Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-04 / 103. szám
Mai számunkból AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVI. évfolyam, 103. szám. ÁRA: IM Ft 198« május 4., vasárnap. EZT HOZTA A HÉT A KÜLPOLITIKÁBAN <2. old.) ÉLNI AKARUNK! (4. old.) DÉDAPÁINK VlG KEDÉLYE (4. old.). GYURÁSZIK EGY KLASSZISSAL A MEZŐNY ELŐTT (5. old ) A legszebb szó A huszadik századi édesanya farmerban jár. Kora I reggel csörgőre ébred, földöntúli türelemmel, szeretettel öleld, öltözteti nyűgös gyermekét. A felkelő nap már az utcán, vagy az autóbuszon találja. Egy kézzel kapaszkodva, mert a másikkal még. alvással küszködő gyermekét öleli. A huszadik századi édesanya autót vezet. Az óvoda előtt kirakja gyermekét és siet oda, ahova már együtt érkeznek az édesanyák. Ki autón, ki gyalog, vagy autóI buszon, de egy céllal: a reggeli otthoni félműszak után most helytállni a munkahelyen felelős, vagy kevésbé felelősségteljes munkában és mellette, — mert ezt is elvárjuk tőlük, — szépnek, okosnak és jónak is kell lenniük. A huszadik századi édesanya reggel kiül a panelház nyolcadik emeleti erkélyére és megkapva a szabadság illúzióját, nézelődik. Magányát feledve szemléli az utca forgatagát, de szentéi előtt tágas mezők, eke nyomán bámuló szántóföldek bontakoznak ki. Látja a pi- hetollú kiskacsákat, az egykor volt udvaron kapdrgáló csirkéket... és nézi a szemközti bérház szürke falát. A huszadik századi édesanya bédekkerrel a kezében utazik külföldre, távoli tornyok árnyékában nézelődik, vagy csak kiül szép csendesen a falusi ház tornácára és vár. A nagy kaput még reggel kitárta, háta mögött a konyhában lassú tűzön forr az ünnepi leves, amit reméli nem egyedül fog megenni. Aztán késő délután lemondóan legyint, becsukja a kaput és köny- nyeit befelé nyelve, egyedül ül le ebédelni. Szívében nincs harag, csak szomorúság. Bánat, ami a jövő hét közepére átalakul örömteli várakozássá. Pedig te a jövő héten se mész! Nem látogatod meg édesanyádat, mert másnap reggel értekezleted lesz, mert holnap délelőtt dől el, hogy végre önállóan tervezhetsz-e házat, mert a holnapi tárgyalástól függ, hogy vállalatod megkapja-e azt a bankkölcsönt, ami nélkül lehetetlen a továbblépés, mert holnap egész nap géemkáznod kell, mert holnap... Állsz panelházad ablakában, nézed az esti utcát, a holnapi feladatokon rágódsz és nem indulsz. Mire vársz? Indulj. Vigyél egy szál virágot, vagy menj üres kézzel és örömmel fogadnak. Hogy holnap ne csukódjon be úgy az utcakapu, hogy vendég nem lépte át a ház küszöbét. Mert édesanyád vár, kitartón, mindig vér. Úgy tűnik az anyák sorsa a várakozás. Kilenc hónapig naponta rád gondolva várta jöttödet. Arcán a gyermekvárás boldogságával, elnehezülő testén viselve jüttöd jeleit. De szépen fejezték ki ezt a régiek. „Áldott állapotban van” mondták jelezve, hogy ami következik, az áldás, öröm a kismamának, a családnak, a népnek, a nemzetnek. Szavaink változnak, átalakulnak. Nevezték már a kismamákat várandósnak is. Kifejezve, hogy valamire, valami nagy dologra várnak. És tekintetüket látva azt is megtudhattuk, hogy örömteli eseményre várnak. Az „állapotos” kifejezés objektív, a gyermekvárás állapotáról tudósít. Még mindig elfogadhatóbb, mint a sokkal gyakoribb, elterjedt „terhes anya” megjelölés. Mintha a gyermek, a gyermekvárás állapota csak gond, teher, szükséges rossz lenne. Ugye édesanyák, leendő boldog anyák, nem így van ez! Végül megszületett nyelvrontásunk csúcsa, a talán orvosilag pontosan meghatározott állapotot tükröző, de számomra nagyon ellenszenves szókapcsolat, a „veszélyeztetett terhes”. Egyre több kismamára mondják ezt, pedig ők nem veszélyeket keresnek, hanem áldásos állapotukban egy új élet megszületésére várnak, örömmel, bizakodva, a jövőbe vetett hittel. Olyan g gyerekre várnak, aki előtt minden kapu nyitva áll, aki eljut majd a csillagokba is, aki nem ismeri a szót, hogy háború és akinek a béke sem vágyott, elérendő álom, hanem napi valóság lesz. Az édesanyák mindig a jövőben hittek. Ez adott erőt gyermekszüléshez a lövészárkok mélyén a bombázó repülők szaggatta égbolt alatt, a reménytelenség éveiben. Az édesanyák akkor is egy szebb, egy jobb, egy békésebb jövőben reménykedtek. Most, amikor Földünk törékeny békéjét újabb sötét erők, hatalmi érdekek, elvakult indulatok fenyegetik, az anyákban bízhatunk. Az ő töretlen akarásuk, összefogásuk megálljt parancsolhat a legpusztítóbb erőknek is. Tudom, hogy az anyák ott lesznek mindenütt, ahoi a békéért tenni, kiállni kell. Mert egyikük sem akar ágyútölteléket, ér- I telmetten halálba rohanó és halált osztó katonát szülni. Az édesanyák jövőt építő munkást, mérnököt, pedagógust, tudósokat akarnak szülni... A mai napon mindannyian virágot kapnak. Azok is, akiknél év közben ritka vendég volt a gyermeki sze- I retet megnyilvánulása, a jó szó. Miközben azt óhaj- ^ tóm, hogy bár fordítva lenne, a másik 364 napon adnánk a szeratetet és az édesanyáknak csak egy rossz napjuk lenne, most mégis azt írom, kapjon ma minden édesanya egy szál virágot. Vigyünk virágot, engesztelő ajándékként év közben elkövetett bűneikért, azokért, amiket ő már elfelejtett, már régen megbocsájtott. Vigyünk egy szál virágot, amíg van kinek vinnünk, van kinek elmondani a legszebb szót: édesanyám. TAMÁSI JÁNOS Vidám, öntudatos, programokban gazdag volt a május elseje Nem volt az országnak, megyének plyan települése, amelyen valamilyen formában meg ne ünnepelték volna a munkásosztály nagy nemzetközi seregszemléjét. Sok helyen megemlékeztek arra, hogy az idén van száz esztendeje, amikor Amerikában általános sztrájkkal követelték a munkások a nyolcórás! munkaidő bevezetését. Kegyetlen megtorlás következett az uralkodó osztály részéről. Ennek emlékére nyilvánította a II. Internationale május elsejét a nemzetközi munkásosztály ünnepévé. Nagyarányú részvétel, kitűnő hangulat jellemezte mindenütt az eseményeket, a felvonulásokat éppúgy, mint a majálisokat. Legfeljebb a középdélutáni órákban esett eső okozott zavart, de végül is a májusi eső aranyat ér. Az ünnepségek központi gondolata mindenütt a béke megőrzése volt, amelyért a Szovjetunió és a politikáját egyként támogató szocialista tábor tett és tesz legtöbbet az imperializmus agresszív politikájával szemben. Az ünnepségeken megjelentek megyei és városi párt-, állami és társadalmi vezetők közül számosán, együtt ünnepeltek, majd együtt szórakoztak a dolgozókkal. A budapestiek felvonulása A 42. szabad május elsején a főváros mintegy negyed- millió lakosa köszöntötte a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő ünnepét. A tömegdemonstrációval kifejezésre juttatták a budapestiek, hogy büszkék a szocializmus építésében elért eredményekre, bizalmat tanúsítanak az ország vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt iránt, készek tettekkel segíteni a párt XIII. kongresszusán elfogadott határozatok valóra váltását. Az ünnepien díszített, vörös és nemzeti színű zászlókkal fellobogózott, májusfákkal ékesített felvonulási téren a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje az úttörők köszöntésével vette kezdetét. Az úttörők egy csapata a központi tribünön nyújtotta át a virágokat. A díszemelvényen, ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke; Németh Károly, a párt főtitkárhelyettese, Aczél György, Gáspár Sándor, Grósz Károly, Havasi Ferenc, Hámori Csaba, Maróthy László, Óvári Miklós, Szabó István, a Politikai Bizottság tagjai ; Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke; Berecz János, Horváth István és Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkárai. A köszöntőt követően, pontosan 10 órakor fanfárok hangjai jelezték az ünnepi műsor kezdetét. A nyitóképet követően jókora betűkből alkotott sbr érkezett a dísztribün elé; a munkás- osztály nemzetközi összefogását másfél évszázada hirdető jelmondatot formálva : „Világ proletárjai egyesüljetek!” ezután a legendás mondat egyetemességét, a munkásszolidaritás gondolatát jelképező tömb vált láthatóvá, amelyben ezer ifjú vitte Földünk államainak zászlóit. Az alakzatot az „Éljen május elseje!” jelmondatot formáló fiatalok csoportja zárta. A nyitókép második blokkjában a „Békét, biztonságot a világnak!” jelmondat vált láthatóvá. A tömegdemonstráció újabb fejezetének kezdetét a tér egész szélességében húzódó felirat jelezte: „Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság!” Mögötte már a dolgozók menete következett, azoké, akiknek mindennapi munkája a biztosíték a jelszóban kifejezett szándék maradéktalan valóra váltására. A sok ezernyi zászlóval, virágokkal, léggömbökkel, transzparensekkel vonulók élén a városrészek vezető) haladtak. Az ünneplő menet a főváros életének teljességét tükrözte. Kádár János nyilatkozata Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a budapesti dolgozók május elsejei felvonulásán nyilatkozatot adott a sajtónak. — Szívből üdvözlöm a televízió nézőit, a rádió hallgatóit és május elsejét ünneplő népünket; itt, Budapesten, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének — most már sok éve szocializmust építő népünk ünnepének — résztvevői között. Ezt a felvonulást sokan nézik, és akik figyelnek, láthatják, hogy milyen a mi május elsejénk. Mondhatjuk, olyan, amilyen hagyományosan, de mégis hozzáteszem: mindig új is. Ez a felvonulás, amelyet egyébként most az idő is segített, hangulatában kitűnő, és kifejezi népünk egységét alapvető bel- és külpolitikai törekvéseink, szocializmust építő programunk támogatásában. Tradicionális vonása a mi ünnepünknek, hogy családias hangulatú. Jó dolog ez, és úgy gondolom, hogy mindenki, aki ennek a felvonulásnak a részese, itt új erőt nyer a hétköznapi munkához. És ha ebben a szellemben, ebben az egységben, összefogva dolgozunk a mindennapok során, a köznapi feladatok megoldásán is, akkor — bármilyen nehézségekkel küszködünk — megvan a reményünk, hogy megfelelő eredménnyel munkálkodjunk a párt XIII. kongresszusa programjának, a VII. ötéves és az idei népgazdasági tervnek a minél jobb megvalósításán. Szükséges persze, hogy jelszavaink, érzéseink, gondolataink mellett tettekkel is bizonyítsuk ezt. Bízom benne, hogy így is lesz. Itt, Budapesten, és az ország más városaiban ott vannak a május elsejei felvonuláson azok a kisebb-nagyobb kollektívák, a szocialista prigádok, a kiválóan dolgozó emberek képviselői, akik ezekben a napokban megalapozottan, munkával kiérdemelten magas kitüntetéseket kaptak. Ehhez ez alkalommal is szívből gratulálok. Ilyen érzésekkel ünnepeljük mi május elsejét, a fővárosban, hazánkban. Ugyanakkor ez a demonstráció hazánk üdvözlete is a világnak. Ezzel az egységgel, ezekkel a célokkal, ilyen hangulatban üdvözöljük a Szovjetunió, a szocialista világ népeit, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom harcosait, a szabadságukért, az önálló fejlődés jogáért küzdő népeket, és minden tisztességes embert a világon, aki megérti, hogy korunk nagy feladata: a békés világért harcolni. Valamennyi külföldi eszmetár- sunkat, küzdőtársunkat, barátunkat szívből köszöntjük ezen a napon — mondotta Kádár János, további sikereket kívánva május elsejét ünneplő dolgozó népünknek. Közel harmincezren a szekszárdi felvonuláson Számosán vannak, akik már egy, vagy több évtizede részt vesznék a szekszárdi május elsejei felvonulás szervezésében, majd lebonyolításában. így — a tudósítóval együtt —, aki szintén közéjük tartozik, van összehasonlítási alapjuk az elmúlt évekhez. Megállapíthattuk, hogy május elsején ennyi embert A megye és a város vese tói üdvözlik a felvonulókat még nem láttunk a megye- székhelyen. Ha a nézőket is hozzászámítjuk a felvonulókhoz, közel harmincezren vettek részt a nagyszerűen sikerült rendezvényen. A sok éves hagyományoknak megfelelően, a megye és a város politikai, állami vezetői haladtak az élen: Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára, Horváth József, az SZMT vezető titkára, Császár József, a megyei tanács elnöke, Kiss Magdolna, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Varjas János, a Hazafias Népfront megyei titkára, Szabó Géza, a városi pártbizottság első titkára és Kovács János, a városi tanács elnöke. A menet élén haladó megyei és városi vezetők ezután, az ő társaságukban lévő úttörőkkel együtt, a díszemelvényen foglaltak helyet. Ugyancsak a díszemelvényről tekintették meg a felvonulást azok. akik a megye és a város politikai, állami, gazdasági, társadalmi életének meghatározó személyiségei. Az is hagyomány Szek- szárdon, hogy a legfiatalabb nemzedék, az általános iskolák diáksága, halad az élen. Most is így történt, majd jöttek a középfokú tanintézetek neveltjei, utánuk pedig a termelőüzemek dolgozói. Jogos büszkeséggel emelkedett a menet első részében (Folytatás a 3. oldalon.)
