Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 121. szám. ÁRA: 2.20 Ft 1986. május 31., szombat. Mai számunkból ERŐVONALAK FAKS FEJLŐDÉSÉBEN (3. old.) SZÁMÍT-E A SZÁMÍTÓGÉP? (4. old.) KŐBE VÁJT CIVILIZÁCIÓ (12. old.) Meghívó egy születésnapra Felszabadulásunk 40. évfordulóját követően egymást érik a kerék évszámú születésnapok. Az 1945-ben új életet kezdett ország intézményei és szervezetei előbb- utóbb elérik a maguk jubileumát, és mi sem termé­szetesebb, mint hogy sort kerítenek annak megünnep­lésére. Az érintettek köre, és ezzel együtt az ünnepségek közéleti jelentősége persze, erősen változó. A június 2-i születésnapról például elmondhatjuk, hogy lénye­gében az egész országé a roppant képzeletbeli torta, mert ehhez a születésnaphoz valamilyen formában szinte mindenkinek köze van. Június 2-án az úttörőmozgalom 40. évfordulóját ün­nepeljük. Ez utóbbi mondat ne tévesszen meg senkit, kizárólag a tény rögzítésére szolgál. Egyébként túlságosan száraz és túlságosan egyszerű ahhoz, hogy az esemény lénye­gének akárcsak a töredékét is kifejezze. Mert ez az évforduló valahogy szebb, izgalmasabb, bizsergetőbb a többinél. Nem az országszerte gazdag programot ígérő ren­dezvények miatt, és nem az ünnepi beszédekben bizo­nyára elhangzó látványos statisztikai adatok miatt, amelyekben remélhetőleg nemcsak arról lesz szó, hogy m'i mindent kaptak az úttörők a társadalomtól ez alatt a négy évtized alatt, hanem arról is, hogy az úttörők mi mindent adtak a társadalomnak. Legalábbis nem elsősorban azért. Hanem azért, mert az ünnepi asztalnál nemzedékek, generációk valódi találkozására nyílik lehetőség. Egy­fajta őszinte párbeszédre az egykori és a mai úttörők között. A kék és vörös nyakkendők egyszerű szimbó­luma alkalmat kínál annak az egyszerű ténynek a fel­ismerésére, hogy minden felnőtt gyerekként kezdi... Hogy értelmetlen beidegződések rabjai vagyunk, amikor felnőtt- és gyerektársadalomról, vagy a szülők és gyerekek érdekeiről beszélünk ahelyett, hogy „a” társadalomról és „a” család érdekeiről beszélnénk. Hogy ugyanannak a fának vagyunk gyökere és koro­nája, és józan ésszel nem lehet arról beszélni, hogy melyik a fontosabb. Beszélgessünk inkább értelmes dolgokról, és főleg figyeljünk egymás szavára. Hátha felismerjük végre, hogy a ,,bezzeg a felnőtteknek könnyű...” és a „bezzeg a gyerekeknek könnyű ...” kezdetű mondőkák nem egyebek babonás ráolvasásoknál, és nagyjából annyi a hatásuk is. Holott a megértés csupán a szán­dékon, az akaraton, és — ne szégyelljük a szót — a szereteten múlik. És ha már érettebbnek tartjuk ma­gunkat, akkor mindebben nekünk, felnőtteknek kell jó példával szolgálnunk. Mondjuk el, hogy nem örököltünk a szüléinktől problémamentes világot és — legjobb szándékaink ellenére — mi sem hagyunk ilyet magunk után. És tegyük hozzá azt is, hogy ebben nemcsak azok a bizo­nyos objektív ókok és feltételek a ludasak, hanem saját hibáink, tévedéseink, emberi gyarlóságaink is az okök közt vannak. A tekintélyt, vagy ami még több, a barátságot semmi sem ássa jobban alá. mint a csal- hatatlanság látszata. Gondjaink természetesen sokszor tesznek fáradttá, idegessé, türelmetlenné, egy életen át képtelenség egy­folytában mosolyogni. Ez azonban nem gátolhat meg 'bennünket abban, hogy belássuk, a gyerek is lehet fáradt, ideges, türelmetlen. Mert ahogyan a mi gyer­mekkorunk sem volt fenékig tejfel, az övék sem az. Hogy nekik már mások a gondijaiik? Egészen magától értetődik, hiszen éppen azért fára­dozunk, éppen ez munkánk egyik legfontosabb ered­ménye. De azért a gondök akkor is gondok maradnak, és ha valóban úgy lenne, mint ahogy előszeretettel feltételezzük, hogy a gyerek egyetlen gondja a tanu­lás, manapság már az is kellőiképpen indokolná a fáradtságát, türelmetlenségét, idegességét. De nem ez az egyetlen gondja. A tanulás mellett azért léteznék a mindennapi helyt­állásnak olyan területei, próbakövei is, mint például a különórák, a szakkörök, a sport, az úttörőmunka, a közösségben betöltött szerep, a játék, a barátság, és — emlékezzünk csak! — a szerelem is. Akkor még nem beszéltünk a család gondjaiból reá eső — olykor igen komoly — részről, amellyel szemben ráadásul sokkal felkészületlenebb nálunk. Vegyük észre, hogy nemcsak a gyerek mehet a szülők idegeire, a szülő éppoly ki­bírhatatlan tud lenni, és még abban sem lehetünk eléggé bizonyosak, hogy melyik eset a gyakoribb. * * * Látszólag messzire kanyarodtunk a születésnapi tor­tától, ám a látszat — mint már annyiszor — ezúttal is csál. Mert, ha megpróbálunk egy nyelven beszélni, ha megértjük egymást, ez mindennél szebb és hasznosabb ajándék egykori és mai úttörők számára egyaránt. Olyan érték, amely ünneppé teheti az elkövetkező hétköznapokat is. CSER GÁBOR Másodszor Kiváló a Vörös Csillag Halászati Tsz Pakson az Ifjúsági Ház emeltei termében ünnepi közgyűlést rendezett a Vö­rös Csillag Halászati Terme­lőszövetkezet. A 40 éves ju­bileumi találkozón megje­lent Horváth István, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Péter Szig­frid, az MSZMP Tolna Me­gyei Bizottságának első tit­kára és Mátyás István, a Tolna Megyei Tanács elnök- helyettese. Haaz Ferenc, a szövetke­zet elnöke megemlékezett az az elmúlt negyven esztendő küzdelmei röl, ered ményei ről. Meleg szavakkal szólt a pak­si ősfoglalkozásról, a halá­szatról és a szövetkezet ala­pító tagjairól, akik 1945. no­vember 14-én tizenhét tag­gal megalakították a mai szö­vetkezet elődjét. A paksi ha­lászoknak mindig is jó hí­rük volt nem csupán a Duna partján, hanem egész Dunán­túlon. Az 1952. év augusztu­sa fordulatot jelentett a kö­zösség életében, A Petőfi ne­vét viselő kisiparos körből megalakult 46 taggal a mai nevű „Vörös Csillag” Halá­szati Termelőszövetkezet. A dunai brigádok eredménye­sen dolgoztak, és Biritón megszületett a 80 hektáros tógazdaság. Felépült a négy üzemelő, később a 12 nevelő és tározó tó is. Az 1970-es években már 3578 hektár ter­mő vízfelületen gazdálkod­tak. A halfogás 1975-ben el­érte a 35 vagon súlyt. Köz­ben a vendéglátó üzletek is jó eredménnyel dolgoztak. Az 1980-as évek elején az évi nyereség már 4 millió forint volt. A tagók éves átlagjöve­delme elérte a 60 ezer forin­tot. A szorgalom és összefogás átsegítette a kollektívát a gazdasági nehézségeken, és tavaly elérték a szövetkezet eddigi legjobb eredményét, a 6,8 millió forintot. Horváth István, az MSZMP KB titkára a szülőföld és an­nak mai lakói iránt érzett rokoni tisztelet hangján kö­szöntötte az ünneplőket, gra­tulált az eredményekhez, majd átadta a Mezőgazlasá- gi és Élelmiszeripari Minisz­térium és a Termelőszövet­kezetek Országos Tanácsa által alapított „Kiváló Szö­vetkezet” oklevelet, Bencze Ferenc alapítótagnak pedig a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának „Április Negyediké" Érdemrend ki­tüntetését. Csorna János, a Halászati Termelőszövetke. zetek Szövetségének titkárhe­lyettese vándorzászlót adott át a paksi szövetkezet elnö­kének. Mátyás István elnök- helyettes a MÉM és a TOT kiváló munkáért járó kitün­tetéseit adta át tizenegy dol­gozónak. Haiaz Ferenc hu­szonkét szövetkezeti tagnak adott át jutalmat. A vendégék között megje­lent Pákolicz István, József Attila és SZOT-díjas költő is, aki lírai hangulatú gon­dolataival fejezte be a halá­szok ünnepi óráit. Megnyílt a könyv ünnepi hete Május 30-án kezdődött-és június 4-ig tart az idén a magyar kultúra jelentős ese­ménye, az ünnepi könyvhét. Az országos megnyitót Bu­dapesten, a Vörösmarty té­ren tartották, a központi rendezvények színhelye az óbudai Fő tér. A tavaszi könyvünnepen 89 kötet ke­rül az elárusitóhelyekre. A kiadók elsősorban a kortárs magyar írók köteteit jelen­tették meg, a művek többsé­ge új, első kiadás. Az ötven- hetedik könyvünnepen tizen­öt kiadó jelentkezett. Megyénkben, Szekszárdon, a hivatalos könyvheti meg­nyitóra pénteken került sor a Művészetek Házában, a kultúrához igazán méltó környezetben. Megnyitót Drescher Attila, a megyei tanács csoportvezetője mon­dott, méltatva nemcsak a megye irodalmi életének nagyjait, hanem utalva a re­ményekre jogosító pályakez­dőkre is. A szekszárdi könyvheti megnyitó egyben megnyitá­sa volt a megye helytörténe­ti dokumentumait bemutató kiállításnak is. Ezután Élet és Irodalom- ankét volt a Művészetek Há­zában. Ugyanerre az ankét- ra már a kora délutáni órák­ban sor került Dombóvárott, a városi művelődési központ­ban. A Tolna megyei könyvhe­ti sorozat tulajdonképpen már azzal a kiállítással meg­kezdődött, amelyet Várkonyi Nándornak, a Dunántúl és az egész magyar irodalmi élet kiemelkedő alakja em­lékének szenteltünk a Sajtó­házban. Az ünnepi könyvhéten me­gyénk vendégei lesznek, kü­lönböző rendezvényeken ! Bella István, Bihari Klára, Csányi László, Fenákel Ju­dit, Lakatos Menyhért, Nagy Katalin, Ordas Iván, Tamás Menyhért és Tüskés Tibor, — Ünnepélyes könyvheti megnyitó Szekszárdon, a Művé­szetek Házában Az Elnöki Tanács ülése A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­tott. Losonczi Pál elnök tájé­koztatta a testületet a kö- zelmútban a Finn Köztársa­ságban, Mauno Koivisto köz- társasági elnök meghívására tett hivatalos, baráti látoga­tásáról. A program során kifejezés­re jutott, hogy a látogatás tovább erősítette a két or­szág és népei között hosszú idő óta fennálló, magas szin­tű politikai kapcsolatokat, amelyék a nemzetközi po­litikai élét legfontosabb kér­déseinek azonos megítélésén, a két nép közös eredetén és hagyományos barátságán ala­pulnak. Teljes egyetértés mutatkozott abban, hogy a veszélyekkel és konfliktu-j sokkal terhes világhelyzet­ben, méginkább, mint ko­rábban, a népek létérdeke el­engedhetetlenné teszj a pár­beszéd folytatását, a vitás kérdések eldöntésében a tárgyalásos megoldások kö­vetését, Helsinki szellemének ápolását. A magasszintű po­litikai és személyes kapcso­latok segítik a sokoldalú tár­sadalmi kulturális és tudo­mányos együttműködés in­tézményes fejlesztését, to­vábbi bővítését a két ország között. Különösen gazda­sági téren vannak további lehetőségek a kölcsönösen előnyös együttműködés ki- szélesítésére és elmélyítésére. Az Elnöki Tanács meg­állapította, hogy a látogatás és a nyílt, őszinte tárgyalá­sok jól szolgálják a két ország, és nép érdekeit. Az Alkotmány 22. parag­rafusának (2) bekezdése alap­ján az Elnöki Tanács az or­szággyűlés soron következő ülését június 26-án, csütör­tökön 10 órára összehívta. A Minisztertanács indítványoz­za, hogy az országgyűlés tűz­ze napirendjére az 1985. évi állami költségvetés végre­hajtását tartalmazó törvény­javaslatot, valamint a beszá­molót a honvédélemről szóló 1976. évi I. törvény végre­hajtásáról. Határozatot hozott az Elnö­ki Tanács a Nemzetközi Pénzügyi Társaságban a Ma­gyar Népköztársaság rész­vényszámának emeléséről, valamint ezzel összefüggő egyes kérdésekről. A továbbiakban a testület bírákat mentett fel és vá­lasztott meg, majd egyéb időszerű ügyekről tárgyalt. A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata A Magyar Szolidaritási Bi­zottság pénteken nyilatko­zatban fejezte ki felháboro­dását amiatt, hogy Jordániá­ban az elmúlt - napokban nemzetbiztonsági okokra hi­vatkozva sorozatban tartóz­tatták le a hazafias, haladó erők képviselőit, köztük a Jordániái Kommunista Párt vezetőit. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság kifejezve népünk legszélesebb rétegeinek véle­ményét, együttérzését nyil­vánítja a Jordániában be­börtönzött hazafiakkal, kö­veteli azonnali szabadon bo­csátásukat. Horváth István, az MSZMP KB titkára gratulál az eredményekhez

Next

/
Thumbnails
Contents