Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
l»8fi. június 24. NÉPÚJSÁG 3 Területfejlesztési dilemmáink a VII. ötéves tervben Pályámat - exportálóknak L A kis- és középüzemek lehetőségei Növekvő követelmények minden piacén Az árnyékoló bura préselését végzik a GÉM-ben A II. világháború utáni évtizedeikben rendre el* avultak hazánk gazdasági térképei. Az ország viharos gyorsaságú társadalmi-gaz. das ági fejlődése átformálta a termelés térbeli elhelyezkedését, az egyes tájegységeik, városok, községek társadalmát. Sok ezer embernek kenyeret adó ipari központok alakultak a gyárat korábban alig ismerő Alföldön, a Dél-Dunántúlon. Minden második kereső foglalkozású életében legalább egyszer alapvetően megváltoztatta foglalkozásál, társadalmi helyzetét; parasztból, mezőgazdasági napszámosból ipari munkás, munkásból értelmiségi lett. ÉVente százezrek kerekedtek fel, s telepedtek át a kedvezőbb életkörülményeket nyújtó, több. változatosabb munkaalkalmat kínáló régióikba, városokba, agglomerációkba. Falvak helyén több tíz* ezer lakosú városok nőttek, provinciális kisvárosok pezsgő életű megyeszékhelyekké fejlődtek; közben, a falvak egy részéből, mindenekelőtt a néhány száz lakosú kisfalvakból szinte me- nefcülésszerűen távozott a lakosság, s alaposan megritkult az Alföldre korábban olyannyira jellemző tanya- világ Gyors változások - feszültségekkel A hala.inas iramú vmtu zások az egyenlőtlen területi fejlődés jó néhány gondját megoldották, köztük a foglalkozási gondokat, kiegyenlítődtek az ipari és a mezőgazdasági kereseték, a falvak is hozzájutottak az alapvető infrastrukturális javakhoz', a villanyhoz, úthoz, tömegközlekedéshez. Ugyanakkor új, társadalmi méretű, a társadalmi igazságérzetet próbára tévő gondok, aránytalanságok. feszültségek keletkeztek; a felfokozott vándorlást nem tudta követni a lakásépítés, a lakásépítést a szolgálta* lások kiépítése. Zsúfoltak lettek a városok, agglomerációk. Egymillió főre növekedett az ingázóik tábora, s a csak hetente-kéthetente hazatérők társadalmi, csalá. di gondjai közismertek. Ugyanekkor egyes falvak elnéptelenedtek, lakosságúk elöregedett, ellátottságuk olykor még romlott is. Az utóbbi időben e folyamatok lanyhultak. Az ipari fejlődést ma a technológiai fejlesztés, a korszerű termékszerkezet, a termelékenység fokozása jelzi, s nem az új üzemek, gyárak építése, nyitása. A vidék iparosítása lezárult, az ipari keresők száma évről évre csekken. Az emberek ritkábban váltanak foglalkozást — akkor sem kényszerből —, s ritkábban változtatnak lakóhelyet is. A vándorlók száma 20 év alatt a felére csökkent. A lassuló változások jó alkálimat biztosíthatnak arra, hogy a további feszültségeket oldjuk. a területi egyenlőtlenségeket mérsékeljük. A múlt. évben az Ország- gyűlés tárgyalta, s jóváhagyta a terület, és településfejlesztés hosszú távú feladatait. amely dokumentum hangsúlyozza a területi és települési viszonyaink meghatározó voltát a népgazdaság fejlődésében, a lakosság életkörülményeinek javításában, a szocialista életmód kibontakoztatásában. Javultak a területfejlesztés egyes feltételei, mindenekelőtt a helyi sajátosságok, kezdeményezések fokozottabb figyelembe vételét biztosító irányítási, döntési rendszer lett hatékonyabb, nőttek á helyi közösségek fejlesztési lehetőségei, rugalmasabbá váilt a tanácsi gazdálkodás, arányosabb lett a fejlesztési erőforrások terű. leti elosztása — mindenekelőtt a városok és falvak között —, korszerűsödött a közigazgatás. A VII. ötéves terv már figyelemmel volt e változásokra Helyi érdekek és gazdaságosság Ennek ebenere gondokkal, súlyos következményekkel járó döntések kényszerétől, a társadalmi igazságosság által diktált kívánatos fejlődéstől eltérő lépésektől sem mentes az 1986—1990 közötti időszak sem. E gondok az országos tervező- irányító szerveknél, s helyi szinten egyaránt jelentkeznék. A nehéz helyzetben lévő gazdaság érdekei ellentétbe kerülhetnek az arányosabb területi fejlesztés, a szociálpolitika — területi vetülettel is rendelkező — érdekeivel. Elfogadhatónak látszik a gazdaság nézőpontjából a tartósan gazdaságtalan, ráfizetéses, a gazdaság egészé, nek. különösen a dinamikus ágazatoknak fejlődését gátló üzemek, vállalatok termelésének megszüntetése; ám a terület érdeke, ahol esetleg komoly foglalkozási gondok lépnének fel, ezzel merőben ellentétes, s e terület gazdái — a maguk szempontjából teljesen érthetően, indokoltan — a végsőkig ragaszkodnak az üzemek fenntartásához. Ez a dilemma húzódik meg a kisebb falvak autóbusz-közlekedési lehetőségeit tárgyaló, állandósult vita mögött is: a Volán-vállalatok gazdaságossági szem-' pontok alapján szeretnék járataikat közlekedtetni, ami ellen a lakosság és az ellátási szempontokat, kötelezette séget hangoztató tanácsok protestálnak. A korábbi évek nagyon egyenlítőien településfejlesztését (amely főleg a városfalu igen eltérő fejlesztési alapjaiban nyilvánult meg) elmarasztaló társadalmi kritika hatására fogalmazódott meg a községek népesség- megtartó képessége fokozásának igénye, s a halmozottan hátrányos helyzetű területek támogatásának szükségessége. A mesterséges hátrányok — erős területi elvonás, egyenlőtlen újraelosztás — megszüntetése természetesen indokolt, de felvethető a kérdés; ha elfogadjuk az egyének jövedelmi viszonyai között a jelentősebb differenciálódást, akkor milyen mértékig szükséges az arányos területfejlesztést szorgalmazni? Másként téve fel e kérdést: Mindenáron törekednünk kell a népességmegtartó képesség fenntartására? Az ország földrajzi munkamegosztásába a jelenlegi szerepkörével bele sem illeszthető a területek népességének, településeinek, gazdaságának megtartásához célszerű minden esetben ragaszkodni? A hatékonysági, a szociálpolitikai vagy a területpolitikai szempontokat érvényesítsük? Hosszabb távú döntéseket A halmozottan hátrányos helyzetűnek minősített, főleg agrártermelést folytató területeinkre készített mezőgazdasági fejlesztési javaslatok extenzívebb hasznosítást — erdősítést, a gyepterület növelését — látnának célszerűnek. Ez viszont a munkaalkalmak csökkentéséhez vezet, ami egész sor kérdést vet fel. (Kíséreljük meg új munkaalkalmak teremtését ezen a rossz forgalmi fekvésű, kiépítetlen infrastruktúrájú területeken? A lakosság át- telepedését segítsük, s egy, a mainál kisebb népességre „rendezzük be” ezeket a területeket? Avagy ne racionalizáljuk a mezőgazdasági termelést, hanem állandó külső támogatással tartsuk fenn, s így biztosítsuk a népességmegtartó képességei?) Úgy tűnik, hogy a terület- fejlesztés alapelvei, pontosabban az elkövetkező évek nehéz körülményei között követhető stratégiái nem kellően kimunkáltak — ezek kimunkálása roppant nehéz feladat ! — s így egyes konkrét kérdésekben hajiunk a pillanatnyi lehetőségeinkből fakadó vagy esetleges — a pillanatnyi hatalmi erőviszonyokat, a felülkerekedő ágazati és területi érdekeket (tükröző — megoldására. A gazdaság gondjai tartják életben azt a korábbi gyakorlatot, amely a bővített újratermelés folyamatában kitüntetett helyet biztosít a szőkébb értelemben vett. termelésnek. E gyakorlat kedvezőtlen kihatásai ismertek: például az infrastruktúra fejlesztésének mellőzöttsége vezetett a .tarthatatlan telefon- helyzethez, vagy egészségügyi ellátásunk gondjaihoz. Hiába azonban a felismerés, ha a beruházási javak szűkössége megint csak arra szorít, hogy a területi fejlődés gondjait elsősorban a termelés felől közelítsük meg. A halmozottan hátrányos helyzetű területek fejlesztésére tervezett program (és pénzügyi alap) szintén e területek gazdaságának támogatását célozza; nem vált még elfogadottá, hogy a helyi társadalmak szerkezete (iskolázottsága, szellemi fogékonysága, egészségi állapota) is visszahat a termelésre, érdemes tehát e szférában is beruházni. Még mindig több figyelmet kap egy csődbe jutott ipari vállalat, mimt például a lakosság látványosan romló egészségi helyzete, demográfiai állapota Biztató fejlemények Hazunk változó demográfiái helyzete is területfejlesztési gondokhoz vezet. Az 1981 óta csökkenő népességszám önmagában nem jelent egyelőre gondot; egyébként is a munkaképes korúak száma a 90-es évek derékéig még növekszik. Gondot okoz viszont helyenként a népesség összetételének megváltozása. Végül a területfejlesztés részeként megújuló település- politika jó néhány gondja közül még egy: a korábbi elosztási gyakorlat a település- hierarchia különböző szintjén álló települések — megyeszékhelyek, egyéb városok, községek — között hozott létre éles különbségeket, erősen támogatott, illetve mellőzött településekre osztva hazánk városait, községeit. A mai gyakorlat ezt a hierarc- hizáltságot megszüntette, s a helyi megítélésre bízta a támogatások — egy főre jutó — mértékének megállapítását. így viszont az egyes megyék azonos típusú, nagyságú települései között alakúikat ki — ki is alakult — számottevő különbség, s jelentkezik újra a társadalmi méltányosság kérdése. Néhány gond felvillantása mellett is biztató, hogy a •területfejlesztés hosszú távú koncepciója igényli az egyének és közösségek szándékainak beépítését a tervezésbe, végrehajtásba, s igényli a tudományos kutatások segítségét is. Ez utóbbira jelentős feladatok várnak a terület- fejlesztés elméleti kérdéseinek tisztázásában, a gyakorlati tennivalóik meghatározásában. BELUSZKY PÁL, a Magyar Tudományos Akadémia regionális kutatások központja osztályvezetője Az év első napjaiban a Tamási TA—LUX Ipari Szövetkezet elnöke .mondta, hogy az egyik (legsikeresebb termékükből szeretnének exportálni. A radiátor gyártására rekordgyorSasággal készülték fél, de most csapdába kerültek, hiszen az alapanyagok ára olyan magas, hogy csak nágyon körültekintő munkával szabod az árut felkínálni külhoni hasznosításra. Pedig a tamásit radiátoi „alkialimas” áru, kapacitásuk is van, jó minőségben gyártják, de mégis béklyóban vannak. Azzal az elképzeléssel vitték a tavaszi BNV-re a radiátort. hogy hátha ... Meri ha az ember nem is próbálkozik, akkor eredményt sem érhet el. Ugyanilyen megközelítésben beszélgettünk az exportról Tolnán, a GÉM-ben. Abban a szövetkezetben, ahol évek óta dinamikus fejlődési mutattak fel mind a hazái, mind a külső piacokon. Itt még azt tették hozzá, hogy tapasztalataik szerint a kis- és középüzemekre sokkal jobban kellene figyelni, mert többnyire azok képeselv az exporpiacon is gyorsabb eredményt elérni. Csak hát a kis- és 'középüzemek évenkénti exportt'ejlődése pár millió forint, és a nagy üzlet reményében nehezen akarják tudomásul venni az irányító szervek, hogy a sok kicsi többre mehet, mint az egyetlen nagy üzlet, ami nem biztos, hogy bejön ... Az exportot támogatni, de hogyan? Az 1985-ös esztendő az ország gazdaságában nem a kiemelkedők közé tartozik. Tetemes exporttöbbletet remélt a tervezés, ami végül nem valósult meg. Ennék hatására a Külkereskedelmi Minisztérium tavaly decemberben pályázatot hirdetett a konvertibilis export (növelésére. A pályázati rendszer — a gazdasági reform továbbfejlesztésének egyik kiegészítő elemeként — rövid távon a nemzetközi fizetési mérleg javítását, hosszabb távon a vállalati és a nép- gazdasági termékszerkezet korszerűsítését, a termelés hatékonyságának növelését hivatott meggyorsítani. Azok a vállalatok, amelyek a kivitelt gyorsítják, különböző kedvezményeket kaphatnák a többletexport növelésére, és az ebből származó nyereség felhasználására. Annak ellenére, hogy már 1985-ben is bebizonyosodott, hogy a hosszabb ideje tudatos gyártmányfejlesztést, termékkorszerűsítést, gyártásfejlesztést végző vállalatok szép eredményeket mutatnak fel, az export az 1986-os év első hónapjaiban csökkent. Tolna megyei példával élve: azok a szövetkezetek és vállalatok, amelyek tudatosan alakították termelésüket, a „keményebb” feltételek mellett is versenyképesek maradtak, sőt, javuló jövedelmezőséget értek el. A Bonyhádi Cipőgyár, a SIMO- VILL Ipari Szövetkezet, a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet. a Szekszárdi Szabó Szövetkezet, a Tamási TA—LUX. a tolnai Gemenc tapasztalatai azt mutatják, hogy a sikeres külpiaci tevéEbben az esztendőben 150 millió darab konzervüvegge! gyárinak többet a hazai üvegiparán, mint tavaly. Ezt a többleteit az orosházi és a sajószentpéteri üveggyár állítja elő a mú'llt évben üzembe helyezett új gépsoraival. kenység előfeltétele többnyire csak nehéz, hosszadalmas, átmeneti kudarcokat is tartalmazó, több évi kitartó munkával alapoZhatók meg. Megyénkben kedvezőnek értékelhetjük, hogy egyre több vállalat és szövetkezet ismeri fel az exportálás jelentőségét, és vállalja a „kitörést”, a folyamatos gyárt- mányszerkezet-korszerűsítés kockázatát. Visszatérve a pályázatra — amelyre az éfső hónapokban országosan seim volt nagy az érdeklődés —, a kiíró szervek március első napjaiban módosították a feltételrendszert, annak érdekében, hogy a gazdálkodó szervek érdekeltségét a pályázaton való részvételben fokozzák. A nyújtható kedvezmények szerint a beruházás (teljes egészében mentesíthető a felhalmozási adófizetési kötelezettség alól, egy évre bérpreferencia igényelhető a termelés növeléséhez szükséges többletbér fedezetére, a bérpreferencia összegére a vállalat, szövetkezet mentesül a kereseti adó befizetése alól. Az első futam... Tolnia megyében a második negyedévtől kezdődően fokozódott a vállalatok pályázati tevékenysége a konvertibilis export tartós növelésére, melyet a kedvezmények körének, mértékének további bővítése, valamint a fokozottabb gazdaságpolitikai agitáció, a gazdlákodó egységekkel folytatott többszöri konzultáció, a feladatnak a gazdasági közgondolkodás középpontjába állítása együttesen idézett elő. Ez utóbbi szempontjából különösen jelentősnek és eredményesnek bizonyultak a városi, valamint a közvetlen megyei irányítású pártbizottságok szervezésében május 12—16. között megtartott aktívaértekezletek. Az első „futamban”, május végéig, a Simontornyai Bőr- és SzőrmefeMolgozó A jelentősen megnövekedett csomagolóüveg-gyártás így feleslegessé teszi a konzervipari üvegek tőkés importját. Ebből a mennyiségből a konzervgyárakon és az élelmiszeripari üzemeken kívül biztosítható a lakosság befőtVállalat, a Tolna Megyei Textiltisztító Vállalat, a Bonyhádi Mezőgép Vállalat, a Bonyhádi Cipőgyár, a Dombóvári Color Ipari Szövetkezet és a Tolnai Gemenc Ipari Szövetkezet együttesen 103,7 millió forint exporttöbblet- teljesítést vállalt 1986-na, Természetesen vannak kedvező (és kedvezőtlen tapasztalatok. A Simontornyai Bőrgyár termelóka paci áfásnak kihasználtsága számottevően romlott. Ehhez hozzájárult, hogy a felhasználók körében termékeik megítélése kedvezőtlen — részben a túlkínálat miatt —, vevőinek egy- részét elveszítette. A feleslegessé vált gyártási kapacitást exportra is csak részben tudják lekötni, mivel sem árban, sem minőségben, illetve választékban nem rendelkeznek exportképes termékkel. Így aztán — a foglalkoztatás biztosítása érdekében — bérmunkaajánlatot fogadtak el. A legtöbb gondot az jelenti, és nagyon sok szövetkezet, vállalat képtelen megbirkózni vele. hogy a partner pontos szállítást és minőségét követel. A Tolnai GÉM példája bizonyítja ezt. Az N'SZK-beli partnerük éves szinten 20—25 ezer árnyékoló bura gyártására tart igényt. De erre úgy, hogy kéthavonként küld megrendelést. A következőképpen: 3020, 2000, 3080, 1500 1300, 2060, 2060, 2590. Es véletlenül sem lehet tízzel, hússzal többet vagy kevesebbet küldeni. A szállítás egyhetes tűréshatárban mozoghat: ennyivel előbb és később lehet szállítani. A minőség pedig egyértelműen az első: volt olyan eset, amikor 5000 darabos megrendelésben találtak 18 hibásat, s azonnal visszaküldték és visszaszámlázták a GÉM-re. Ezeket a feltételeket, sajnos. ma még kevés magyar vállalat ás szövetkezet tudja vállalni... (Folytatjuk) HAZAFI JÖZS&F tesüveg-ellátása is az idei befőzési szezonra. Az Orosházi Üveggyárban a mennyiségi növekedés mellett nagy figyelmet fordítanak a minőségre is. Két gépsorúkra már felszerelték azt a minőségvizsgáló berendezést, mely garantálja, hogy a kon- zervüvegek megfeleljenek a jelenleg érvényben lévő nyugat-európai szabványoknak. Több konzervüveg
