Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-17 / 115. szám
A NÉPÚJSÁG 198«. május 11. edény, doboz, üveg már az új termést várja. Újdonság: a szovjetunió- beli vevő nem 5/1-es, azaz ötliteres üvegben kéri az árut, hanem 2,5 literesekben. Rendelkezésre áll több tízezer ilyen, szép gondosan letakarva a hatalmas gyárudvaron. Fontos: a raktáraikat előkészítették, kitakarítottak mindenütt, ahol szükséges, festettek, átcsoportosítottak árukat. A borsónak külön raktár- terület áll készen. A termés: a májusi időjárás igen kedvező. A borsó mái' virágzik. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban a gyár igénye szerint szakaszosan vetették a borsót, így a folyamatos üzemeltetéshez lesz nyersanyag — mindig három műszakban dolgoznak —, csak akkor lesz hét végeken műszak, ha a termés — egy-egy szakasz — összeérik. Felkészültek arra is, hogy a borsószezon vége felé majd jön már a zöldbaib. Ennek fogadása, együttes feldolgozása, azaz egymás mellett lévő gépsorokon elkezdődhet. A szocialista brigádok is elkészítették a munkához o programot. Az üzem- és munkaszervezéssel kapcsolatos összes kérdést lezárták. Június 3-tól a paksi gyárban műszaki átadás lesz, majd üzemi próba és 5—10-e között megkezdődik a borsó feldolgozása. összesen 850 vagon zöld- borsószemet töltenek üvegekbe, dobozokba. A borsófolyam még a földön virágzik. A gyárban a téemkások már a gépökre telepedtek. A főmérnök elégedett, jól felkészültek már a télen, most csak helyére köll tenni mindent. Mutatja az üzemet, a hatalmas sterilizálót, a végesincs futószaűagrend- szert, a kifestett műhelyt, a csillogó gépeket. Szezon előtt jártunk Pakson. Ez volt első, „ügyeletes” tavaszi, konzervgyári riportunk. Később majd szólunk a babról, a meggyről, a zöldbabról, a barackról, a paradicsomról. Beszámolunk róla, mivel, hogyan tölthetjük meg kamránkat, hűtőgépeinket — gyomruntkiat. Pálkovács Jenő Fotó : Czakó Sándor Megérkezett a múlt hét végén hat targonca. Kettő elektromos meghajtású, négy dízelüzemű. Felállították már az új üvegzáró gépet, a pécsi Soph ianae gépgyár terméke. A régi gépeket felújítva, de úgy helyezték el, hogy gazdaságosabb legyen az üzemeltetésűik. Több mint fél évre való Szerelők a kijavított, üzempróbára előkészített sterilizáló üstök között Farkasdi Sándor, téemká-lakatos az egyik futószalagot állítja be Faddon ez lesz az az üzemrész, amelyben évi kétezer tonna uborkát savanyítanak Szezon előtt a konzervipar Még exportra dolgoznak, de három hét múlva jön a borsó Hétfőn a bogyiszlói üzemben körtét feleztek. A fad- diban csemege uborkát töltöttek. A paksi anyagyárban vegyes befőttet raktak üvegekbe. Hétfőn a Paksi Konzervgyárban és üzemeiben körülbelül másfél millió forintot érő befőttet, savanyúságot töltöttek üvegekbe. Ez a múlt évi „maradék' a tervek szerint került most a gépekre és az asszonyok keze alá. Ugyanis még két hétig dolgoznak a gyárban és az üzemekben, majd pedig mindenkit egyheti szabadságra küldenek, és a téemkáso- ké lesz minden. Ök 7—8 nap alatt „pucéba vágják” a termelő vonalakat, a fogadóhelyeket. a raktárakat, Amikor Faddon jártunk az üzemvezető elégedetten mondta, hogy készen vannak, lélekben is, az új szezon fogadására. Annak ellenére, hogy tőlük minden dolgozói az anyagyárba szállítanak, úgyszintén Bogyiszlóiéi is. Csa.k a téemkások maradnak. Most is sóik a dolgúk, mert készítettek egy olyan üzemet, ahol kétezer tonna uborkát készíthetnek. S július 5—10 között az új üzemben, a régi technológia szerint, fele annyi létszámmal, mint korábban, hozzáfoghatnak az uborka savanyításához, majd pedig más zöldnövények feldolgozásához. Amíg az üzemben tájékozódunk, szorgoskodnak az asszonyok a gépék körül, Japánba küldenek olyan uborkát, amely a magyar szájnak talán nem is volna ízletes. Most, e héten dőlt el véglegesen, hogy ez az üzem majd egész évben két műszakban működik — mert lesz elegendő nyersanyag. Pakson szokatlanul nagy a csönd. Két gépsoron dolgoznak, vegyes gyümölcs befőttet töltenék. A zöldborsót feldolgozó üzem gépeit most t. szerelők foglalták el. Amint a főmérnök elmondta, mindent kijavítanak, a nagy gépegységek már rendben vannák. Most a felállításuk adja a tennivalót. S tudni kell azt, hogy n Paksi Konzervgyár tervfel- adatait május 23-a körül befejezi, mintegy két százalékkal több terméket adva a népgazdaságnak, mint az elmúlt, azaz az 1985-ös szezonban. A hétnapos termelési szünetet itt is elrendelik. Csak a dobozüzemben folytatják a termelést. Ennek érdekében a villamos rendszert — az üzembiztonság érdekében — átszerelik. A gőz- és a vízvezetékek teljes ellenőrzése adja a legtöbb munkát. Minden csapot, csövet, szivaty- tyút gondosan átvizsgálnak Újakat építenek be a helyett, amelyik egy kicsit is gyanús. A paksi eredetű, speciális csúszásmentes padozatot már elkészítették. ^Szocializmus ma Ö K E R A tőkével három gondom- bajom van: 1. fogalma a kizsákmányoláshoz kapcsolódik, és így világunkban nehezen kezelhető; 2. Marx három kötetet írt róla, anélkül, hogy minden időkre definiálta volna; 3. addig mondtuk, hogy a szocializmusban nincs tőke, míg most — amikor kellene hogy legyen — tényleg nincs. Harminc évvel ezelőtt azt tanultam, hogy a tőke érték- többletet hozó érték. Attól gyarapszik, hogy segítségével a bérmunkást kizsákmányolják. A tőke nem dolog, hanem társadalmi viszony; a tőkés osztály és a munkás- osztály közötti viszony. A termelőeszközök a tőkések maroknyi csoportjának tulajdonában vannak; a termelési eszközöktől megfosztott munkástömegek pedig létfenntartásukért kénytelenek áruba bocsátani munkaerejüket, munkájukkal gazdagítani a tőkéseket. A bérmunkások olyan új értéket termelnek, amely nagyobb, mint a tőkés által megvásárolt munkaerő értéke. A különbség az értéktöbblet, amelyet a tőkés ellenszolgáltatás nélkül zsebrevág. A polgári közgazdák a főkének ezt a fogaimét kiforgatják, eltorzítják. Szerintük a tőke minden olyan munkaeszköz, amely hasznot hoz — nem kizsákmányolással, hanem a termelékenység növelésével. Tehát a tőke nem tőkés kategória. Mi meg azt állítottuk, hogy a tőkés rend felszámolásával a tőke mint gazdasági kategória megszűnik. Nem adott igazgat nekünk a történelem. A főbb termelési eszközök társadalmi tulajdonba vételével a szocialista viszonyok között a tőke mint politikai, ideológiai kategória szűnt meg, mint gazdasági kategória megmaradt. Nevezhetjük lekötött eszközállománynak, vagyonnak, a tőke tőke marad. A kérdés csupán az, hogy mi a tőke fő funkciója a kapi - talizmusban: az, hogy eszköze a kizsákmányolásnak vagy az, hogy eszköze a hatékonyságnövelésnek? Attól függ, honnan nézzük. Marx onnan nézte, ahonnan az akkori helyzetben néznie kellett. Látta a gazdagságot és a nyomort. Kimondta, hogy a tőkés felhalmozás általános törvénye: a gazdagság felhalmozódása az egyik póluson, a nyomornak, a munka gyötrelmének és a rabságnak a felhalmozódása a másik póluson. Minél nagyobb a társadalmi gazdagság, a működő tőke, annál nagyobb a proletariátus száma, ezen belül is az ipari tartalékseregé, a munkanélkülieké. A munkásosztály a fejlett tőkés országokban, nem kevés harc árán, a klasszikus nyomort maga mögött hagyta, de az ipari és egyéb tartaléksereg megmaradt. Sok baját képes a mai kapitalizmus meghaladni, feloldani, ellensúlyozni, de a munka- nélküliséggel ma sem tud tartósan: mit kezdeni. A tőketulajdonosok gazdagsága sem szűnt meg, bár a részvények jelentős része ma már nyugdíjintézetek, biztosító társaságok és kisrészvényesek kezén van. Közben a polgári közgazdák jól látták, hogy a töke munkaeszközök tömege is, amely hasznot hoz. De ez nem a tőkés világban lett igaz, hanem a szocializmusban. Nálunk a tőke a termelésben, a gazdaságban lekötött tárgyi erőforrások ösz- szessége, illetve ennek pénz- megfélelője. A tőke; termelési, termelékenységi és jövedelmezőségi kapacitás; ezek adott szintjét biztosítja, illetve ha a tőkét megújítjuk, „innováljuk”, ezeket a szinteket növeli. Az élőmunkának pótlólagos értékke- letkezetető képességet ad. Az így keletkező pótlólagos érték a tőke hozama vagy ho- zadéka. Különös funkciója, hogy közvetíti a tudományos kutatás eredményeit és lehetőséget nyújt vállalkozói haszon elérésére. A vállalkozó sem lehet meg tőke nélkül. Nem szükséges, hogy ez a sajátja legyen, de kell, hogy rendelkezhessen vele. A vállalkozó, a menedzser működteti a tőkét, viszi mind jobb kombinációk felé, hasznosítja a piac igényei szerint. A vállalkozó tőke nélkül legfeljebb ügyeskedő spekuláns, élősködő hazardőr. Persze a tőke sincs meg vállalkozó nélkül. Abból ma már a tőke nem képes a maga hasznát kihozni, hogy spórol a béren, de abból igen, ha igazodik a piacokhoz, ha csökkenti az önköltséget elsősorban minőségjavítással, jobb anyag- és energiakihozatallal, a vállalati erőforrások közötti mennyiségi és minőségi arányosság javításával. A tőkének az a baja, hogy nemcsak hoz, hanem visz is. Ha a vállalkozói tevékenység a tőkét és a tevékenységet időről időre nem újítja meg, a tőke legfeljebb annyit hoz, mint amennyi a kamata: netto hozadéka tehát nulla körüli; nem préselhető ki általa vállalkozói nyereség. A mai magas kamatlábak és adók mellett a gyengén, rossz hatásfokkal működő tőke nem önfinanszírozó; nem hozza önmaga kamatának és törlesztő részleteinek fedezetét. Bajiba kerül az az ország, amelyik mondjuk 8 százalékos kamatra vett fel hitelt 20 százalékos profit reményében, és aztán változott a világ: a kamatláb felment 12 százalékra, a profit pedig lement 8 százalékra. A piac romló cserearányai arra kényszerítik a gazdaságvezetést, hogy amit nem tud-, nak bevasalni a tőkén, azt elvonják a lakosságtól inflációival, reálbér- és reáljut- tatás-csökiken.téssel. A hatékony működés végett tehát támogatni kell a tőkét, pedig úgy tanultuk, hogy „dönteni' kell. ilyenkor élednek -fel szocialista országokban is a kizsákmányolási elméletek : a kölcsönvett tőke voltaképpen kizsákmányol, kifoszt minket. Lehet, hogy nem is a tőke, nem is a kölcsönadó a hibás. Van azért abban valami, hogy a tőkeerős országok kizsákmányolják a tőkeszegényeket. Magas kamattal adnak pénzt, hiszen viselniük kell a kockázatot. Ha a szegényebb országok tőkebefektetése rosszul sikerül, ezek újabb pénzért esedeznek, fizetési haladékot kérnek. Van, amelyik a kamatot sem tudja fizetni. Ilyenkor lépnek be szükségképpen a politikai jellegű feltételek, megkötöttségek, és új formában kibontakozik a nemzetközi, országközi kizsákmányolás. És újra jönnek az ideológiai gondok. Ha van a szocializmusban tőke, akkor ez „értékelődik”: a magasabb hozamú tőke egy milliárdnyi összege többet ér, mint az alacsony hozamúé. Sokak szerint a gazdasági reform következő lépése hazánkban a vagyonérdekeltség bevezetése. Álljon érdekében a vállalatnak és a vállalati kollektívának, hogy vagyona, miint tőke felértékelődjék: értéke ne csak bővítő beruházásokkal nőjön. Érdeke a népgazdaságnak, hogy a tőke oda áramoljon, ahol a leghatékonyabban hasznosul. Hiszen egy nyitott árutermelő gazdaság már nem egyszerűen árucikkeket termel, nem egyszerűen szükségleteket elégít ki, hanem jövedelmet termel. A nemzeti jövedelem a nemzet egy évi munkájával előállított értéke, jövedelme, vásárlóereje, amely megveszi magának a szükséges dolgokat belföldön vagy külföldön. A világpiac; megítéli a nemzet munkáját és tőkéjét. A források és a szükségletek kínálat és kereslet formáját öltik. Találkozásuk, ütközésük, egyezkedésük maga a piac. Miközben pénz ellenében az áruk gazdát cserélnek, maguk és a bennük rejlő emberi munka minősége és mennyisége társadalmi megítélést nyer. A termékek és szolgáltatások használati érték hordozóivá válnak, a bennük megtestesülő munkamennyiség pedig átszorzódik társadalmilag szükséges munka- mennyiséggé, az érték nagyságának meghatározójává. Az értéktermelés szintjét nemcsak a tőkejavak fel- használásának, hanem előállításának hatékonyságai is meghatározza. Figyelmünket mind inkább az alapvető tőkejavak előállítására kell fordítanunk: Olyan gépekre, berendezésekre, műszerekre, amelyekbe az ezeket előállító élőmunka nagy mennyiségű felhasználási hatékonyságot vitt. Olyan hatékonyságot, amely a felhasználás során különhasznot hoz. Olyan hatékonyságot, amely lehetővé teszi, hogy a tőkét működtető élőmunka „zsákmányolja ki” a tőkét, szedje ki belőle, ami benne van, és ne fordítva. A tőke tegye jóvá a munkásosztállyal szemben elkövetett bűneit: növelje a bért, és ne csökkentse; szolgálja a munkál és ne vele szolgáltassa magát; nyújtson a munkának többlethozadékot és ne vegye el a többletmunka ellenértékét. Rajtunk múlik, hogy így legyen. DR. P1RITY1 OTTÖ
