Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-13 / 111. szám
1986. május 13. ItÉPÜJSÀG 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Országos Ifjú Gárda lövészverseny A Salgótarjánban megrendezett országos IG-lövés z- versenyen az elmúlt évekihez 'hasonlóan megyénket a mezőgazdasági szakközépiskola és szakimunlkásképző intézet raja képviselte, Lengyelből. A csapat nem tudta megismételni tavalyi jó eredményét, a 6. helyezést, 1258 köregységgel a 12. helyen végzett a 20 raj közül. Női egyéniben Kiss Gabriella a 7. helyen végzett. Nyitott dosszié Kezdőrúgás Nagyon büszke az én gimnazista barátom, hogy sáros maradt osztálytársai előtt. Az ajakbiggyesztés jó körülmények között élő szülők gyermekeitől származott közvetlen azután az este után, amikor végigszerenádozták a fél várost. A végigbődült este után derült csiak fény arra, hogy ki, milyen ajándékot kap majd a ballagásra. A telt keblű osztályelső kinyilatkoztatta, hogy neki utánfutó kell majd a dögös dolgok elszállításához. A szikár és a reáltudományokban fölöttéb jártas világfi szokásához híven kis kulcsot csörgetett a kezében. Barátom szerényen kijelentette: ha egyenkénti szájalá- sotok darabonként egy forintot érne, akkor a magyar állam adósságát menten ki lehetne fizetni. Ezután tört ki a világvége és barátomra zúdult a fólia alatt nevelt gyermekek indulatának minden mérge. ö két nap múlva állított be hozzám, hóna alatt egy labdát szorongatott. „Meccsről jössz?” — kérdeztem tőle. Világéletemben utáltam a focit, hát nem. Ajándékba kaptam a többiektől. „Mármint kiktől?” — kérdeztem tőle, mert valahogy nem fogta be szűk agyam az összeveszés utáni gesztust. „Pedig egyszerű, — felelte — mérgükben képtelenek voltok elviselni, hogy én a prosztó szülők gyermeke, nem kapok ballagásra semmit.” „És ennek a hiánypótlásnak éppen egy focilabda a legmegfelelőbb tárgya”. — értetlenkedtem tovább. Kocsit, nyaralót, még jövőbeni pozíciót is kérhettem volna tőlük, illetve a bögyös meg a szikár apjától csiak- hát miinek kérjek olyant, ami még apámnak sincs. Van annak értelme, ha általuk nyomorultabb leszek? És éppen most az érettségi előtt. Isten bizony meghökkentem. Olyant nem kér, amiből úgyis csak kára származik. Okos. Jól kiadta mérgét, amikor megtudta, hogy osztálytársai kemény ezresértékekben kapnak ajándékot. Jól beolvasott nekik, neki pedig csak egy focilabda kellett. „Dehát egy foci és egy játékos a játékhoz kevés” — mondtam neki. Erre már csak fitymálóan tudott rámnézni. Harmincegy éves vagy és már ott is milyen kopott mutatott a fejem felé. Hiába írsz cikkeket, hiába próbálod megismerni az emberek örömeit, gyötrelmeit, hazugságait és csalásait, ha nem tudod hogy a kezdő- rúgáshoz nem elég maga a pálya. Egy kerek valami is keil hozzá. Ahhoz hasonló, mint amin haj is van. Szűcs László János „Összekovácsolja a kollektívát” Hatodszor találkoztak a megye tanácsi fiataljai A Tolna megyei tanácsi fiatalok VI. találkozója május 9—il0-én zajlott le Pakson. Az előző találkozó 1983-ban volt Tamásában. Akkor a iPialkSi Városi Tanács fiataljai nyertek, most pedig a rendezés felada/tát látták el — kitűnően. Nyi- ratiné Nász Rózsa, a húsz- tajgú rendezőbizottság vezetője hol itt, hol ott tűnt fel, irányította a segítőtársait. Minden csapatnak felelőse volt, aki kísérte őket, elintézte az ügyes-bajos dolgokat. Egy ilyen esemény során mindenre (fel kell készülni, a fogfájástól a pogy- gyász elvesztéséig. Pénteken kilenc óraikor gyülekezett a nyolc résztvevő csapat a imunlkásművedő. désd központban. A városok — a rendező kivételével — a megyei tanács és a bárom megyei irányítású nagyköz. ség ;hét-ihétfós csapatot indított, a nevezési korhatár 35 év volt. Rövid megnyitóbeszéd után, melyet Herczeg József, a Paksi Városi Tanács fiatal elnökhelyettese tartott, a résztvevők ellátogattak az atomerőműbe. Ebéd után, két órakor kezdődött a tulajdonképpeni verseny. A szakmai jelleg dominál a találkozókon, de politikai, kulturális kérdéseket is kaptok a versenyzők, és inéhiány sportakadályt is „venni” kellett. Három helyszínen zajlott a vetélkedés. Rögtön a megnyitó után megejtették a sorsolást is, a szerencse döntött, melyik csapatnak mi a sorszáma, és milyen sorrendben járja végig az állomásokat. Az egyes sorszámot a Szekszárdi Városi Tanács húzta, őket kísértük végig az akadályokon. Az első állomás a munkásművel ödésd központban volt. A szakmai kérdésekkel kezdték. Két tesztláp kitöltésére tíz • percet (kaptak. Megalakult a kupaktanács, izgatott suttogás, előbb bizonytalan, majd határozott moraj. Aztán szóbeli kérdések 'következtek. Az elérhető száz pontból 82-t szerzett a szekszárdi csapat. Jó kezdés. Az ASE sporttelepe a következő állomás. A szociális épületben aprócska helyiségbe zsúfolódva, a politikái kérdésekre Ikerül sor. Bizony, némelyik kérdésnél „szó bennakad, hang fennakad” ... Min t utóbb kidé - rült, ez volt a legfogósaihb forduló. Ám várakozáson felül jól sikerült ez is. Az izgalom levezetésére kitűnő alkalom adódott ezután a sportpályán. Négyszer százas váltófűtés következett, persze labdavezetéssel, me- dSóinlabda-Pipeléssel egybekötve. Gyors pillantás az eddigi eredményekre: jól állunk! A városi teniszsporttelep következik. Tekepálya. Há - rom fabábu áll, és várja a lendületes dobásokat. Talán azóta is. A szekszárdiak nulla találataránya azonban — vigaszul szolgáljon — nem az egyetlen a mezőnyben. Kissé kedveszagetten vonul a csapat az utolsó akadály legyőzésére. János Ágostonná,-lelkes kísérőnk megpróbál egy kis kedvet önteni az emberekbe. Szerencsére az utolsó állomás — a kulturális kérd'ésék — ragyogóan sikerül. Szekszárd tarol. A videobejátszásokat hibátlanul felismerik, a néhány sporttörténeti kérdés is megy. A „Kapcsoltam”-hoz hasonló kérdés-felelet játék is kitűnő. Ahogy végignézzük az eredményeket, és az összesítőt, ebből még lesz valami ! A szálláson, a verseny utá. ni csöndes piihengetés közben éri a csapatot a meglepetés. Szekszárd és Duna- földvár között holtverseny alakult ki, az első helyen! Vissza a művelődési központba. Szakmai kérdések döntöttek végül is, s ebben Szekszárd csapata bizonyult jobbnak. Az esti diszkó előtt, amely a Csillag étteremben zajlott, megkérdeztük dir. Palkó Lászlót, a szekszárdi csapatkapitányt. (Rangját csak mint „első az egyenlők között” vállalja.) — Egy ilyen verseny összekovácsolja a kollektívát, megismerteti egymással a megye fiatal tanácsi dolgozóit. Jól érezzük magunkat, ilyenkor kicsit fel is mérjük, mit tudunk — mondja. — Különben is, az egyes sorszámot húztuk, tartani kellett a szintet — teszi hozzá Bay Attila, a csapat Benjáminja. Aztán mindannyian tán. colni mennek. Fiatalok. A csapat többi tagja ábécé szerint: Botosné Tóth Ildikó, Kovács Gyula, Leposa Gyula, Sohookné dr. Terényi Katalin és Skoda Ferenc. Második helyezett Dunaföld- vár, harmadik Tolna csapata lett. A kétnapi kikapcsolódás, izgalmas versengés pedig mindenkinek megérte. A helyezéstől függetlenül. Kongresszusi sorsjegy A KISZ KB sportosztálya a KISZ XI. kongresszusa tiszteletére sorsjegyet bocsát ki. Aki május 21-ig a megyében bármilyen szintű tömegsportversenyen részt vesz, a rendező szervektől sorsjegyet kap, amelyet a helyszínen kell kitölteni és leadni. A nyereményhúzás május 25-én 17.00 órakor lesz Budapesten, a Petőfi-csar- nokban. A sorsjegyek gazdái között értékes sport- és turisztikai eszközöket sorsolnak ki. Fődíjak: túrakenu, túrakajak, kerékpárak, sátrak, hátizsákok. Kószül a saját műsor A Sansz esélyei Egyre gyakrabban találkozhatunk a különböző zenés rendezvényeken egy új együttes, a Sansz nevével. A szekszárdi zenészekből álló öttagú csapat az idén alakult, vezetője Parrag Tibor ének, .szólógitár, a billentyűs hangszereken Sili Klára játszik, szintetizátor Fűzi János, basszusgitár Nagy Dénes, az elektromos doboknál Üjváry Miklós található. A zenekarral április 27-én este a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ márványtermében sikerült néhány szót váltani. A táncolni vágyó fiatalokat kulturált környezet fogadta, a fehér asztalterítőkön néhány szál gyertya fénye tette hangulatossá a rendezvényt. — Úgy érzem, sikerült egy olyan együttest létrehoznunk, amely el udja látni mindazokat a feladatokat, melyeket kitűztünk magunk elé — kezdi Parrag Tibor. — Ezért, hogy úgy mondjam, mindenhol sansszal indulunk. — Kezdő együttesként technikailag meglepően jó a megszólalás. Hogyan sikerült ezt elérni? — Az iigaz, hogy ezen a néven valóban nemrég alakultunk, de ezt megelőzően többen játszottunk a B-szek- ció, a Médium és a Minaret -Légió együttesekben — folytatja Újváry Miklós. Egyébként Sili Klára, Fűzi János és Nagy Dénes a zeneiskolában tanárak, tehát jól értenek választott hangszereikhez. — Mit szólnak ebhez a pedagóguskollégák ? — Különösebb támadás nem ért bennünket, legfeljebb kisebb „szurkálások” — válaszol Nagy Dénes. — Milyen stílust képvisel az együttes? — Jelenleg slágereket és diszkózenét játszunk, de már készül önálló műsorunk is. amivel egy éven belül a közönség elé kívánunk lépni. Talán nem érdektelen az sem, hogy szövegeink nagy részét Szokolay Zoltán költő írja. Nyáron az ország különböző városaiban, településein vendégszerepelünk. Sz. A. Nagy Dénes, Parrag, Tibor, Sili Klára Az egészségesebb ifjúságért Beszélgetés Varga Sabján Lászlóval, a KISZ KB titkárával Közhely már, hogy kis hazánkban (is) egyre aggasztóbb mértékben növekszik az alkoholizmus, és sajnos, egyre gyakrabban a fiatalok soraiból szedi áldozatait. Az állítás bizonyításához senkinek sem kell pusztán a statisztikai adatokra hagyatkoznia, közvetlen környezetében is talál igazolást, elegendő ha csak egy kicsit körülnéz. A lakótelepek félreeső zúgaiban esetenként patakokban folyik az almabor, a játszóterek bokraiban reggelre üres üveghalmofcra akadnak a kutyasétáltatók, a Rákóczi úton merev-részeg gyerekek kéregetnek öt-tíz forintot „füzetre” és „vonalzóra” fényes délelőtt, nem is beszélve a közértekről, ahol a pénztáros néni már sokkal fásu'ltabb annál, bogy megkérdezze a gyanúsan imbolygó tizenévestől, „ugyan' kinek lesz a félliteres cseresznye”, de az is lehet, hogy a nyersen őszinte választól fél, mert a megkérdezett már régen nem veszi a fáradságot, hogy az ilyenkor elvárható illendő hazugságként azt válaszolja; „a papámnak”. Sokszor bebizonyosodott már, hogy csodákban nem érdemes reménykedni. És bár már volt eset arra, hogy több évtizedes, kitartó „munkával” alkoholistává vált emberek egyszeresük letették a poharát, mégis, inkább a megelőzéssel, a neveléssel, a példamutatással következetességgel és türelemmél 'lehet eredményeket elérni. Nagyjából ezek a jelszavak alkotják a nemrégiben megalakult új társadalmi szervezet, az „Ifjúsági Egyesület az alkoholizmus ellen” programját is. De vajon sikerül-e a jelszavukat tartalommal megtölteni, s a közérdekű programot az ifjúsággal elfogadtatni? Mi a garancia arra, hogy az egyesület nemcsak az amúgy is józan életű fiatalokat vonzza majd, és milyen eszközökkel, módszerekkel próbálja székhazába „csábítani” a kocsmák és az aluljárók törzsközönségét? Az óhatatlanul felmerülő kérdésekre Varga Sabján László, az egyesületet támogató KISZ Központi Bizottság titkára, az egyesület egyik alapító-vezetője felel: — Meggyőződésünk, hogy az alkoholizmus ellen csakis társadalmi alapokon lehet harcba indulni. Az egyesületnek nem kizárólag az a célja, hogy minden fiatal kezéből „kiüsse” a poharat, nem általános és teljes absztinenciára törekszünk, hanem arra, hogy a fiatalok egészségesen, kulturáltan éljenek. Igyekszünk népszerűsítem az igényes, kultúrált szórakozási szokásokat, elsősorban a sportot. Az egyesület ennek megfelelően olyan klubokat, rendezvényeket, pályázatokat és alapítványokat szervez, amelyek részben valóban igyekeznek „elcsábítani” a fiatalokat, részben pedig segítenek visszatalálni az alkohol által már „megkör- nyékezetteknek”, azoknak, akiknek a szándékuk már megvan az egészséges életmódhoz, de egyedül, vagy a megszokott „társaságban” kevés az erejük a döntéshez. Röviden: a megelőzés, az egymás iránt vállalt felelősség szeretjei a programunkban. — Nem kötözködésnek szánom, de mintha a szándék ebben az esetben kevés lenne... — Természetesen a szándékot tetteknek kell követniük. Kezdeményeztük a szeszmentes szórakozóhelyek létrehozását, az alacsony alkoholtartalmú italok választékának bővítését, az ifjúsági szórakozóhelyeken a töményszesz árusításának betiltását — és nem utolsó sorban az érdekeltségi viszonyok megváltoztatását. Az egyesület elnökségében vannak orvosok, újságírók, ifjúsági házak vezetői, sportolók és rockzenészek — s ebben látjuk a garanciát arra, hogy tevékenységünk híre és hatása eljut az ifjúság minden rétegéhez. — Miként kívánják kiiktatni azokat az okokat, amelyek kikövezik a kocsmáig vezető utat, . amelyeknek hatására sörnyitóért és dugóhúzóért nyúlnak a fiatalok, — Biztos, hogy baj, ha nincs hová menniük, ha az utcákon, parkokban csellengve, körbejáró Laskákkal ütik agyon az időt; és sok minden megváltozik, ha — akár a lakótelepeken — saját klubot tudnak magukénak, és érdeklődési körüknek megfelelően szórakoznak. Mint ahogy az is döntő tényező lehet, hogy mi a divat. A legtöbb fiatalnak eleinte nehezére esik berúgni, de mi mást tehetnének, ha a „nagyok”, a „menők” ezt diktálják? Szerencsére — ha lassan is —, de beszivárgóban van az egészséges életmód divatja. Igenis „sikk” lehet a káspontolt termet, a jő kondíció — nem véletlenül virágzanak tőlünk keletre-nyugatra a „fittness”- klubok. A „kripliség” is olyan divatjamúlt lesz majd, mint a barkó vagy a trapéznadrág. — De mintha a sportos életmód, a ruganyosság, a „fittness" inkább a negyvenesek-ötvenesek körében dívna. Általában a „menedzser”-réteg, a túlhajszolt középkorú generáció próbálja menteni a menthetőt az infarktus árnyékában ... — Valóban őket csapta meg először az ésszerű új diva/t szele, de minden reményünk megvan arra, hogy továbbterjed a társadalom többi rétegeire, és a minden iránt fogékony fiatalokra is. Egyébként erről nem is kell jövő időben beszélnünk, az ifjabb nemzedék többsége most sem jár alkohológiai kezelőbe, hanem normálisan él, s szerencsére egyre többen mozdulnak meg a tömegsport-akciók felhívására. Éppen ez az egyesület és a KISZ feladata: össze kell fognunk ezeket a kis közösségeket, hogy ne poharak fenekére nézzenek, hanem saját érdekeiket, a maguk és az őket követő generációk jövőjét tartsák szem előtt. LANG ZSUZSA
