárdról ide került ember beilleszke­dése, önmaga elfogadtatása jelentett? — kérdezem Va- szari Tibortól. — A mozgalomban nőttem fel, végigjártam és -dolgoz­tam az úttörőt, a KISZ-t és úgy érzem, sokkal szegé­nyebb lettem volna, hogyha kimarad az életemből ez a közösségi tevékenység. a belőle fakadó számtalan él­mény. Külön szerencsém ezen a területen, hogy köny. nyen teremtek kapcsolatot, ‘hamar szót értek az embe­rekkel. Másrészt nem volt ismeretlen előttem ez a vi­dék sem, hiszen a Volánnál és az Express utazási iro­dánál töltött évek alatt sok­szor jártam erre. Falugyű­léseken nem egyszer ismer­tek rám, szólitottak nevemen az emberek. Korábbi mun­kaköreimből nélkülözhetet. len szervezési ismereteket, tapasztalatokat hoztam ma­gammal, de továbbra is támaszkodhatom elődöm, Pali bácsi segítségére, aki társadalmi munkában el­nökhelyettesként dolgozik tovább. — Hány tagú a városi népfrontbizottság, hányán végzik a szervezést, koordi­nálást? — Tizenegy fős elnökség mellett 45-en dolgoznak az öt bizottságban. — Melyek ezek a bizott­ságok és van-e kiemelkedő munkát, eredményt íelmuta tó közösség közöttük? A nemzetiségi munkabi­zottság rendkívül fontos po­litikai-társadalmi szerepei tölt be a város életében. Sőt. sokáig megyei hatókörű volt, hiszen a megyei nem­zetiségi bizottság mellett működő albizottság feladatát látta el. 1974-ben alakult meg, fő feladata, hogy fi­gyelemmel kísérje: a gya­korlatban hogyan valósul meg a nemzetiségiek egyen­jogúsága. Fontos kérdésnek tekintik az anyanyelvi okta. tást, melyben előrelépés volt a nemzetiségi óvoda lét­rehozása, a gimnáziumig biztosított nyelvtanulás le­hetősége. A kulturális élet terén látványos előrelépés a művelődési házban megala­kult német nemzetiségi klub, a 36 tagú kórus, amely nagy sikerrel szerepelt többek között az NSZK-beLi Sohlin- genben is. — Szélesebb réteget, sőt. talán nem túlzás azt állíta­ni, hogy valamennyi embert érdekel, állásfoglalása, aktív, fellépésre kell, hogy késztes­sen a környezet védelme. Mi a helyzet ezen a terüle­ten, hogyan működik a kör­nyezetvédelmi munkabizott­ság? — A kongresszus is ki­emelten tárgyalta ezt a té­mát, amely az emberi élet minőségére is hatással van. Igen jó kapcsolatot alakítot­tak ki a községi illetve vá­rosi tanácsokkal, s ez segít a helyes szemlélet kialakítá­sában. Falugyűléseken szer­zett tapasztalataim egyéb­ként kedvezőek, kritikusak az emberek, de most már nemcsak a felsőbb szerve­ket, vált vagy valódi illeté­keseket bírálják, hanem szomszédaikra, ismerősökre ils rászólnak, sokan szemé­lyesen mutatnak példát. Kiemelkedő munkát tud­hat maga mögött továbbá a fogyasztók tanácsa, amely fontos szerepet tölt be az információáramoltatásban, -összegyűjtésben, -rendsze­rezésben, illetékesekhez tör­ténő továbbításában. A fo­gyasztók tanácsa témakör­ben szervezett fórumot, folytatott tanácskozásokat, tett ajánlásokat, hogy csak a kistelepülések, aprófalvak élelmiszerellátását, a város piacának helyzetét, az álta­lános iskolák tanulóinak közétkeztetési problémáját említsük. — A legjobbak mellett említsük meg azért a többi munkabizottságot is, ame­lyek tovább szélesítik a re­pertoárt . . . — A nőbizottság tevé­kenysége javításra szőrűi, elsősorban a nőklub aktivis­táira tudunk ebben támasz­kodni. Most van alakuló­ban a béke-barátsági, szo­lidaritási munkabizottság, ami az MSZBT-ben, a cipő­gyárban és a téeszekben már évek óta élő békemun- 'kána épül. — Mennyire tudják a vá­roskörnyék községeiben köz- életiségre nevelni, aktivizál­ni az embereket? — Területi munkánkban a munkabizottságok ajánlásait továbbítjuk minden telepü­lésre, atni jó támpontot ad a helyieknek. Különösen a tanácsi választások jelölő gyűlései tükrözték a meg­élénkült közéletiséget, em­líthetem itt a pergő, izgal­mas falugyűléseket, ahol az eredményeket büszkén so­rolták, a hibákat azonban ugyanilyen hévvel önkriti­kusan bírálták. Most az a feladatunk, hogy ezt a ked­vező szellemi változást meg­tartsuk. A reális kritikához feltétlenül szükséges a meg­felelő informáltság, ez pe­dig fokozottabban érvényes azokra az aktivistákra, akik az ügyünknek, voltaképpen a közösség ügyének akar­ják megnyerni az embere­ket. — Fogalmazhatunk úgy, hogy egyfajta közvetítő sze­repet, csatorna szerepét vál­lalja a népfront, mely a la­kosság és az állami-politi­kai vezetés között húzódik? Nem áll-e fenn a minden vagy semmi törvényének ve.« szélye, vagyis, hogy mindent felvállal és a gyakorlatban önállóan nem tud érdemi módon fellépni, a népfront? — Mint minden területen, itt is érvényes az, hogy ha sokat atar, akkor sokat tud dolgozni az ember. Ez azon­ban nem egyéni teljesít­mény, csakis kollektív mun­ka lehet. — Meglehetősen nehéz körülmények között dolgoz­nak itt az ideiglenesnek szánt, elaggot épületben. Mikorra várható, hogy vég­legesen helyére költözhet a Hazafias Népfront Bonyhád Városi Bizottsága? — Most költöztünk a Fáy lakótelepre, a Bacsó Béla út 41-be, telefonszámunk 359. Az év végére telepedhetünk meg véglegesen az új szék­házban. Az épületben kap majd helyet a Vöröskereszt, a zeneiskola, és Népbolt- bemutatóterem és a Idegen- forgalmi Hivatali. Takács Zsuzsa A bronzkortól az Árpád-korig Régésztábor Dunaföldváron Leletmentő ásatásakat kezd­ték a hét elején Dunaföldvá­ron, a Kálvária-dombon. Mondhatják sokan, hogy már időszerű volt, hiszén évek­Már az első nap gazdag anyagot hozott évtizedek óta kerültek elő értékes leletek a Duna-part- ról, a löszfálból, s ki tudja, mennyi csúszott a Dunába, sodródott el. Az Alpári Gyu­la Művelődési Ház a Béri Balogh Ádám Megyei Mú­zeum szakmai irányításával most első ízben szervezte meg a közép- és általános is­kolásokat mozgósító tábori június 23-tól két hétig. A tizenötös létszámot a hét fo­lyamán Szegedről érkező ré­gészhallgatók egészítik ki. segítenek társadalmi mun­kában. Az ásatás vezetője. Szabó Géza régész már az első na­pon gazdag anyagot mutat­hatott meg: — Sok korszakból, a bronz­kortól az Árpád-korig kerül­tek elő töredékek. Munkán­kat nehezíti, hogy igen vas­tag, 4,5 méteres kultúrréteg- ben kell ásnunk. Legfelül Árpád-kon kerámiatöredé- keket találtunk, az alsóbb rétegekben késő-, középső-, korabronzkori törzsek nyo­mára bukkantunk. A termé­szetíöldrajzi adottságai miatt közkedvelt lakóhely lehetett évezredekkel ezelőtt is ez a vidék, a Duna vonalán végig bronzkori várak rendszere húzódott. — Melyeik az első nap ér- dékesébb tárgyai? — Késő bronzkori sisak ke. rült elő, ezenkívül kora- és középső-bronzkori emberarc- ábrázolást találtunk. Egy, a Kárpát-medencében eddig egyedülálló kora-vaskori zablát ■ is kiástunk, amihez hasonló leletek a Kaukázus környékéről ismerték. — Bár még elején járnak az ásatásnak, vannak-e tit­kos reményei? — Négy éve, Szegeden, az egyetem gyűjteményében volt egy, a Gerjeni kultúrá­hoz sorolható lelet, aminek lelőhelyét ma sem ismerik. Ez foglalkoztat azóta is, ta­lán most a nyomára találok... T. Zs. — K. A. A táj vonzza az embereket Dunaföldvári di ákok a tábor lakói Sok korból kerül tek elő töredékek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents