Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
2 rtËPÜJSÂG 1986. június 26. Kádár János és Kenan Evren találkoznia (Folytatás az 1. oldalról.) sáin kereste fel Kenan Ev- rent. Találkozójukon szívélyes légkörű megbeszélést folytattak, amelyen részt vett Szalai Lajos, hazánk ankarai, valamint Asaf Inban, Törökország budapesti nagykövete. A nap folyamán a török köztársasági etaök ellátogatott a BHG Híradástechnikái Vállalat Fehérvári úti gyámba. Itt Horváth Ferenc ipari államtitkár, valamint a BHG vezetői fogadták. Kenan 'Evrent Berecz Frigyes vezér- igazgató tájékoztatta a több mint 10 ezer dolgozót foglalkoztató nagyvállalat munkájáról, fejlődéséről, piaci tevékenységéről. x A BHG tavaly 4,5 milliárd forint értékű árut állított élő, gyártmányaik jelentős részét a crossbar-rendszerű távbeszélő központok adják. Ugyanakkor a vállalat mind nagyobb sorozatban gyárt korszerű, úgynevezett tárolt programvezérlésű elektronikus telefonközpontokat, illetve rádió és televízió adó- berendezéseket. A cég az 1950-es évek közepéig szállította termékeit a török piacra; az ország 10 városában ma is üzemel BHG-telefon- központ. A vállalat marketing munkát folytat annak érdekében, hogy termékei ismét éljussanak Törökország ba; jelenleg is több verseny- tárgyaláson vesznék részt, elsősorban tévé- és urh-beren- dezéséket kínálnák. Kenan Evren megtekintette a BHG 110 éves történetének műszáki alkotásait bemutató házi múzeumot, majd az elektronikus telefon-alközpontok végszerelő üzemének munkájával ismerkedett meg. Délután Kenan Evren — Szépvölgyi Zoltánnak, a Fővárosi Tanács elnökének kalauzolásával — a fővárossal ismerkedett. Rövid városnéző Losonczi Pál, az ELnöki Tanács elnöke tegnap díszvacsorát adott a török Kenan Erven, a Török Köztársaság elnöke tiszteletére. A díszvacsorán elhangzott pohárköszöntőjében Losonczi Pál a többi közt hangsúlyozta: — A magyar—török kapcsolatok fejlődése jó példája annak, hogy az az egymás iránti tisztelet és a kölcsönös előnyök alapján különböző társadalmi rendszerű országok is eredményes együttműködést folytathatnak. Kenan Erven válaszbeszé- dében mindenekelőtt köszönetét mondott a meghívásért, a látogatásuk során tapasztalt szívélyes vendégszeretetért. — Az a tény, hogy kétoldalú kapcsolataink minden problémától mentesek, kedvező körülményeket és számos lehetőséget teremt együttműködésünk kiszélesítésére a legkülönbözőbb területeken. Azt remélem, hogy látogatásom új lendületet ad majd az együttműködés elmélyítését célzó törekvéseknek. Vabit Halefoglu, a török diplomácia vezetője, magyar kollégájával, Várkonyi Péter külügyminiszterrel találkozott a Külügyminisztériumban. A megbeszélésen véútja során a budai várban megtekintette az utolsó budai török pasa, Abdurrahmún emlékkövét, majd a Halászbástyáról gyönyörködött Budapest panorámájában. leményt cseréltek a nemzetközi politikai élet több fontos kérdéséről, köztük a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének budapesti felihívásában foglalt javaslatokról, valamint a közel-keleti feszültséggócok helyzetéről. Kapolyi László ipari miniszter Ahmet Selcukot, az energia- és bányaügyi minisztérium államtitkárát fogadta az Ipari Minisztériumban. Megbeszélésükön áttekintették a két ország közötti energetikai együttműködés lehetőségeit, különös tekintettel a kedden Budapesten megkötött magyar— török energetikai keretmegállapodás rendelkezéseire, s szakemberek kölcsönös cseréjében állapodtak meg. Hüsamettin Celebi, az Anatólia Hírügynökség vezérigazgatója és Burján Sándor, a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója együttműködési szerződést írt alá az MTI székházálban. Ayhan Erikán, a Török Villamosipari Egyesülés vezérigazgatója és Kertész Pál, a Transeléktro megbízott vezérigazgatója szerződést írt alá arról, hogy a Trans- eletro — nemzetközi konzorcium vezetőjeként — a törökországi Oatalagziban 150 megawatt teljesítményű hőerőművet épít fel kulcsrakészen. Díszvacsora Az Országgyűlés elé Ma ismét benépesül a Parlament. A közelmúltban az egyes országgyűlési bizottságok megtartották üléseiket, s megvitatták a tavaszi ülésszak óta végbement fejleményeket, kicserélték véleményüket a képviselők és a kormány tagjai a T. Ház elé kerülő napirendi pontokról. A legfontosabb téma az élmúlt évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló volt, és szorosan ebhez kapcsolódott az idei év első öt hónapjának gazdasági teljesítménye, illetve annak értékelése. A Központi Bizottság határozatából mái ismert: sajnos változatlanul kedvezőtlenül alakulnak a nemzeti jövedelem, az ipari termelés és az export mutatói. Ennék tudatában érdemes megvizsgálni az elmúlt évi költségvetés végrehajtását is. Mi az, ami nem várt eseményként csak tavaly rontotta az eredményéket, s mi az, ami hosszabb távon is befolyásolja a gazdaság tel jesítőképességét ? A képviselőket nem érte váratlanul a pénzügyminiszter előterjesztése, amelynek részletesebb kifejtését most, az ülésszakon hallhatjuk; a költségvetés pozíciója romlott az elmúlt esztendőben, a hiány nagyobb a tervezettnél. Sajnos, az export, akár a tavalyi esztendőt, akár az év első öt hónapját nézzük, szintén elmaradt a várttól. Ezek a mutatók nem egymástól függetlenül alakulnak, de érthetően nagy viták voltak már a bizottsági üléséken arról, hogy ki. miben látja az elmaradás fő. okát? Az már most is téljesen egyértelmű, hogy a költségvetés hiánya nem a kiadásokban mutatkozó túllépés miiatt következett be, mert nem voltak ilyen túllépések. Viszont a bevételék a vártnál rosszabbul alakultak, annak ellenére, hogy nőttek a vállalatok adóterhei. A növekvő központi elvonások szinte minden ülésszakon nagy vitáit váltották ki. s a bizottsági üléseken is számos képviselő mondta el saját vállalata, vagy éppen egy ágazat problémáit. Azt, hogy az ilyen nagymértékű elvonás negatív ösztönző hatást fejt ki, mert a nyereséget elviszi a költségvetés. Pontosabban szólva, az osztozkodás arányai már teljesen megszüntetik a vállalati érdekeltséget, hiszen 100 forintból 70-et kell adó címen befizetni. A kormány képviselői természetesen válaszoltak a kérdésekre. Mindenekelőtt elmondták: sajnos, nőtt a veszteséges, vagy alacsony hatékonysággal működő vá'llaila- tűk száma. Mind nagyobb nyomás nehezedik a költségvetésre, hogy a központi támogatás valamilyen formájával siessen se gítségére a versenyben lemaradóknak. Eddig még nőttek a támogatásók, vagyis a veszteséges vállalatok hiányát a jókkal kélllett megfizettetni. Változtatni kell ezen a gyakorlaton. Már azért is, mert tavaly újból csökkent a felhalmozás aránya, tehát annak a pénznek az összege, amelyet az elhasznált gépék pótlására és az újak vásárlására lehetne fordítani. Veszélybe került a jövő, a következő esztendőik termelése. Mert az elhasználódott, alacsony műszaki színvonalat megtestesítő gépparkkal nem lehet olcsón, versenyképes, jó minőségű árut termelni. Sajnos, egy kis országot érintő minden külső kedvezőtlen hatást, természeti katasztrófát nem lehet élőre számításba venni. viszont a kormány feladata, hogy időben reagáljon megfelelő intézkedésekkel <■ nem várt eseményékre. De ennek hatása megmutatkozik az évi eredményék összegzése során. Például az elmúlt évi kedvezőtlen tendenéiáikdan jelentős szerepe voll a hideg télnek is. Áim azt szintén látni kell. hogy a vállalatok még mindig meglehetősen lassan reagálnak az őket érj hatásokra alkalmazkodóképességük alacsony és sokan elsősorban a központi segítségre várnak. Noha az idei gazdasági év is rosszul kezdődött, s a kibontakozás fejleményei — aminek már több bíztató jelét tapasztaljuk ugyan —, egyelőre még elmaradnak a várakozástól, az országgyűlési bizottságok ülésein azért senki sem tett javaslatot az 1986-os népgazdasági terv, még kevésbé a hetedik ötéves terv módosítására. Az ösz- szefoglalókból egyértelműen az csendült ki: az előirányzatokról nem szabad, és nem is lehet lemondani. Ehelyett inkább további olyan intézkedésékre van szükség, am'élyék az előirányzatókhoz híven fokozzák az ország export-teljesítőképességét, mérséklik a költségvetési hiányt, vagyis a vásárlóerő túlzott kiáramlását. Minden bizonnyal más témákkal is foglalkozik még az Országgyűlés, ám tagadhatatlan, hogy az előbbiekre figyelünk leginkább. Érthetőén, hiszen gazdaságunk teljesítőképességétől függ a jövőnk, a boldogulásunk. LAKATOS MARIA Kongresszus után (III.) Észtország tornyából Beszélgetés Rajn Otszaszonnal Rajn Otszaszonnal, az Eszi Gazdaságkutató Intézet igazgatójával magyarul beszélgethettem. A kiejtése nem tökéletes ugyan, de megértettük egymást. — Magyarországon tanulta meg a nyelvünket? — Nem. Már beszéltem magyarul, amikor odakerültem. A követségünknek volt szüksége rám. Csak három évig dolgoztam ott, Budapesten. — Miért tanult magyarul? — Ez a történet hosszú. A tudományos kutatásom kezdetén, még a hatvanas évek elején úgy döntöttem, hogy kell még egy szocialista országnak a nyelvét tudni. Amikor a moszkvai Szovjet Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetéből a tervhivatal mellett működő terviintézetbe kerültem, s a gazdasági mechanizmussal foglalkozó osztály vezetője lettem, már tudtam magyarul olvasni. Aztán -hatvannyolc után, azután, hogy Magyarországon elkezdődött a gazdasági reform, megtanultam magyarul beszélni is. — Mi az ön személyes kutatási területe? — Az irányítás, közelebbről az önelszámolású rendszer, ezen belül az anyagi ösztönzés, a hitelrendszer és a bérezés problémái. — Hogyain értelmezi a „ra. dikális reform” fogalmát? — Ügy mondanám, hogy nagyon alaposan kell változtatni azon a mechanizmuson, ami most nálunk van. Nem alapelveket. Alapelvekben mindig elég okosak voltunk. De az biztos, hogy a gazdaság fejlesztésének az a módja, ahogy mostanáig csináltuk, az nem fér bele a radikális reform fogalmába. Rajn Otszaszon — Lehet ezt a fogalmat másképp is értelmezni? — Sajnos, igen. Sok koncepció van. Az a probléma, hogy több közgazdász még a tegnapi napig mindenféle ellenkező véleményt mondott ki. Például a szocialista árutermelési viszonyokról. Ezért tartom fontosnak, hogy pontosan fogalmaztak a kongresszuson. De a reform ... Van egy észt mondás, de nem tudom, hogy mondjan magyarul ... A reform nem égből jött gyümölcs ... — ... Nem égi manna . .. — Pontosan. Ez észtül is így hangzik: taeva manna. Szóval a reform nem az. Feladat. Meg kell csinálni a programját. És ehhez még sok elméleti összecsapásra van szükség .. . — Elméleti harcra? — Mondjuk úgy: vitára. Aztán: bármely elmélet csak akkor lehet helyes alapja a konkrét tevékenységnek, ha összekapcsoljuk a gyakorlattal, És nem mondhatjuk, hogy ez már így van. A gyakorlat oldalán olyan emberek vannak, akik még nem használták az újat. Hidat kell építeni hozzájuk. — Kinek? — Jó kérdés. Kétségtelen, hogy ha egy hidat kétféléi építenek, akkor gyorsabban van kész. A kongresszus ennek a lehetőségét megadta. De az építéshez nekünk kell hozzákezdenünk.. — Hogyan? — Javaslataink alapján már folyik sok kísérlet a köztársaságban. Ezeket elemezzük, a tapas ztalatokal ajánlatcsomagokban összegezzük ... — A szovjet kormány számára? — Igen. És ösztönzi a munkánkat, amikor ezeket felhasználják, alkalmazzák, bevezetik. Ügy tudom, az Agroprom létrehozásáról már hallott. Ezt észt és grúz tapasztalatok alapján hozták létre. Emellett előkészítjük a mezőgazdasági területen a gazdasági szabályozórendszer változtatását. Ez a felelősség növelését célozza vállalati és köztársasági szinten, mégpedig a jogkörök szélesítésével. A nagyobb önállóság nemcsak a felelősséget növelné, hanem rugalmasabb tevékenységre adna lehetőséget. Azt ajánlottuk, hogy a köztársaság felelős legyen egy meghatározott termék- mennyiség beszolgáltatásáért, de a termékekért cserébe ugyancsak meghatározott normatívák alapján például termelőeszközöket kapjon, a termékfeleslegével pedig szabadon rendelkezzen. Ezúton növelhető a fogyasztás a köztársaságon belül, és a termékcsere a köztársaságok között. Ajánlataink egy részét egy néhány napja született országos rendelet már tartalmazza: a beszolgáltatási kötelezettségek teljesítése után a kolhozok és a köztársaságok szabadon értékesíthetik a felesleget. A viszontköte- lezettség azonban még nincs megállapítva, ebben kellene továbblépni... Egy másik sajátos kísérletet a szolgáltatási szférában kezdeményeztük. Ez a szolgáltató vállalatok jogkörének szélesítésével egy magyarországihoz hasonló szerződéses formára ad lehetőséget. Ennek lényege, hogy a dolgozó, például egy tévészerelő szerződhet önálló munkára az állami vállalattal, amelytől bizonyos összeg befizetése ellenében anyagot, esetenként eszközt is kap a munkájához. Az első eredmények nagyon jók. És a módszert már az egész Szovjetunióban több helyen alkalmazzák ... Emellett megemlíthetem azt a kísérletünket is, amelyet NDK-beli tapasztalatok alapján, egyelőre csak Észtországban próbálunk ki. A termelésen kívül a nagykereskedelem és a kiskereskedelmi hálózat egy része is egyazon szerv, az Észt Küny- nyűipari Minisztérium hatáskörébe tartozik, s ez lehetőséget adott arra, hogy egy-egy könnyűipari vállalat a saját termékeit a saját boltjában árusítsa ... — Megbecsülhető-e az az időtartam, amely ahhoz szükséges, hogy a különféle kísértetek tapasztalatai egy, az eddigiektől eltérő, hatékonyabb gazdaságfejlesztési gyakorlatot eredményezzenek a Szovjetunió valameny- nyi köztársaságában ? — A magyar tapasztalatok is arra utalnak, hogy a reformfolyamat időtartama hosszú, aminek legfeljebb a kezdetét lehet megjósolni. Én úgy gondolom, hogy két éven belül megkezdődnek a népgazdasági szintű, alapvető változtatások, amelyek Vallóban radikálisak lesznek. — Milyen változtatásokra gondol pontosan? — Az alapvető kérdés szerintem az anyagi ösztönzés, s ennek előfeltétele, az árszabályozási rendszer megváltoztatása. Csakis egy rugalmas árképzési rendszer esetén kaphatunk megbízható paramétereket a gazdaságról, amelyekre a tervezés támaszkodhat. Tervezésre mindig szükség lesz, de nem a régi módon kell terveznünk, hanem jóval rugalmasabban, minél szélesebb önálló jogkört adva a gazdaság egységeinek. Egy ilyen tervezés azonban csak abban az esetben működtetheti hatékonyan a gazdaság egészét, amennyiben megbízható gazdasági mutatókra épül. Márpedig ezek a mutatók addig nem lesznek helyesek, ameddig egy-egy vállalat nyereséges volta nem a végzett munka minőségétől függ, hanem az árrendszer hibáiból fakad. Persze ez az én szubjektív véleményem, ha mást kérdez, az talán mást tart majd alapvetően szükséges változtatásnak. Ami viszont bizonyosan közös a legtöbb véleményben, az a változtatás igénye, s közös a szándék is egy hatékonyabb szocialista gazdaságot teremteni. ACZÉL GÁBOR — Vége. —
