Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-18 / 142. szám

* NÉPÚJSÁG 1986. június 18. 11 ............ » 11 ' ' ......................... V isszhang Két vélemény Lapunk június 10-i számá­ban bíráltuk, hogy egy meg­jegyezhetetlen nevű község­névvel gyarapodott megyénk helységnévtára. A bírálatba válaszolt a Zomba Községi Tanács V. B. képviseletében Szulimán Ferenc tanácselnök és Fábián László vb-titkár. Levelűkből idézzük a követ­kezőket : „A szentgáli lakosság az 1985. szeptember 30-án meg­tartott falugyűlésen kérte a település nevének megváltoz­tatását. A névváltoztatás so­rán alternatív javaslatok hangzottak el : Szentgál, Szengál-szőlő, Zomba-Szent- gálszőlőhegy. A Hazafias Népfront Községi Bizottsá­gának elnöke a javaslatokat szavazásra bocsátotta, mely­nek eredményeként a falu­gyűlésen jelenlévő lakosság egyhangúlag a Zomba-Szent- gálszőíőhegy mellett foglal! állást. A felszólalók elmond­ták, hogy a névváltoztatás már régi kérésük, függetle­nül attól, hogy a „puszta” szó jelenleg már nem jelent el­maradottságot. Másrészt a településen ma már jelentős a szőlőtermesztés, így szeret­nék, ha ez a település neve- ben is jelezve lenne. Az or­szágban van Szentgál község is, így. gyakran előfordult a postai küldemények téves kézbesítése is. A lakosság kérésének meg­felelően kerestük meg az il­letékes szakhatóságokat, akik a közösségi kérést szem előtt tartva, a névváltoztatást tá­mogatták. A szakvélemények beszerzése után ismét egyez­tetésre került sor a 'lakosság­gal, a helyi párt-, társadalmi és tömegszervezetek vezetői­vel. Az egyeztetés után a végrehajtó bizöttság április 24-én megtartott ülésén dön­tött a névváltoztatásról, és rendelkezett a döntés széles körű megismertetéséről. A fentiek alapján egyértelmű, hogy a névváltoztaltás mögött igenis valós közösségi érdek van, és nem „valamilyen” érdekek. A vb-határozatról a lakosságot szóban, vala­mint szórólapokon tájékoz­tattuk. A 'lakosság döntésün­ket örömmel, .megelégedéssel fogadta. ... Véleményünk szerint a cikkben említett adminisztrá­ciós tevékenység — a szá­mítógépes feldolgozás körül­ményei — nem lehet aka­dálya a közösségi érdekek érvényes ülésének.” * Pécsről is kaptunk egy le­velet. Reuter Camillo, nyu­galmazott természetvédelmi felügyelő többek között ezt. írja: „Tolna megye 1981-ben »Tolna megye földrajzi ne­vei« című kitűnő, testes kö­tettel gyarapította helyisme­reti könyvanyagát. Szakem­berek tollából, szülőföldjüket jól ismerő, szerető polgárai­nak adatolásából készült. Ez is Szentgálnak ismeri. S itt szeretném megerősíteni H. J. sarait, aki felemelte tollát Szentgál településnév meg­tartása, megóvása érdekében. A név jellegzetes magyar névadás. A Kárpát-meden­cében élő nemzetek közül egyedül használja — közép- kari francia hatásra — a magyar nyelv településnév­ként temploma védőszentjé­nek a nevét. Neve után XIII—XIV. századi névadás, ezért is megőrzésre érdemes. Sajnos, Csánki Dezső: »Ma­gyarország' történeti föld­rajza a Hunyadiak korában« című alapvető munka adatot nem tárol helységünkről. A Tolna Megyei Állami Levél­tár munkatársai bizonyára adatokkal tudnák a közigaz­gatás segítségére sietni. Helységnévtáraink Szentgál nevét 1864 óta őrzik. A Szent- gáli-szőlőhegy csak 1907-ben került a települések közé, az előbbi nyomán: S egy gyakorlati érdek. Szentgál csupán 2 szótag. A számítógépes adatfeldolgozás érdeke is Szentgál mellett szól.” * A szerkesztőség megjegy­zése: örülünk, hogy írásunk ilyen nagy visszhangot keltett. La­punkban egyszer már voksol­tunk. Ezt megismételni nem kívánjuk. A most közölt Írá­sokban is szerepel Szentgál. A tanács válaszában úgy, hogy egy Szentgál már van az országban. Reuter Camillo a név eredetére is rámutat. Az említett Tolna megye földrajzi nevei kötetben a település neve többfélekép­pen szerepel, önállóan egy­szer sem fordul elő. De több összetételben is szerepel így: Szengáli-szőlők, Szengáli-rét. Ügy írták, ahogy ejtették — takarékosan, t-nélkül. Ezt a nevet: Szengál a számítógép is, az emberek is könnyebben megjegyeznék. Szentgál már van az országban, de Szengál nincs. Talán nem is lesz? Reflektorfényben - a bábművész Gyurkó Henrik Miskolcon született, munkáscsaládban, s ügy tűnt, ő is folytatja a hagyományt : géplakatos lett a Lenin Kohászati Művek­ben. Ám a munka mellett élt benne a játék szenvedé­lye is. A gyár színjátszó­csoportjának tagja lett, s volt egy titkos vágya: a szí­nészet. A kohászati művekben ki, tűnő amatőr bábegyüttes is tevékenykedett, s amikor az egyik szereplő megbetegedett, őt kérték meg, ugorjon be helyette. Bár sosem fogott mén bábot a kezébe, kise­gítette kollégáit, s maga sem sejtette, hogy ettől kezdve életében meghatározó szere, pet fog játszani a bábművé­szet. — Úgy éreztem, megta­láltam a műfajomat. A bá­bozáshoz kézügyesség kell, manuális érzék, ez megvolt bennem. Vonzódtam a közös­séghez, de ezt a műfajt nem lehet csapat nélkül, egyedül játszani. A világo­sítók, a díszletmunkásrtk, a hangosítók összehangolt te­vékenysége mind bennünket segít, s nekünk, akik a pa­raván mögött dolgozunk, ugyancsak segítenünk kell egymást. különben nincs előadás. A beugrásként vállalt el­ső szerepet — a Farkast A három kisgida című bábjá­tékban — még sók követte, míg 1960-ban Budapestre jött hogy felvételizzen az Ál­lami Bábszínház első szí­nészképző stúdiójába. — Ismerték miskolci te­vékenységemet, így azonnal főszerepet bíztak rám: én lettem a Ludas Matyi. Ezt a bábjátékot többször fel­újítottuk az évek során (leg­utóbb épp ez év májusában), s én 26 esztendeje játszom a furfangos parasztfiút, aki háromszor teszi csúffá Döb- rögi urat. A Ludas Matyi után jött a többi főszerep: a pagodák hercege, a Petruska, a Fából faragott királyfi, a János vi­téz; Stravinsky, Bartók, Britten zeneműveinek hősei. Az egykori géplakatosból, aki tizenéves korában el­nyerte a „szakma ifjú mes­tere” kitüntetést, világjáró, ismert (s elismert: Jászai- díjas, 1986 áprilisa óta érde­mes művész) bábszínész lett. — Még ma is épp oly örömet okoz a játék, mint amikor elkezdtem a pályát. Nagyszerű érzés lelkes, neve­tő gyerekeknek játszani. Em­lékszem az Óz egyik előadá­sára, amikor a négy ván­dort: Dorkát, a Gyáva Orosz­lánt, a Szalmaembert és a Bádogoméért (ez utóbbit játszottam én) fogságba ej­tik a szárnyas majmók és ők segítségért kiáltanak. A gyerekek fel akartak rohan­ni a színpadra, hogy kisza­badítsák kedvenceiket A jegyszedők alig tudták útját állni a „rohamozó” csapat­nak. A bábozás nemcsak szép, de rendkívül munkaigényes is. A jeleneteket nagyon precízen, sok-sok próbával kell kidolgozni. Bartók, Ko­dály, Stravinsky és mások műveinek bábadaptációjánál a kottafejek szabjak meg a mozdulatokat, s elengedhe­tetlen a precíz együttműkö­dés, a lazítás nélküli kon­centráció. — Éppen olyan sokat ke'l gyakorolnunk, mint a lég­tcrnászoknalk. Elég egyetlen hibás mozdulat, oda nem fi. gyelés, s a produkció, a je­lenet menthetetlenül szétesik. Sok a szakmai ártalom: gyengül a szemünk, mert ha úgynevezett „fekete színhá­zat” játszunk, sötétben, több­szörös tüllrétegen keresztül nézünk. A másik rém: az ízületi bántalom, elhaszná­lódik a nyakcsigolya, a váll, a könyök, a csukló, jönnek a kopások, fáj minden ré­szünk. Ám mindezért bőven kárpótol a játék, a taps, a gyermekközönség zsivaja, öröme, a külföldön elért sok siker. Játszott már Amerikában és Indiában, Angliában és Egyiptomban, fellépett az 1800 személyt befogadó washingtoni Kennedy Cen­terben és öbrazcov báb­színházában, Moszkvában. S szívesen játszik itthon, el-, dugott kis falvakban, isko­lák rendhagyó irodalom óráin, művelődési házakban. Mert — mint mondja — nem a helyiség nagysága, a csillogás, a bársonyfüggöny, a kristálycsillár a lényeg, hanem a közönség, amely odalent ül, és várja a cso­dát. .. Kárpáti .György Lapszemle ATDMERlMO . A PAKSI ATOMERŐMŰ épít fi HERI HÁZXS DOLGOZÓINAK LAPJA. Konténerben iskola? — te­szi fel a címben a kérdést az áprilisi szám egyik cikk­írója, amire azonnal válaszol is, 4 következőképpen: Sze­rencsére, igen! Városunk di­namikus fejlődése következ­tében — mindnyájunk örö­mére — a vártnál magasabb létszámú óvodai és iskolai gyermeklétszámmal számol­hatunk. Az 1985—86-os tan­évben 40 lakótelepi óvodást már nem tudtunk lakókör­zetében elhelyezni. A lakótelepi 32 tantermes iskolában 43 tanulócsoportot kellett elhelyezni. Az elő­adótermek, napközis szobák, de még a zsibongó is osz­tálytermi célt szolgált. 1979- ben az iskola létszáma\587 volt, 1985-ben 1481, az 248 százalékos növekedést jelent. Mi várható a jövőre vo­natkozóan ? 1988—98-úig évente további 60—80 gyermekkel növek­szik az általános iskolai ta­nulók létszáma, a lakótele­pen. A probléma megoldá­sánál nem gondolhatunk a munkásművelődési központ­ra, mert a szakköri helyisé­gek, klubtermek osztályter­mi célra kicsik, de rendelte­tésük is más. Felmerült az autóbusszal történő szállítás gondolata is. Végső soron az ifjúsági házban, az MHSZ-nél, a Ha­zafias Népfrontnál vannak olyan, délelőttönként ritkán használt termek, melyek e célra alkalmasak lennének. De a pedagógusok ilyen helyzetben hogyan lennének képesek felelősségteljes munka elvégzésére? Milyen pedagógiai eredményt lehet­ne elérni ilyen körülmények között? Szabad-e eleve ku­darcra kényszeríteni tanuló­csoportokat? 1985-ben szüle­tett a döntés további 4 blokk építésére. Ezáltal további lakásépítés, és vele párhuza­mosan iskolaépítés is várha­tó. A tervidőszak végére ez már megoldás, de a gond ma feszít, a ma problémáját kell megoldani. Ezért felbe­csülhetetlen a Paksi Atom­erőmű Vállalat vezetésének az a segítsége, amellyel a Gesztenyés u. 24—26. sz. konténer munkásszállók ideiglenes otthont adhatnak — átalakítás után — az új, IV. Sz. Általános Iskolának, és két óvodai csoportnak. A tervezés és kivitelezés meg­kezdődött, az átalakítás au­gusztus 15-ig befejeződik. A német nyelv oktatása az új iskolában is lehetővé válik. A napközis ellátásra megfe­lelő melegítőkonyha és étte­rem áll rendelkezésre. A két épület összekötésével vi­szonylag tág zsibongót és bejáratot sikerül kialakíta­ni. íme', egy nagyszerű pél­dája annak a típusú gondol­kodásnak, amit úgy is szok­tunk nevezni, hogy problé­mamegoldó gondolkodás. A májusi számban írást olvashatunk Atomerőmű és környezetvédelem címmel. A villamosenergia-igény atom- erőművi bázison való kielé­gítése jelentős gazdasági előnyökkel jár. A hagyomá­nyos hőerőművi szennyezé­seket tekintve elmondható, hogy az atomerőmű nem fo­gyaszt oxigént, nem termel szén-, kén-, és nitrogén-oxd- dokat, nem bocsát ki per­nyét, hamut. Speciális atom- erőművi probléma a radio­aktív anyagok keletkezése. Az atomerőművi környezet- védelem legfontosabb fel­adata annak biztosítása, hogy a keletkezett sugárzó anyagokból az ésszerűen és gazdaságosan elérhető mini­mális mennyiség jusson csak a környezetbe. Ezt szolgál­ták az igen szigorú tervezé­si előírások, a kivitelezés során végrehajtott ellenőr­zések, az igen alapos és min­den részletre kiterjedő ha­tósági engedélyezési eljárás. Ezt szolgálják az üzemviteli határértékek, a radioaktív kibocsátásokra vonatkozó hatósági előírások, az üze­meltetés közben folyamato­san végzett üzemi és ható­sági ellenőrzésék. A többszörös biztonsági és védelmi rendszerék a rend­kívül hatásos szűrő- és tisz­títóberendezések, továbbá a szigorú üzemeltetési körül­mények betartása garantál­ja a környezet megfelelő vé­delmét. Szovjet és magyar gyártmányú fcibocsátóellen- őrző berendezésekkel mind a szeltőzökéményben, mind az elfolyó vizekben állandó­an üzemelő távmérő detek­torok figyelik a távozó kö­zegek radioaktivitását. Mindkét közegből folyama­tosan mintát is vesznek. A környezetben megjelenő ra­dioaktív anyagokból 23 kör­nyezetellenőrző állomás nyújt információt. Az igen szigorú kibocsátá­si határértékeket a Paksi Atomerőmű Vállalat eddig maradéktalanul betartotta, az esetek nagy részében je­lentős tartalékkal. MOI fttnmisfgonsite Még mindig Paksnál ma­radva, pillantsunk, bele a gazdaság lapjába is, mely­nek márciusi számában a manapság egyre többet vita­tott vállalati gazdasági mun­kaközösségek munkájáról, létjogosultságáról olvasha­tunk. Íme, a helyi tapaszta­latokról: Gazdaságunkban a szakcsoportokról, gazdasági munkaközösségékről, megfe­lélő jogszabályok megjelené­sét követően, először óvatos információgyűjtésre került sor, majd 1984 áprilisában az igazgató által kiadott fel­hívásra, mely a törvényes munkaidőn kívüli idjőben vé­gezhető, hasznos feladatok elvégzésére kér javaslatokat — azután megkezdődött a gazdaságban jelenleg is mű­ködő két vgmk szervezése. A vállalat vezetése (pl. méllékfoglatkozás, szocialis­ta brigádváUalás, külső meg­bízások stb. ...) olyan terü­letén támogatta végül is az újszerű formában együtt dolgozók közösségének meg­alakulását, amelyre a gazda­ságnak a tervszerű felada­tok jobb és biztonságosabb éllátása érdekében szüksége van, és ahol biztosított a fő­munkaidőben végzett tevé­kenységtől való szétválasz­tás. A két vállalati gazdasá­gi munkaközösség közül az egyik a gazdaság takarmány­keverő üzemében dolgozók köréből szerveződött, a má­sikat pedig a központi autó­javító műhelyben dolgozók hozták létre. A takarmány­keverő vállalati gazdasági munkaközösség munkájáról: 1984-ben alakultak 23 fővel, s a létszám végeredményben két, váltott műszakban tör­ténő foglalkoztatásukat teszi lehetővé. Szerződésük, vala­mint a gazdasággal kötött együttműködési szerződés­ben meghatározottak szerint, fő célkitűzésük az üzem meglévő kapacitásának ki­használása, a környező me­zőgazdasági szövetkezetek, valamint a gazdaságok által integrált háztáji állattartás takarmányszükségletének biztosítása. A megalakulás óta több alkalommal volt személyi változás, de a díjazásban is történt változás. A szakmai és a belső ellenőrzés vizsgá­lata alapján is elmondható, hogy a munkaközösségben dolgozók komolyan veszik feladataikat, megbízhatóan teljesítik a megrendeléseket. Az üzemben kedvezmény, ha valaki vgmk-tag lehet. Szőkébb és tágabb megítélés szerint jó és hasznos a mun­kájuk. működésükben nincs semmi zavarkeltő. A munká­val szerzett többletjövede­lem reális, megalapozott. A mezőgazdaságban dol­gozó cigányok helyzetével foglalkozik Tóth József írá­sa, melyből többek között, megtudhatjuk, hogy Tolna megyében a legutóbbi felmé­rés szerint 10 396 a cigányok száma, mely a lakosság 3,9 százalékát teszi ki. Közel nyolcvan százalékuk falvak­ban él, és 34,2 százalékuk dolgozik a mezőgazdaságban. A megyében élő cigány csa­ládok 30—40 százalékának életmódja, életszínvonala megegyezik a nem cigány családokéval, sőt, egyre több azon családok száma, ame­lyek meghaladják a nem ci­gány átlagcsaládok életszín­vonalát. Az írás szól a beil­leszkedési gondokról, a mun­kakerülésről, iszákosságról, de a jó példával elöljárók­ról is. A mezőgazdaságban 976 cigány osalád dolgozik, az utóbbi öt évben 197 fő ré­szesült szolgálati lakás vá­sárlási és egyéb, nagyobb összegű anyagi támogatás­ban. Nagyon lényeges politi­kai és erkölcsi tapasztalat, hogy üzemeink nem tesznek különbséget származás sze­rint dolgozóik között. TOTËV HÍRADÓ ,A vállalat 1985-ben vásá­rolt egy IBM kompatibilis személyi számítógépet, ame­lyet a vállalati ügyviteli fo­lyamatok feldolgozására használ fel. Erről és ennek tapasztalatairól ír a Munka­erő- és energiamegtakarítás számítógéppel címet viselő írás. A tüzetes és részletes megismerés után az árosz­tály kezdeményezésére saját fejlesztésben elkészítették a költségvetési rendszert, melynek továbbfejlesztése jelenleg is folyik. A rend­szer előnyei — jelentősen csökken a költségvetés ké­szítési ideje; — elmaradnak a munkaigényes rutinfelada­tok, ezáltal a munka meg­bízhatósága nagymértékben javul. — Feleslegessé válik a költségvetések gépelése, és így tovább csökken az átfu­tási idő, — lehetővé válik többféle alternatíva kidolgozása. ÜZEMI r I F T II II If A Simontornyai Bőrgyár L L L I URA Üzemi Hiradója A börgyári híradóban ol­vashatjuk azt a cikket, mely a fejlesztési tennivalókról ír. A bőripar nehezedő helyze­te, valamint a vállalatveze­tés formájának változása megnövekedett feladatokat, élesedő feltételeket jelent valamennyi vállalati tevé­kenységi kör számára. A fel­adatok a piacképesség növe­lésével, valamint a fajlagos termelési költségek csökken­tésére alkalmas, új műszaki megoldások kidolgozásával függenek össze. Növelni kell a magas minőségű, puha, mappaszerű termékek rész­arányát. Jelentős fejlesztési feladatok vannak a ma sok esetben hulladéknak minő­sülő, környezetvédelmi gon­dokat és költségeket okozó melléktermékek hasznosítá­sa terén. J A KSZE NÖVÉNYTERMFAtSI RENDSZER AGRÁR FTJI.ES7.TÖ KÖZÖS VÁLLALAT LAPJA A KSZE Növénytermelést Rendszer Agrárfejlesztő Kö­zös Vállalat lapja, áprilisi számában a külföldi szakmai utakról ír Schilling Károly információszervezési osztály- vezető. A KSZE az idén is szakmai tanulmányutakat szervez a partnergazdaságok részére az NSZK-ba, Auszt­riába, Jugoszláviába és Olaszországba. Májusban a Bayer cég vendégei a német mezőgazdasággal ismerked­hettek München környékén. Mannheimbe, a John Deere traktorgyárba és a BASF kísérleti üzemének megte­kintésére most utazott el egy csoport, augusztusban pedig a Fiatagri traktorgyár sze­repel a programban. Vissza­van még a Claas cégnél tett látogatás is.

Next

/
Thumbnails
Contents