Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

6 Képújság

1986. május 10.

MÚLTUNKBÓL

Kiss Magdolnával, a KISZ Tolna Megyei Bizottságának első titkárával

I- Gratulálok az újjáválasztásodhoz, és itt, a beszélgetésünk kezdetén kérlek, bemutatkozásként mondj magadról néhány gondolatot.- Ha a mostani beosztásom szemszögéből nézem az életem, akkor azt mondhatom, töretlen munka és pályafutás. A pörbölyi általános iskolában, ahol nagyon jó víziúttörű-csapat, jó közösség, színes, érdekes úttörőélet, remek rajvezetők voltak - mindez meg is határozta a későbbieket -, kezdtem a közéleti munkát. Ezek után természetes volt, hogy a bátaszéki gimnáziumban KISZ-tag lettem és egy év után pedig az iskolai KISZ- bizottság titkára. A pécsi tanárképző főiskolán folytatódott a mozgalmi tevékenységem, az évfolyam szervező titkára voltam. Amikor hazakerültem és a tolnai gimnáziumban tanítani kezdtem, akkor egy évre kicsit eltávolodtam a KlSZ-mun- kától, mivel a pályakezdés, a munka nehézsége nagyon lekötött. Ennek ellenére a tanév vége felé megkerestek a megyei KISZ-bizottságtól, hogy vállaljam el az iskolafelelősi teendőket a KISZ apparátusában. Elég sokat gondolkodtam, nem nagyon akartam elszakadni a pedagógusi pályától, de végül is meggyőztek azzal, hogy az akkori munkakörömnek sok köze van a hivatásomhoz, s az apparátusi munka nem jelent nagy pályamódosítást.

I- A XI. kongresszusára készül a KISZ. Január óta ti is keményen dolgoztok. Látom, fáradt vagy, de mégis szívesen vállalkoztál a beszélgetésre. Kérlek, értékeld a tavaszi taggyűlések, szervezeti szintű küldöttgyűlések munkáját!

A beszámoló és tervező taggyűlések idején az alapszervezetekben és a szervezetekben komoly, alapos, tisztességes munka folyt. Egy kis hiányérzetem azért van. A taggyűlések alapján úgy érzem, az a kongresszusi hangulat, ami ebben az időszakban jellemző kell hogy legyen, nem dominált a munkában. A vártnál kevesebb vélemény hangzott el a kongresszusi vitadokumentumokról.

I- Mennyire volt ismert, mennyire ösztönzött vitára a dokumentum és a „réteglevelek”?- A vitadokumentumok nem egyformán inspiráltak vitára, a „Mi a teendőnk?” levél kicsit általánosra sikeredett, és inkább a KISZ-vezetők nyelvén fogalmazódott. Persze, nehéz kellő konkrétsággal fogalmazni egy levelet akkor, ha a teljes tagsághoz akarunk szólni, hiszen a KISZ-ben különböző életkorú, érdeklődésű és foglalkozású fiatalok vannak. Ezért kellett a „rétegleveleket” megírni, és szükségességüket bizonyította, hogy ezekhez jóval több véleményt fűztek a KISZ-tagok.

I- Tehát a dokumentumok kapcsán az ifjúság valamennyi rétege megfogalmazta a maga véleményét, élethelyzetéről, a közvetlen környezethez, a társadalomhoz való viszonyáról. Mi foglalkoztatja a fiatalokat?- Rétegként és korosztályonként másmás probléma áll előtérben. A diákok legfőbb gondja a tanulás, a szabadidő. Őket elsősorban az foglalkoztatja, menynyiben biztosítottak a tanulás, az ismeretszerzés feltételei, korszerű-e az oktatás, milyen a tanár-diák viszony és hogyan lehetne változtatni a diákok nagyfokú tanórai leterheltségén. A már dolgozó fiatalok fő gondja a pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés, a családalapítás köré összpontosul. Szeretnének képzettségüknek megfelelő munkát, teljesítményükhöz igazodó bért és olyan életfeltételeket, amelyek lehetővé teszik a családalapítást. Minden fiatalnak szinte legnagyobb gondja a lakás. A KISZ-től elsősorban a közösségi élet, a szabadidő szervezése terén várnak többet.

I- A küldöttgyűlésen hallottam, a fiatalok nem szívesen vállalnak vezetői munkát.- Ennek két oldala van. Az egyik a termelés jelenlegi gyakorlatában gyökerezik. Sokan azért nem vállalják a vezetői munkával járó felelősséget, mert úgy érzik, nem tudnak úrrá lenni a környezetükben jelentkező problémákon. A munkaszervezés, a munkafegyelem kérdéseire gondolok. A másik oldal: a kvalifikált, a diplomás fiataloknak sok hasznos észrevétele van a vezetői munkáról. Többen szeretnék kipróbálni ebbéli képességeiket. Nem egy fiatal értelmiségi úgy látja, hogy képes lenne megfelelni a vezetői követelményeknek, ha lehetőséget kapna erre. Az ifjú korosztály számára a vezetővé válás útja ma kicsit lassúbb a kívánatosnál, kevesebben kapnak igazán erőt próbáló feladatot.

I- A küldöttgyűléseken szó esett az érdekvéde- lemröl Is, de talán nem a súlyának megfelelően.- A plenáris ülésen valóban kevesen szóltak róla, de a szekciókban nagyon éles vita folyt. A témánál maradva elmondhatom, a középfokú oktatási intézményekben a KISZ-szervezetek számára jól körülhatároltak a feladatok, lehetőség van az érdekvédelmi, érdek- képviseleti munkára. A Rendtartás is rögzíti ezt. Más kérdés, hogy az iskolai demokrácia nem mindig a leírtak szerint működik. Ennek alakításában nagy szerepe van az iskolavezetésnek és a tantestületnek. A lakóhelyen az érdekképviselet sokkal inkább gyerekcipőben jár, ugyanis kevésbé alakultak ki ennek a formái és csatornái.

Egyik gond, hogy a lakóhelyen működő KISZ-alapszervezeteknek az állami szervezetekkel nincsenek megfelelő kapcsolatai, nem alakultak ki az együttműködés keretei, formái. Hadd mondjam meg, ennek a hiánya nagy részben a KISZ-szervezetek kezdeményezőkészségén is múlik. Gond az is, hogy a lakóhelyen működő termelőszövetkezetben nincs szakszervezet, így a fiatalok egyéni érdekvédelme is a KISZ feladatkörébe utalt.

A KISZ szervezeteinek vezetői többségében nincsenek tisztában azokkal a munkajogi, gazdálkodási kérdésekkel, amelyek segítségével ezt az érdekképviseletet hatékonyan el tudnák látni.

I- Végighallgatva a küldöttértekezleteket, úgy értettem, a megújulásra azért van szükség, mert működési zavarok jelentkeztek a KISZ munkájában.- Igen. Az egyik dolog, ami a megújulás szükségességét előtérbe állítja az, hogy a KISZ az utóbbi években sok olyan feladatot vállalt, ami nem kifejezetten következik a szervezet jellegéből. Nem jó, ha egy ifjúsági politikai szervezet sportegyesület, közművelődési intézmény is akar lenni, lakásépítéssel akar foglalkozni, ezért felül kellett vizsgálnunk, hogy mi adja programunk fő tartalmát. A KISZ a párt ifjúsági szervezete, ezért ebből következően egyik feladat a szervezet politikai jellegének erősítése. Egyre több az elbizonytalanodó, a világban nehezen eligazodó fiatal. A KISZ felelős azért, hogy segítse a társadalomba való beilleszkedésüket. Segíteni kell őket abban, hogy a napi munkájuk, problémájuk során felvetődött kérdésekre, őszinte, életszerű válaszokat kapjanak. Úgy gondolom, ebben nemcsak a KISZ-nek vannak feladatai. Ehhez meg kell újítani a munkaformákat, mert brosúra ízű vitakörökkel nem találunk utat a fiatalokhoz. A másik dolog: a „réteglevelek” vitája is bizonyítja, nem dolgozhatunk azonos módszerekkel, nem tűzhetünk ki azonos célokat valamennyi rétegben. Közelebb kell kerülni a fiatalok mikrocsoportjaihoz, jobban kell ismernünk élethelyzetüket, és a feladatokat ennek megfelelően differenciáltan kell megjelölni. A megújulás során szó esett a szocialista társadalomban nagyon aktuális kérdésről, az egyén, a közösség szerepéről, és az ehhez kötődö minőségi munkáról. A KISZ tevékenységében az egyénre és a kisebb közösségekre szabva kell meghatározni a tennivalókat, szervezni a programokat. Munkánk sikere, az értékteremtés, a követelménytámasztás végül is a szervezetek munkáján múlik.

I- A KISZ a magyar ifjúság egyetlen politikai tömeg szervezete. Hogyan akartok szélesebb körben hatni, hogyan akarjátok mozgósítani a közömbösöket?- Szerintem nem közömbösek, csak túlterheltek.

Az a fiatal házas, akit a családalapítás, vagy a munka melletti továbbtanulás köt le, nehezen tud bekapcsolódni a közéleti tevékenységbe. Ezt meg kell érteni.

Persze, sok a KISZ iránt közömbös fiatal is. Őket csak úgy tudjuk megnyerni programjainknak, ha véleményüket is megkérdezzük arról, hogy mi történjen a környezetükben, a KISZ-ben.

Szerintem olyan ember nincs, akinek nincs közösségi igénye, aki nem akar időnként társaságban lenni. A kevésbé aktívaknál nem a politikai vitakörök szervezésével kell kezdeni a munkát, hanem meg kell nézni, mit tehetünk szabadidejük ésszerű kitöltéséért és egyéni gondjaik csökkentése érdekében.

Ha érzik, hogy a KISZ tett valamit értük, akkor a szervezethez való viszonyuk is változik.

Egyébként a KISZ tagjai is csak azokra az akciókra mozgósíthatók eredményesen, amelyeknek látják a kézzel fogható hasznát saját életükben, munkájukban.- Mit vársz a kongresszustól?- Nem várom, hogy a kongresszus az alapszervezetek helyett oldja meg a feladatokat.

Megerősíthet elveket, irányokat, meghatározhatja az ifjúságmozgalmi munka fő tartalmát, de nem segít a hogyan megválaszolásában. Erre a választ minden szervezetnek - körülményeiket és lehetőségeiket figyelembe véve - saját magának kell megadni. Emellett úgy gondolom, a kongresszus segíthet néhány általános ifjúsági probléma - a lakáshelyzet továbbgondolása, a teljesítmény szerinti bérezés érvényre juttatása, a pályakezdés jobb feltételeinek megteremtése - terén.

Amiben még reményeket fűzök a kongresszushoz, az a külső környezettel való együttműködés.

Remélem, lesznek előre vivő javaslataink abban, hogyan alakuljon a konkrét munkamegosztás, feladatelosztás az állami szervekkel, a társadalmi és tömegszervezetek, illetve a KISZ között. Ez azért is fontos lenne, mert úgy látom, hogy e területen lassú az előrelépés. Egyet nem szabad elfelejteni, a KISZ belső életét mi alakítjuk és a szervezet annak függvényében lesz népszerű, vagy népszerűtlen a fiatalok körében, hogy működésével mennyire mutat példát a demokrácia érvényre juttatása, a felelősséggel végzett munka, az értelmes emberi élet alakítása terén.

I- Köszönöm a beszélgetést, és azzal zárom, hogy találkozunk május 23-án a KISZ XI. kongresszusán.

ÉKES LÁSZLÓ

Ha majd megírják Gyönk község történetét, minden bizonnyal nemcsak azzal foglalkoznak a szerzők, hogy miként rivalizált Hőgyész és Gyönk megyénk központi térségében, hanem tisztelettel adóznak azoknak az ismert és ismeretlen hősöknek, akik a forradalmak korában, 1918-1919-ben sokat tettek a község lakóiért, a társadalmi haladásért, és küzdöttek a haladást akadályozó, reakciós erők ellen.

Mi történt 1918-1919-ben Gyönkön?

Mint ismeretes, az első világháború a központi hatalmak vereségével végződött. A frontról tömegesen tértek haza a katonák. Közülük sokan nem mentekel a bevonulási központba, hogy leadják katonai felszerelésüket, hanem egyenesen hazafelé vették az irányt. Október végén kirobbant és győzött a polgári demokratikus forradalom. A budapesti tömegmozgalmak vidéken is kiváltották a politikai aktivitást. A hatalomra jutott liberális burzsoázia a „rendteremtés” (értsd: a forradalom leverése) érdekében polgárőrséget alakított a községekben. Gyönkön már november 1-én rendelkezett a járási főszolgabíró:

„Netáni zavargások ellen azonnal alakítson polgárőrséget felmentettekből, otthon lévő tisztek bevonásával. Örök lőfegyverrel látandók el, melyet azonban csak végszükségben, önvédelemből használhatnak. Ismertető jel: feltűnő nemzeti színű karszalag legyen. Kioktatásukat csendörség eszközli.”

Két nappal később, november 3-án, a főszolgabíró a budapesti Nemzeti Tanácsnak küldött táviratában már arról számol be, hogy a járás székhelyén és más községekben is kirobbant a lakosság tömegmozgalma.

„Simontornyán, Gyönkön, és Hőgyé- szen zavargás és fosztogatás folyik. Kérek legsürgősebben mindhárom helyre egy-egy század megbízható karhatalmat, mert e nélkül életbiztosság és állami érdekek legnagyobb veszélyben vannak. Hőgyészen megbízható magánértesülés szerint jegyzőt súlyosan megsebesítették. Telefon el van vágva."

S néhány nappal később, november 7-én, már arról értesítheti a járás községeit, hogy „Szekszárd és Vajta közt állandóan karhatalmi vonat közlekedik. Közeli községek kérjenek vasúti állomásoktól segítséget, ha komoly zavargásokat saját polgárőrségükkel elfojtani nem tudják.”

Hamarosan elkészült az első összefoglaló jelentés is. Ebből megtudhatjuk, hogy Gyönkön a „zavargások” idején sok ablakot betörtek és a lakosság újabb akciót jelentett be a községi elöljáróságnak. A főszolgabíró elrendelte az egész járás területén a nemzetőrség szervezését - tekintve, hogy a polgárőrség nem töltötte be azt a szerepet, amit vártak tőle. A gyűnki jegyző elmenekült, a főszolgabíró ugyan a helyén maradt, pedig rálőttek és karddal is megtámadták.

A polgári demokratikus forradalom, a kettős hatalom hazánkban a proletárdiktatúrához vezetett. Kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Azonnal megkezdődött az új hatalom szervezeteinek kiépülése. Ez történt a megyében is. Müller Géza hadműveleti parancsnok táviratot küldött a gyönki munkástanácshoz:

„Toborozzatok sürgősen megbízható elvtársakat vörös gárda részére, kik eskü mellett legalább kettő hónapra kötelezik magukat zászlónk alatt bárhol szolgálatot teljesíteni. Ezekről készítsetek pontos névjegyzékeket és azt ide küldjétek. Naponta táviratban jelentsétek a jelentkezők számát, hogy részükre fegyvert biztosíthassunk."

A távirat március 28-án érkezett a községbe. A munkástanács azonnal megkezdte a vörös gárda szervezését.

A Magyar Tanácsköztársaság az országban élő nemzetiségeknek széles körű jogokat kívánt biztosítani. Április 4- én a Német Népbiztosság rendeletet adott ki a német autonóm néptörvényre, amely kimondotta: minden község,

amelyben a lakosság többsége német anyanyelvű, elvileg valamely német autonóm jogterülethez (kormányzósághoz) tartozik.

„Az idézett rendelet 2. §-ának határoz- mányai alapján a német autonóm jogterületre a választásokat szintén elrendelem - olvasható a népbiztosság intézkedésében.

1 ) A falusi és városi tanácsok választása legkésőbb április 7-ig, 2) a járási tanácsok választása legkésőbb április 10-ig, a kormányzósági tanácsok választása, amely a rendeletben említett Országos Tanács-nak felel meg, legkésőbb április 14-ig foganatosítandó.”

A rendelet értelmében a német kormányzóság székhelye Bonyhád, hozzá öt német járás tartozik, közülük az egyik a gyönki járás, Gyönk székhellyel. A rendelet szerint ehhez a járáshoz a következő községeket sorolták: Belecska, Bikács, Diósberény, Dunakömlöd, Felső- nána, Gyönk, Györköny, Kalaznó, Kesző- hidegkút, Kistormás, Murga, Nagyszékely, Németkér, Pári, Szakadát, Szárazd, Udvari és Varsád.

A felsorolásból látható, hogy a német járás nem teljesen azonos az akkori köz- igazgatási járás határával, ugyanis a paksi járás számos községét is ide sorolták.

Nem ismeretes, hogy a járási direktórium miért jelentett április 29-én a megyei intéző bizottságnak a német járás ügyében. Tény, hogy a jelentésben felsorolják a fentebb közölt községek nevét, s hozzáteszik: „Magán értesülés szerint azonkívül Hőgyész is ide tartozik.”

A német autonómiából nem lett semmi. Sőt némi zavart is okozott, hogy a tervezett autonómia határterülete nem egyezett meg a közigazgatási határral. A megyei intéző bizottság hamar rájött, hogy itt kitaposatlan az út, egyik napról a másikra ezt nem lehet megoldani. Atöbbi között ezért is született meg május 22-én az alábbi levél, amelyet Gyünkre, a járási tanácsnak küldött meg:

„Az 1567/1919. számú jelentésére értesítem, hogy a német népbiztossal folytatott tárgyalás szerint a gyönki német járás nem lesz külön közigazgatási egység, illetve rész, hanem csak a német kultúra fejlesztése czéljából alakul, s fog fennállni.”

Általában ismert, hogy a Magyar Tanácsköztársaság egyik súlyos gondja a közellátás biztosítása volt. Kevés volt az élelmiszer, az árak gyorsan emelkedtek. A községi és a járási tanácsok mindent megtettek az árak stabilitásáért. Igyekeztek az ilyen jellegű központi rendeleteket is maradéktalanul érvényesíteni. Ez azonban csak átmenetileg sikerülhetett. A gyönki tanács intéző bizottsága (direktóriuma) április 18-án jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a központi árhatóság által közölt legmagasabb húsárakat a hentesek nem tudják tartani, mert hiába maximálják a hús árát, ha a szarvas- marha ára nincsen maximálva, „s így a gazdák kedvük szerint olyan magas árakat követelnek, amely szerint a megállapított árakért lehetetlen a húst kimérni” - s inkább megszüntetik a hús árusítását, de ráfizetni nem akarnak. Az intéző bizottság kéri a járást, kezdeményezze a megyénél a szarvasmarha árának maximálását, hogy a lakossági ellátást - a lehetőséghez képest - biztosíthassák, ö maga - amíg más intézkedés nem történik - a borjúhús árát 30, a marhahús árát pedig 22 koronában állapította meg. Ezeket az árakat a hentesek méltányosnak tartották, megnyugodtak, és végezték tovább munkájukat.

A törvényes rend biztosításához hozzá tartozott a forradalmi törvényszék felállítása és működtetése. A gyönki munkás- tanács 1919. április 28-i jegyzőkönyve megörökítette ezt az eseményt.

„A munkástanács ezen rendelkezés alapján megválasztja vádbiztosnak Szi- kora Lajost, jegyzőkönyvvezetőnek Kovács Lajost, elnöknek Wiedemann Konrád, tagoknak: ifj. Hoff Ádám, Brisch- ing Ádám, Ferter István, Jahn János, Jákob Konrád Muth és Jámbor Konrád Juszt munkástanácsi tagokat.”

A gyönki forradalmi törvényszék azonban nem működött. Az Igazságügyi Népbiztosság nem engedélyezte működését, felállítását nem tartotta indokoltnak. Ha erre egyáltalán szükség lenne, akkor forduljanak a hozzájuk legközelebbi törvényszékhez. Ez Szekszárdon működött. A megyei tanács május 3-án visszatért az ügyre, s ha más személyi összetételben, mint amit a gyönkiek eredetileg elképzeltek, szükségesnek tartotta a forradalmi törvényszék megalakítását.

A Tanácsköztársaság megdöntése után - egyezően az országos helyzettel - a hatalomba visszakerült burzsoáziának diktatúrája következett. A lakosság pasz- szív ellenállást fejtett ki, amit jól mutat, hogy a különítményesek sorozási parancsának csak vonakodva tett eleget. Gyönkön az is ismert, hogy a község köz- tiszteletben álló tanítóját a különítményesek elfogták, s augusztus 17-én a község főterén 50 botütésre „ítélték”, amit végre is hajtottak.

K. BALOG JÁNOS