Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-27 / 123. szám

1986. május 21.

^ÈPÜJSÀG 3

A BNV-rôl jelentjük

Nagydíjas újdonság Paksnak

Lehetünk annyira lokál- patrióták, hogy különös figyelmet szentelünk annak is: a kiállított berendezések milyen kapcsolatban vannak megyénkkel. Az első, ami szembetűnő, hogy egyre több magyar vállalat foglalkozik az atomenergia-ipar kiszolgálásával. Két jelentős berendezést is láttunk a vásárvárosban.

Nagydíjat kapott a Vegy- épszer az atomerőmű számára kikísérletezett tárolóberendezéséért.

Az egész világon rendkívüli gondot okoz az atomreaktorokban kiégett fűtőelemek átmeneti tárolása. A kiégett fűtőelemeket pihentető medencékben kell tárolni — így Pakson is —. hogy a biztonságot növeljék. Ezek a pihentető medencék azonban korlátlan mennyiségben képtelenek befogadni a kiégett üzemanyagot. Ezért dolgozott ki egy tárolórendszert a Vegyépszer. amellyel kétszeresére növelhetik a tárolókapacitást. A nagydíjas termék a biztonság mellett több százmillió forintos megtakarítást is jelent.

A Vegyépszer új termékének Tiszakécskén épített gyártóüzemet. A borral öt\ paksi atomerőmű részére gyártott adatgyűjtő rendszer és a szimulátor megjelenítője

vozölt acéltárolók gyártása rendkívüli technológiai fegyelmet és nagy pontosságot követel. A Vegyépszer évente négy reaktorblokkot képes ellátni a szükséges mennyiségű tárolótokkal, ami azt is jelentheti, hogy komoly exportfeladatokat is ellátnak, mivel a fejlesztés a KGST-együttműködés keretében történt.

A másik fontos atomerő- művi berendezést az MMG —AM állította ki. Azon túl, hogy az MMG—AM a Központi Fizikai Kutatóintézettel közösen számítógépes adatgyűjtő rendszert dolgozott ki, most kiállította azt a berendezést, amely a paksi atomerőmű oktatási központjába kerül. Itt építenek fel egy olyan szimulátorberendezést, amelyen az atomerőmű kezelőinek képzését végzik, ahol begyakorolhatják egy-egy beavatkozás minden mozzanatát. A szimulátor megjelenítő állomás az MMG—AM kiállításának középpontján van, ami egyben jelzi a munka nagyságát és újdonságát is.

Az már csak ráadás, hogy mindkét vállalatnak Tolna megyével is van kapcsolata: az MMG-nek Szekszárdon, a Vegyépszernek pedig Tamásiban van gyára.

Hazafi — Bakó

Egy beutalóval kel helyen

Az emberek még pihenésük idején is igénylik a változatosságot. Különösen az elő- és utóidényben sokan vannak, akik nem szívesen töltenek el két hetet egy helyen, mivel hosszúnak, •unalmasnak tartják. Voltaképpen ez adta az ötletet egy újfajta SZOT beutalási forma bevezetésére, az úgynevezett váltóüdülésre. De mit is jelent a váltóüdülés, vagy ahogyan kezd közismertté válni: a kettős beutalás? Az új üdülési forma premierje 1984 őszén volt, amikor a balatonszéplaki Ezüstpart SZOT-üdülőjének fedett uszodával ellátott új épületében 42 vendég töltött egy hetet. Ugyanennyi beutalt Sopronban, a KPVDSZ- üdülőben szintén hét napot pihent. A két üdülési csoport a beutalás félidejében cserélt. A SZOT szervezésében autóbusz vitte és hozta az üdülő vendégeket Balatonszép- lak—Sopron között. Nagy érdeklődéssel várták az első turnusok résztvevőinek véleményét. A néhány száz beutalt egyértelműen kedvezően nyilatkozott a helycserés ötletről, ezért 1985-től is folytatódott a kettős üdülés. Az idén már nemcsak létszámban bővült, hanem újabb helyszínekkel is gazdagodott ez az üdülési forma. Januárban és februárban az Ezüstparton kívül a fővárosban, a rózsadombi SZOT szálló és a zalakarosi üdülő is fogadott cserevendégeket. Márciusban és áprilisban annyiban változott a váltóbeutalás, hogy a Rózsadomb helyett Sopron lett a helyszín. Az időtartam egy nappal rövidült, a beutalás 13 nap lett. További módosítás, hogy az első heti helyszín idén minden esetben Balatonszéplak, ahonnan a hetedik napon, ebéd után kelnek útra a vendégek a másik üdülőbe. Hetenként csaknem kétszáz beutalt utazik Sopronba, mintegy százan pedig Zalakaroson töltik a második hetet.

A kettős üdültetés májustól október végéig szünetel, a beutalás október 29—december 15. között az előbb említett feltételekkel Balatonszéplakon, Sopronban és Zalakaroson folytatódik.

Az üdülőhelyek között ingyenes az autóbuszon utazás. Ha valaki viszont saját gépkocsival utazik, nem kap költségtérítést. Az autóbuszon idegenvezető kíséri a vendégeket, és menet közben ismerteti a táj, a települések látnivalóit. A Balatonszéplak—Sopron útvonalon a beutaltak megtekintik Sárváron a Nádasdy-várat.

Az üdülőkben 1/A kategóriájú összkomfortos kétágyas szobákban helyezik el a vendégeket. Az üdülőjegyeket elsősorban házaspárok kapják, de azonos nemű egyedülállók is igényelhetik. A házaspárok kétéves kortól egy gyermekükkel vagy unokájukkal is üdülhetnek.

A kettős beutalásra kijelölt üdülők egyeztetik programjaikat, étlapterveiket is. A második heti félnapos vagy egésznapos kirándulásokra már az első helyszínen be lehet fizetni.

A szakszervezeti alapszervezetek előre tájékoztassák a váltóüdülés sajátosságairól a beutaltakat. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a vendégek nem rendelkeztek megfelelő információkkal, például nem tudták, hogy a második helyszínen melyik üdülőben tartózkodnak.

Balatonszéplakon a fedett uszoda, valamint többféle változatos program teszi vonzóvá a pihenést. Zalakaroson igénybe- vehetik a gyógyfürdőt az egyhetes vendégek is, és különböző gyógykezelésekben — ha indokolt — részesülhetnek. A soproni második hetet a város szépsége, műemlékeinek gazdagsága és kirándulóhelyeinek sokasága teszi felejthetetlenné.

Reméljük, hogy ez a ma még kevésbé ismert beutalási forma színesíti az üdülési választékot a résztvevők megelégedésére.

B. J.

Révészekkel Gerjenben

Felveri a csendet a hajómotor a kalocsa-meszesi oldalon, Pesti József és Gerendái Sándor megszabadítják a jármüvet a drótkötelektől, Otolties Gyula hajóvezető „megcélozza” a gerjeni mólót, aztán elindulunk. Mögöttünk örvénylik a Duna. hullámok mosdatják a vízből kifelé nyújtózkodó főzfabokrokat. szellő fodrozza a nemzeti lobogót, s a kishajó, oldalán a megrakott „tepszivel" vígan szeli a habokat. Eközben Pesti József kasz- szíroz, majd négy perc múlva — társával együtt — már a „leszállást" irányítja. Elvileg ilyenkor két óra karbantartással egybekötött pihenő következik, de ha különjárat ígérkezik, akkor ismét meglovagolják a nagy vizet.

A révháznál Lacza József csoportvezetővel kiegészül a csapat, és kihasználva azt az időt, míg pihen a komp, s vele együtt most a révészek is, beszélgetünk. A készséges Otolties Gyula, a megfontolt Gerendái Sándor, a tapasztalt, jó humorú Pesti Józsel ti diskurzus résztvevői. A csendes Lacza József helyett viszont az a rántott süllő „beszél” amelyet reggelire az asztalra varázsol.

— Mi a szerepe a gerjeni révnek? — kérdez vissza Otolties Gyula, aztán máris sorolni kezdi, hogy mivel a ‘két híd — a dunaföldvári és a bajai — közti távolságnak itt van a közepe, így fontos átjáró, a déli országrész ösz- szekötő útvonala. Olyan át- fcelőcsomópont, ahol jó, nem omlik a partszakasz és a legkisebb víznél is tudnak hajózni. Jelentős népgazdasági érdek fűződik a meglétéhez, hiszen nem kell kerülni Du- naföldvár, illetve Baja felé ö járműveknek és így jelentős az idő és az üzemanyag- megtakarítás.

— Gerjen léte Kalocsától függ — így Otolties Gyula — hiszen onnan kapják a Fü- szérttől az árut, azonkívül, mivel a város, a lakosság nyolcvan százaléka ott vásárol be.

— Nem mindegy — veti közbe Pesti József —, hogy a hatvan kilométerre lévő Szekszárdon vagy az öt kilométerre levő Kalocsán szerzek be valamit. Építőanyagból például jobb a választék, mint nálunk, a kenyerüket pedig kóstolják meg. Ez kenyér . . . (Megtettük, és ízlett.)

Természetesen a komp egyéb hasznáról is szó esett. A révészek tudják, hogy Gerjen ellátása mellett Duna- szentgyörgy, Tolna, Fadd, sőt, Paks ellátásába is besegít a rév azzal, hogy áthozza a hiánypótló vagy éppen választékbővítést jelentő anyagokat. Anyagbeszerzők, kereskedők, magánfuvarozók gépjárműveit hozzák, viszik

Három a révész: Otolties Gyula (balról). Gerendái Sándor. Pesti József

. . . és a negyedik, a csoportvezető, Lacza József

hét közben, hét végén pedig a kirándulókat, hiszen „soknak van a túloldalról itt üdü. Hője”, és nem kevesen járnak át horgászni. A kalocsai vásárok alkalmával pedig szüntelenül közlékednek a két part között. Nem véletlen te- háChogy a kompon állók között jó néhány ismerős.

Az elmondottakból azt a következtetést, tudjuk levonni, hogy nagy forgalmat bonyolítanak le a gerjeni révészek ezzel a 20 tonnás komppal. Következtetésünk helytálló, mondják mindnyájan, de hozzáfűzik, hogy egy 40 tonnás önjáró vízi járművel — amire bizony nagy szükség lenne — a jelenlegi bevételt 'messze túlszárnyalnák. Most úgy áll a dolog, hogy áthozzák ugyan a tehergépkocsikat üresen, de ha megrakodnak Pakson béléstesttel, akkor már visszavinni nem tudják. Ez egyébként minden megrakott teherautónál — mindkét oldalon így van.

*

Jelenlétünk kicsit megzavarta a révészek mindennapi tevékenységét, hisz mint már előbb is mondtuk, a két járat közti idő az valójában nem is szabadidő, mert tennivaló mindig akad. Ha pihen a komp, akkor végzik el a napi felújítási, javítási munkát. (Ezért is fizeti őket a Paksi

Városi Tanács Költségvetési Üzeme.) Mivel minden éviben „szemléztetni” kell a hajót, ezeket az órákat használják fel arra, hogy karbantartsák £i motorokat, elvégezzék a padlózást, a festést és minden olyan dolgot, ami az élettartamot, az üzembiztonságot növeli. Nem is kellett műszaki hiba miatt állni eddig, s ez a hozzáértés mellett a hi- vatásszeretetet is tanúsítja. A járatok közötti időben — a vízállás változásait figyelembe véve — kell a kötelet és a horgonyokat beljebb vinni vagy kijjebb hozni.

— Jó a kapcsolatunk a gazdasággal és a tsz-szel, így a kisebb-nagyóbb javításokba — például hegesztés — besegítenek — mondják, s ebből arra következtethetünk, hogy ez már összegzés is.

Témát váltunk, arról érdeklődünk, mit jelent a révésznek a Duna, a víz.

— Mi, akik itt dolgozunk, mind olyanok vagyunk, hogy eleve már vízhez voltunk szokva — így Otolties Gyula. — Szeretjük a vizet és nem is tudnánk más munkahelyet elképzelni magunknak.

— Hajóztam húsz évet és a gyerekeim is mind a tep- szin nőttek fel — válaszol Gerendái Sándor.

— Itt születtem mellette és ötvenkét évet itt húztam le. Az állandó friss levegő megfizethetetlen — vallja Pesti József, aztán hozzáteszi azt, hogy neki is, mint a csoport- vezetőjüknek, a csendes Lacza Józsefnek, a horgászatot, a halászatot is jelenti a Duna.

De nem lenne Pesti József Pesti József, ha nem mesélne el beszélgetésünk befejezéséül néhány könnyet előcsaló, kacagtató történetet az egyszeri fotóriporterről, aki addig hátrált a felvételhez a legjobb pozíciót keresve, míg a vízbe pottyant vagy a Dunán kétszer úgy „átbukó'' fiatalemberről, hogy még a haja sem lett vizes.

Az idő múlását — az órák mellett — a partra sorakozó kocsik és a révházba bekukkantó, érdeklődő tulajdonosaik jelzik. Elfogyott a beszélgetésre szánt idő, irány Meszes.

Ékes László Fotó: Czakó Sándor

Meszesben ...

A Veií.vépszer na^ydijas termek«'