Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-12 / 86. szám

1986. április 12. TsIÉPÜJSÀG 3 "iit tehet a párttitkár? II párt politikáját érvényre juttatni - sajátos körülmények között Ülünk egymással szemben ís azon meditálunk, hogy miképp kellene egyszerű sza­zakkal megfogalmazni az atomerőmű kommunistáinak munkáját. Gyarmati László. 147 éves) a Paksi Atomerő­mű Vállalat pártbizottságá­nak .titkára hosszasan kere­si a szavakat, azért, hogy el­kerüljük a fellengzősséget, a jelszavakat ... a tartalom nélküli mondatokat. Ez .lé­nyéből fakad. A háttérben szeret maradni, zavarja ez a beszélgetés is, hiszen soha sem tolakodott előre, mert a munkát nem a tolakodásnak kell jelentenie. „Az ember tekintélyét más eszközökkel kell megszerezni, nem azzal, hogy mindig előretolja ma­gát és mellbedobással ma­rad az élen”, mondja negye­dik emeleti irodájában. Nehéz megérteni a paksi mentalitást. A kommunisták iránt sokkal nagyobb fele­lősséget fogalmaztak és fo­galmaznak meg, mint úgy általában. Teszik ezt azért is, mert Pakson, minden egyes emberre nagyobb fel­adatot ró — mint általában az országban más munkahe­lyeken — az erőmű irányí­tása, kezelése, üzemelése. — Nálunk mindig új hely­zet van. S ehhez örökösen alkalmazkodni kell — mond­ja. — Egyszerű lenne meg­fogalmazni, hogy ,mi a fel­adata a párttagoknak, a párt- titkárnak, mert annyit kelle­ne mondani : a párt politiká­ját érvényre juttatni. De, azonnal hozzá kell tenni: .sa­játos körülmények között. — mondja. — És ez az utóbbi bővebb megfogalmazása je­lenti a gondot. Mi az a sajá­tos körülmény? Talán az az óriási anyagi és szellemi po­tenciál, amely Pakson létre­jött? Vagy az, hogy itt az embertől feltétlen hűséget követelnek? Mert az atom­erőműben dolgozónak min­den gondolatát az erőműnek kell lekötnie. Nem géemkáz- hatnak, nem vállalhatnak mellék- és különmunkát. Ha kell éjjel, ha kell karácsony­kor ... de az erőmű az első, és ha dolog van, akkor men­ni kell ... Csák az a félő, hogy máris elcsúsztunk a nagy szavak irányába. S ha sok a jelszó, akkor kevés a munka. Arról váltunk szót, hogy ma már szellemében más a város is. Az erőmű és a vá­ros viszonya megváltozott. Igenis, a paksi atomerőmű dolgozóinak és a város lakói­nak egy az érdeke. És ehhez már csak annyit kell hozzá­tennünk: a paksi érdek — mindannyiunké. S máris ki­teljesedik a téma, máris jobban értjük a párttitkárt is, a kommunistákkal szem­ben állított magasabb köve­telményeket is. Gyarmati László a közös­ség szerepéről beszél. Arról, ..Az ember a legfontosabb' hogy Pakson a kiválasztódás­nak is másképpen kellett — kell alakulnia, hogy nem le­het — éppen az óriási anya­gi felelősség miatt — meg­engedni, hogy az itt dolgo­zók rangért, beosztásért és jövedelemért harcoljanak. A közösség féladata észrevenni az értéket, az emberben rej­lő tehetséget. Hiszen itt hi­hetetlen nagy számban ke­rültek magas beosztásba fia­talok, óriási szellemi tőkével rendelkezők. S az évek során nagyon sok vezetőnek kellett megmondani — etvtársian — hogy arra a beosztásra nem alkalmas, hogy van nálánál jobb és a közösség azt .kí­vánja, hogy az alkalmas ke­rüljön arra a posztra. — Nem szakmai, inkább vezetői gondok voltak. Mert hiába .tudósa valaki a szak­májának, ha az emberek na­pi problémájával képtelen megbirkózni. S minden egyes személycsere csak a humá­num jegyében történhetett — mondja Gyarmati László. A .humánum? Az ember­ség? A közösség? Ha nincs mögöttük tartalom, akkor kár ezeket a szavakat kiejte­ni. Értem és megértem Gyar­mati Lászlót, amikor óvatos a megfogalmazásokban. Egy- egy szó, mondat mögött sor­sok, emberek vannak. A velem szemben ülő em­ber, a párttitkár élete is egy sors. Ami erőteljesen .kap­csolódik a vasúti szerencsét­lenségben elhunyt édesapá­hoz, aki 1948-ban a két párt egyesülésekor lett a Magyar Dolgozók Pártjának tagja. Ugyanehhez a sorshoz tarto­zik az apósáé is, aki régi kommunista, akivel éjszaká­kig tartó viták során alakult ki a fiatal Gyarmati László világnézete is. „S ma már látom, hogy sokszor igazság­talan voltam”, mondja, s mosolyog talán először a be­szélgetés során. „És sok min­dent belátok, amit, akkor nem akartam látni.” Csak hát ezek a viták je­lentették, hogy Gyarmati László megtanulta a közös­ség iránti felelősséget, mert nélküle nem .lehet teljes az ember élete. Párttitkárnak lenni? Azo­kon a régi vitákon erről nem esett szó, mert párttitkárnak senki sem készüli, párttitkár­nak választják az embert: bizalomból. A paksi párttitkárnak nincs nyolc órás műszakja, mert szinte minden nap meg kell toldani a munkaidőt. Ehhez pedig családi háttér szükséges. S nemcsak a párt- titkárnak választott ember­nek kell vállalni az elfoglalt­sággal járó lemondást, ha­nem a családnak is, a fele­ségnek is. Mikor elégedett az ember? önmagával, a munkájával, a környezetével ? — Ideig-óráig, mert jön­nek újabb feladatok, újabb problémák. És mindig v.isz- szafelé nézve vesszük észre a jót. Az öt év előttiben, a tegnap előttiben, mert ma csak a sok-sok megoldatlan dologgal állunk .szemben. Februártól új szervezeti felépítésben dolgoznak a paksi kommunisták is. Létre­hozták a PAV pártbizottsá­gát és a kivitelezői pártbi­zottságot, ezzel egyszerűsítve a szervezeti felépítést. De — s ilyen az országban csak Pakson van — úgy, hogy a PAV .pártbizottsága irányítja a kivitelezői pártbizottságot. Sok-sok buktatója is van a dolognak. Csak elvtársi légkörben lehetséges az új helyzetben — mindvégig az atomerőmű működésének, építésének .minél jobb meg­valósítását szem előtt tart­va, — megfelelni a feladat­nak. A közelmúltban a beruhá­zói apparátus — az ERBE itteni .részlege — átkerült a PAV állományába. Azon túl, hogy ebben az esetben anya­gi kérdésekről is szó van, mégiscsak az emberi ténye­ző jelenti a legtöbbet. Pár hónap telt el szervezeti át­alakítás óta, s máris érzé­kelhető a feszültségek csök­kenése ... ,s ezt csak .az em­berség, a humánum segítsé­gével lehetett megoldani. Mit tehet a párttitkár? — A napi gondok közepet­te soha sem lehetünk nyu­godtak. Szerettem mindig „élesbe venni a dolgokat”, semmit nem hagyva — ha lehetséges — holnapra. Csendesen ülünk egymás­sal szemben. Hosszúra nyúlt a beszélgetés ... talán elége­detten állhatunk fél az asz­taltól, hogy holnap ismétel­ten új helyzetben találjuk magunkat, új feladatokkal... Hazafi József MSZBT országos értekezlet A Tolna megyeiek is készülnek Ez év november 22-én ke­rül sor a Magyar—Szovjet Baráti Társaság VIII. orszá­gos értekezletére. Bár még több, mint fél év választ el benőnket ettől az .időponttól, a tagcsoportok már most megkezdték a felkészülést a fórumra. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság 1986-ban fő felada­tának tekinti az MSZMP XIII. kongresszusa határoza­tában foglaltak végrehajtásá­nak elősegítését. Nagy figyel­met fordít az SZKP újjá­szerkesztett programjának és az SZKP XXVII. kongresz- szus határozatának megis­mertetésére és annak hiteles bemutatására. Az 1986. évi tevékenység középpontjában a Társaság VIII. országos értekezletével kapcsolatos feladatok állnak. Reális képet alkotva kell ér­tékelni a mozgalom helyze­tét, fejlődését és körültekin­tően kell meghatározni a magyar—szovjet baráti moz­galom következő öt évre szó­ló feladatait. Megyénk 57 tagcsoportja folyamatosan összegzi az el­múlt öt éves időszakban vég­zett munkát. A tagcsoport elnökök felkészítése már ko­rábban — március hónapban — megtörtént, a városi és nagyközségi pártbizottságok segítségével . Az önértékelő aktívaülések április 1 30-i-g zajlanak le. Ezek alapján május .20-ig elkészül a me­gyei összegzés, amelynek vég­legesítésében a megyei koor­dinációs bizottság vesz részt. Szeptemberben a megyei ak­tívaülésen az MSZBT VII. értekezlete óta végzett barát­sági .munka tapasztalatait dolgozzák fel a résztvevők. Ugyancsak ekkor történik meg az országos elnökségi tagok és küldöttek megvá­lasztása, akik a VIII. orszá­gos értekezleten képviselik megyénket. HÉTRŐL I ! I =0:^1 ^■HHÍRREl HÍRRŐL Ha az ember fejében, előjegyzési nap­tárán egymás alatt (előtt, fölött, mellett) sorakoznak az elintézésre váró kisebb - nagyobb feladatok — és azokat netán még szívesen is csinálja — észre sem veszi a napok múlását. Ment a napok rohannak, szaladnak, peregnék, az idő soha vissza nem forgatható szekerén. Ügy érzem, is­mét sikerült felkapaszkodnom erre a sze­kérre, így hát észre sem vettem, hogy a 15. hetet hagytuk el az 1986-os esztendő­ből. Több mint száz nap telt el — az öre­gek szerint egyébként ez a legjobb idő az uborkamag földbe tételére — de mi ma­radjunk az elmúlt hét hírei, eseményei körül. Idénykezdet vagy idényzárás ? Ez a hét meghozta a várva várt jó időt. Mi több, ez a tavasz néha már a szelíd, szégyenlős nyárelőre is emlékeztetett ben­nünket, mert napök alatt csalogatta elő a fák rügyeit, borította szemetgyönyörköd- tető zöldbe a határt, a vetéseket és a part- oldalaikat. Az aranyeső sárga zuhataggal örömködiik a kertben, a gyümölcsfák áltt- ott már szirmot bontott ruhában pompáz­nak. Mindez azonban egy kicsit megkésett. A tetejébe még úgy alakult, hogy egymás­hoz közel akadt jócskán ünnep is. Alig fe­ledtük az előretolt „nyusziünnepet”, .máris megérkezett felszabadulásunk 41. évfordu­lója. Péntekre esett — egyébként ünnepi számunkat is ékkor vehették kezükbe az olvasők — szombaton pihenőnapot tar­tottunk, és vasárnappal kezdtünk egy hosszú hetet. És itt, ennél a vasárnapnál álljunk meg egy pillanatra. Hallottunk néhány nyilatkozatot a tv- himádóban is ennek kapcsán, de beszédté­ma is volt ez a vasárnap. Van egy olyan érzésem, hogy néhány embert irritált az a tény, hogy ki kellett mondania: vasárnap dolgoztunk. Nem igaz ember az, akinek nem fordult meg a fejében, hogy most va­lóban egy kicsit több lesz ez a munkás- hetünk. .. Biztosan jó néhányan gondol­tunk ilyet, aztán nekiláttunk a szokásos feladatok vérehajtásándk. A témához kap­csolódóan a notórikus zúgolódóknak csak annyit szeretnék .mondani, hiszem, hogy ezzel az egy munkanappal is előrébb vit­tük a népgazdaság tervfeladatainak tel­jesítését. Voltaik olyanok is, akik szabad­ságot vettek ki, így három teljes napjuk maradt arra, hogy időt szakítsanak a kert­jeikben, szőlőikben igencsak elmaradt munkákra. A háromhetes késést pótolni kell, így hát nem csoda, hogy sorra fogy­nak ki a kiskertekben a vetőmagcsomagok, hiszen sokan úgy vannak az idei ültetés­sel, bogy a tavalyi mennyiséget még egy kicsit meg is ,/fejelik”. Idénykezdetként is felfoghatjuk ezt az elmúlt hetet, de egy kicsit idényzárásként is, mert a szaporító­anyag és igyümölcsfa-lerakatőkban ma már több az ember — a vásárló — mint az eladnivaló. Igen sóik család szánta rá magát az idén a szőlőtelepítésre, és pon­tosan ez az az időszak, amikor, bizony ke­vés az oltvány. A választék pedig kimon­dottan szegényes. Ugyan a lerakatok ve­zetői igyekeznek ezt a plluszlként jelentke­ző igényt is kielégíteni, de a siker mar nem mondható teljesnek. E téren idény­záráshoz értünk. Kirándulók figyelmébe is Sok hosszú téli napot töltöttünk a négy tál között, persze hogy vágyunk a szabad­ba, a zöldbe boruló, virágokkal csalogató Ez csak gyakorlat volt — de a bajtól óv­juk meg önmagunkat és egymást is! Tavaszi pillanatok a szekszárdi Promét- heusz-parkban erdőkbe, mezőkre. Egy kis (kikapcsolódás valóban jót tesz, kell a jó levegő, a szabad­ságérzet. De... az erdőkben az aljnövény­zet megújulása alig kezdődött! meg, a felhalmozódott rendkívül gyúlékony avar igen veszélyes, így minden gondatlan tűz. gyújtás potenciális veszélyt jelent, és rossz példák sajnos erre már az idén is akad­nak. A Gemenci Állalmi Erdő- és Vadgaz- d.aság területén az idén már 1,2 hektár 12 éves fenyőerdő vált a tűz martalékává. Avartűzből is voltak gondok, 0,7 hektár 21 éves fenyőerdő szenvedett 30 százalé­kos tűzkárt. Amíg a fokozott tűzveszély tart, fokozott figyelemre van szükség, a kirándulók ügyeljenek a dohányzáskor, ne dobjanak el égő gyufát, erdők közelében ne égessen senki gazt és avart. Egyébként a MÉM felhívása is utal erre, mivel az er­dőtől kétszáz méter távolságon belül ápri­lis 10-től átmeneti időre mindennemű tűz­gyújtás tilos. Iskolai szUnet rendezvényekkel Még tart az iskolák tavaszi szünete, de ezek a napok sem téltek el esemény nél­kül, hiszen Szekszárdon például országos versenyt rendezték. A villanyszerelő szak­ma kiváló tanulója és öt társa már e ver­seny után elmondhatja, hogy a .tavaszi szünetben vált szakmunkássá. Ez az or­szágos rendezvény háromszázezer forintba került, de itt és most talán nem is az ösz- szeget érzem nagynak, hanem a TOTÊV, a TÁÉV, a Dédász, a Vertesz és a Lakás- karbantartó Ipari Szövetkezet hozzájáru­lását. Egyenként hatvanezer forintot tet­ték az asztalra, és ha mindegyik cég csak egyetlen olyan szakembert „kap” ettől a versenytől, aki hosszú éveken át dolgozik majd náluk, biztosan meg is érte az anyagi ráfordítás. Az erkölcsi haszna pedig, úgy érzem, könnyen belátható, hiszen Tolna megye ezzel is öregbítette jó hírét. Szól­ni kell még a téma kapcsán a főiskolai közművelődési napok rendezvénysorozatá­ról. Könyvkiállítás, író-olvasó találkozó, előadói est, csoportos könyvtárhasználati ismeretek... mind-mind egy-egy szépen írott betű lehet a közművelődés fejleszté­sének majdani történetében. Szeszélyes április, ugyanilyen közlekedőkkel 7 Senki előtt nem titok, hogy ebben a hó­napban a közutakon fokozott ellenőrzések folynak. A tavasz kicsalogatta az utakra az autók mellé és közé a kétkerekűeket is. A jó idő pedig különösen a fiatalabb kor osztály számára mintha csak felhívást je lentene a száguldásra. A sokat állt jármű vek műszaki állapotára is illik ilyentájt fokozott figyelmet fordítani, van mit el­lenőrizni és megolajozni, kell az indexek­ben, fényszórókban égőket cserélni. Ne mulasszanak el, és az olajozást főleg ne a torkok környékére értsük. Sajnos nem na­gyon csökken az ittas vezetések száma, Nem látom be, miért akarja bárki is el­vetetni a jogosítványát — veszélyeztetni az utak forgalmát, mások és önmaguk testi épségét — mikor még ennél szebb idők is jönnek. Legyen igazán intő példa a csü­törtöki bátaszéki balesetelhárítási gyakor­lat, amit szerencsére úgy rendeztek meg. Egy kis figyelmet, egy kis megértést és sok-sok megfontoltságot az utakon. Ez lenne a hosszú távú javaslatom. SZABÓ SÁNDOR

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents