Tolna Megyei Népújság, 1986. június (36. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-03 / 129. szám
* Képújság 198«. június 3. Moziban Farkasverem Frunze a Szovjetunió egyik köztársaságának, nevezetesen a közép-ázsiai Kirgiziának a fővárosa. Lakóinak száma jelenleg meghaladja a félmilliót. Mi, magyarok, sajnálatosan keveset tudunk e messzi város életéről. Még halványabb sejtelmeink vannak a mai kirgiz filmgyártás eredményeiről. Kérdés persze az, hogy mekkora ez iránt az érdeklődés. Ha ezt a Szekszárdi Panoráma Filmszínházban vetített Farkasverem című kétrészes, színes, szovjet—kirgiz krimi alapján kellene eldönteni, úgy a válaszunk az lenne, hogy nem nagy. Azt is elmondhatjuk azonban, hogy van még tennivaló a minőségi javítás ér. elekében. Viszont az is elképzelhető, hogy semmit sem jelent az a tény, hogy jelen sorok íróján kívül mindösz- sze hatan voltak kíváncsiak a filmre. A féltucat nézőből is ketten időközben úgy döntöttek, hogy kiviül tágasabb, így négy főre apadt a közönség. Mindenesetre ha más nem is, az nagy erénye az említett műnek, hogy nem kíván szépíbgetni olyan egyes, a Szovjetunióban is előforduló negatív jelenségeket, mint például a szervezett bűnözés. A figyelmes szemlélő ezenkívül más érdékes információkat is megtudhat, igaz, csak jelzésszerűen, főleg a negyvenes évekre visz- szatekintő képsorokban. Ez azonban kevés ahhoz, hogy az alkotás kilépjen a szokvány tucatművek kategóriájából, s ne csak az enyhén szólva nehezen követhető cselekmény és a vontatott ritmus ragadjon meg később emlékezetünkben. A bevezetőben már említett Frunze városában vagyunk, 1965-öt mutat a nap. tár. A piacon szokatlan dologra figyelnek fel az éber asszonyok. Egy fiatalember pénztárca helyett bőröndöt hord magánál, amelyben 5:1 ezer rubel található. Az ismeretlent természeteken azonnal letartóztatják, de az Rádió m . Aiomvizsgálat A roppant komoly nevű rádiós vitaműsort, a Húszas stúdiót — ismereteim szerint — csak azok az emberek hallgatják, akik többnyire nem elégszenek meg a felhőtlen szórakoztatással. Azok, akik a napi hajszában is hagynak maguknak időt a komolyabb témák ismételt és mindig átdolgozható befogadásának. És azok, akik még este tíz után is „szellemileg talpon” vannak. Bár az utóbbira most nem volt jellemző a Részidő című egyórás adás kezdési ideje. Ezúttal nem este 10 és 11 között jelentkezett tartalmas témájával a felelős szerkesztő, Váradi Júlia és gárdája, hanem fél nyolc előtt néhány perccel. A kivétel igaz ugyan, hogy erősíti a szabályt. De az az aranyigazság e műsor esetében nem áll. Itt mindig jó dolgok vannak. A szellemnek. Hol mérgesí- tően komolyak, hol fájdalmasan igazságosak. Mint most is. A legutóbbi stúdióbéli műsor egy korábbi — két évvel ezelőtti — adásban elhangzott elképzelésekre utalt vissza. Vagy másképpen: akkor pályakezdő értelmiségiek mondták el álmukat-vá- gyukat, hogy hová gondolják magukat két év múltán. Ez az idő pedig elérkezett. De mit éltek meg ők, és mit hallottunk mi, hallgatók, életük sikeréről? Az első gondolatom a műsor végszavát követően a tulajdonképpeni csodálkozásé volt. A közgazdász lány, a diplomata fiú, a belsőépítész, az építész és a színész kivételével csak kettőnek — egy hangszerkészítő szakmunkásnak és egy jogász hölgynek — „nem jött be” mindaz, amelyre munkavégzésének első két évére gondolt. Az arány pazarul jó, ellenben én nem vagyok ilyen optimista. Tények, számok és sorsok jelzik, hogy a pályakezdő értelmiségiek start- lépései ilyen arányban nem sikeresek. Mindegy. Talán a két évvel korábbi szereplőválasztás volt ennyire optimális, vagy ennyire szerencsések voltak ezek a fiatalok. Mégis; akkor, amikor az egyéni pályájuk elmondása után a stúdió vendégei ke- rekasztal-beszélgetésen vettek részt, már nem volt — társadalmilag — ennyire szerencsés eredményt mutató az összkép. Mert az első két évben szerencsésen induló éppúgy tapasztalta, látta és átélte, hogy milyen nehéz és ellentmondásos a kezdet, mint az a jogász lány, akit az ügyvédi munkaközösségben — első munkahelyén! — „kollégái” adminisztrátorként foglalkoztattak. Nem volt protekciója. Aki végighallgatta ezt az egy órát, arra is gondolhatott, hogy környezetének fiataljai ugyanezt élik, élték át. Véleményem szerint Húszas stúdiót lehetne tartani széles e hazában. A kérdés mégis az: milyen lenne az összesített arány? szűcs Nótaszó Aki a vasárnapi ebéd elköltése, illetve a mosogatás után úgy döntött, hogy ezt az inkább áprilisinak nevezhető időjárású ünnepet a televízió előtt tölti el, és ráadásul még nótakedvelő is az illető, az nem járt rosz- szul. Ezt a kijelentést azért merem megkockáztatni, mert a vasárnapi Nótaszó nem okozott, nem okozhatott csalódást azoknak, akik végignézték a harmincperces műsort. Ügy gondolom, ítéletem megmagyarázásához, illetve bebizonyításához nem elég csak annyit mondani, hogy a jó szórakozásnak, a jól sikerült szórakoztatásnak olyan biztosítékai voltak, mint a méltán népszerű énekes Szentendrei Klára és a kísérő népi zenekar, Berki László — aki semmivel sem népszerűtlenebb, mint az említett előadóművész, sőt — együttese. Volt még a műsornak egy harmadik szereplője, Lovass László nótaénekes is. A félórás Nótaszó bebizonyította, hogy lehet úgy is „műsort csinálni”, hogy nem mindig az agyonhallgatott, agyonjátszott — ez kizárólag minden esetben a műsorszerkesztőkön múlik —, nótákkal traktálják a nézőt, illetve a hallgatót. (Erre ugyanis nagyon sok esetben akad példa.) Jó volt tehát a számválasztás — ami az előadókat és a rendezőt is dicséri — és színesnek, változatosnak tűnt az előadásmód, a dalok megszólaltatása is. Kár, hogy a közös éneklésnél Lovass László hangja kissé halknak hallatszott. (Ez nem az ő hibája.) Mindez együtt tehát a vasárnapi Nótaszó sikerének titka. Várjuk a folytatást. — él — Leleplezik az elvetemült bandafőnököt megszökik a fogságból. Ezt követően nagy apparátussal megindul a nyomozás. Mint ahogy kiderül, a városban egy bűszövetkezet garázdálkodik, az értékes csempészáruk szállításával és az azok. ikal való üzérkedéssel mesés vagyonra tett szert a banda, főnök. Végül a belügyi szervek felgöngyölítik a háló. zatot. A jellemek kissé romati- kusaik, a rossz emberek nagyon rosszak, gyávák, alattomosak (egyikük ráadásul ápolatlan, hosszú hajat visel, tehát minimum huligán), a jók viszont becsületesek, bátrak és mindig tudják mit kell tenniük. Talán ezért nem hiteles a történet, és ezért nem tudunk azonosulni egyetlensze. replővel sem, ami ugyan nem elengedhetetlen feltété, le a remekműnek, de a szerény sikernek talán igen. Szeri Árpád Történetek a rock világából Már jócskán ki nőitt a kamaszkoriból nálunk is a rockzene, hajdani kócos művelői ma már tisztes családapák és családanyák, sokan közülük művészeti díjasok, saját színháza ás van a műfajnak. A múltat kutatók már gyűjtik az anyagot a Nagy Magyar Képes Rocktörténethez. Az eddigi előtanulmányok is vaskosak, igyekeztek meghatározni e műfaj helyét, szerepét napjaink szórakoztató iparában és kulturális életében. E témakörben jelent meg egy nagyon szórakoztató és hasznosnak is tűnő könyv az Ifjúsági Rendező Iroda gondozásában, az Anekdoták a hőskortól napjainkig. Pop- múfeeum címmel indított sorozatának első kötete ez, s igyekszik betekintést adni a hazai és külföldi popvilág elmúlt két évtizedes történetébe, a maga sajátos módján. A hatvanas évek tinédzseréi. akik első számú fogyasztói voltak ennek a zenének, mára negyvenesek lettek, a tinédzserektől tehát a középgenerációlg terjed a beat-pop-rock muzsikát kedvelők köre. (-n) Tévénapló Hiszékenység Mit is lehetne mondani? Ez a férfi, aki oly magabiztosan ül a rendőri riporter előtt, éppenséggel nem megnyerő jelenség, ráadásul folyton ilyeneket mond; „meg-e lehetne csinálni”. Szóval legtöbben csak az előszoba ablakán át kérdeznénk meg tőle, hogy mit akar, majd sietve közölnénk vele, hogy Braun úr nem ebben a házban lakik. Pedig ez a férfiú hol ügyvédnek, hol orvosnak adta ki magát, s magabiztosan beszél arról, hogy „ügyeket intézett el”, sőt, a véletlen úgy hozta, hogy miután az egyik vidéki városban nem kapott csatlakozást, beállított a pszichiátriai intézetbe, ahol legott el is hitték neki, hogy képzett elmeorvos, s már az első éjszaka be is osztották. Az ördög tudja, hogy is van ez. Ennyire hiszékenyek lennénk? Vagy inkább arrlíl van szó, hogy ennyire közömbösen vesszük azt is, amit komolyan kellene vennünk? Természetesen csak abban az esetben, ha nem rólunk van szó. Mert mindenesetre kényelmes lehet, ha át lehet „passzolni” az elmeházi ápoltak éjszakai felügyeletét, ezzel a felelősséget is letudtuk. De az is megnyugtató, ha valaki ügyes-bajos dolgát rábízhatja egy ismeretlenre, aki mindössze egy diplomatatáskával tudja igazolni magát, azt mondja, ügyvéd, nagyképűen vakarja a fejét, s így szól: „meglátjuk, meg-e lehet csinálni”, s rögtön közli is, mennyi a tiszteletdíja, a kliens pedig (nem ál-kliens!) rögtön fizet is. Ügy érzi, egy kellemetlen ügy terhétől megszabadult, de az eszébe se jut, hogy csak az ál-ügyvéd jön házhoz. A másik példával is a Kék fényben találkoztunk. Viszonylag kiegyensúlyozottan élő szülők gyerekei, akik ráérő idejükben, úgy szórakozásként betörnek. „Menő" dolgokat lopnak, például képmagnót, az egyik szülő meg is kérdi fiacskájától, hogy honnan került ide ez a „cucc”, s rögtön meg is nyugszik, ja, ha kölcsönadták, az más. Jóhiszeműség? Azt hiszem, inkább nemtörődömség. 0 gondosan járt el, kérdésére szabatos választ kapott, tehát minden rendben van. Csak éppen semmi nincs rendben. Maga a kérdés is álkérdés, a választ egyébként nagyon csekély figyelemmel is legalább gyanúsnak kellene tartani, a szülő azonban nyugodtan hajtja álomra fejét, mert valóban megkérdezte, elhitte, tehát letudta az, ami őrá artozik, holnap reggel „hajthat” tovább. Gyakran halljuk, hovatovább olcsó közhely, hogy csökken az értékek tisztelete, a valódi és talmi közötti különbség elmosódik, sajnos erkölcsi értelemben is. Legtöbben inkább csak „letudnak” valamit, ahelyett, hogy elvégeznék a dolgukat, s ebben az értékvesztésben az ál-ügy- védnek megnő az ázsiója, a betörő útjáról hazatért gyerek átlátszó hazugsága pedig kinyilatkoztatásként hat. Nem folytatom, a többit egyébként is mindenkinek magának kell tovább gondolnia. Memento A világtörténelem alvilági kavargásában egymásra talál két fiatal. Prágában vagyunk, az időpont 1942 tavasza. A németek már az előző év novemberében felállították Te- rezinben az első nagyobb gettót, ahova rövidesen 75 ezer cseh és morva zsidót deportáltak. Ide kellene mennie Eszternek, a prágai Júliának is, amikor találkozik Panellel, aki elbújtatja szülei házában. A vállalkozás nem sok reménnyel kecsegtet, a megszállók dühe pedig fokozódik, amikor cseh partizánok merényletet követnek el Heydrich birodalmi helytartó ellen, aki 1942 június elején belehal sérüléseibe. A szerelmes kislány megérti, hogy nem maradt más választása: szembe kell néznie végzetével. Ez a foglalata Jan Otcenásek történetének, amit Zsurzs Éva tévésített, és rendezett. A szerelem és halál játéka, s az esetenként kissé sematikus mellékszereplők arra jók. hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a két fiatal tehetetlen vergődése a történelem kegyetlen hálójában, mi pedig megrendülve emlékezzünk a szerelmes prágai kislányra, aki egy volt a hatmillió ártatlanul lemészárolt között. Cs. L. Könyv Bukovinai székely népmesék IV. Az ünnepi könyvhéten országosan is figyelmet érdemlőn megjelent Szekszárdon Sebestyén Ádám: Bukovinai székely népmesék című, hatalmas gyűjtésének immár befejező negyedik kötete a Tolna Megyei Könyvtár kiadásában. A Szekszárdi Nyomdában háromezer példány készült 580 oldalas könyv, amelynek borítólapját Schubert Péter tervezte, Lovas Henriik szerkesztette. A vaskos kötet jelentőségét jelzi, hogy tudósok sora lektorálta: dr. András- falvy Bertalan, dr. Balogh Lajos, dr. Kovács Ágnes és dr. Rónai Béla. Kincset féltő szeretettel, ahogyan például dr. Rónai Béla nyelvészeti gondozásba vette és ízes, székely tájnyelvi szójegyzékét összeállította, dr. Kovács Ágnes pedig jegyzetekkel és mutatókkal is ellátta, mind a négy kötetre kiterjedő összefoglaló és értékelő tanulmánnyal. Ilyen rendik!vül nagy gyűjtőmunkát csakis olyan elhivatott ember végezhetett önszorgalomból, mint a Ka- kasdon élő andrásfaivi Sebestyén Adám, aki részese volt népe viszontagságainak, szenvedéseinek. A bukovinai székélység a világ egyik legtöbb gyötrelmet, üldöztetést átvészelt népcsoportja. Szerencsétlen története a székelygyilkolást jelentő Sicu'li- cidium latin szóval kifejezett, ún. mádéfalvi veszedelemmel, illetve vérengzéssel indult 1764-ben. Mint Albert Gábor írja a Magyarország felfedezése c. sorozat Emelt fővel című könyvében: „Külön történetük ugyanis ezzel kezdődött, ekkor szakadtak ki Erdélyiből és ekkor szakadtak ki a székelyek közösségéből. Történt mindez Mária Terézia uralkodása alatt, miikor a királynő a 18. század közepén elhatározta, hogy birodalma keleti határőrvidékét újjászervezi és a Rákóczi-szabad- ságharc után lefegyverzett székelyetekéi, osztrákok parancsnoksága alatt újra felvéteti a fegyvert.” Ehhez tudnunk kell azt, hogy a székelyék ragaszkodtak régi kiváltságukhoz, hogy csak saját nemzetbeli tisztjeik alatt és csupán Erdély határain belül kötelesek katonáskodni. Az anyacsászárnő azonban ezt semmiibevéve, erőszakkal akarta besoroz- tatni őket idegen parancsnokok vezénylete alá; majd több száz ellenszegülőt asz- szonyokikal, gyereketekéi együtt meggyilkoltak pribék, jei, télvíz idején, éjszaka törve rájulk. A székelyek ezután tömegesen menekültek az akkoriban némi biztonságot ígérő Moldvába, Bukovinába, ahol — sajnos — a későbbiekben folytatódott kálváriájuk. Mindezék ismerete nélkülözhetetlen a bukovinai székelyek bőségesen áradó mesevilágának megértéséhez. A sorsüldözött, elzártságra kényszerült nép múltjából, élettapasztalataiból, dalaiból, mesemondó hagyományaiból és a kívülről hozzájutott irodalmi mércéjű vagy kevésbé értékes történetek idézgetéséből merített biztató erőt. A mese örök, időtlen, akárcsak a szerelem témája. Talán, ha nem olyan mostoha a bukovinai székelyek sorsa, nem volna ennyire gazdag a népmese- hagyományúk. Az öntevékeny néprajzgyűjtő Sebestyén Alám felbecsülhetetlen érdeme, hogy az eltelt másfél évtizedben mindannak jó részét lejegyezte, hangszalagra vette, s alkotó erők segítségével megörökítette. Egyetérthetünk dr. Kovács Agnes értékelésével, hogy a negyedik kötet jól átgondolt és megszerkesztett formában, szem. léletes módon zárja le a sorozatot. További 25 paraszti környezetben élő vagy élt mesemondóval ismertet meg. Többségükben andrásfaivi. aitekal, viszont a többi négy helység (Haditefalva, Istensegíts, Józseffalva és a volt Fogadjisten) meséi is megtöltenének még több kötetet. A Bukovinai székely népmesék négy kötetében 35 mesemondó 458 meséje olvasható, nemcsak a gyerekek örömére és tanítására, hanem a felnőttek gyönyörűségére is, ritka szép archaikus tájnyelven. Ballabás László Az Illés együttes anekdota forrásnak is nagyszerű volt...
