Tolna Megyei Népújság, 1986. május (36. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

1986. május 11. Képújság 5 Túlmunka : A Magyar Nyelv Értelmező Szó­tára nagyon röviden intézi el ezt a definíciót. így: „A kötelező mértéken felül végzett munka.” Mint a szótár kolofonjából kiderül, 1962-ben adták ki, s ha jól bele­gondolunk, akkortájt országos mértékben ki is merült a túlmunka e definícióban leírtakkal. Manapság, már mást követel az élet. Kénytelenek vagyunk — mindenki: a gyárakban dolgozók, a hiva­tali apparátusbéliek, a tanulók és nyugdíjasok — megtanulni, hogy az időnek nincs vége. Ha jutni akarunk valamire, — akár saját mun­kahelyünkön, akár azon felül — akkor még többet kell dolgozni. Túl­órában, kalákában, kommunista műszakban vagy társadalmi munka?, ban. És csináljuk. Van, aki ezért méri az időt és pénzt kér. Mások csak dolgoznak, fizetséget sem várva. Túlmunka. Napi fogalmunk lett. Minden értelemben szegényebbek lennénk nélküle és általa. A túlterhelés tünetei A hétfő és a csütörtök a legveszélyesebb Török Tiborral, az Orszá­gos Mimika védelmi Főfel­ügyelőség Tolna Megyei Munkavédelmi Felügyeleté­nek vezetőjével beszélget­tünk a túlmunka és a mun­kavédelem kapcsolatáról. — Minden olyan megter­helés, amit a dolgozó 24 órán belül nem pihenhet ki, a munka rovására megy. Ez le­gyen vállalaton belüli túl­óra, vgmk-iban végzett te­vékenység vagy más jövede­lemszerzésre irányuló túl- munlkla. — A magyar jogszabályok egyértelműen meghatározzák, hogy mennyi az az idő, amelyben foglalkoztatható a dolgozó — egészségkárosodás nélkül. — Ez pontosan így van. amennyiben munkaviszony keretében történik túllépés, akkor arra odafigyel a szak- szervezet, a munkavédelmi felügyelet, és az egészség­ügy. De, ha nem munkavi­szony keretében történik a túllépés, akkor kiesik látó­körünkből. Például: a kő­műves engedélyt kaphat ar­ra, hogy munkaidején túl másodállást vállaljon. Tehát naponta két műszókot is végezhet. — Alapvető szabály, hogy 8 órát dolgozzunk, 8 órát pi­henjünk, 8 órát kulturálód­junk, és elvégezzük ottho­ni munkáinkat. Napjainkban ez az arány megváltozott. — A túlmunka erőteljesen igénybe veszi a szervezetet, 10 órai intenzív munka után mindegy, hogy mennyit eszünk — a szervezet nem képes pótolni az energia­veszteséget. Ha ezt még né­hány órai munkával megtold- juk, ákkor eleve nem bizto­sított, hogy a dolgozó mun­kahelyén munkaiképes álla­potban jelenjen meg. — Mikor vagyunk munka­képesek? — Ha kipihenten, nyugod­tan, tudják felvenni napon­ta a munkát. — Melyek a túlterhelés tü_ netei ? — Fáradtság, figyelem­megoszlás, és a leggyakorlot­tabb mozdulatoknál egyre több téves cselekvés jelent­kezése. Tipikus példája en­nek az, ha a borotválkozás­nál — noha mindennap bo­rotválkozunk — az ember megvágja magát. Ez az álla­pot veszélyes a munkavég­zésnél és ilyenkor történnek a súlyos balesetek. — Melyek a legveszélye­sebb napok? — A megyében az üzemi balesetek felmérése során megállapítottuk, hogy a hét. fő és a csütörtök a legkriti­kusabb. Hétfőn fáradtan ér­keznek a dolgozok a munka­helyeikre — szombaton, va­sárnap nem pihennek, csü­törtök meg azért veszélyes, mert 4—5 munkanap után már jelentkezik egy bizonyos fáradtság. Átlagban a me­gyénkben naponta 20 baleset történik, de a két kritikus napon duplájára növekszik ez a szám. A szabad szombat bevezetése előtt péntek és szombat volt a kritikus nap. E balesetek okát a túlmun­kában, az ebből adódó fái radtsághan látom. A munka- védelem területén a balese­tek gyakoriságából mérni le­het egy-egy üzem, vállalat gazdasági tevékenységét. Ha a balesetek száma növekszik egy-egy üzemben, akkor ott a gazdálkodással is problé­mák vannak: rossz a munka- szervezés, nincs vezetői el­lenőrzés, fellazul a fegyelem, ehhez hozzátársul a fáradt­ság és ennek egyenes követ­kezménye: a baleset. Megkérdeztük... — Mii jut eszébe önnek a túlmunkáról? — erre a kér­désre kértünk rövid választ. — Az üzemfenntartási munkák során igenis szükség van a túlmunkára, amit a mi esetünkben hétvégi túlmun­kaként tudnék elképzelni. En­nek a megvalósulását hátrál­tatja az anyagi források hiánya. Egy gmk is alkal­mas lenne ennók ellátására, amit nem szívesen engedé­lyeznek, de túlmunkára szük­ség lenne, amit meg js kell fizetni. A biztonságos létünk érdekében, így lehetne egész héten jól dolgozni. (Szakálos Mihály, a Szek­szárdi Autójavító Kisválla­lat üzemfenntartási előadó­ja.) * — Munkahelyi és egyéni túlmunkáról kell ez esetben beszélnünk. Nagyot léptünk előre vállalati szinten, kol­lektívánk a maga módján sokat tett azért, ami sok túl­munkával is együtt járt. Du­nántúlon a másodikak let­tünk a „Kiváló Töltőállomás” cím elnyeréséért folyó ver­senyben. Komoly dolgok fér­tek ebbe bele, sok túlmunká­val. Szőlősgazdáik vagyunk, kertet ápolunk, nem elég­szünk meg a munkahely adta lehetőségekkel, íme, itt az egyéni túlmunka ... (Taba István, a 3/19. számú Szek­szárdi Áfor-kút vezetője.) • — Az dk, amiért túlmun­káról beszélhetünk, hármas: 1. összefügg a vásárlási kö­rülményekkel, mert a leltár munkaidőn túl történik, ezt a vásárló nem is érzékein. 2. összefügg a forgalom hullámzásával, így csúcsidő­ben egyértelműen megnő a túlmunka. 3. A kereskedelem elnőie­sedett, édesanyákról van szó, akik gyesen vannak, vagy beteg a gyerekük időn­ként. A megváltás módja: 1. A Munka Törvényköny­ve és a kollektív szerződés adta lehetőségeken belül dí­jazással, ami nincs arányban az elvégzett túlmunkával. 2. Szabadidővel, tehát csúsztat a dolgozó, viszont aki dolgozik, újra leterhel-, tebbé válik. 3. Munkaverseny keretei­ben vállalt társadalmi mun­ka, ami ez esetben kereske­delmi akciókra, rendezvé­nyekre értendő. összefoglalva a túlmunka szükséges rossz, ha már al­kalmazni kell, akkor az anyagi elismerésen is javí­tani kellene. M1KÓCZ1 GYÖRGY a Skála áruház igazgatója — Nézze, kedves uram, nagyon szeretném, ha egy nap negyvennyolc órából áll­na. Már vagy három éve idő­hiányban szenvedek. Az egy nap hunyonnógy órája egy­re kevesebb, de az az idő is, amelyet itthon nyugodtan, pihenéssel tölthetek. Pedig nem akarok luxusházat épí­teni, nem foglalkoztatok ki­csinyke hétvégi telkemen bérmunkásokat, nem kötök, s nem is közvetítek üzletet, csak arra használom saját erőmet és a feleségemét, hogy viszonylagos biztonság­ban éljünk. Négyen, a két gyerekkel. Kíváncsi napi Időbeosztásomra is ? Mon­dom: Az óra nálam ötkor csö­rög, hatra megyek dolgozni. És valóban dolgozom. Én még hiszek abban, hogy a fő- hivatásban végzett munká­nak megvan a becsülete. Bri­gádtag vagyak, sokszor szó­szóló. No, nem szájtépő, hó- nem .olyan valaki, akit né­Monológ egy szuszra hányán utálnak is amiatt, hogy fölemeli a hagját akkor amikor valaki csak a fenekét lapítja. Nohát, kettőkor ha­za. Otthon megeszem a fe­leségem előző napi főztjét és irány a szőlőbe. Gyermekek­re szerencsére nincs gondom, mert önállóak. Persze a gond szót ne értse félre. Csak ön­magam miatt Van gondom, hogy nem lehetek eleget ve­lük. De hát ez a túlmunká­val, a jobb megélhetési vággyal jár együtt. Tehát a szőlőmön pücskörészek egy keveset, mindennap. Ásó, kapa, nagyharag, mikor mit követel meg a gazdálkodás. Egy kis építkezés, házfoldoz- gatás, aztán ugyanezt v&z- szaadni a szomszédnak, a ro­konnak, a sógornak, a mun­katársnak. Kevés az idő. Mi­re hazamegyek már a nap is alszik, csak a feleségem nem. Beszélünk egy keveset, néha össze is bújunk, aztán a pár­nába zuhanok. Azzal a gon­dolattól, hogy ma is dolgoz­tam. Másnap mindez folyta­tódik. Olyan ez, mint a lánc- lánc eszterlánci cérna, és a mind kevesebb idő összefo­nódik. A fizetés és a gazdál­kodásiból eredő kevéske plusz pénz aránytalan azzal az idő- veszteséggel, amelyet a csa­ládomtól távol töltök. De nem lehet másként. Mindent pénzért mérnek. Csak a nyu­galmunkat, a nyugalmamat nem. Hogy miért nem mon­dom meg a nevemet? Lényeg­telen. Ilyen emberből, mint én Vagyok, ebben az ország­ban milliók rohangásznak, túlmunkázók. Nem vagyok ki­vétel. Nem kell hőst csinál­ni belőlem. A borom ellen­ben elsőrendű. Ha nem sér­tem meg, megkóstolja...? Alig pirkad, a nap sugarai még ineftn törték át a szür­ke felhőrét eget um ég égy (kicsit hideg van. )ÉIe6 duda­szó, és halkuló dübörgéssel begurul a szekszárdi .vas­útállomásra a hajnali munká6vrtnat. Leszállás, indu­lás a munkahelyre, Iközbien sdkan reggelit is vásáréi­nak. Vajofci ugyanennyien indulnak-te Vissza a napi munka befejezése után? Hova mennek, hányán inté­zik el dolgaikat g műszak után? Hányán maradnak bent túlórázni Vagy gmk-zni, hányán mennek masze- kolni és vajoki hányán sietnek haza a kertet megmű­velni lés ellátni a háztájit? Rangot a lomunké időnek ! Az elméleti és a gyakorló (közgazdász, dr. Gál Zoltán, a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Tolna Me. gyei Iiga2gaitóságának munkatársa így Vélekedik .oldalössze­állításunk tárgyáról: — A legtöbb ember arra (törekszik, hogy családja jobban, gondtaflanalbbul éljen. Az elmúlt években bekövetkezett fo­gyasztói áremelkedések következtében azonban életvitelünk megnehezült, sóik család asztaláról eltűntök a finomabb fa­latok, megnitíkiúltak a külföldi utazások. És mivel nem szí­vesen mond le senki a már elért kényelméről, életszínvo­naláról, ezért arra kényszer ültünk, hogy a törvényes rniun- kiadónél többet dolgozzunk. Ha .több munkáról, túlmun­káról van szó, óhatatlanul a vállalati gazdasági munka- közösségek, vagyis a vgm-ek jutnak eszünkbe. Elsősorban a vgm-ek számának növekedése és a körülöttük kialakuló szá tornai, munkahelyi Viták kapcsán a törvényes munkaidőt meghaladó munkavégzés napjainkban eléggé az érdeklődés homlokterébe került. (E Viták során elsősorban szakmai ber­kekben gyakran felmerült az a kérdés, hogy a túlmunka­végzés miiként hat vissza a főmunkaidős teljesítményekre. — A vgm-ek megalakulását követően — a szervezett, teljesítményorientált munkóivégzést látva — sokan úgy vél­ték, hogy ebből a nagyobb lendületből, ánitenzitásbál majd a vállalat is profitál, Vagyis az intenzívebb vgm-munka- végzés átterjed a főmuníkaddőre is. A gazdasági munkakö­zösségek több mint 4 éves tapasztalatai alapján ma már látható az, hogy az előzetes várakozás nem volt megalapo­zott, a főmunkaidős teljesítmények az elmúlt évek során jelentősen nem javultak. A vgm-ek létesítését számos gaz­dálkodó egység — féltve a főmunkaidős tevékenységet — helyesen azzal a kikötéssel engedélyezte, hogy a munkaidőn túli tevékenység ne menjen a főmunkaidős tevékenység ro. vására. Köztudott az, hogy a főmunkaidőben történt teljesítmény- kiesésből eredően a vállalatokat különböző veszteslégek érik. Ezek azonban elsősorban a nem megfelelő anyag- és alkat, részellátásböl, a gépállásböL, a munlkafegyelem lazaságaiból és más gazdálkodási, szervezési hiányosságokból erednek. Item hallgatható el viszont az sem, hogy a túlmunkaidőben végzett tevékenységgel összefüggésben is különböző hátrá­nyok érhetik a vállalótokat. Ezek között kell megemlíteni a vgim-taiunfcák hivatalos munkaidőben valló előkészítését, va­lamint az olyan tudatos teljesftménytafctifcázásokat, amikor egyes személyek olyan helyzeteket teremtenek, hogy a „zsí­rosabb” munkák ne férjenek bele a főmunkaidős tevékeny­ségbe, így azokat a vgm-ek végezhetik el, jóval magiasólbb jövedelemhez jutva ezáltal. — A vgm-ek széles körű elterjedése számos pozitív ered­mény és felismerés ellenére végül is gyengítette a főmunka­idő becsületét. Ebből kiindulva, az elmúlt évben mind a párt, mind a szakszervezeti kongresszus is a főmunkaídő rangjának visszaállítása mellett szállt síkra. A 8 órás munkaidő becsületének helyreállítása a vállalat belső irányítási, érdekeltségi és szervezeti rendszer korsze­rűsítését, a veszteségforrások megszüntetését és a főm un­kaidő jobb anyagi elismerését követeli meg, melyhez bizo­nyos gazdálkodói körben 1985. évitől kezdődően az úgyneve­zett keresetsziint-szabályozás bevezetése a korábbinál johb feltételeket teremtett. Ezzel párhuzamosan ugyónóikkor cél­szerű lehet tovább (bővíteni a vállalkozási formák választé­kát, nagyobb lehetőséget biztosítva ezáltal arra, hogy a gaz­dálkodók az adottságaiknak leginkább megfelelő vállalko­zási formát választhassák. Lehetőleg úgy, hogy a kiválasztott formák a főmunkaidőbe illeszkedve segítsék a vállalati tel­jesítményiek növelését — hozzájárulva ezzel a népgazdaság magasabb növekedési pályára való állításához. Főmunkaidő és boldogulás — Már kezdem tudni ki­mondani is, hogy sajnos, van egy réteg, aki nem többet akar dolgozni, csak többet akar keresni... Mindenkit a képességeinek megfelelő helyen kell(ene) foglalkoztatni, és én ezek­ben a dolgokban keresem a túlmunka okainak egy részét — mondja Geisz Já­nos, a BHG Híradástechni­kai Vállalat 4. számú gyá­rának szakszervezeti tit­kára. — Ma egyébként is há­látlan dolog erről a témá­ról beszélni. Gondoljunk csak a XIII. kongresszus­ra és a szakszervezeti kongresszusra: ma nem Olyan a helyzet, hogy túl­munkát kellene tervezni. Sőt! Túlmunkát nem is szabad tervezni! Bármennyire is közhely­nek hangzik, ma egy jól szervezett vállalat egysze­rűen nem tervezhet túl­munkát. A tújmunkát én nem a túlóráztatásban lá­tom. Ma már a főmunka­időben kell sokkal többet teljesíteni, és a túlórák során sem kell sokkal töb­bet, és jobban dolgozni, mint a rendes műszakban. Ha igen, akkor az egyéni kényszer, vagy anyaghiány és szervezetlenség miatt van. A hatékony termelő- munkához anyaggal meg­felelően ellátott, jó szak­embergárdára van szükség. A termelőmunka lehetőség ahhoz, hogy a dolgozó fő- munkaidőben az átlagosnál nagyobb jövedelemhez jus­son. Ez általános cél. Sőt, BHG-szinten részben már nem is cél, hanem valóság, másrészt a megvalósulás útján halad ahhoz, hogy teljes legyen. Elsőrendű szakszervezeti feladat úgy felkészíteni a dolgozót, hogy a mai követelmé­nyeknek megfeleljen mind fizikai, mind szellemi, mind erkölcsi vonalon. A termelést segítő tevé­kenység elsődleges feladat minden szinten, éppen ezért érzem én úgy, hogy az ál­lami szabályozórendszer egyes részed nem kellően I rugalmasak. A jól prospe­ráló vállalatokat is ugyan­úgy érintik a szabályozók, mint a rosszabbul dolgo­zókat. Több és jobb munkával tudnánk ellensúlyozni a túlmunkát, magyarul a 8 órát végig kell(ene) dol­gozni. Van olyan eset, hogy ezt meg is teszik, de még nem tökéletes a feltétel- rendszer biztosítása sem, így nincs 8 órás hatékony­ság sem. A kollektíváknak is vál­lalkozniuk kell, hogy ezek a célok megvalósulhassa­nak, hogy többet lehessen keresni. Az egyéni túlmun­kák mértékét az egyéni célok is meghatározzák ma még. Még nem tartunk ott, hogy az egyéni túlmunka igényét valaki ne tudja ér­vényesíteni egy gyárban, már csak azért is így van ez, mert az eddig említett Okok miatt erre a gyár bi­zonyos mértékig rá is van szorulva. Az oldalt írták: Szabó Sándor, Szekér József és Szűcs László János. A fel­vételt Gottvald Károly készítette.

Next

/
Thumbnails
Contents