Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-21 / 145. szám

1986. június 21. , TOLNA \ ÍRíÉPÜJSAG 11 Az 5. Országos Alkalmazott Grafikai Biennálé Békéscsabán A SZÍN A magyar kulturális élet országos terí­tésben leginkább arányosan jelentkező rendezvényei a képző- és iparművészeti, műfaji-ágazati kiállítások. Ennek a hely­zetnek a kialakulását részben a művelő­déspolitika nagyon is helyeselhető ez irányú célkitűzése, másrészt - és ez is hozzátartozik a képhez-, az országos, át­fogó, úgynevezett „nemzeti” kiállítások megszűnése, hiánya segítette, idézte elő. így jöttek létre - csak példaként említve - a kisplasztika, kerámia (Pécs), a festé­szet (Szeged), a grafika (Miskolc), a textil (Szombathely), a kerámia, zománc (Kecskemét), azakvarell (Eger) országos biennáléi, olykor triennáléi. E törekvések keretében igen szerencsés döntésként került az Alkalmazott Grafikai Biehnálé Békéscsabára. Megalapozott a döntés, mert Békéscsabán igazán komoly nyom­daipari háttérhez kötődik a biennálé,.és ez a háttér - mint a kétévenként megren­dezésre kerülő kiállítás kiegészítő „fog­lalkozását” - még grafikai művésztelep létezését is biztosítja. (A Kner név és ha­gyomány egyébként jó memento is arra, Schmal Károly: Katalógus borítója Lakatos István: ATRIUM MORTIS Az emberélet útjának felén az a vadon mögöttem tövig égett - Láttam vetülni árriyát feketén a könyörtelen beteljesülésnek. Valahová vezettek lábnyomok; egyre szőkébb lett a völgy, egyre mélyebb - Ez adatott, e múlás nélküli idő, e csorba látóhatár, e könnytelen homok. Micsoda szerelem fúlt itt a porba!--------Mentem tovább, sikoltó pusztaságon át, hol tett nincs téve, hol szó nincs kimondva, s nem vár a vándor többé változást. Ekkor, ahol újabb kör tüzterében a táj fényt kap s az üldözött egész megélt sorsával ismét szembenéz, sötét kapu magasodott elébem: «Ki itt belépsz...» Beléptem. Hunyadi István: FORDÍTHATATLAN LÉTEZÉS Kiégett, megszokott táj. Lent nyújtózik a park és fái évről évre délcegebbek. Tartott füvén kutyus ha átszalad. Álmomban látok hófútta csúcsokat. Elvágyom innét, de késtem, nem cse­rélhetek, unott időmön se fordíthatok ma már, idehelyezett véletlenek sora. Másfajta létre vágyom, de fordítani sorson nem lehet, szoros bőrömből ki se léphetek. A levegőm kifogy, ennyire futotta, csak vágyam dob fel idegen tájakat, kínálkozóbb, igézőbb lányokat. Az ingem Nesszus-ing, majd egyszer veleégek, a csontjaim kivásnak, de sorsot nem cserélek! hogy hogyan lehetett Gyomán az Alföld sártengerének közepén európai hírű könyvművészetet teremteni!). A rendezők (a Magyar Képző- és Ipar­művészek Szövetsége, a Munkácsy Mú­zeum) a Biennálé első sorozatában az alkalmazott grafikai műfajokat vonultat­ták fel. Egymást követték 1978-tól a pla­kát, a könyv, a csomagolás (embléma) művészet kiállításai. Ezután legutóbb a betűt központba helyező tárlat nyílt, majd ez évben a szín vált a kiállítás szervező gondolatává. Ez tartalmilag azt jelentette, hogy miután a szín minden művészeti ág­ban jelen van, a kiállítás az alkalmazott grafika egész területét felvállalta, és ab­ból válogatott. Valóban találkozunk, bár nem egyenlő arányban plakátokkal, csomagolással, emblémákkal, könyvekkel. Számban és kiállítási felületben is legjelentősebben a plakátok vannak jelen. A társadalmi mecenatúra kellő figye­lemmel adományozta díjait: Máté István (Művelődési Minisztérium), Orosz István (Békés Megye Tanácsa), ifj. Felsmann Adamecz Kálmán: ' Szürke Elemér hazafelé tartott a hiva­talból. Útközben bevásárolt, és elköltötte szokásos napi ötven forintját. Többre nem futotta. Takarékoskodott. Évekkel ezelőtt elhatározta, hogy min­den fizetéskor félretesz ezer forintot bal­lisztikus atomrakétára. Ennek ellenére lenézték a munkahelyén. Még a hivatal- segéd is vegyi fegyverekkel a szatyrában járt dolgozni, a portás lángszóróval tar­totta távol az ügyfeleket, a főnöke pedig a napokban vásárolt egy naprendszer-el- hárító műholdat. Gyötrődve vonszolta magát, és úgy döntött: mindenét pénzzé teszi, csak­hogy tekintélyt szerezzen magának. Két fiatalember lépett ki az egyik ka­pualjból. Apró, fényes szögekkel kivert bőrzakót, bőrnadrágot viseltek. Körül­néztek a fényárban úszó utcán, szem­ügyre vették az embereket, tekintetük megakadt Szürke Eleméren, és odalép­tek hozzá. Egyikük bal kezével megra­gadta a szinte magába roskadt férfi gal­lérját, jobbjával pedig iszonyatos erővel gyomron vágta. Szürke Elemér lerogyott az aszfaltra. Hosszú másodpercekig feküdt moz­dulatlanul, majd lélegzése fokozatosan visszatért, és görcsös fájdalommal az ar­cán feltápászkodott. Kétségbeesett te­kintetét a járókelőkre függesztette, akik tisztes távolból szemlélték az eseménye­ket. Egyik kezét a gyomrára szorította, a másikkal pedig megpróbált kapaszkodni valamibe, de csak az üres levegőt mar- kolászta. Két-három bizonytalan lépést tett előre, aztán megtántorodott, és visz- szazuhant a földre. Ekkor a másik fiatalember hegyes orrú cipőjével fejbe rúgta. Szürke Elemér elvesztette az eszméle­tét. A járókelők eközben a száguldó autók közt csöndben átmentek a túloldalra. Tamás (Békéscsaba Tanácsa), Tasnádi László (Művészeti Alap), Schmal Károly (Képző- és Iparművészeti Lektorátus), Khell Csörsz (Reklámszövetség), Kiss István (Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsa), Duczki Krysztof (Magyar Hir­dető). Az alkalmazott grafikával gyakorlati kapcsolatban álló testület, a Magyar Ke­reskedelmi Kamara diját Zahorán Mária kapta a Békéscsabai Konzervgyár ré­szére készített libamáj csomagolás cím­kékért. t Mind a ikézhez álló dobozok tömör for­mája, mind a termék eredetére, gyártójá­nak nemzetiségére utaló piros-fehér- zöld szín keskeny szalagkénti, mérték­tartó alkalmazása szakmai telitalálat. A piros-fehér-zöld szín egyébként is többször előfordul a kiállított plakátokon, ami külföldre szóló kereskedelmi és ide­genforgalmi propagandánk keretében teljesen érthető és indokolt. Antal Pál sti­lizált virágoknál alkalmazza, Kerényi Já­nos pedig mezőgazdasági termék (izsóp) csomagolásánál érvényesíti a fe­hér alapon zöld, piros növények együtte­sét. Molnár Kálmán a kairói magyar na­pok plakátjánál arabeszkes szalagfonat által emeli ki nemzeti színeinket. Pince­Csak Szürke Elemér maradt a helyén, és vérrel kevert nyál buggyant elő szája szögletéből, meg a két bőrzakós, akik ci­garettára gyújtottak, és hátukat kényel­mesen nekitámasztották egy hirdetöosz- lopnak, eltakarva a feliratot: Segítsük egymást! A Lenin körútnak ezen az oldalán meg­szűnt az élet. Hangos dörrenéssel lezu­hantak az üzletek redőnyei, csattanva csukódtak a házak hatalmas kapui, kulcs fordult a zárakban, az ablakok pedig szé­gyenlősen függönyt húztak az arcuk elé. Még a magasban szálló repülőgépek pi­lótái is engedélyt kértek az irányítóto­ronytól, hogy inkább az Izabella utca fö­lötti légi folyosót használhassák. Szürke Elemér szájából vékonyan csordogált a vér, lassan tócsává terebé­lyesedett, és eláztatta a zsebéből kihullt vadonatúj ezerforintost. A túloldalon összezsúfolódott több tu­cat ember az öklét rázta, és rendőrért kiáltott, de hangúkat elnyomta a két fia­talember teret s időt betöltő sátáni kaca­gása. A bőrruhások eldobták a csikket, le­vetkőztették időközben magához tért ál­dozatukat, és a véres ruhadarabokat felakasztották a buszmegállót jelző táb­lára. Ezután térdre kényszerítették, a szemközti járda felé fordították, és imára kulcsoltatták a kezét. A másik oldalon összeterelődött em­berek soraiban élénk mozgolódás kez­dődött. Volt aki elájult, mások istenhez fohászkodtak, megint mások a „Hol itt a Törvény, és hol itt az Igazság?” mondatot ismételgették. Egy kisebb csoport kivált a tömegből, és kárörvendően mutogatott a szemközti oldalra. A gépjármüvek forgalma mindkét irányból zavartalan volt, sőt: még fel is gyorsult, ha az autók a vértócsában fek­vő Szürke Elemér közelébe értek. A lám­dr. Vissy Gábor: Orvosi címer helyi Sándor 18 magyar művész kiállítá­sához készített plakátján a „csókolódzó” nyuszik háttérfotóján kapnak humoros elhelyezést a trikolor-csíkok. Szereday Ilona megy el humorban a legtovább, amikor a piros-fehér-zöld talajon lovát ugrató csikós karikásostorával kaligra- fálja a Hungary szót. A színek csorduló bősége érvényesül erőteljes hatásban SO-KY zománckiállí­tás plakátján. A felsorolás természetesen folytatható, hiszen mint említettem a kiállítás él- ményadóan színes és gazdag. Ezt a szí­nességet, változatosságot szellemes műfaji keveréssel jól érvényesítette Ri­deg Gábor avatott rendezése. Ugyan­csak az ő érdeme a katalógus gazdag, forrásértékű információs része. Az eszté­tikus tervezésért pedig Schmal Károlyt il­leti az elismerés. A kiállítás rendezői felkeltették a szak­mabeliek és a rendszeres tárlatlátogatók kíváncsiságát a jövőt illetően is: merre haladnak tovább a hatodik és az azt kö­vető tárlatok? A szín után a vonal, a forma, a szerke­zet következik, vagy visszatérnek újra a kezdeti műfaji válogatáshoz? Megtudják a tárlatlátogatók az ese­dékes legközelebbi biennálén - két év múlva! DÖMÖTÖR JÁNOS pák is szabályos időközökben váltottak sárgára, pirosra, piros-sárgára és zöldre. A két fiatalember egy ideig bámulta az elázott bankjegyet, majd megtörölték iz­zadt homlokukat, és lassú léptekkel be­fordultak az első mellékutcába. A szemtanúk melléből megkönnyeb­bült sóhaj szakadt fel. Odamentek a zeb­rához, megvárták, míg zöldre vált a lám­pa, és átsiettek a túloldalra. Kinyitottak az üzletek, feltárultak a ka­puk, és a szélesre tárt ablakokon keresz­tül vidám, pattogó muzsika áradt szerte­szét. Valaki elment telefonálni, és előkerült egy pokróc is, hogy betakarja a földön fekvő mezítelen testet. Az emberek to­vább akartak indulni, de hirtelen földbe gyökerezett a lábuk. Valami furcsa erő vonzotta őket mágnesként egymáshoz. Ismét összeterelődtek. És ekkor rémült kiáltás tört elő torkuk­ból. Néhány fiatalember közeledett feléjük. Öltözékük apró, fényes szögekkel kivert bőrruha volt. Megragadtak egy-egy szemtanút, iszonyatos erővel gyomron vágták, majd hegyes orrú cipőjükkel fej­be rúgták. A megtámadottak arcukat kezükkel betemetve védekeztek. Az üzletek redőnyei hangos robajjal is­mét lezuhantak, a házak hatalmas kapui döngve bevágódtak, az ablakok pedig kétségbeesetten újra függönyt rántottak arcuk elé. A gépjárművek forgalma a közleke­désrendészet gyors, hatékony intézké- désének köszönhetően terelőutakon kí­gyózott tovább. Csak a lámpák működtek továbbra is zavartalnul: sárga majd piros, piros-sár­ga és zöld. A szemtanúk rettenetes fájdalommal arcukon feltápászkodtak, és döbbenten néztek egymásra. Tekintetükben hitetlenkedés és őrület bujkált. A fiatalemberek megtörölték izzadt homlokukat, és lassú léptekkel eltűntek az első mellékutcában. MŰVÉSZET Egy régi sztár, Prielle Kornélia Budapesten utca viseli a nevét. Va­jon, akik arra járnak, tudják-e, ki volt Prielle Kornélia? A szépséges ma­gyar színésznő 160 évvel ezelőtt, 1826. június 1-én született, és 80 esztendeje, 1906-ban hunyt el. A máramarosszigeti születésű kis­lány 15 évesen lépett színpadra, Szatmáron. A társulat azonban, amelyben játszott, három hónap múlva feloszlott. Rokona, Kilényi Dá­vid színtársulatához került, ahol megismerkedett Dérynével. A mű­vésznő szívesen foglalkozott a tehet­séges fiatal lánnyal, tanította, nevelte. 1844-ben szerződtette őt a buda­pesti Nemzeti Színház, de egy évre rá már ismét vidéki színésznő volt. Cenner Mihály írja róla, hogy a deb­receni társulatnál játszott, amikor Petőfi Sándor megkérte a kezét. Je­gyességük rövid ideig tartott csupán. 1848-ben ment férjhez egy tehetsé­ges fiatal kollégájához, Szerdahelyi Kálmánhoz, aki ideális színpadi part­nere volt. 1859-ben Prielle Kornélia ismét a budapesti Nemzeti Színház tagja - 1881-ben ő az első örökös tagja - egészen haláláig. A hagyo­mány szerint francia emigránsok le­származottja - talán ez is hozzájárult, hogy nagy sikereket aratott francia társalgási drámákban. Természetes könnyedség, kitűnő beszédtechni­ka, elegancia jellemezte. Férje 1872-ben elhunyt. Későbbi színpadi partnerei, Halmi Ferenc, Szacsvay Imre, Náday Ferenc nem tudták pótolni. A színésznő ekkor lassan áttért az idősödő asszonyok szerepkörére, ö volt Csiky Gergely Nagymamájának első Szerémy gróf­nője. Közel a nyolcvanadik évéhez, 1905-ben még színpadra lépett. Márványszobrát életében, 1902-ben állították fel a Nemzeti Színházban. Leghíresebb szerepei közé tartozik a Lear király Cordélíája, Abigail az Egy pohár vízben, A kaméliás hölgy cím­szerepe, a Bánk bán Melindája, az Otelló Desdemonája. (ef-dös) Prielle Kornélia Szemtanúk Zahorán Mária: Címkecsalád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents