Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-11 / 85. szám
198«. április 11. KÉPÚJSÁG 3 Jól összehangolt balesetelhárítási gyakorlat Friss információk a szaklapokból „Súlyos vasúti szerencsétlenség" Bátaszék, 1986. április 10., 13 óra 20 perc. Két, kirándulóktól zsúfolt Volán autóbusz egymáshoz közel haladva éppen a vasúti síneken hajt át, a nagy ködben, amikor egy tolató vonatszeréi - vény mindkettővel összeütközik. A mögöttük haladó Rába nyergesvan tató vezetője a látványtól megriad és a nukleáris sugárzóanyagot szállító szerelvénnyel az árokban köt ki. A sorompó elromlott, a vasúti őr még nem ért oda a helyszínre... Az ütközés a két buszt kétfelé sodorja, az elöl haladó jármű üzemanyagtartálya felrobban. Hatalmas tűz üt ki, pillanatok alatt lángban áll az Ikarus. A tolató szerelvényben egy propán-bu- tánt szállító tartálykocsi is van, amely szintén megsérült. 13 óra 26 perc, könnyebben és súlyosabban sérülték hagyják el a buszt, a pályaudvaron már bömböl a riasztó sziréna, a busz lángokban áll. Két perc múlva már megérkeznek a MÁV tűzoltói, fecskendőt szerelnek és oltják a tüzet, nem engedik átterjedni a másik buszra, amiben szintén vannak sérültek. A hőség egyre elviselhetetlenebb ... A melegtől a busz ablakai keretestől zuhannak a vasúti sínek mellé, még a Volán felirat is ég a busz oldalán. 13 óra 36 perc, sziréna hangja hasogatja a csendet, az úton feltűnik a mentőket is megelőző szekszárdi tűzoltóság. A MÁV vállalati tűzoltócsapat parancsnoka jelentést tesz, tömlők gurulnak, pillanatok alatt szerelnek és már ömlik is a fehér por a lángokban álló járműre. A mentőből orvosok, ápolók sietnek, hordágyak kerülnek elő, és már vijjog is a sziréna, viszik a súlyos sérülteket. 13 óra 39 perc, daruskocsi érkezik, közben a buszból is mentik a bentreked- teket. Benzinmotoros gyorsvágóval vágják az ablakoszlopokat, feszítik a lemezeket ... Három perccel később érkeznek a községi önkéntes tűzoltók, akiket a munkahelyeiken riasztottak. A köny- nyű sérülteket is ellátják, közben az égő buszt eloltották. de a tömlők továbbra is dagadnak a víztől és az oltóportól. 13 óra 44 perc, megérkezett a Gázszolgáltató Vállalat kocsija, a sérült propán-butános vagon körül kordont vonnak, ellenőrzik a sérülés mértékét. 13 óra 48 perckor érkezik a paksi tűzoltóság. Látszólag nagy a rumli, a tömeg, de minden csoport gyorsan és szakszerűen végzi a dolgát. Befut a KÖJÁL is, mérik a sugár- szennyeződés mértékét, a tartálykocsi közelébe senki sem mehet, lezárják a környéket. 13 óra 50 perekor a rendőrség már a tanúkat hallgatja ki, folyik a helyszíni szemle, a baleset körülményeinek vizsgálata, a nyomok rögzítése. Kötélkordon Az ütközés utáni pillanatok Mentik a sebesülteket és táblák jelzik a sugárveszélyes zóna környékét, védőruhába öltözött szakemberek hátukon oxdgénpalackkal serénykednék. 13 óra 54 perc, megérkezik a tűzoltó-vonat is, tartályaiban 48 köbméter vízzel, — tartalékban várakozik. Újabb szirénázás nyomán érkeznek a mohácsi tűzoltók, közben a buszt már kezdik elvontatni a sínekről.. . Lassan nyugalom lesz mindenütt. Mindez szerencsére csupán csak egy jól összehangolt balesetelhárítási gyakorlat volt, melyben 13 szerv — mentők, tűzoltók, rendőrök, vöröskeresztesek, KÖJÖL, Gázszolgáltató, DÉDÁSZ. MÁV, Volán, Paksi Atomerőmű, Közúti Igazgatóság, tanács — gárdái próbálták menteni a menthetőt és megakadályozni a nagyobb bajt. Siker koronázta fáradozásukat. Már ez a gyakorlat is intő példa lehet arra, hogy fokozott figyelemmel kell közlekedni, különösen a vasúti átjárók környékén. A gyakorlatot szemlélő lakosság meggyőződhetett arról, hogy milyen összehangolt mentési munkára van szükség ilyen esetekben, hogy egy karambol utáni katasztrófahelyzetet elhárítsanak. Szemlélődök a balesetelhárítási gyakorlaton Szabó Sándor Gottvald Károly „így könnyebb egymással szót érteni...” Könyvtársarok az étkezdében Kasler Antalt, a Kisvejkei Szabadság Mgtsz elnökét csak az előrekUldött telefonüzenet marasztalta az irodában, hiszen a tavaszi verőfény minden „illetékest” kint talál a mezőn. Hiába no. a későn ébredt kikelet miatt most van a munka dandárja, most kell megragadni az alkalmat, hogy a kényszer szülte lemaradást pótolják. Látszik is a szorgoskodás, ezért a települést körülölelő lankákat szívesen pásztázta be szemünk és jóleső érzéssel tölt el bennünket a látvány. „Kell az önképzés” Az elnöki irodában fcöny. nyen közös hangot találunk, s mindjárt a dolgok közepébe vágunk. Érdeklődünk, hogy van az —, míg egyes termelőszövetkezetekben azt mondják, a mezőgazdasági szaklapból a kevés is elég, akinek keli, az vegye meg; vagy más helyen azzal érvelnek, nem fizetik elő, mert a szakemberek nem olvassák el, de Olyan is akad, iáhol csak politikai napilapokat rendelnek meg, addig a Kisvejkei Szabadság Mgtsz-ben évente közel húszezer forint értékű mezőgazdasági szaklapot járatnak. Ezen kívül a Mezőgazdasági Kiadó ki.ad- ványtait is megvásárolják. Az előző állásfoglalások után afelől tudákolózunk — nem a lebeszélés, vagy az elmarasztalás szándékával, hiba is lenne —, hogy nem sok-e az összeg és a példány, de Kasler Antal érvei meggyőznek az ellenkezőjéről. — Hosszú évek gyakorlata ez nálunk és érdéke a termelőszövetkezetnek, hiszen megtérül a termelésben. Hibás ugyanis az a nézet, miszerint a munkásnak az a dolga, hogy dolgozzon, a vezetőnek meg az, hogy irányítson és képezze magát. Mindkettőnek kell az önképzés (ilyen formában is!), mert ekkor könnyebb együtt dölgozni, könnyebb szót érteni egymással. Nem beszélve arról, hogy a munkakultúra is fejlődik így. Üjiabb információ következik ezután. A huszonkét Mezőgazdasági Technika többsége a műhely dolgozóihoz kerül, de a gazdasági vezetők is topnák belőle. A Magyar Mezőgazdaság (22 példány) minden állattenyésztőhöz eljut, és ők a huszonnégy órás szolgálat alatt — főleg éjszaka —, el is olvassák. De nemcsak azért, hogy az idő teljen, hanem mert érdekli is őket. A két HVG .a vezetők körében forog kézről kézre, míg a Figyelőt nagyon jó újságnak tartják, mert sók érdekes dolgot feltár, következtetéseket von, illetve vonat le, és útmutatást ad. Az egy-egy példányban megrendelt Kis- tenyésztők Lapja, a Növény, védelem, a Növénytermesztés, az Állattenyésztés, a Tudomány és Mezőgazdaság, valamint a GazGyalog Sándor: — Kétszázra saccolom a kötetek számát László Lajosné: — Az olvasottakat a háztájiban hasznosítom dálíkodás pedig a különböző ágazatokhoz kerül, hogy a permanens önképzést, a friss információkat biztosítsák velük. — Különösen a Mezőgazdasági Technika gondolkodtatja el a műszaki vonalon dolgozatot — összegez Kasler Antal, majd elmondja, hogy ez a lap, illetve ennek az írásai ösztönzik legjobban eredményes vitára a mühe. lyéseket és ebből sok mindent adaptálni is tudnak a helyi viszonyokra. Természetesen mindezek mellett — ki-ki érdeklődésének megfelelően — haza is járat vöMöszmer Győr},y halról). Kozma József (középen) és Koller János kombájnjavitás közben lamilyen szaklapot, de a politikai napilapok is olvasottak. Bözsi néni autodidakta A gépműhely udvarán Gyalog Sándor műszaki ága- zatvezető-helyettes köszön ránk, aztán átsétálunk a slaggal frissen portalanított udvaron a tiszta étkezdébe, ahol megnézzük a könyvtársarkot. — Itt, a műhelyben dolgozik a községi könyvtáros, és ő rendezi ezeket a szakkönyveket, így én csak kétszázra tudom saccolni a köteték számát — mondja Gyalog Sándor, aztán elbeszéli azt is, hogy a dolgozók igénye alapján hozták létre ezt az állandóan terpeszkedő gyűjteményt. — Jó a .kapcsolatunk a bonyhádi könyvesbolttal, mindig tudunk az űj szakirodalom érkezéséről és Győrfi István műszáki ágazatvezetővel együtt meg. vásároljuk az érdeklődésre számot tartó új köteteket — folytatja. — Tapasztaltam, hogy az emberek szívesen forgatják, szívesen kölcsönzik ezeket. — Én is kivettem egyet, ami arról szól, hogyan kell a szőlőlugast metszeni — kapcsolódik a beszélgetésbe László Lajosné, Bözsi inéni, aki kávét főz, takarít, ebédet oszt, mosogat, az étkezdében. — Természetesen az olvasottakat hasznosítottam is a háztájiban. A szekrényben jobbára csak mezőgazdasági könyvek vannak, de a szaiklapok közül is sok jár. Található belőlük az ebédlőben és a portán is. Én inkább a lapokat szoktam olvasni — közli, majd megjegyzi: — Jó soruk van ezeknek a szerelőknek, mert reggel isszák a kávét, napközben ha szomjasak, csak beugranak ide egy üdítőre, ebédet topnak, munka után melegvízben fürödhetnek, azután pedig a könyvekből meg az újságokból művelődhetnék. .. Gyalog Sándor elmosolyodik a tréfálkozó megállapításon, aztán átkísér bennünket a műhelybe, ahol — terv szerint — már a .nyári munkákra készítik elő a gépeket. Az egyik kombájnnál Koller János szerelő és két társa, Kozma József és Mösz- mer György azt állítják, hogy a Mezőgazdasági Technikában megírt cikkekből nagyon sokat tudnak basznosí. tahi. — A friss információkat a szaklapokból topjuk és meg is beszélünk, vitatunk egy- egy cikket, főleg olyat, ami a kiskerttulajdonos Oknak szól, vagy az újításokat segíti. Ezeket csak otthon tudjuk átböngészni, de megéri, merít az ismereteink így lesznek naprakészek — összegez Koller János, aztán példaként megemlíti, hogy volt egy olyan cikk a Mezőgazdasági Technikában, aminek segítségével meg tudták javítani a „beteg” KSP 5 szovjet gyártmányú magtárt rakodógépet... A kisvejkei tanulságokat már hazafelé fogalmazzuk meg: rohanó világunkban az ismeretek gyarapodási üteme rendkívüli mértékben meggyorsult, ezért az önképzés nélkülözhetetlen eszköz a gazdasági, a társadalmi, a politikai.. . életünk továbbfejlesztésében. Ezt ismerték fel a termelőszövetkezet vezetői, szakemberei és ezért van kéznél a kultúra. Ékes László Fotó: Decsi Kiss János És már ég is a busz .. . A sugárveszélyes „zónában''
