Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-17 / 115. szám

6 ïnÊPÜJSÀG 1986. május 17. MÚLTUNKBÓL- Az elmúlt napokban köszöntöttük az édesanyákat. Ennek a beszélgetésnek talán jobb alkalma lett volna, ha éppen anyák napján jelenik meg. Én nem szere­tem az ilyen ünnepeket, mert csak egy napig tartanak... Éppen ezért nem kö­szöntőnek, hanem bemutatónak szánom ezeket a sorokat. Példát adni emberség­ről, szeretetről, munkáról, áldozatválla­lásról, kicsit sajátos, de társadalmi szem­pontból mindenképpen követendő élet- felfogásról.- Nem tudom, hogy jó helyen kopog- tat-e ezekkel a terveivel. Ma nem általá­nos jelenség az ilyen nagy család mint a miénk. Más megítélése van a gyermekál­dásnak...- Ad az emberek előítéletére?- Olyan környezetben élünk, ahol el­kerülhetetlen, hogy cselekedeteink alap­ján véleményt mondanak, megítélnek bennünket. Ezek lehetnek néha hasznos tanácsok is. Oda kell figyelni, de nem szabad, hogy meghatározóvá váljanak. Az például egyáltalán nem zavar, hogy mit gondolnak rólunk, amiért őt gyerme­ket vállaltunk. I- Hadd emeljem ki egy szavát az utolsó mon­datból, hogy „vállaltunk!” Úgy gondolom, hogy...- A férjemmel tjárom-négy gyermeket terveztünk, már összeházasodásunkkor. Ebben talán az is szerepet játszott, hogy mind a ketten hárman voltunk testvérek. Zoliéknál három fiú, nálunk három lány. I- Ilyen vonatkozásban tehát megegyeztek, azonosan gondolkodtak.- Azt hiszem, egy római mondás, hogy a hasonló a hasonlónak örül. Ez a párvá­lasztásban nagyon lényeges dolog. A köztudatban mégis inkább az terjedt el, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ne­kem erről más a véleményem. Mi szár- mazhatik teljesen különböző környezet­ben felnövő, más értékrendek, szokás­módok, magatartásformák között élők, más szakmák, iskolai végzettségek, ideológiai elképzelések, világnézetek, el­térő munkaterületek hétköznapi gond­jaival élő emberek találkozásából, sze­relméből? Mi mind a ketten a Szegedi Jó­zsef Attila Tudományegyetemen végez­tünk, biológia-földrajz szakon. Hasonló volt az érdeklődési körünk. Állíthatom, így a tizenhatodik házassági évforduló tájékán, hogy éppen az a hasonlóság tet­te könnyebbé az alkalmazkodást, több örömöt, fokozottabb szeretetet jelentett. I- Két azonos hangzású, ám tartalmában mégis eltérő fogalom hangzott el az imént: sze­relem, szeretet.- Ez a kettő csak együtt élhet igazán. A lángoló rajongás az idő múlásával alább­hagy, kevesen igazolják az ellenkezőjét, helyébe egy minőségileg többértékű ér­zés lép. Az együtt eltöltött évek, a meg­próbáltatások hatványozhatják az örö­möket, az együttes élmények hatására, így erősödik a bizalom, őszinteség, helyt­állás. I- Ehhez kapcsolódó fogalom még a szexua­litás.- Ezt a mai fiatalok gyakran azono­sítják a szerelemmel, pedig csak annak része a kiteljesedés. Nem elsődleges. Sokan helytelen sorrendet állítanak fel. Ha középiskolában tanítanának szemé­lyiséglélektant, hogy egymást jobban megismerhessék az emberek, nem kel­lene minden figyelmet a szexualitásra összpontosítani. Az ösztön kiegészítője lenne, a szebb, az érzelmekkel gazda­gabb vágyaknak. A mai fiatalok menekül­nek a rossz családi környezetekből a szexualitásba. Azt remélik, hogy ott meg­kapják a szeretetet, amit keresnek min­denütt. így aztán összekeverik érzései­ket, fogalmaikat és végül csalódniuk kell. I- Úgy érzem, hogy az önök kapcsolatában nem a hirtelen lobogó, kalandos szerelem do­minált, hanem inkább a megismerésen alapuló meggondoltság.- Szükség van a romantikus érzések­re, de a változást, a színeket önmagunk­nak és együtt kell megteremteni. Minden ember más színt jelent a családi palettán.- így a Tóth család igazán színes le­het, hiszen öt gyermeket nevelnek. A la­kás, ahol beszélgetünk, Szekszárdon van, a Székely Bertalan utcában. Távol a város központjától, egyszersmind zajá­tól, a domboldalon. A belépőt lakásfes­tés, tatarozás maradványai fogadják. A KISZ szövetkezeti lakások két és fél szo­bájából itt négyet varázsoltak.- A mi valóságunkhoz tartozik ez a las­súnak látszó építkezési folyamat. Valami­kor egy bőrönddel kezdtük Pakson az életünket. Szülőknél és albérletben is él­tünk. Amit itt lát, azt az évek során, a sok kicsi sokra megy alapján és reményében gyűjtöttük, raktuk, vagy mint a hangyák, hordtuk össze. Nem eltérve a gondolat­tól, csak visszakanyarodva egy korábbi­hoz. Ilyennek ismertem meg férjemet. Ki­tartó, fáradhatatlan szorgalmúnak, aki szereti a munkáját és a gyerekeket. Ezért is vállaltam örömmel a házasságot. Min­den elképzelésével, tervével egyetértet­tem. I- A családnak gazdálkodni is kell naponta... Ezt azért kérdem, mert rengeteg könyvet látok, képzőművészeti alkotásokat, festményeket, kerámiákat, egyéb lakásdíszeket, amelyek ko­moly anyagi kiadással járó értékek. Mennyi a havi jövedelmük, van-e mellékes kereset? Re­mélem, nem tapintatlan kérdés...- A férjem biológus, a KÖJÁL laborató­riumában dolgozik, nyolcezer forint a fi­zetése, a családi pótlék négyezerkét­száz, én gyerekgondozási szabadságon vagyok szintén négyezer forintot kapok. Mellékállásunk nincs, ennyi gyerek mel­lett ez nehéz is volna. Kertünk sincs, hogy megtermeljük, ezért nyolcezer forint csak élelmezésre megy. A gyerekek egy­mástól örökölnek ruhákat és unokatest­véreiktől. Persze, újat is kell vennünk, csak próbáljuk megbecsülni a használ­ható régit. Könyvek, festmények? Na­gyon jó lehetőségnek tartjuk, hogy az OTP mind szélesebb körben tud köl- csöntámogatást nyújtani. Mi úgy takaré­koskodunk, hogy megvesszük először azt, amire szükségünk van, benne, vele élünk, és utána spórolunk rá. Nincs sem­mi káros szenvedélyünk. Részletre vásá­rolunk szinte mindent. A festményeket is, könyveket is, bútort is.- Az ember könnyen azt mondaná, hogy ren­I geteg lemondás kell mindehhez, sok áldozat. Azért nem teszem ezt, mert legutóbb egy hang­versenyen találkoztunk a Művészetek Házában, ahol két gyermekük is ott volt. Szó sem lehet mártíromságról, mert nyilván belső kényszer­ből, igényből mentek zenét hallgatni.- Igen! Azt húzza alá, hogy nem érez­zük magunkat mártírnak, és csak a gye­rekeinkért élünk. A zene és a természet­szeretetet plántáljuk beléjük is. Ezek gaz­dagítják az érzelmeket. Ez nagyon fontos. A gyermeknevelést alkotó munkának is lehet tekinteni, akár a szobrászét, csak itt élő, eleven anyagot kell formálni. A peda­gógushivatást tehát ilyen felelősség ter­heli. Ahogy a művész munkájában tükrö­ződik saját énje, úgy a szülőé is a gyere­keiben. A mi életünket ők viszik tovább, vágyainkkal, amelyeket néha ők valósíta­nak meg. I- Arról már beszéltünk, hogy a kölcsönös megismerés után kötöttek házasságot. Ez a fo­lyamat - már a megismerésé - tovább tart. Mi­lyen vágyai vannak a férjének?- Említettem, hogy biológus. Afrikába szeretne eljutni, kutatási vágyaktól vezé­relve... I- ...és a gyerekei álmairól mit mondana? Egyáltalán, hogy várta őket? Félt a szülésektől? Felkészült rá? A nevek kiválasztása hogy tör­tént?- Kezdem talán ez utóbbi kérdésével. Szerettük volna, hogy olyan nevet kapja­nak, ami majd nekik is tetszik, ezért min­degyiknek két neve lett. Zoltán-Gábor, Edit-Bernadett, Levente-Péter, And- rás-Miklós, Rita-Márta. Nem féltem a szülésektől, könnyű volt, kivéve talán az utolsót, Ritával. Fel kell készülni erre az ismeretlen érzésre. Rendszeres tornával, a légzés helyes gyakorlásával, hogy pszichésen is segíteni tudjuk a szülést. Tovább lépve a kérdései között, azt sze­retnénk, ha a gyerekek széles körben tudnának tájékozódni, ezért tanulunk nyelveket is, hogy segíteni tudjunk. Nem dicsekvésnek hat remélem, hogy amíg gyermekgondozásin voltam, addig sze­reztem egy másik diplomát is, a gyógy­pedagógiai főiskolán, mert munkahelye­men szükségét éreztem. A megyei kór­ház rendelőintézetének gyermek-ideg­gondozójában dolgozom tizennégy éve. Ebben is sokat köszönhetek férjemnek, hiszen a négy év anyagát két év alatt úgy tanulhattam meg, hogy ő mindent vállalt, így valósult meg egy vágyam. A gyereke­ké? A középiskolás fiúnk apjától örökölt néhány tulajdonságot, de nincsenek ha­tározott tervei. Nem akarjuk korlátozni el­képzeléseiket, de mindent megbeszé­lünk. A kisebbek zenét is tanulnak. Fér­jem hegedült, én zongoráztam, évek óta énekelünk a szekszárdi pedagógus énekkarban. I- Ez már úgyis hihetetlennek tűnik, kérem mondja meg, hogy tervezik az időt?- Ezen sok múlik. A férjem néha min­den napot pontosan elrendez. Csak így lehet. Rengeteg gond volt, amíg építkez­tünk. Engedélyektől a fuvarozásig, a mestereken át mindent egyeztetni. Eny­hén szólva nem volt könnyű. Betegségek, kórházak, műtétek csak fokozták a gon­dokat. Azt hiszem, hogy alaptulajdonsá­gunk az optimizmus. Mindent remény­kedve szemlélünk. A rosszban valami nyugtató jót is kell találni, mert kell, hogy legyen. Minden napnak annyi örömét hozzák haza a gyerekek, hogy ezek fe­ledtetik a bosszúságot. I - Hogy kezdődik egy napjuk?- Mi felnőttek reggel hatkor ébredünk. A férjem megy friss péksüteményt vásá­rolni. Hét órára felébrednek a gyerekek is. Este mindig előkészítik a másnapi ru­hákat és reggel csak bele kell bújniuk. Nagyon fontos a reggeli étkezés. Ideje, tartalma nem lehet mellékes, erre mi is később jöttünk rá. Fél nyolckor aztán in­dulás ki-ki a munkahelyére. A Ritával va­gyunk itthon. Amíg ő alszik, addig ne­kem el kell végeznem mindent a háztar­tásban, mosás, mosogatás, takarítás, hogy amikor ébred, már vele lehessek. Este 5 után érkeznek haza a többiek. Be­számolók, játék, vacsora, olvasás. A já­tékban tanulják meg a későbbi életük szabályait, fontos tehát. Az olvasás ugyancsak meghatározó. Ezért keve­sebb tévéműsort nézünk. Féltem is őket a sok agresszív látványtól. Szeretjük a ver­seket, a klasszikus és mai meséket egy­formán. A tévémaci nem pótolja a szülői kapcsolat hangulatát. Csak úgy érthetjük meg a gyermekek világát, ahogy Szabó Lőrinc írja a Lóci óriás lesz című versé­ben; hogy oda kell kuporogni a gyerek mellé a padlóra, ahonnan olyan nagyoka nagyok... I- Amikor megköszönöm a beszélgetést, azt kívánom, hogy az önök mind az öt Lócija nagy, óriás legyen. DECSI KISS JÁNOS 1945 tavaszán a politikai pártok talp- raállását a különböző érdekvédelmi szer­vezetek és mozgalmak életre hívása követ­te. Az újjáépítésben és a demokratizmus szélesítésében érdekelt koalíciós pártok azonban nemcsak szövetségesek, de rivá­lisok is voltak. Tömegbázisuk szélesítése érdekében arra törekedtek, hogy a külön­böző rétegszervezetek vezetésében minél nagyobb befolyásra tegyenek szert. A megye ipari üzemeiben működő szakszervezetek irányításában elsősor­ban a két munkáspártnak voltak érdekel­lentétei. A szociáldemokraták a felszabadulás előtt kiépített pozícióik megtartására, bő­vítésére törekedtek. Ennek megfelelően a bonyhádi és tolnai üzemek dolgozói, valamint a bátaszéki és dombóvári vas­utasok szakszervezetei elsősorban szo­ciáldemokrata befolyás alatt álltak. Az MKP, bár törekedett tömegbefolyása nö­velésére, arra azonban ügyelt, hogy ne bontsa meg a szakszervezeti mozga­lom egységét. A kommunisták hasonló magatartása a többi tömegszervezet és mozgalom működtetése esetében is megfigyelhető. 1945 tavaszán pl. Tolna megyében a Kommunista Ifjúsági Szövetség is zászlót bontott. Az MKP Déldunántúli Területi Bizottsá­gától 1945 áprilisában érkező körlevél azonban a további szervezést leállította. Arra szólította fel a megye pártszerveze­teit, hogy „Nem szabad sem kommunista ifjúsági csoportot, sem kommunista nő- csoportot szervezni. Az ifjúság a Demok­ratikus Ifjúsági Szövetségbe, a nők szer­vezése a Magyar Nők Demokratikus Szö­vetségébe történjen.” Az MKP eredeti elképzelése, amely a rétegszervezetek egységének megőrzé­sét szorgalmazta, nem sikerült. A különböző politikai pártok sorra lét­rehozták a maguk ifjúsági és más szerve­zeteit, tagozatait. Különösen érdekesen alakult a pa­raszti érdekképviseleti szervezetek sor­sa. A FÉKOSZ (Földmunkások és Kisbir­tokosok Országos Szövetsége) a falu legszegényebb napszámos, idénymun­kás, kisbirtokos rétegét tömörítette sorai­ba. Az aratási-cséplési és más munka- szerződések megkötésében működött közre, védte a munkavállalók jogait. Első Tolna megyei titkára Márton József volt, aki körlevélben fordult az MKP-alapszer- vezetek titkáraihoz; „Azonnal meg kell alakítani minden községben a FÉKOSZ helyi csoportját. Tagja lehet mindenki, aki földmunkás vagy kisbirtokos, pártállásra való tekintet nélkül. A tagsági díj a Szabad Nép két példányának mindenkori ára...” A felhívás szerint tehát a FÉKOSZ-t „pártállásra való tekintet nélkül” szervez­ték, de gyakorlatilag az életrehivója és szinte kizárólagos irányítója az MKP volt. Szervezetei az egész megyét behálózták, tagjai a falusi osztályharc legfőbb tömeg­bázisát adták. A munkaadókat, a gazdagabb parasz­tokat a „Parasztszövetség” tömöritette soraiba. Ezt a paraszti érdekképviseleti szervezetet is „pártállásra való tekintet nélkül" szervezték, de tagjai és irányítói is kisgazdapártiak voltak. Ez a szervezet Tolna megyében nem vert erős gyökeret. Néhány községben létrehozták ugyan az alapszervezeteit, de ezek gyakorlati tevé­kenységet alig fejtettek ki. Funkciójukat legtöbb helyen a kisgazdapárti alapszer­vezetek látták el. Másképpen alakult a tömegbázisa és helyzete a harmadik paraszti érdekkép­viseleti szervezetnek, az UFOSZ-nak. (Újgazdák és Földhözjuttatottak Orszá­gos Szövetsége.) Első szervezeteit Tolna megyében 1946 tavaszán hozták létre. Szervezője és első megyei titkára Csankó József bâ­tai parasztember volt, aki nagy energiá­val és tehetséggel látott munkához. Az UFOSZ tömegbázisát a földet ka­pott volt gazdasági cselédek, majd a tele­pítések és juttatások után a megyébe ke­rült nagy számú újgazda adta. Szervezé­sét az MKP kezdte el, de jelentős érde­keltségei voltak benne a két parasztpárt­nak is. Elsősorban a telepes községekben építette ki szervezeteit, taglétszáma meg­haladta a húszezer főt. Az első megyei küldöttértekezletükön 59 községből 373 küldött vett részt. Ebből 183 kommunista, 107 paraszt- párti, 34 szociáldemokrata, 18 kisgazda- párti volt. Mindössze 31 küldött nem tar­tozott egyik párthoz sem. Az UFOSZ megyei tanácskozása nagy port felvert fontos politikai eseménynek számított. Megfogalmazódott itt a föld- hözjuttatott parasztság szinte valameny- nyi gondja. A beszámoló és a hozzászólók is han­got adtak a vetőmag- és igavonóhiány­ból, valamint a hitelszegénységből eredő bajoknak. Elmondták, hogy a telekkönyvezés el­húzódása, a magas váltságdíj megállapí­tása nyugtalanságot vált ki az újgazdák körében. Követelték a ki- és betelepítések nyug­vópontra kerülését, az áttekinthetetlen helyzet gyors felszámolását. Sürgették a gépállomások felállítását és a megye községeinek villamosítását. A határozati javaslat kitért a parasztsá­got sújtó agrárolló felülvizsgálatára, az iparcikkek irreálisan magas árának csökkentésére. Élesen vetődött fel, hogy a parasztság által termelt élelmiszereket szinte fillére­kért viszik el, a piacokon ugyanakkor vi­rágzik a spekuláció. A legfontosabb iparcikkekhez csak a feketepiacon juthatnak hozzá méregdrá­gán. Az új forint stabilitását látták veszé­lyeztetve az UFOSZ tagjai, ha ezen az ál­datlan helyzeten nem változtat a kor­mányzat. A megye földhözjuttatott paraszti tö­megeinek jogos felvetéseit az MKP felka­rolta, az illetékes szervek felé továbbítot­ta, de felhasználta a napi politikai tevé­kenységében is. A politikai pártok felső vezetésében 1947 tavaszától egyre gyakrabban vető­dött fel az egységes paraszti tömegszer­vezet létrehozásának igénye. Megállapodás azonban nem született, mert az MKP a Parasztszövetség teljes ki­zárásával, az UFOSZ-ra és a FÉKOSZ-ra épülő új paraszti szervezetet akart létre­hozni. A parasztpártok viszont szíveseb­ben vették volna a Parasztszövetségre és az UFOSZ-ra épülő, a FÉKOSZ kihagyá­sával létrejövő szervezetet. A vita eldön­tésére csak egy évvel később, a két mun­káspárt egyesülését követően került sor. A parasztpártok 1948 szeptemberé­ben pártközi értekezleten elfogadták az MDP által kidolgozott egységes paraszti tömegszervezet tervét. Dobi István ki­mondta a Parasztszövetség feloszlatá­sát. Az új egységes paraszti tömegszerve­zet a DÉFOSZ (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) létrehozása áthúzódott 1949 elejére. A választást nagy gonddal készítették elő minden községben. A „DÉFOSZ-napon” bálokat, kulturális rendezvényeket, munkás-paraszt talál­kozókat szerveztek. A jó ütemben és hangulatban zajló eseménysorozatot azonban váratlan fordulat szakította fél­be. 1949. február 25-én Rákosi Mátyás éles támadást indított a félig létrehozott DÉFOSZ ellen. „Elvtelenségről, jobbol­dali elhajlásról” beszélt és a választások felülvizsgálatára tett célzásokat. Az MDP Tolna megyei vezetése nehe­zen tudott mit kezdeni a főtitkári kiroha­násokkal, hiszen a megválasztott DÉ- FOSZ-vezetőségek több mint 50%-a MDP-tag volt. A felülvizsgálatot azonban el kellett vé­gezni, s ez meglepő eredménnyel zárult. ...a reakció mindenütt bent van, sokszor a mi pártunkon keresztül került be, néha másokkal képviselteti magát, de valami­lyen formában mindenütt bent van.” A felülvizsgálat szétzilálta az újjászer­veződő paraszti tömegszervezetet. El­kezdődött a személyi kultusz és a bizal­matlanság időszaka, amely a párt elszi­getelődéséhez, a tömegkapcsolatok la­zulásához, a szocializmus pozícióinak gyengüléséhez vezetett. DR. LÁSZLÓ PÉTER Tóth Zoltánná, ötgyermekes édesanyával

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents