Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-28 / 124. szám
V 1986. május 28. Képújság 5 Saját buszpark lenne a megoldás Venni vagy bérelni — vajon az adott esetben melyik a kifizetődőbb? — sok vezetőt, illetve vállalatot foglalkoztat az a gondolat. Többek között Hrudlinszky Ferencet, a TÁÉV szállítási osztályvezetőjét is. — Áltálában az az alapszabály, hogy csak rövidebb ideig érdemes bérelni valamit. Ha hosszabb időre szükségünk van valamire, és azt rendszeresen használjuk, akkor célszerűbb inkább megvásárolni. Viszont a vásárlás nagyobb beruházást igényel. így vagyunk mi az Ikarus autóbuszokkal is. Dolgozóink négy megyéből — 146 településről — járnak, utaznak naponta munkahelyeikre. Ezek a munkahelyek nem egy helyen vannak, hiszen a megye és az ország több településein vállalunk építkezéseket. Az építőipar munkakezdése sem egységes, hanem idényjellegű. Nem kívánhatjuk a Volán polgári járataitól, hogy hozzánk alkalmazkodjanak. A munkás- szállításról nekünk, saját magunknak kell gondoskodni. Autóbuszokat kétféle formában bérelünk a Gemenc Volántól. Szerződéses járatokat és bérbuszókat rendelünk meg tőlük. Ez utóbbihoz nekünk kell biztosítani a vezetőt és az üzemanyagot is. — Bérbuszokra buszbérletet váltanak az alkalmazottak. Tehát szükséges valamilyen utazási igazolvány. Egyrészt azért, hogy a TÁÉV és a Volán ellenőrei ellenőrizhessék a dolgozók utazási jogosultságát. Másrészt e szerint történik a buszbérlet térítése. — Ha a bérlés költségeit összegezve nézzük, akkor melyik a kifizetődőbb? — Minden esetben jobban járnánk, ha saját autóbusz- parkunk lenne. Egy busz költsége két év alatt térülne meg. A bérautóbuszok he! végén kihasználatlanok, hiszen „pihennek” a dolgozókkal együtt. Nem utolsó az sem, hogy saját busz esetén hét végeken idegenforgalmi feladatokat is elláthatnánk, s ez némi bevételt jelentene. De visszatérve az előző gondolatra, a buszbérlésre, még van néhány gondunk. A kocsik állapota nem a legjobb. Közel állnak a leselejtezéshez. Ez ügyben kétszer keressük fel évente a Gemenc Volánt. Sokszor magas a túlfogyasztás, és gond van a fűtéssel is. A legnagyobb hiányunk ott van, hogy nincs lehetőség 15—20 férőhelyes járművöket bérelni. Ezt két, 9—10 személyes, saját mikrobusz beállításával oldjuk meg. Mindenesetre az lenne a legjobb, ha saját járművel szállíthatnánk dolgozóinkat a munkahelyekre. Változtatás jogát... Belternlet, külterület, zártkert Lakatos Csabáné rendezvényi csoportvezetővel Szek- szárdon a Babits Mihály Megyei. Művelődési Központban beszélgettünk a színházi bérletekről. — Most éppen az az időpont van, amikor már és még nem foglalkozunk bér- letezéssel — kezdi a csoportvezető. Majd augusztus végén, szeptemberben tudnak már a színházak is biztosabb ajánlatot adni, jobban ismertté válik a tájolási tervük. Kaposvár, Pécs, Szeged, Szolnok, Kecskemét, a Budapesti Radnóti. Színpad és a Dunaújvárosi Bemutató Színpad társulataival volt és van jó kapcsolatunk. — A bérletek állandó és biztos közönséget is jelentenek. .. — Igen ez egy pontig így is van, és jó dolog, csak azután kezdődnek a problémák. Akkor amikor valamilyen oknál fogva az eladott bérlet tulajdonosa nem jelenik meg az előadáson, és nem is adja át másnak a bérletét. Az is előfordult, hogy félig üres nézőtér előtt játszottak a színészek, pedig a bérletek alapján jóval nagyobb számú közönségre számítottunk. — Milyen változást ígér a jövő évad? c — Eddig Hegedűs, Babits, Vörösmarty és József Attila elnevezésű bérleteink voltak, felnőttek részére. Ez ezerba tszá zh atvan bé r 1 et est jelentett. Külön ezerkétszáz óvodás és ifjúsági bérletesünk volt. A legnagyobb változást jelenti, hogy a kistermünk átalakításával egy kamaraszínházi helyiséget nyerünk. így a Babits bérletet kibővítjük. Négy előadást terveztünk, közülük egyik éjszakai bemutatóként szerepel. A változtatás jogát — színházi nyelven szólva — fenntartjuk. Emelték a díjakat A nagyüzemileg nem művelhető földeket szívesen veszik bérbe a (kistermelők Fotó: Bakó Jenő Ä sok közül egy pár — Halló, jó napot kívánok. — Igen, tessék. — Olvastam az újságban a hirdetést, hogy kétszobás, összkomfortos albérlet kiadó. Mennyibe kerül havonta? — Hatezer forint. — Köszönöm a felvilágosítást. Viszonthallásra. — Kérem. Viszonthallásra. * R-ék szerencsések. „Csak 3400 forintot fizetnek a szekszárdi garzonlakásért, erre jön még a rezsi, ez átlagosan 600 forint pluszt jelent. A szülök támogatása nélkül nem is lehetne fenntartani az albérletet. Már többször is szerettek volna máshova költözni, de különböző okok miatt egyik lehetőség sem felelt meg. Nincsenek nagy igényeik, mondják, egyszerű, átlagos lakást szeretnének, ahol azért van fürdőszoba is. Családtervezés? Addig szó sem lehet róla, amíg saját otthonnal nem rendelkeznek. Elvégre a gyermek nem láthatja kárát a jelenlegi helyzetnek. Hiszen most is, ha nem is nélkülöznek de kétszer is meggondolnak minden kiadást. Még részletre sem nagyon mernek vásárolni, fizetésüket — ami megmarad — veszélyes lenne megterhelni. Céljuk egyelőre egy olcsóbb albérletet szerezni. Ez azonban nem könnyű feladat. — Amíg megoldatlan a lakáskérdés, addig az albérletek ára nemhogy csökkenni, sokkal inkább emelkedni fog. Ezt ugyanis a kereslet-kínálat törvénye szabja meg — szögezi le véleményét végezetül R, aki ugyan nem közgazdász, de azért van igazság a megállapításában. A községek zömében akad olyan belterületi föld, amelyen egyelőre nem építkeznek. Azért, hogy ezek mégse heverjenek parlagon, ne gaz, hanem mezőgazdasági kultúra virágozzék rajtuk, a tanács haszonbérbe kiadja. Sokan és szívesen veszik bérbe az ilyen földterületeket. Mint azt Fábián Lászlóné- tól megtudtuk, Feisőnánán, Kétyen és Murgán is sok bérlője akad belterületen, külterületen és zártkertektoen a másként nem hasznosított, vagy hasznosítható földeknek. Belterületen jelenleg 21-en vettek bérbe földet, ez ösz- szesen 27 585 négyzetmétert tesz ki. A haszonbérleti szerződés öt évre szól. Ez az öt év most a gazdasági év, illetőleg a betakarítás befejeztével, szeptember elsejétől lejár. A szerződéseket idén júliusban felmondja a tanács, mégpedig azért, mert a vb a haszonbérleti díjakat felemelte. Eddig négyzetméterenként 8 fillért, idén szeptembertől pedig 1 forintot kell fizetni a belterületi föld négyzetméteréért, A korábbi bérleti díjat meglehetősen alacsonyan szabták ki, évente csupán 2195 forint volt a tanács bevétele ebből. Az új „tarifa” szerint ez az ösz- szeg értelemszerűen megegy- gyezik a földterület nagyságával, tehát évi 27 385 forintra emelkedik. Még így is a Iegalacsőnyabb h aszonbérleti összeget szabták ki, hisz a jogszabály értelmében a belterületi föld bérleti díja egy és öt forint között mozoghat négyzetméterenként. Zöldségféléket, kukoricát, burgonyát termelnek a bérelt földeken, a legnagyobb terület 4748 négyzetméter, a legkisebb pedig 194 négyzet- méter. Bérlet formájában, zárt- kertben és külterületen is adnák ki tartós használatra földet mindhárom községben. Olyan földterületekről van szó ebben az esetben, amelyeket nagyüzemileg nem tudnak hasznosítani, viszont mezőgazdasági kisgépekkel, kéziszerszámokkal a művelésük megoldható, összesen 24 ezer négyzetméter zártkertet és külterületet bérelnek a felsőnánai tanácstól. A földhasználati díj a helyben kialakult forgalmi értéknek az ötven százalékáig terjedhet. A földhivatal értékeli. fel a bérbeadandó föld forgalmi értékét, s ennek alapján határozzák meg a földhasználati díjat. ötven évre bérelnek magánszemélyek zártkerti, illetve külterületi földet, s ezért nem bérleti, hanem úgynevezett földhasználati díjat kell fizetni. Jelenleg 15-en élnek ezzel a lehetőséggel, s mivel ebben az esetben nem most, hanem már korábban megállapították a díjakat — átlagosan négyzetméterenként 1 forint ötven fillért — a tanács bevétele a haszon- bérletből magasabb: évi 33 ezer forint. Akadnak jó néhányan, akik nem egy, hanem két területet is bérelnek. Zömmel azok, akik a téeszben dolgoznak, állatot tartanak, de az eljáró ipari munkások közül is sokan kötnek bérleti szerződést, hisz a falun élnek, a földtől nem szakadtak el véglegesen, s a föld művelése egyrészt hasznot hoz, másrészt pihentető szabadidős elfoglaltságot jelent. A lóerők neve: Játék és Mókus Nemcsak a modern tömeg- közlekedési eszközökre lehet bérletet váltani, hanem esetenként az egyre kevésbé ismert, hagyományos, ősi járműre is. A lovaskocsira vagy lovasszekérre. Ezt tehetik meg azok az érdeklődő kirándulók, akfllk a nemrégiben megnyílt ge- menci kirándulóközpont felé veszik az útjukat. A gépkocsi és a lábizmot erősítő gyaloglás mellett immár ez a lehetőség is létezik: az Öcsényi Kossuth Termelőszo_ vetkezet és a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal közösen hívta életre. Szerződést kötöttek egymással, remélve a pihenni és szekerezni vágyók elégedettségét. Hogy miért? Erre halljuk a két választ. Hargitai Istvániné, a Tolna Megyei Idegenforgalmi Hivatal vezetőhelyettese: — Már régi kívánalom volt, hogy a turisztikai programok körét színesítsük lovas kocsikáztatással. Erre kirándulóközpontunk megnyi. tása kapcsán megteremtődött a lehetőség. Partnerre találtunkaz őcsényiekben. Kiss János, az Öcsényi Kos_ suth Termelőszövetkezet főállattenyésztője: — Amiért szerződést kötöttünk a Tolna Touristtttl : még jobban kihasználjuk a meglévő dóállományunkat, emellett meg gazdasági haszonnal is jár ez a vállalkozás. Tízszázalékos nyereséggel számolunk. A Tolna Tourist hozza a vendégeket és állja a reklámot, mi pedig a szolgáltatást végezzük. A néhány hét tapasztalata kedvező. Nagy népszerűségnek örvend már — az októberig — a minden hét végén a szekszárdi Tüzép-teleptől induló lovas taxi. Különösen a legfiatalabbak foglalnak helyet a székéren és sürgetik serénységre az egyik lovas- taxi két „főszereplőjét”, Játékot és Mókust. A főállattenyésztő közlése szerint, ha az igény úgy kívánja még egy lovastaxit is kiállítanak. Mint tették azt május 25-én. Ekkor a lovaik tíz órát mentek szüntelenül. De azt is elmondta Kiss János, hogy a másik — „sétalo-vaglás” — szolgáltatásúkkal együtt aza hét ló, amelyen lovagoltat- nak, kevés. Még több kellene. Munkás — bérmunkás A tőkés gazdasági-társadalmi rendszerben a munkás egyértelműen bérmunkás: munkaerejét fizetik meg, mivel ez kisebb érték általában az előállított új értéknél, ki is zsákmányolják. Vajon nálunk, ahol szintén áru- és pénzviszonyok vannak, ahol a munkás bért kap, mi a helyzet? Sokáig úgy kezeltük ezt a kérdést, hogy nem beszéltünk róla. A tankönyvekben az állt, hogy a szocializmusban megszűnt; a munkás bérmunkás jellege, mert nem zsákmányolják ki. Közben kiderült, hogy a kizsákmányolás megszűnése, a főbb termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele, a tőke és a munka egyesítése csak az utat nyitotta meg arra, hogy valamikor majd a munkás ne legyen a munkaadójától függő bérmunkás, hanem egy kollektíva tagjaként szocialista köztulajdonos. Most, hogy szinte minden áruvá válik, nézzük a hasznát, hozadékát, nyereséghozamát, kicsit megingott a bizalmunk a korábbi tantétel iránt. Abban biztosak vagyunk, hogy a munkaerő nem áru — főleg azért, mert soha nem volt olyan értelemben áru, mint egy doboz cigaretta vagy egy gép. Van magánélete, öntudata, viselkedése, érzelme, indulata, tűrőképessége. Amikor azonban a munkás elhelyezkedik, állást változtat, megtévesztően úgy hat, mintha ő maga árulná a munkaerejét, munkavégző képességét, kapacitását. El is adja ezt, amikor munkaszerződést köt. Szakmájának, foglalkozásának a többihez viszonyított bérszintje lényegében az itt mutatkozó munkaerő-kereslet és -kínálat alakulásától függ. De ennek a munkásnak már van otthonosságérzete, biztonsága. Nem lehet leértékelni, kiselejtezni, utcára dobni. Egyenrangú tagja lett a társadalomnak, és a hatalmat gyakorló munkásosztálynak. Milyen körülmények között valósul meg mindez? Történelmileg bonyolult, gazdaságilag nehéz helyzetben jutottak el a szocializmust építő nemzetek abba a fejlődési szakaszba, amikor számukra egyértelmű operatív feladattá vált az emberiség általános értékeinek érvényre juttatása, az olyan általános emberi célognak, jogosultságoknak a kibontakoztatása, amelyekért az emberiség sok évszázadon át küzdött, amelyeket követelményként megfogalmazott, de amelyeknek a tömegek általi megélése eddig technikai és társadalmi akadályokba ütközött. Ilyen cél és jogosultság a létbiztonsághoz, ezen belül az egzisztenciális és jövedelmi biztonsághoz való jog. Ez ma már nemcsak azt jelenti, hogy mindenkinek legyen kenyere, kereső foglalkozása, hanem azt is, hogy lehetőleg minden munkaképes ember a képességének. képzettségének megfelelő munkakört tölthessen be; a munkakörülmények kulturáltak, emberhez méltóak legyenek; a munkásnak módja legyen több és jobb munkával növelni jövedelmét, családja jólétét. Legyen befolyása munkájára, munkahelyére: ne csak feladatvégrehajtó legyen, hanem rendelkező is. Ha a munkás nem is bérmunkás a szó osztályharcos, politikai értelmében, azt azonban a társadalom — a szabályozórendszer közvetítésével — elvárja tőle, hogy béréhez igazodó többletértéket hozzon létre, amelynek meghatározott hányadát különböző címen neki kifizetik. A szövetkezetekben és az állami vállalatok nagyobbik részében ma már olyan a munkajövedelem-szabályozás, hogy a korábban elért kereseti színvonal nincs garantálva: ha csökken az árbevétel és a nyereség, de a létszám változatlan, az éves átlagkereset csökken. A teljesítmény szerinti bérezés tehát azt is jelenti, hogy teljesítménynek számít az elért nyereség is, a kollektív munka egészének hatékonysága is. Harminc éve úgy tanultuk, hogy nálunk a munkás- osztály — eltérően a tőkésországok proletariátusától — nincs megfosztva a termelési eszközöktől. De annak idején azt még nem észlelhettük, hogy ténylegesen és tevőlegesen a termelési eszközök tulajdonosa. Most már az önkormányzati típusú vállalatok, a vállalati tanácsok létrejöttével, a tulajdonosi jogosultság nagy részének elnyerésével — közeledünk ennek a régi, kívánatos állapotnak a megvalósulása felé. Nálunk a munkás még hosszú ideig munkavállaló marad, sőt bérmunkás — a szó mainál jobb értelmében, vagyis, hogy munkájáért intézményesen megkövetelheti a neki járó bért. Főnöke is lesz, ettől nem szabadulhat. A munkamegosztás és -szervezés miatt utasítják és fegyelmezni is fogják őt, de ha rendes ember, akkor megbecsülik, sőt tisztelik, megfizetik. Nyakig benne lesz a szocialista „bérmunkás” a szabadversenyben: munkája szigorú, de igazságos értékelésnek lesz kitéve', nagyon leértékelik, ha gyenge, jelentősen felértékelik majd, ha jó hatásfokkal dolgozik. Ez manapság nem feltétlenül több munkát, hanem okvetlenül jobb, több szellemi energiát sűrítő, kapós terméket, értékes árut előállító tevékenységet jelent. Nemegyszer ütközni is fog a munkás érdeke a vállalatáéval. Munkavállalói biztonsága kicsit csökken majd, hiszen — ha munkakörének nem felel meg — azon az alapon senki meg nem védi, hogy mindenkinek joga van fizetésre. Neki magának kell megvédenie munkával, szorgalommal. A foglalkoztatási biztonság a következő évtizedben nálunk is csökken. De mértéke egyénileg a mainál jobban fog függeni a végzett munka minőségétől, a dolgozóknak vállalata iránti elkötelezettségétől, szakértelmétől, szorgalmától, munkája fontosságától, hasznosságától.
