Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-17 / 141. szám

198t). június H. Képújság 3 A vezetők továbbképzéséről Lazítás helyett intenzív tanulás Beszélgetés dr. Horváth Lászlóval, az OKV főigazgatójával A hazai statisztika — a vállalatok, a hivatalok cso­portvezetőitől kezdve — 400 ezer különböző szintű ve­zetőt tart nyilván: Embereket irányítanak, gazdasági fo­lyamatokat szerveznek, s a helyzetüktől függően milliók, milliárdok sorsáról döntenek. Nyilvánvaló, nem mind­egy, hogy ezt miként teszik. A vezetés minősége megha­tározza a munkahelyi közérzetet, növelheti, csökkenthe­ti az emberi teljesítményt, fontos tehát, hogy a vezetés­re alkalmas Személy rendelkezzen minden szükséges is­merettel, felkészülten tudjon eleget tenni a sokoldalú igénynek. A nélkülözhetetlen információk megszerzését, a veze­tői készség fejlesztését, a felkészülést harmincnál is több intézmény segíti ma Magyarországon. Közöttük meg­határozó az OVK, az Országos Vezetőképző Központ, melynek munkájáról, a hazai vezetőképzésről a főigaz­gatóval, dr. Horváth Lászlóval beszélgettünk. Készségfejlesztő tréningek — Az alapokat egy 1971 ben kiadott minisztertanácsi rendelet tette ]e, ez intéz­ményesítette a vezetőkép­zést. — Kezdte a beszélge­tést dr. Horváth László. — A jól képzett vezető a nem. zjeti vagyon fontos része. Hazai intézményeink 20 ezer embert képesek felkészíte­ni évenlte. Kezdetben kevés tapasztalat állt rendelkezé­sünkre. Az idő tájt szerve­ződött a vezetőképzés a töb­bi szocialista országban is. A szocialista elveknek és viszonyoknak megfelelő kép­zési formákat, programokat az ILO, az ENSZ Muntka- ügyi Szervezete támogatásá­val dolgoztuk ki. — Az ILO közreműködése a nemzetközi kapcsolatok létesítését is elősegítette. Eleinte nehezen lehetett ősz. szehangolni a termeléssel az oktatást. Voltak örök tanfo­lyamosok. A hallgatók kü­lönböző alapismeretekkel ér­keztek a tanfolyamokra, ami nehezítette az oktatók mun­káját. A képzés nem volt elég hatásos. Azt lehet mon. dani, 15 év alatt nagy kapa­citású intézményhálózat jött létre, amely alkalmié hasz­nos ismeretek átadására. Amin javítani Való van még, az a módszertani gyakorlat. Nagyabb szükség volna úgy­nevezett aktiváló-képzésre az egyszerűbb előadások he­lyett. Konkrét helyzeteket, esetéket kellene feldolgoz­ni és több készségfejlesztő tréninget a programokba iktatni. Külföldön szigorúbbak — Az Országos Vezetőkép­ző Központ ötvenféle tanfo­lyamot kínál és ajánl, még az egészen speciális igénye­ket is igyekszik kielégíteni. Tapasztalataik szerint az utóbbi esztendőkben milyen alapismeretekkel érkeznek a vezetők a tanfolyamokra? Mennyiben készek befogad­Bertéti társulássá alakult át a Technová I pari Innovációs Alap, az új szervezet neve: Technová Ipari Fejlesztési Bank. A szervezeti átalaku­lással új tulajdonosak váltak a pénzintézet alapító tagjai­vá, bővült a bank alaptőkéje, s igy finanszírozási lehetősé­ge is. A pénzintézetet három éve az Ipari Minisztérium hozta létre azzal a céllal, hogy banki eszközökkel vegyen részt az ipari műszáki fej­lesztések, illetve innovációs akciók finanszírozásában. A minisztérium akkor 120 mil­lió forintos alaptőikét bocsá­tott a Technová rendelkezé­sére. A betéti társulásnak most az Ipari Minisztérium mellett tagja lett az Állami Fejlesztési Bank, az Általá­nos Értékforgalmi Bank RT., a Budapesti Hitelbank és több ipari nagyvállalat, a Ganz-Danubius Hajó- és Da­ni az új információlkát, mód­szereket? — Vegyes a kép. Az utób­bi évtizedben javult a veze­tők iskolázottsága, a többség felsőfokú végzettséggel ér­kezik. Hátrány, hogy veze­tői alapképzést nem ad sem a főiskola, sem az egyetem. Így az oktatónak mérlegel­nie kell, honnan kezdje a felkészítést, milyen infor­mációból mennyit adjon úgy, hogy közben ne ismételjen. Hogyan fogadják? A hall­gatók túlnyomó többsége aktív módon fogadja az is­mereteket, jól reagál. De változatlanul vám egy kö- zömbösehb réteg. A régi, a rutinból vezetők közül nem egy visszautasítja az új mód-< szereket, gyakorlatot, infor­mációkat. Más — az OVK- hoz hasonló —, intézmény­ben is ilyen negatív tapasz­talatok gyűltek össze. Ez a felfogás a jelenlévő többi hallgatóra nézve káros, a ta­nárnak kell kompenzálni, egyensúlyt teremteni. — Ez a helyzet tehát ná-* lünk. Vajon miiyen 'kép alakul ki bennünk, ha a ha­zai tapasztalatokat összevet­jük a külföldiekkel? — Nehéz összehasonlítani a hazai vezetőképzést mind a szocialista, mind a tőkés államokbeli tapasztalatokkal. Szocialista országokban más a tananyag struktúrája, a képzés szerkezete. Nyugati államokban viszont igen drágák a tanfolyamok, pél­dául egy egyhetes turnus 1500—2000 dollárba kerül. Nagyon megdolgoztatják a hallgatókat, kemény mun. ka folyik reggel nyolctól este hatig. És még vacsora után is tartanak foglalkozá­sokat, 'rendszerint ekkor rendezik meg a csoportos vitákat. Magyarországon él még az a rossz beidegződés, hogy akit elküldenek tanul­ni, az lazíthat a tanfolyam ideje alatt. Hazánkban vi­szonylag olcsó a vezetőkép­zés. nehéz erőteljes tempót diktálni, bár szükség volna rá. Azt lehet mondani: a fiatal vezetőkkel viszonylag kevés gond van. rugyár, a Kismotor- és Gép­gyár, a Medicor Művek, az Oxigén és Dissousgázgyár, va­lamint a Taurus Gumiipari Vállalat. A szakosított pénz­intézet jegyzett alaptőkéje — a belépések nyomán — 424 millió forintra nőtt. A Technová eredményesen kapcsolódott be vállalatok, szövetkezetek, kisszerveze­tek és magánszemélyek mű­szaki fejlesztési elképzelései­nek finanszírozásába. Pénzt adtak többek között egy magyar találmány — szá­mi tógép-perifériáknál alkal­mazott új típusú író-olvasó fej — működő modelljének kifejlesztéséhez. A munka befejeződött, s most már a licenc külföldi értékesítésé­ről kezdtek tárgyalásokat. A Roliltron kisszövetkezetnél — a Technová finanszírozásá­éban — új rendszerű szöveg­szerkesztő gyártását kezdték meg. A berendezésből több Levelező tanfolyamok — Kik jelentkezhetnek az OVK tanfolyamaira? — Maguk a vállalatok, az intézmények döntik, el, ki­ket iskoláznak be. A veze­tőképző iskoláknak fontos feladata a kádermunka köny- nyítése. Hogy a már bizo­nyos képességeket fel mute tó, tapasztalt kádereket, ákik alkalmasnak tűnnek maga­sabb vezetői beosztásaik be­töltésére, felkészítsék. — Tájékoztatójukat la­pozgatva szembetűnő a tan­folyami díjaik különbözősé­ge. Van, amikor 800, míg máskor 30 ezer forintban ál­lapítják meg a részvételi díj összegét. Milyen forrás­ból jutnak pénzhez a veze­tőképzők? — Az intézmények álta­lában önfinanszírozók, ki. véve az Országos Vezetőkép­ző Központot. Az OVK je­lentős támogatást kap a költségvetésből, mert széles körű vezetési-szervezési ku­tatásokat is folytat. — A vezetőképzésnek ugyanígy követnie kell a társadalmi, gazdasági válto­zásokat, mint maguknak a vezetőknek. Lehet-e a haaai vezetőképzést érintő módo­sításókkal számolni? És ha igen, kérem, említsen meg néhány konkrétumot. — Véleményünk szerint a különböző képzéseknek az eddigieknél jobban kellene egymásra épülniük. A veze­tőképzést egyetemen meg­szerzett alapismeretekre tá­maszkodó továbbképzésnek kellene tekinteni. Ennek megfelelően vezetési-szak­mai, általános vezetőképző, és speciális tanfolyamokat volna célszerű indítani. Az OVK szerint a jövőben a munkahelyek által ajánlot­tak mellett egyéni jelentke­zőket is kellene fogadniuk az intézményeknek. Magasabb beosztásban — Végezetül szeretném megkérdezni: az OVK ho­gyan tudja mérni módsze­reinek. gyakorlatának, tan­folyamainak hatásosságát? Egyáltalán méri'k-e? — Foglalkozunk vele. A nálunk végzett hallgatók egy része tagja a vezetői minőségi köröknek, így tő­lük kapunk visszajelzés’'. Nemrégiben végeztünk egy kérdőíves felmérést és a vá_ laszokból kiderült: a nálunk végzett hallgatók 80 százalé­ka jelentősen előrelépett pá­lyáján — mondotta befeje­zésül dr. Horváth László, az Országos Vezetőképző Köz­pont főigazgatója. Horváth Teréz a Technová száz darabot értékesítettek eddig Magyarországon. Ha­sonló akció keretében a Hír­adástechnikai Gépgyárban új környezetvédelmi gázelemző műszercsaládoit fejlesztettek ki, a Győri Rekard Mező- gazdasági és Mechatronikai Gépgyárban pedig hegesztő- és festőrobotokat állítanak elő. A Hosszúhegyi Mezőgaz­dasági Kombinát a Tec'bno- vától korszerű, precíziós ön­töde felépítésére kapott hi­telt. Az új létesítményben nagypontosságú finommecha­nikai öntvényeket készítenek. A Technová a kölcsönnyúj­tás mellett kockázatvállalást is tartalmazó rugalmas finan­szírozási formákat alakított ki. Bekapcsolódott a külön­böző termelőeszközök köl­csön-bérbeadásába is; többek között olyan számítástech­nikai eszközöket ad át a bérlőknek, amelyek kifejlesz­téséhez korábban pénzt adott. Betéti társulássá alakult A látvány szomorú és le­hangoló: az egykori sertés- istálló romjait benőtte a csa­lán, a másik szerfás istálló éppen beomlani készül, az oldalfalakon kilátszik a nád, a tetőről majdnem a fejün­kig ér a pókháló. A látvány csodálatos és sokatígérő: a több mipt 100 hektáros szőlő rengeteg ter­mést mutat, az ültetvény jól ápolt, a tőkék egészségesek, betonúton suhan az autó a szőlőtáblák között. A Nagymányoki Gábor Áron Tsz-ben úgy döntöttek, hogy mérséklik, visszafog­ják a sertéságazatot, s he­lyette inkább szőlőtermelés­sel foglalkoznak. Mint Ta­kács Zoltántól, a szövetke­zet elnökétől megtudtuk, nem volt más választásuk, a sertéságazat korszerűsítése nagyon sokba került volna, pénze pedig nem volt erre a szövetkezetnek. Ügy számol­tak: jelenleg több pénzt hoz a szőlő, a bor, mint a sertés- tartás. Mi most csupán a sertés- ágazatnál maradunk, s meg­próbáljuk nyomon követni, hogy ebben a szövetkezetben miért nem kívánnak na­gyobb volumenű sertéstar­tással foglalkozni. — Hol helyezkednek el a szövetkezet sertéstartó tele­pjei? — kérdeztük Takács Zoltán tsz-elnöktől. Az omladozó, szerfás istái lóban bérhizlalás folyik — Az egyesülés előtt — ami 1969-ben történt — va­lamennyi kis tsz úgy ren­dezkedett be, hogy a major­ban koncentrálták az állat- tenyésztést, sertés-, szarvas- marha- és juhtartással' is foglalkoztak. Izményben két szerfás fiaztató, két 360 fé­rőhelyes hizlalda, Győrén két 25 férőhelyes szerfás fi­aztató, 360 férőhelyes hizlal­da volt. Váralján 1975-ben alakítottuk át a százas te- hénistállót 200 kocaférőhe­lyes sertésfiaztatóvá, ugyan­itt 200 férőhelyes kocaszállás működött. Mindezekből pil­lanatnyilag három olyan hiz­laldánk van, amely, bár kor­szerűtlen, de lehet benne sertést tartani — ez Iz­ményben, Nagymányokon és Várálján közel 1500 férő­helyet jelent. — Tenyészanyag-előálli- tással egyáltalán nem fog­lalkoznak? — Nem. A húsipar vásá­rol számunkra malacokat — ezeket bérhizlalási akcióban hizlaljuk föl. Amennyiben a malacárak megfelelően ala­kulnák, a mostani ezer mel­lett újabb 500 sertés hizla­lására vállalkozunk. Pilla­natnyilag a meglévő és hasz­nálható férőhelyeken serté­seket tartunk. — Veszteséges volt a ser­téságazat^? — Maximálisan 6 százalék fedezeti hányadot tudtunk elérni. Sajnos, az a helyzet, hogy a jelenlegi számítási módozat nem tükrözi a va­lóságot, hisz a nálunk ter­melt, és a sertésekkel fel­etetett termékeket szűkített önköltségen számolják fel az állattenyésztési ágazatra. Ez azt jelenti, hogy a 360 forin­tos kukorica ára csuprán 200 forint mázsánként — ha a saját állatainkkal etetjük meg. Ez nyilvánvaló veszte­ség. — Mikor volt nyereséges az ágazat? — Három éve, 1983-ban, amikor egy kilogramm hízó sertésért 33,58 forintot kap­tunk, 1984-ben ez az összeg 38,48 forint volt — az árbe­vétel és a szűkített önkölt­ség különbsége kilónként csupán 4 forint 90 fillért tett ki. Ezért döntöttünk úgy az elmúlt év elején, hogy meg­kezdjük az ágazat felszámo­lását. — Végeztek-e valamiféle ’ felmérést arra vonatkozó­lag, hogy hogyan lehetne megmenteni az ágazatot? — Természetesen. Minde­nekelőtt ábból indultunk ki, hogy a sertések négy falu­ban, 15 istállóban vannak el­helyezve, s az épületek dön­tő többsége nullára írt. Emi­att nagyon sok a kézimunka­igény, s a munkahelyek bal­esetveszélyesek. Gondunk volt a hígtrágyával — Nagy­mányokon és Izményben a KÖJÁL által előírt módon a hígtrágya kezelése nem old­ható meg. Nagy volt a ma- lacelhullás, állategészségügyi problémákkal küszködtünk, s magas volt az abrakfel­használás: 1984-ben 4,61 ki­logrammos abrakból állítot­tunk elő egy kilogramm ser­téshúst. Korszerű sertéstele- pieken 3,7 kilogramm az ab­rakfelhasználás ... — Mennyi pénz kellett volna a korszerűsítéshez? —. Szövetkezetünk az ISV-vei közösen rekonstruk­ciós javaslatokat készített — három változatban. A legki­sebb összeg 15 millió forint lett volna — a sertéságazat viszont nem rendelkezett ennyi pénzzel. így aztán' Úgy döntöttünk, hogy egy­részt fokozatosan felszámol­juk a sertéságazatot, más­részt a tenyésztést kihelyez­zük a háztájiba. A régi, elavult sertésférő­helyeken a sertésbérhizlalás méllett szarvasmarha-hizla­lással, pjecsenyebárány bér­hizlalásával is foglalkozunk. Korábban évi 3500 hízó ser­tést adtunk át a húsiparnak, jelenleg 1500 körül alakul az évi hízókibocsátásunk. A háztájiból 1500—2000 hízó sertés várható. A még hasz­nálható férőhelyeken úgyne­vezett bérvemhesítést is vál­lalunk — a vemhes kocák a háztájiba kerülnek. Ez a helyzet pillanatnyilag a ser­téságazatban, a körülménye­inkhez, a pénzeszközeinkhez vagyunk kénytelenek igazod­ni. Hosszú távú, tudományo­san átgondolt intézkedésre lenne szükség ahhoz, hogy ez a rendkívül fontos ágazat- ismét kifizetődő legyen, és szívesen foglalkozzanak a gazdaságok sertéstartással. ♦ Egy, a megye mezőgazda­ságát elemző, részletes be­számolóban olvasható a kö­vetkező megállapítás: „A sertésállomány dinamikus fejlődése 1984 közepén meg­állt, és 1985-ben folyamato­san csökkent. A túlzsúfolt, korszerűtlen férőhelyeken nevelt sertések tartásának jövedelmezőségi mutatói romlottak, amihez nagymér­tékben hozzájárult a kellő beltartalmi értéket nélkülö­ző tápok etetése is. A termelőszövetkezetekben az 1984. év végi 170 300 da­rabos sertéslétszám 1985 ha­sonló időszakára 149 700 da­rabra módosult. Ez 20 600 darabos csökkenést jelent. Az anyakoca-állomány 13 100 darabról 11 600 darabra vál­tozott, ami 1500. darabos visszaesést jelent.” A szőlőt 1981-ben kezdték te lepiteni — ettől az ágazattól nyereséget várnak D. VARGA MARTA - Fotó: GOTTVALD KAROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents