Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-09 / 108. szám

1986. május 9.

NÉPÚJSÁG 3

Gondolatok a győzőiéin napján

A náci hallá ltá borok egyikében egy görögkeleti pap életének talán az utolsó percében vetette papírra a következő sorokat :

„Jöttek, hogy lefogják és elhurcolják a zsidót, de én, ki nem voltam zsidó, a kisujjamat sem mozdítottam,

— jöttek, hogy lefogják és elhurcolják az istentagadó kommunistát, de én, ki hívő voltam, a kisujjamat sem mozdítottam,

— jöttek, hogy lefogják és elhurcolják a római katolikus papot, de én, ki görögkeleti vallású voltam, a kisujjamat sem mozdítottam,

— jöttek, hogy elfogjanak engem, de többé már senki sem akadt, aki megvédjen.”

Ezek a megrendítően igaz szavak emlékeztessenek bennünket a II. világháború eseményeire. De arra is, hogy emeljük fel szavunkat minden olyan jelenség ellen, amely az ember megaláztatását, békéjét, életét veszélyezteti.

A szovjet hadsereg győzelme elhozta számunkra is a szabadságot, a szocialista fejlődés lehetőségét, amellyel „oly so viszály után” élni tudtunk.

Alig hallgattak el a fegyverek, és 1945. június 9-én megalakult a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság (MSZMT) budapesti szervezete, amely később az egész országot átfogó mozgalom központjává lett. Olyan neves közéleti emberek hozták létre, mint Szenígyörgyi Albert, Zilahy Lajos, Szaka- sits Árpád, Illyés Gyula, Bajor Gizi. Hamarosan valamennyi megyében követték a budapestiek példáját.

Szekszárdon 1945. júliusában került sor az alakuló ülésre, amelyet a mai zeneiskola nagytermében tartottak. Elnöknek dr. Antal Lajos gimnáziumi tanárt, titkárnak Szabó Lajos festőt választották.

Az alapító tagok között találjuk Pozsonyi Ignácnét, id. Győrfi Sándort, Baktai Ferencet, ifjú és idős Scherer Sándort és másokat.

Még az év augusztusában a társaság szekszárdi szervezete kultúrcsoportot hozott létre — színjátszás, szavalókórus, énekkar — és a bemutatkozásra is sor került. Az atkáimat Engels halálának 50. évfordulójáról való megemlékezés adta.

Ez időtájt a megyében lévő MSZMT- csoportok élénk „kultúrtevékenységgel" hívták fel magukra a figyelmet. Elsősorban az addig sose hallott szovjet írók műveit mutatták be közönségüknek.

Budapesten 1946 júliusában tartották a társaság első országos kongresszusát, amelynek jelentőségét növelte az a körülmény, hogy arra négytagú szovjet küldöttség érkezett. Ez volt a felszabadult Magyarországon az első hivatalos szovjet delegáció.

Néhány év múlva világossá vált, hogy a társaság feladatai már túlnőttek a művelődési feladatokon, munkájában fontos politikai tendencia érvényesült. Ekkor vették fél a tágabb tartalmat kifejező Magyar- Szovjet Társaság nevet.

Az ellenforradalom célba vette az SZMT-t is. Feldúlták a budapesti székházát, a megyei és városi irodákat, feloszlatták a szervezeteket.

1957. június 15-én ült össze először az elnökség, és fontos változást jelentett be: A társaság ezután nem tömegszervezetként, hanem mozgalomként működjön és vegye fel az MSZBT nevet.

Az országos elnökség a hatvanas években úgy ítélte meg, hogy a két nép testvéri együttműködésének elmélyítése meg eredményesebb lehet egy korszerűbb keretek között.

A Lenin Kohászati Müvek felhívása — munkahelyi MSZBT tagcsoportok alakítására — nagy visszhangra talált az egész országban.

Ezt követően tagcsoportok alakultak munkahelyeken, így Tolna megyében is. Ahogy szaporodott a tagcsoportok száma, úgy vált egyre változatosabbá, ötletesebbé, a helyi körülményekhez alkalmazkodóvá a barátsági tevékenység. Ma már megyénk tagcsoportjai igen fontos társadalmi, politikai feladatot teljesítenek.

Tolna megyében 57 tagcsoport van, ebből 25 Ipari, 16 mezőgazdasági, 16 iskolai és intézményi. Tevékenységük legnépszerűbb formái közé tartoznak' a magyar- szovjet baráti találkozók, estek,_ alkalmak.

Hagyomány, hogy megyénkből rendszeresen barátságvonat indúl a Szovjetunióba, melyen eddig 14 alkalommal több mint ötezren Utaztak. Nehéz lenne felsorolni az autóbusszal, repülővel és gépkocsival utazók számát, összesen 15 ezernél is többen jártak Tolna megyéből a Szovjetunióban. Ez a szám a megye lakosságának 7—8 százalékát jelenti. Közülük sokan a két nép barátságának lelkes propagandistáivá váltak.

Kiemelj jelentőségű volt hazank felszabadulásának és az MSZBT megalakulásának 40. évfordulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat.

Az évenként ismétlődő magyar—szovjet barátsági hetek Tolnában, a szovjet kultúra napjai keretében tartott kiállítások, előadások, vetélkedők, művészeti csoportok bemutatói és megannyi más, barátságot

kifejező alkalom megyénk lakosságának ezreit mozgósítják.

Rendkívül hasznosak azok a kapcsolatok, amikor arra az eredményesebb szakmai együttműködés érdekében kerül sor. Tapasztalat bőven van ezékre is.

Pl.: A TÁÉV és a Tambovi Házépítő Kombinát rendszeresen cserélnek munkabrigádokat, technológiákat. A szekszárdiaa Tambovból „hozták” a fogadószint előregyártott elemekből való készítés módszerét, míg a tamboviak a „panellek” homlok- zati kiképzésének technológiáját vették át.

A Bátai November 7. Tsz és a Tambovi Gerolje-i Kolhoz képviselői a cukorrépa- és a kukoricatermesztés, valamint a háztáji állattartás kölcsönösen hasznosítható lehetőségeit tanulmányozták.

A Mészöv és a Tambovi Fogyasztási Szövetkezetek Szövetsége, a felvásárlási tevékenységről cseréltek véleményt, módszert. Szekszárdon Tambov-presszó létesült. Tambovban Tolna szálloda és étterem.

A Tamási Gimnázium és a Pjervomajsz- kij I. Sz. Középiskola 30—30 fős diákcsoportokat cserél rendszeresen, amikor az iskolai tapasztalatok mellet családlátogatásokra is sort kerítenék.

A paksi atomerőműnél dolgozó magyar és szovjet szakemberek együttműködésének meghatározó jelentősége van, amely nem csupán szakmai jellegű, hanem baráti, emberközeli kapcsolatokat is jelent. Nemcsak a közösen végzett munka után találkoznak, hanem családi és más alkalmakkor is.

A Bonyhádi Cipőgyár és a Simontornyai Bőrgyár MSZBT-tagcsoportjai védnökséget vállalva, segítik a szovjet exporttervek minőségi túlteljesítését.

Tagcsoportjaink példamutatóan foglalkoznak a magyar nyelven megjelenő szovjet lapok terjesztésével, népszerűsítésével. A Ki mit tud a Szovjetunióról című vetélkedők állandó kezdeményezői és résztvevői.

A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat évenként rendez szovjet filmek hetét. Ekkor a megye 136 filmszínházában főleg szovjet filmeket mutatnak be ünnepélyes keretek között. Olyan hírességek is megfordultak a megyében, mint Szergej Bon- darcsu'k, Jevgenyij Leonov, Klara Lucs'kó, Ariadna Sengelaja. De a világhírű Moj- szejev együttes szekszárdi fellépése is különleges élményt jelentett.

A szekszárdi és a tambovi néptáncegyüttesek művészeti vezetői egyhetes turnusban magyar, illetve szovjet táncokra tanították a fiatalokat a két megyeszékhelyen. A Duna-menti folklórfesztiválon a tambovi néptáncosok részt vesznek, a szekszárdiak pedig Tambovban szerepelnek. A pedagógusénekkar is sikeresen mutatkozott be testvérmegyénkben. A tambovi kerékpárosok állandó résztvevői a Gemenci Nagydíj nemzetközi kerékpárversenynek, míg a Szekszárdi Spartacus kerekesei a tambovi versenyeknek. *

Többen párt-, kormány- és barátsági kitüntetést, illetve jutalomutat kaptak a Szovjetunióba, testvérmegyénkbe, Tambov- ba. Jelenleg 16 üzemnek, iskolának, szövetkezetnek van közvetlen kapcsolata Tambov megye hasonló profilú kollektívájával. E sorok írója többször járt a Szovjetunióban, Tambovban, és személyesen tapasztalta a barátságot, az önzetlen segíteni akarást. Egyik alkalommal 10 év szovjet filmek plakátjaiból kértem válogatást egy itthoni kiállítás céljára. A kollekció Tambovban nem volt teljes, ezért intézkedtek barátaink, hogy hazafelé menet a hiányzókat Moszkvában, a pályaudvaron átve- hessem.

Üj lendületet adott a tagcsoportok törekvéseinek, de az egész barátsági mozgalomnak, hogy a megyei pártbizottság mellett megalakult és eredményesen dolgozik az MSZBT megyei munkabizottsága. Részt vesznek ebben a párt, tanács, KISZ, SZMT, HNF, a szövetkezetek képviselői és az országos elnökség négy megyei tagja. Ma már valamennyi városi pártbizottság mellett hasonlók működnek.

Az MSZMP XIII. kongresszusán és a megyei pártértekezleten hozott határozatok alapján munkálkodva, tagcsoportjaink tovább szélesítik a barátságot, a testvéri együttműködést a szovjet, a tambovi emberekkel, barátainkkal.

Tolna megye dolgozói, az MSZBT aktivistái meggyőződéssel vallják, hogy a Szovjetunió nélkül nem lett volna felszabadulás, nem volna szocializmus, társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedés.

Soha nem feledjük el azt a mérhetetlen áldozatot, amelyet a szovjet emberek hoztak szabadságunkért. Hálával gondolunk azokra a hős szovjet harcosokra, akik hazánk, megyénk földjén estek el. Tagcsoportjaink gondoskodnak arról, hogy sírjukon sohase hervadjanak el a kegyelet virágai.

A jövőben is szívesen és odaadással munkálkodunk a baráti, testvéri kapcsolatok ápolása, fejlesztése érdekében, mert hittel vallják: a magyar—szovjet barátság fontosságáról, szükségességéről nem lehet eleget beszélni, érdekében cselekedni.

CZANK JÓZSEF

A béke, az élet tisztelete (IV.)

fl remény táplálja a bitet

„Sehol nem olyan jó, mint Magyarországon"

„Miénk ez a világ,

miképpen léte-holta gondja is miénk, s miképpen nem hiszünk az egyszer volt és megkövült örömökben, csak minden élet

folyton megújuló örömében hiszünk."

(Garai Gábor)

A bonyhádi 504-es Szakmunkásképző Intézet udvarán állok. Most van vége a nagyszünetinek. A tamúlók felsorakoztak, s hallgatják igazgató jóik szavait, aki a hetente szokásos rövid tájékoztatóját mondja, majd következnék a dicséretek és a dorgálások. Hallgatom szavait, s közben figyelem a tizenévesekét. Az, hogy milyen jód öltözöitték, divatosaik, egészségesek, föl sem tűnik. Csák így uitólag visszaidézve a képet, gondolok arra, hogy „nem tűnit fel semmi”, így tehát az előző megállapításom — mely öröm, hogy így természetes — igaz.

Aztán a diákok az osztálytermekbe vonulnak. Csöndesen, rendben. Nékem pedig a parányi rend láttán egy rendre vágyó paksi gimnazista sorai jútnak eszembe, aki a „nagy rendetlenségtőr' való félelmét írja le — reménykedve: „Van még egy dolog, amin nemcsak én szeretnék változtatni. Az atomfegyverkezés. E téren én hiába akarok, nem tudok változtatni. De Vannak, akik tudnának ... Néha elgondolkodom, hogy a háború mivel jár. Sokszor meséltek már róla. Nagyapám mindkét háborúban harcolt, és ha mesélni kezd róla, altkor szeretnék megszüntetni minden háborút, szeretnék elpusztítani minden fegyvert. A mesék után elgondolkodom, hogy máért nem teszi meg ezt valaki?” És egy másik diák sorúi: „Könnyen

kialakulhat egy olyan konfliktus, mely véget vethet az emberiségnek. És akkor, minden, ami jó, megszűnik. És akkor megint eszembe jut, hogy senki sem akar háborút, akkor elmúlik a szorongásom ..

(Nem kell senikdt meggyőz, nőm arról, hogy a néha hangos, néha szertelen, néha felületesnek tűnő fiatalok mily gyakran gondolnak rettegve a háborúra. Még akikor is, ha pillanatnyilag legnagyobb gondjuknak az tűnik, hogy milyen színű is legyen az új tunika, vagy az anyu elenged-e estére a moziba az „új sráccal”.

Talán úgy fogalmazhatok, hogy az előző mondatok „jegyében” beszélgettünk három bonyhádi szakmunkás - tanulóval. De előbb bemutatom őket: Kolozsi Edit női szabónak készül. Harmadéves. Nemrégen a HVDSZ országos versenyén az iskola öttaigú csapatának volt a tagja. Ötödik helyezést értek el. Ezer Balázs elsős. Autószerelő lesz. Tervezi, hogy szakmunkásként érettségizik majd. Nemrégen a megyei közlekedésbiztonsági segéd.

motoros-kerékpárversenyt

nyerte meg. Szántó László úgyszintén az autószerelő szakmát választotta. Egyébként „túlkoros”, mondják viccesen, ugyanis ő először érettségi vizsgát tett a gimnáziumban, s csak ezután iratkozott be a szakmunkásképzőbe. „Persze, ez még nem azt jelenti, hogy a tanulás előtti rolókat lehúztam”.

Edit szavai most is a fülemben csengenek. Amikor elmesélte az izgalmas vetélkedőt, illetve annak a békével kapcsolatos kérdéseit idézte vissza, Indulatosan jegyezte meg: „Jó lenne olyan Világban élni, ahol egy, vagy két ember nem bonthatja fel a közösséget, merthogy zavarja a rend.”

— Számomra minden nap újabb döbbenetét jelent a tv-híradó. Mert mindig tudósít egy-egy helyi háborúról. Talán az egész világon egyszerre még sosem volt bé. ke ... — tűnődik Balázs, majd a „híradós” témát így folytatja: — És a fegyverkezés ... nem értem. Nem létszükséglet, hanem üzlet. Az emberben mindig van félelem.

— Ki nem fél? — kérdi Edit. — Legfeljebb nem vallják be. Szerintem azok az emberek is félnek, akik háborút indítanák.

S izgalmas, igen élénk vita kerekedik a három fiatal között a második vtid ágháborúról, Hitler személyéről. Végüli is ördögi kör az egész, állapítják meg, de nem tudnak elszakadni az őket fog. lalikoztató gondolatoktól, miszerint Hitler követőinek volt-e választási lehetőségük. „Parancsra cselekedtek!” „Az elején igenis, hogy volt választási lehetőségük,”

Edit szerint nagyon nehéz helyzetbe .kerülitek ... legfeljebb az öngyilkosság... de- hát ákkor helyükbe tettek volna valaki mást, másakat.

És nem kerülik meg a diákok e beszélgetéskor a felháborító és embertelen erőszakot, brutalitást, agresz- sziót. Hosszasan időznek Kennedy, majd Palme nevénél. Ügy tűnik, még igen élénken él bennük a meggyilkolt svéd miniszterelnök emléke, ugyanakkor rokonszenves egyénisége Laci szerint például az, hogy „nem parádés kocsissal és kocsival ment a moziba, sőt, hogy nem magánvetítőben, hanem a közösséggel egy légtérben vágyott a filmélményre; hogy tiszteletreméltóan puritán volt...”

Más téma. Mégpedig az, amit röviden így „nevezhetnénk”: a mikrökörnyezet hatása, meghatározó szerep» ...

— Az embernek valamiféle biztonságérzetet ad, hogy itt az iskolában ennyire jó a tanár-diák kapcsolat. Szóval meghitt, demokratikus, őszinte, de nem követelmény nélküli. Ha valaki ezt szakja meg, ha valakit ez határoz meg, akkor ezt viszi magávial az utcára, a boltha, a baráti kőiébe... s majd munkahelyére — vagyis az életbe — így Laci összefoglalója. Következzék Edit:

— A Bonyhádi Ruhaipari Szövetkezetbe járok dolgozni, pontosabban pillanatnyilag még csak a gyakorlatira. Nemhogy meghallgatják a mii véleményünket is, hanem szabályosan igénylik, kérik. S ha olyan javaslattal állunk elő, amit valóban meg kell valósítani, mert hasznos' vagy valami más, akkor csöppet sem „ciki” hogy azt „csak” egy tanuló kezdeményezte. Lehet, hogy valaki a nagy szavak .közé sorolja, amit most mondok, de akkor is kimondom: nálunk ezért jó a légkör, s ezért is van egyenlőség.

Balázs mindkét társával egyetértve „elkanyarodik” a témától, illetve újabb izgalmasat „dob be”: az úgymond „háborús filmek” hatá. sát. Így fogalmaz:

— A háború borzalmait látva, talán ráébrednek a háborús uszítok is ... vagy egyáltalán, ők járnak moziba? Látnak ilyen filmeket? S ők tudhatják, a legjobban, hogy egy atomháborúnak nyertese nem lehet.

Aztán sorolják a szüleiktől, illetve inkább a nagy- szüleiktől hallott háborús borzalmakat: Laci nagyszülei Bátán laktak a negyvenes években, Átélték Báta- szék és a környék bombázását. Edit mamájáék Bukovinából menekültök. A nagymama kilencedik gyermekét hordta a szíve alatt. Kilenc- hónapos terhes volt. Előfordult, hogy a bombázáskor még a szekér alá sem volt idejük „rejtőzni”... — Ha nem lennék biztos a reményemben ... De az vagyok — szögezi le a tizenhét esztendős leány.

S most „lazán” beszélgetünk a nyári, a nyaralási tervekről. E közben kiderül, hogy mindhárman többször is jártaik már külföldön szüleikkel. Ügy érzik, hogy „kint”, amikor hatalmába keríti őket a honvágy, akikor még jobban érzik hogy szüleiknek meny. nyit kellett dolgozni a boldog, önfeledt nyaralásért, azért, hogy fiáik, lányaik jól érezzék magúkat.

— Sehol nem olyan jó, mint Magyarországon — mondja Laci, s hozzáteszi még, hogy ez a mondat számtalanszor megfogalmazódott benne külföldön. S boldog, amikor hazaérkeznek.

V. Horváth Mária — Ihárosi (Ibolya

A békét így fogalmazza meg linómetszetén az ozorai Oláh

Kinga