Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

1986. május 10. Képújság 3 A gazdasági feladatok meg valósításáért Egy üzem négy község Beszélgetés Laszk Gáborral, a gyönki üzemi pártvezetőség titkárával A Gyönki Petőfi Termelőszövetkezfct szociálpolitikai előadója Laszk Gábor, az üzemi pártvezetőség titkára, vele beszélgettünk egy sajátos helyzetben lévő pártveze­tőség, a hozzá tartozó alapszeitvezetek munkájáról. A termelőszövetkezetben 1976-ban alakult meg a jelenlegi formában működő pártvezetőség. — Hány párttagot irá­nyít a vezetőség, és miben van a sajátossága? — Hatvanöt párttagunk dolgozik négy alapszervezet­ben. Működik pártszervezel a termelőszövetkezetben, Ud­variban, Szárazdon és Misz- lán. Természetesen vannak közöttük, akik nem tagjai a termelőszövetkezetnek, ha­nem másutt dolgoznak. Az akkor még járási pártbizott­ság és megyei pártbizottság határozata alapján alakult meg a pártvezetőség. Ennyi idő után már elmondhatjuk, hogy a szervezeti forma be­vált, a módszerek kialakultak és jól alkalmazkodnak a he ­lyi sajátosságokhoz. Tudomá­som szerint azóta több ha­sonló is alakult a megyében. Ettől függetlenül nincs .köny- nyű helyzetben a pártvezető- ség, illetve az alapszervezet, mert tizenketten felmentettek közülük: egy rokkantnyug­díjas, és tizenegy idős kom­munista. — Milyen a szervezeti rend? — A pártszervezetek ön­állóan dolgoznak, saját mun­katerv szerint, az öt pártve­zetőségi tag mindegyike egy­úttal területfelelős is a saját alapszervezetében, egyedül én vagyok egyúttal titkár a központban működő alap- szervezetben is. Évente több­ször tartunk összevont tag­gyűlést a legfontosabb fel­adatok megbeszélésére. Ezek közé tartozik a szövetkezet gazdasági programjának megvitatása, és persze, a be­számoló az éves gazdálkodás­ról Érdekes, hogy kezdetben ez ütközött a legnagyobb el­lenállásba, a nem termelő­szövetkezeti tag párttagok nem egyszer megkérdezték, hogy mi közük van a terme­lőszövetkezet munkájához, gazdálkodásához. Azóta már megértették és igen aktívan vesznek részt a vitában, ér­dekli őket mindaz, ami a szö­vetkezetben történik, hiszen a falvak számára nagyon fon­tossá vált a szövetkezet léte­zése. Ma már minden ter­melőszövetkezet jelentős sze­repet tölt be a községpali ti- kában, különösen így van ez a kis települések esetében. A pártvezetőség havonta tart ülést, megbeszélést persze, szükség szerint, ugyanígy van az alapszervezeteknél. Taggyűlés általában másfél— kéthavonta van. Most már minden rendben van, a párt­A már korábban megkez­dett bányászlalkás-építési ak­ció folytatásaként a hetedük ötéves tervben újabb 8000 otthon készül el állami tá­mogatással. öt év alatt 2,6 milliárd forintot kapnak er­re a célra a bányavállalatok. A jelentős összeg lehetővé teszi, hogy a bányászok az ediginél előnyösebb föltéte­lek között jussanak lakáshoz. Az állami támogatás laká­sonként a korábbi 100 000- ről 200 000 forintra emelke­dett s ezt az összeget a vál­lalatok saját eröf órásaikból még kiegészíthetik. Az álla­mi támogatás feltétele, hogy az arra igényt tartó dolgozó 10 évre szóló mun­kaszerződést kössön a vál­lalattal. A pénzt ugyanis tíz évre felfüggesztett kölcsön formájában kapják a bányá­szok, amit a tizedik év után — amenyiben továbbra is a vállalatnál dolgoznak — nem kell visszafizetniük. szervekben éppúgy, mint a gazdálkodásban. — Nem lehetett könnyű megvalósítani. — Nem is volt az, a ter­melőszövetkezetek egyesü­lése után nagyon sok gond volt. A korábbi vezetés egy része bűncselekményt is el­követett. A gazdálkodás mélyponton volt. A következő elnök na­gyon jó szakembernek bizo­nyult, de a hármas követel­ményből éppen a vezetői al­kalmassága hiányzott. Létez­tek még a korábbi belső vi­szályok is. Szerencsére, ennek az ügynek a végére is pont került, aztán Bozsó Jánost választották meg elnöknek. Most nagyon jó az együttmű­ködés a pártvezetőség, alap­szervezetek és a gazdasági vezetés között. A pártélet normái szerint zajlik az éle­tünk, az érdemi munkával tudunk foglalkozni, és meg­felelő hangsúlyt kap a leg­fontosabb feladatunk, a gaz­dálkodás segítése. Nem ke­vés persze, a községpolitikai feladat sem. Kétszáznegyven­hat dolgozó tagunk van. 4885 hektáron gazdálkodunk, rossz természeti adottságok között, a szántóterület 2700 hektár, van erdő, legelő, rét, sőt, még nádas is. — Ilyen körülmények között fokozott jelentősé­ge van a háztájinak. — így van, ezt a kérdést a pártszervezetek is jelentősé­güknek megfelelően kezelik. Természetesen a gazdasági vezetés is. A földek egy ré­sze nagyüzemileg nem mű­velhető, ezeket a tagság, sőt mások is bérelik. Tulajdon­képpen még mindig nem fe­jeztük be a tagosítást, jelen­leg is folyik a politikai elő­készítése az újabb tagosítás­nak. A dolog természetéből következik, hogy nagy körül­tekintést igényel, hiszen min­denki ragaszkodik saját, ko­rábban müveit területéhez, néha akkor is, ha a szövet­kezet jobbat tud helyette fel­ajánlani. A háztáji integrált a közös gazdasághoz, a szántástól a betakarításig mindent a szövetkezet végez el, megfelelő ütemterv sze­rint, figyelembe véve a közös gazdálkodás és a háztáji ér­dekeit is. Mi sem bizonyítja jobban azt. hogy fontosnak tekintjük a kérdést, mint hogy egy főfoglalkozású ház­táji agronómusunk van. egy másik pedig félállásban vég­Már minden bányavállala­tot értesítettek arról, hogy milyen arányban részesül­nek az állami támogatásból, amelyből idei felhasználás­ra 520 millió forint jult. A vállalatok többségénél meg­kötötték az első szerződése­ket a dolgozókkal. A helyi körülményeknek megfelelő, en a vállalatok maguk dön. tik el, hogy a topott össze­get milyen módon, milyen típusú lakások építésére for­dítják, és hány bányászt ré­szesítenek a támogatásból. Támogatják személyi tulaj­donú lalkások építését, és bérlakást is vásárolhatnak. A keretjellegű terv évente 300 bérlakás és 1300 szemé­lyi tulajdonú lakás felépíté. sét irányozza elő, de ettől el lehet térni minőikét irány­ban. Általános elv, hogy le­hetőség szerint a támogatás­ban részesülők 95 százaléka zi ezt a munkát. A sertés- ágazatot megszüntettük, je­lenleg marhákkal foglalko­zunk, a háztájiba is kihe­lyeztünk hízómarhákat, de mint mindenütt, nem ebbői van a nyereség, hanem a növénytermesztésből. — Kis községekben ál­talában az a gond, hogy elöregszik a párttagság, és nincs Utánpótlás. Nem a községben, hanem a párt- szervezetben, mert a fia­talok a munkahelyükön válnak párttaggá. — Ez nekünk is sok mun­kát jelent. Vannak fiatal párttagjaink, akik nem ná­lunk dolgoznak, de a közsé­gi alapszer veze the z tartoz­nak. Ez a községpoliíi'to mi­att is elengedhetetlen. Az eredményeinkhez hozzájárul az is, hogy minden község­ben, illetve a termelőszövet­kezetben működik KISZ. szervezet. Az udvari alap­szervezet meg éppen me- gyeszerte híresen jód műkö­dik, lehet rájuk alapozni a tagfelvételi munkát. Együtt­működnek a községpolitiká­ban és politikái ünnepek megrendezésében is éppúgy, mint ahogyan a gyönki álta­lános iskolával is jó a kap­csolatunk, ők adnak mű­sort a társadalmi ünnepeken. Az alapszervezetek ezeket önállóan szervezik meg a falvakban. — Ezt örömmel hallom, mert az utóbbi időben több helyen előfordul, hogy a kis községekben élők évszám azt sem „tud­ják”, mikor van április 4-e, vagy május elseje. — A helyi társadalmi szervek és szervezetek irá­nyításában, a munka össze­hangolásában is nagy sze­repük van az alapszerveze- teinknek. Éppen a helyze­tünkből következik, hogy a pártszervezetnek is sokat kell törődnie, nemcsak a párttag nyugdíjasokkal. Ezt a téesz szociális- és nőbizott. s ágával közösen végezzük. Minden évben 23 ezer forint segélyt osztunk ki ősszel. Ennek nem az anyagiak mi­att van jelentősége, hiszen csak 500 forintot tudunk ad­ni, hanem az erkölcsi hatása jelentős, hogy nem feledkez. tünk meg r ól tik. — Hogyan működik a politikai oktatás? — Alapszervezetenként szervezik, a központban po­litikai vitakör működik. Még soha mem volt olyan nagy az érdeklődés, mint az idén, amikor a XIII. kong­resszus anyagát dolgoz­tuk fel. Jó a kapcsolatunk a gyönki nagyközségi pártbi - zottsággal, mindenben sok segítséget kapunk tőlük. IHÁROSI IBOLYA támogatással föld alatti dolgozó legyen, s legalább háromnegyedük 35 éven aluli. A mecseki szénbányáknál például a föld alatti munká­ra vállalkozók részére lehe­tővé teszik, hogy készpénz befizetése nélkül vásárolhas­sanak személyi tulajdonú la­kást. Ettől azt várják, hogy több fiatal jelentkezik bá­nyásznak, s enyhül a válla­lat munkaerőhiánya. A Veszprémi Szénbányák Vál­lalat Móron és Zircen kisebb alapterületű bérlakások fel­építését tervezi a fiaital dol­gozók letel epedésének elő­segítésére. A tatabányai szénbányáknál ebben az év­ben csaknem 300 ‘bányász ré­szesül az állami (támogatás­ból. A legtöbb vállalat sa­ját építőipari ‘részlegével, bontott anyagokkal, kedvez­ményes fuvarral és munka­eszközök kölcsönzésével is segíti a lakásépítést. Nyolcezer báoyászlakás állami HÉTRE HÍRRŐL HÉTRŐL hírre Diákújságírók — újságot író diákok Hogy milyen is volt ez a hét? Hosszú, Mert „munkaüag” a tizedikén kezdődött és a tizenegyediken fejeződik be. Igaz, ilyen egyszerűéin megfogalmazható, hogy „hosszú”, csak hát helytelen a legcseké­lyebb siránkozás fs miatta. Mert emlékez­zünk vissza — az ugyancsak „munkailag” a három napos hétre. És az azt követő há­rom ünnep és pihenőnapra... Milyen Jó volt Még mindig a munkanapok közti sza­badnapokra gondolok. Nem mániám az időjárás, de tényleg nagyon örültem, s gondolom, sokan éreztek így, hogy ilyen ragyogó időben ünepelhettük május 1-ét. Másabfo, szebb a felvonulás, a majális szikrázó napsütésben, mint a reménytelen­séget, szomorúságot előidéző borongásban. Örömünknek praktikus okai is lehetnek. Például az, hogy gyerekeinkre nem kellett két-három pulóvert cincálni az úttörőing, a tornaruha alá. Elkerülhettük az ottho­ni ihisztit, vonakodást a meleg holmi mi­att, no és az izgalmat, hogy „mégis meg­fázik a gyerek”. Szóval ránk mosolygott az idő, s azt teszi, amikor e sörök a papír­ra (kerülnek. Szóval az ünnepek alatt na­gyon soton dolgoztok kiskertjeikben, sző­lőikben, de a hét (tulajdonképpen a kö­vetkező hét) kora esti óráiból is rengete­gen Szakították időt az éppen aktuális munkák végzésére a „birtokon”, melynek művelése hobbi, ugyanakkor anyagi hasz­not hoz a családoknak, nem beszélve a fo­lyamatos friss zöldség és gyümölcs kíná­latáról. Még a kiskerteknél maradva szólnék né­hány szót a nyugdíjasokról, akik számá­ra egy parányi földdarab is „áldás” lehet. Mindazzal együtt, hogy a munkahelytől való búosűzást megelőzően fel kell készül­ni egy újfajta életrendre. De az idős em­berek egy része csak nagyon nehezen ta­lálja fel magát a megváltozott, számára — legalább is az első időben — feladat nélkülinek tűnő hetekben, hónapokban. S ilyenkor „szólhat” 'bele az életbe a kis­kert, ahol kínálódnak a feladatok, ahol el lehet pücskörészni, amit meg lehet mutat­ni a barátoknak, ismerősöknek és így to­vább ... TáJak-Korok- Múzeumok... Időzzünk még egy kicsit a szabadidő­nél — no és a szabadlevegőnél. Gyakran tesszük szóvá önmagunknak és egymás­nak, hogy keveset kirándulunk, s ‘ha tesz- szük is, először más országok tájaival, történelmi és művészeti értékeivel ismer­kedünk, nem pedig hazánkéval, nem is szólva saját megyénkről, településünkről. EZért is örömöt jelent egy új országos közművelődési játék, mely most indul út­jára. A játék életrehívója a Tájak-Ko- rok-Múzeumok Egyesülete. A közel két esztendeig tartó játékra hívják mindazo­kat, akik szívesen ismerkednének hazánk tájaival, természeti szépségeivel, történel­mi korok emlékeivel, múzeumaink becses kincseivel... És főként azokat a kollek­tívákat, családokat várják, akik kedvelik az élirnényteli .kirándulásokat, szívesen töltik idejüket baráti körükben, no és nem utolsó sorban: szeretnek játszani. Az or­szágos játék megyei akcióbizottsága a na­pokban alakult meg, de már korábban el­Péntek reggelre az éjszakai esőzést köve­tően Kétyen és Zombán a domboldalakról lezúduló iszap több kiskertet árasztott el. Lehet, hogy túl szubjektívnek tartanaik e sörök olvastán, de az vesse rám az első követ, aki nem így tenne (nem így tesz) helyemben. Ugyanis engedelmükkel né­hány gondolatot fogalmaznék meg szak­mánk utánpótlásáról. Sikeres tanfolyam zárult a napokban megyeszékhelyünkön. A megye nagyobb településein élő diák- újságíróknak a stúdiójáról van szó, me­lyet a Népújság és a Tolnai FÖKUSZ szervezett. A tehetséges fiatalok lelkes hallgatói — illetve beszélői, írói — voltok a tanfolyamnak, s a legnagyobb örömöt nyíltságuk, őszinteségük jelentette, vala­mint az, hogy tehetséges munkákkal ruk­koltak elő, sőt iskolájuk diákújságjait is elhozták egy-egy alkalommal. Szóval az abban olvasható írások egyike-másito va­lósággal gyönyörűséget jelent a kívülálló­nak, de különösen nekünk, újságíróknak. Igaz, ők még mindannyian középiskolá­sok, de biztos vagyok benne, hogy néhány esztendő múlva altod közülük olyan, aki munkatársunk lesz. V. Horváth Mária Lippai Tamás: Kettesben küldték a felhívásokat a különböző mun­kahelyeknek, iskoláknak, KlSZ-szerveze- te'knek, kluboknak. Csakhogy a jelentke­zést nem egyszerűen egy nyomtatvány ki­töltése jelenti. Hanem egy izgalmas for­dulóval kezdődik, merthogy a felhívás egy — nem könnyű — rejtvényt dB tartalmaz. Ezt kell megfejteni, ami egyben a játék „‘belépőjéül” is szolgál, s a megfejtésből tudható meg a játék címe! Különben a három szakaszból álló vetélkedőbe folya­matosan lehet bekapcsolódni de legkésőbb 1986. december 31-ig. Mindehhez igaz szív. bői lehet sikereket kívánni ! Megyénk híre Nagyon-nagyon örülök, amikor olyan meghívó érkezik, mely arról tudósít, hogy megyénk valamelyik üzeme termékkiál­lítást rendezett megyénk határain túl. Ugyancsak hasonló boldogságot jelent a Tolnában élőknek, ha egy-egy művészünk másutt is sikereket arat. Igaz, ez a siker bizonyos fokig az alkotások készítőjét il­leti. De mindannyian osztozhatunk az örömben, hiszen nevük Tolna megyei név. Tamásiban él Lippai Tamás, aki grafi­kusként és festőművészként is valóban szép munkákkal tesz egyre gyakrabban boldoggá sokuntot. Művei már 1964 óta szerepelnek tárlatokon. Közel hatvan cso­portos és hat önálló kiállításon gyönyör­ködhettek az érdeklődők alkotásaiban. A napokban adtunk hírt arról, hogy május 7-én újabb kiállítása nyílt, mégpedig Er­csiben, az Eötvös József Művelődési Ház­ban. S most valami közelebbi a tehetséges művészről: nagyon szeret utazni, hiszen az utazások megtanítják „igaz szemmel lát­ni”. Egy ízben megtopta a KISZ Tolna Megyei Bizottsága ösztöndíját, 12 évig ki­rakatrendező volt, jelenleg művészeti elő­adója a tamási művelődési háznak. „Az életem örömét, bánataim, gondjaim leg­jobb és legkedvesebb vigaszát kisfiam és e tárlat anyaga jelenti.” — vallja őszin­tén. Van egy másik Tolna megyei művész, sikeres művész, akinek a neve szintén nemcsak itthon ismert. Ugye, gondolják, hogy kiről ton szó?! Cseh Gáborról, aki­nek festményeit, grafikáit, csodálatos raj­zait most, e hasábokon nem méltatom. Helyette inkább szigorú számokat sorolok, melyek elé nyugodtan kerülhet a „példát­lan” jelző. Tehát Cseh Gábor 1966 óta ál­lít ki. összesen 35 önálló tárlata volt.

Next

/
Thumbnails
Contents