Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

1986. május 10. NÉPÚJSÁG 11 Szeretni valakit -eza barátság TANJA WEBER: RÉSZSIKEREK A háztartásikészülék-javító vállalat né­hány fióküzletében a szolgáltatás jelentő­sen bővült. Most már a „sajnos ez az alkat­rész nincs” válasz helyett a „hívjon fel majd újra bennünket”, „érdeklődjön egy kis idő múlva újra” gyakorlatot vezették be. S az eredmény: az elégedetlen vásárlók re­ménykedő kuncsaftokká válnak. Itt van például Schultze úr esete. Bár mosógépe egy ideje már nem működik, de viszont nagyon intenzív kontaktusban áll a vállalattal. S nem adja fel a reményt, hogy ROMO 600 AC típusú gépével egy­szer majd ismét moshat. Miután 1985. ok­tóber közepén telefonon megérdeklődte, hogy van-e alkatrész, bejelentette mosó­gépének javítását. Október 21 -én jött, látott és mondta a szerelő: alkatrész nincs. Schultze úr újra a telefonhoz nyúlt, s tisz­tázta, hogy van alkatrész. Az új javítási idő­pont azonban már november közepe. Az ominózus napon hősünk egy jó és egy rossz hírt kapott. A rossz: közölte a szerelő, hogy nincs alkatrész. Ajó: ismét telefonált a vállalat raktárába, ahol közölték: van alkat­rész, s az új szerelő december 18-án 16 és 19 óra között jön ki. Amikor ezen a napon Schultze úr 14'óra tájban hazaérkezett, ér­tesítést talált a levélszekrényben, amely­ben ez állt: a szerelő 10 óra 10 perckor itt járt, de nem talált senkit itthon. Újabb tele­fon, újabb javítási időpont: január 4. Már- csak 17 nap, s kijavítják a hibát - gondolta Schultze úr. S jött a szerelő az új év negye­dik napján - természetesen alkatrész nél­kül. Viszont jelentősen kibővült Schultze úr ismeretségi köre. Már a vállalat igazgatójá­val tárgyal - persze egyelőre csak levél­ben. Vannak azonban olyanok, akik már igazi baráti alapon tárgyalhatnak az illetékes ja­vító vállalattal. Például Gottwald úrnak iga­zán lehetett ideje baráti kapcsolatok kiépí­tésére, hiszen már négy éve annak, hogy hűtőszekrényének javítását bejelentette. Gottwald úr a javító vállalatnál bejelen­tette, hogy a DKK 130-as hűtőszekrényé­nek ajtaja tönkrement, s kéri a cseréjét. Havonta kellett érdeklődnie, de hol nem volt alkatrész, hol pedig már a szerelés időpontjáig elfogyott. 1985 nyarán meg­ígérték hősünknek, hogy elteszik neki az ominózus ajtót, s megkérték, érdeklőd­jön majd szeptemberben. Gottwald úr így is tett, azonban legnagyobb meglepeté­sére közölték: évek óta nem kaptak ilyen típushoz ajtót. Hősünk nem hagyta ennyi­ben, magasabb fórumhoz fordult. Ennek hatása: a javítás időpontja: december 12. Hősünk kivett egy nap szabadságot, de a szerelő helyett csak egy távirat jött: „A javí­tás technikai okokból nem lehetséges.” Egy kevésbé reménykedő ember már megszakította volna kapcsolatait a vállalat­tal, de nem így Gottwald úr. Ő újra bejelen­tette a hibát, s vár, vár, türelemmel. Mi pedig kíváncsiak lennénk, hogyan bővül még tovább ez az ismeretségi kör? Fordította: SZABÓ BÉLA- Azt hiszem elérkeztem a kezdethez - ezzel a mondattal fejezte be az Ágyúk és virágok című önéletrajzi kötetét 1977- ben a franciaországi Senlisben Cziffra György.- Akkori időszakát kezdetnek nevezte. Ma hol tart művész úr?- Akkor még valóban úgy éreztem, hogy kitűnő az egészségem. Ma már nem így fejezném be a könyvet, mert az nem lenne igaz. Csak akkor tud az ember ilyen kijelentést tenni, amikor igazán erős és aktív. Az az érzésem, hogy lassan én ezt a részét a dolognak - s ezt a művész úgy mondja, hogy közben a néma zongo­ráját (amelyet mindenhová magával visz, hogy csendesen gyakorolhasson), lágyan megpaskolja - befejeztem. Fele­ségemmel, Soleilkával kizárólag az ala­pítványt, a fiatal művészeket szolgáljuk majd.- Mit tart ön élete legnagyobb teljesít­ményének?- Azt, hogy harminc éven keresztül adni tudtam az embereknek. Művészi produkciót, és fiatal tehetségeket. Pél­dául Max Bonay-t, a harmonikást, aki egészen kiváló, csodálatos egyéniség. Aztán itt van a fiatal Szecsődy Ferenc hegedűs, és Iván Ildikó szoprán énekes, akinek csodálatos hangja van. Művész. De Székely István zongorista is az, aki­nek nagyon szép sikerei voltak Fran­ciaországban. De az alapítvány francia és magyar fiatalokat egyaránt segít.- Ön szerint mi a világ legfőbb problé­mája ma?- A rosszindulat. Ami sajnos sok helyen és sokakból kivirágzik.- Talán a Cézár-típusú emberekre céloz?- A legnagyobb mértékben.- Ön így irt e típusról: „Az ő mégneses géniusza már föl is mért, és ítéletet is mondott fölötted... Amiben az ilyen típusú egyén remekel, az a más ember vélemé­nyének kimagozása, szétboncolása, ami csak arra való, hogy az övé annál hama­rabb kiemelkedjék. Merem állítani, hogy az ilyen ember léte nemzetközi jelenség­én sajnálom őt”. Ma hogyan küzd e típus ellen?- Én már egy kicsit fáradt vagyok ahhoz, hogy viaskodjak valakivel. Egy­szerűen nem engedem be a szobámba. Kész.- Ön szerint mi kell ma az érvényesü­léshez?- Szerintem az emberi megértés, a másiknak a megértése. Az, hogyha pél­dául valaki bemegy az ön irodájába, és azt mondja, uram, ez és ez vagyok, sem­mim, senkim sincs, segítsen; s ha ezt ön megérti, és megpróbál tényleg segíteni a másikon, szerintem ez a legnagyobb siker az életben.- Mit jelent az ön számára a barátság?- A barátság egy olyan szó... Olyan kifejezés, amelyet párosítani csak azzal lehet, hogy az ember azt mondja, hogy szeretek valakit. Ez a barátság.- Kinek köszönheti a legtöbbet?- A fiamnak. Aki sok mirtdenben felvi­lágosított már egészen fiatal korában. Csak néztem és csodáltam ezt a fiatal embert, aki ennyire csodálatosan tiszta gondolkodású. Harmincnyolc éves korá­ban ment el. Azóta egyedül vagyunk. Soha nem lehet pótolni őt.- Kikkel tartja a kapcsolatot itthon?- Senkivel. És mindenkivel.- Mit jelent önnek, a világhírű művész­nek a magyarországi népszerűség?- Több mint boldog vagyok. Én itt szü­lettem. Magyarnak érzem magam. Fran­cia állampolgár vagyok, de ez más kér­dés.- A szörnyű háborús és a nehéz ötve­nes évek az ön emlékezetében még ma is elevenek?- Úgy rendeztem magamban ezeket a dolgokat, úgy könnyítettem, hogy az élet- filozófiám egy kicsit mélyebbé vált, s megkomolyodott. Ennyi az egész.- Ön szerint mi volt - ha egyáltalán volt ilyen - eddigi életének a legnagyobb tévedése?- A fiatalságom...- Nem voltam képes a világegyetem harmóniájának finomságait fölfogni -, írta ön egy helyütt.- Sajnos, így igaz. S még ma sem tudom fölfogni. Nagyon távol vagyok tőle. Nagyon távol. És mindig, mindig jobban rájövök arra, hogy mennyi zárt ajtó van az emberben. SZENKOVITS PÉTER KŐ PÁL SZOBRAI Cégér A mai magyar szobrászgeneráció egyik fontos és nagy tehetségű szemé­lyisége Kő Pál. A Képzőművészeti Főis­kolán 1968-ban végzett, de szobrászi munkássága máris jelentős. Művészi érzékenysége, alakjaihoz való szeretet­teljes közeledése minden szobrán leol­vasható. A mai élet számára közelálló alakjainak portréi megmintázását épp oly érdekes feladatnak tartja, mint a magyar középkor hatalmas személyiségeinek karakterfiguráinak megalkotását. Gyerekkorát vidéken töltötte, felnőtt­ként a város lett hazája, szobrainak ihle- töje maradt a magyar táj hagyománya. A szobrászat nagy múltú anyagait - a követ, bronzot és fát - összevegyíti textil­lel, fémszállal, műanyagokkal. A 70-es években a mohácsi csatatér 30 sírjelét készítette, e munkája a magyar múlt tragikus korát idézi és azóta is visz- sza-visszatér e témakörökhöz szobrai­ban. Királyalakjaiban történelmünk for­málói állnak előttünk legendáikkal övezve. Kő Pál részt vett a vatikáni magyar kápolna kialakításában három domborművével, magyar szentek bemu­tatásával. Kő Pál köztéri szobrász, portrék és domborművek alkotója. Kisplasztikák, plakettek és érmék mintázása is jelentős helyet foglal el művészetében. Áchim András Dobozos Tenger­cseppek írói jegyzetlapok A békegalamb az olajággal rendkívül szép, megragadó szimbólum, de az egy­szerűsítésre mindig hajlamos közgon­dolkodást mintha félrevezetné. A galam­bokat illetően is, a béke eszméjét illetően is. Mert harcban állnak bizony a galam­bok is párjukért, a fészkükért, az élelmü­kért, a fennmaradásukért. Nem öldöklő harc ez, nem pusztítják el egymást, még a náluk gyengébb madarakat sem, de azért - amint Brehm írja róluk -: ...bár­m ilyennek inkább nevezhetők, mint szelí­deknek. Híres szelídségük csupán egyike az oly gyakori hamis természetle­írásoknak.” A béke eszméjét is mintha ugyanígy túlegyszerűsítené a közgondolkozás: kéz a kézben, egy szólamra dalolva menetelni szélcsendes rózsakerteken át a kizárólag ragyogó emberi jövő felé... Holott valószínű, a békére is áll az, amit Brehm a galambokról mond: bármilyen­nek inkább nevezhető, mint szelídnek. Az ölelkező, nyugalmas, szélcsendes béke - hamis olajnyomat. Koreszmének, kor­parancsnak azzal válik igazzá, ha nem a küzdelmes harcok, csupán az öldöklő, a megsemmisítő, a fegyveres harcok kiik­tatását ígéri az emberi történelemből. Figyelmet érdemel, hogy a közvéle­ménybe háborút programozni, az agy­sejtekbe a kannibalizmust betáplálni, ma is, a legkorszerűbb propagandaappará­tusnak is csak a történelmileg kialakult, hagyományos módon lehetséges. Tíz­ezer év óta mitsem változtak a kódolás alapelvei. Aki a folyón túl lakik, megölöm; akinek más színű a bőre, megölöm; aki más nyelven szólítja az anyját, megölöm. És van ez még tovább is: aki nem engedelmeskedik, megölöm; akire a gazdám rámutat, megölöm; aki utamba kerül, megölöm. A kód jelrendszere ugyanaz, de vigyá­zat, változnak az idők! Hajdan nyíltabban s őszintébben történt a fiatal nemzedé­kek megdolgozása; korunk e vonatko­zásban is hozott újat. A hóhérképzés kényelmetlen őszintesége ma sem sérti a tisztes polgári közszemérmet; ma lehet milliókat békeszólamokkal traktálni - a modern tömeggyilkos fegyverek élő tar­tozékai akár zárt táborokban is kiképez­hető k. A mennyiségről itt is a minőségre toló­dott át a hangsúly: a mennyiségi hóhérról a minőségire. A békés együttélés lehetőségeit még alig ízlelgeti a sokféleképp megosztott emberiség, és íme, máris fölrajzolódik a közeli jövötérképén a felparcellázhatat- lan emberi köztulajdon, mely a közös létérdek kényszerével már nem is csu­pán békét, de azon túl szövetséget, együttműködést parancsol a népeknek: egyetemes közvagyonunk a levegő, az éltető víz - sőt a talaj, a szabad természet rombolása sem csupán bel ügy. A kiszolgáltatottság a legszívósabb emberi tenyészet az emberi társadal­makban. Mint az áttételes rák, hiába ope- rálgatják, újra és újra továbbterjed a leg­váratlanabb - politikai, gazdasági, társa­dalmi - igen változatos formákban. És mire a tünetek jelentkeznek, már elhatal­masodott. Végképp szabadulni tőle? Elérhetetlen Sarkcsillagom. FEKETE GYULA Cziffra György

Next

/
Thumbnails
Contents