Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám

tStttt. április Itt. ‘népújság 5 Érték, mérték... Harmincegy. A napidíj megcsontosodott mértéke. Értéke? Mondhatják azt is: a napidíj mértékállósága világunkban egyedülálló. Az a harmincegy forint, amit az első nyugdíjból le­vontak, már más mérték­kel mérendő és más érté­ket is képvisel. Pedig az első nyugdíjból vonták le, — okozva mér­téktelen bánatot. Maradt még a nyugdíjból, borra­valóra is futotta ... csak az elintézési mód jelezte a mértéktelen embertelensé­get. Társadalmunkban az em­ber az első, sokat teszünk, sokat tehetnénk még érte. Az embertelen — néha csak átgondolatlan — tettek azonban keserűvé teszik szájunk ízét... A nyugdíjból levont har­mincegy forint semmiség, ha a vásárlóértékét nézzük. De többről van itt szó. A lélektelenségről... egy vagy két adminisztrátor meggondolatlanságáról. Csak annyi történt, hogy a nyugdíjra készülő ember még nem hordta ki telje­sen a munkaruháját, és az a vállalatnál harmincegy forinttal volt leterhelve. Amikor átküldték az. ira­tokat a nyugdíjfolyósító in­tézetnek, akkor megterhel­ték harmincegy forinttal a leendő nyugdíjast, és kér­ték az intézetet, hogy azt az összeget utalják át. A szabály, szabály: az első nyugdíj csonka lett. A vállalat igazgatója fel­háborodott a történet hal­latán, s útszéli hangon le­hordta beosztottjait. S egyből tudtam — a többit csak később hallottam —. hogy itt minden az igazga­tótól ered. Ö nem tartja emberszámba veendőnek munkatársait, s azok sem a többieket. Eszembe jut megyénk leg­nagyobb vállalatának a ve­zérigazgatója, aki nyugod­tan és higgadtan azt mond­ta: „kérem, én alkalmat­lan vagyok arra, hogy lent az üzemben azokat az érté­kes berendezéseket kezel­jem. Arra csak az ott dol­gozó harmincévesek képe­sek, nekem az a felada­tom, hogy számukra elfo­gadható légkört teremt­sek ...” Az a gyanúm, hogy ennél a vállalatnál az előbbi 31 forintos eset nem fordulhatna és fordul­hatott volna elő. Pedig a nagyvállalat ve­zetője egyáltalán nem „kesztyűs kézzel” dolgo­zik. Kemény, és sokszor igen kemény intézkedései vannak. Az emberek érde­kében. az üzem érdekében, az ország érdekében. S egy pillanatra sem téveszti szem elől; nem ő a leg­okosabb ember: ő azért van ott, mert alkalmas össze­fogni egy ilyen óriási vál­lalatot. S nem a beosztott­jai vannak ő érte . . . Le­hetne folytatni a sort. A nagyvállalat országos hírű. az előbbi történetben sze­replő cég még csak „man­kóval képes közlekedni”. Az ember érték. Gyé­mántnál többet ér. S csak az alkalmas vezetni, aki az embert látja minden in­tézkedésében . . . Két apró történet. Bána­tot és örömet okozók. A harmincegy forint csak ürügy... de mégis meg­tudhatunk belőle valamit az értékről és a mértékről is ... — hajó — Ém akkor Jött m hullámvölgy, dm hmgy nélkül Hogyan lehet meghódítani a piacot ? Passzívak voltak ~ elvesztették az előnyüket A kérdésre, — amely így szól: Hogyan lehet meghódítani a piacot? —csak fej vakarással tud válaszolni. A nyolcvanas évek konjuktúrája után — ma mélyponton? Itt van az ongrolux, a bú­torszegély, a műanyag kerítés ... A hatvanas évek végén vált szükségessé, hogy Ma­gyarországon is gyártsanak műanyag ajtókat. Ennek ér­dekében jött létre Szekszár- don a BVK gyáregysége. Az akkori tervek szerint évente 40 ezer ajtóra lett volna szüksége az országnak, a gyárat ennek a kielégítésére hozták létre. A későbbiekben nagy felvevőpiac jelentkezett a PVC-redőnyre, a faibur­koló anyagokra, ami dinami­kus fejlődést jelentett a gyárnak. A hetvenes évek közepén új gyártmánnyal je­lentkeztek; a mezőgazdaság részére dréncsöveket gyár­tottak. — Minden termékünkre volt vevő — mondja Balta­vári István, a gyáregység igazgatója, akivel áttekin­tettük az üzem múltját, jele­nét és jövőjét. — Az a dina­mizmus azt jelentette, hogy a szekszárdi gyár sokáig gondtalanul termelhet, hiszen az igényeket sem tudtuk ki­elégíteni. így a külkereske­delem kénytelen volt im­portból fedezni az igényeket, — A műanyag nem tudott beépülni mindennapjainkba. — Magyarországon a mű­anyag-„fogyasztás” 10—15 kilogramm, az NSZK-ban 70 kilogramm felett van. Ez ön­magáért beszél. — Ez is közrejátszik ab­ban, hogy most, 1986-ban gondjaik vannak? — Érdekes ez a megállapí­tás. A szekszárdi gyár nem veszteséges, és mégis gon­Megkezdték a kopolit üveget helyettesítő ongrolux gyártását dókról beszélünk. Ez azért van, mert sokkal többet te­hetnénk, jobban kihasznál­hatnánk kapacitásunkat. És ez sajátos gond. A gyár ka­pacitása 14 ezer tonna, és ennek csak a fele van leköt­ve. Ennek ellenére a hetve­nes években 60 millió forint volt a termelési értékünk — és azóta nem emeltünk ára­kat —, a 80-as évek elején pedig az 500 millió körül jár­tunk. — Miért csökkent a keres­let? — A beruházások csökke­nése nekünk is nehézségeket okozott. Nincs fizetőképes kereslet, ugyanakkor a kül­kereskedelem nem egy évre kötött szerződést, hanem hosszabb távra, így még érke­zik az anyag az országba. Ennek az együttes hatása je­lenti nálunk a kapacitás- többletet. — Üjból gyártanak ajtót. — Igen. Csak most jóval olcsóbban. Költségkímélő technológiát dolgoztunk ki, így mintegy 40 százalékos ár- csökkentést értünk el. Kiala­kítottuk a kis helyigényű, utólagosan beépíthető PVC- redőnyt. Dolgozunk a drén­cső komplett rendszerének kiépítésén. Egyszóval több újdonságot próbálunk a piac megszerzésére. — Nem estek abba a hibá­ba, mint sok más, magyar vállalat, hogy amikor jól megy, akkor elfeledkeznek a fejlesztésről? — Kár lenne ezt letagad­ni... A hetvenes években semmi gondunk nem volt. És úgy látszott, hogy a konjunk­túra még sokáig tart. S jött az 1983-as év, amikor az építőipar és a mezőgazdaság sem rendelt annyit, amennyit mi gondoltunk. Tavaly pedig a falburkolók, a redőny és a dréncső gyártása is vissza­esett. — Kibontakozás? — Termékeink megjelené­sén kell változtatni. A fal­burkoló elemeknél egy réteg furnér lemezt ragasztunk a műanyagra, így ennek termé­szetes anyag hatása van. Foglalkozunk a festett fal­burkolók gyártásával, meg­kezdtük az ongrolux gyártá­sát, a kopolitüveg kiváltá­sára. Kidolgoztuk az uszodák vízfelületének lefedését szol­gáló műanyag-„szőnyeg” technológiáját. Ez megaka­dályozza a víz párolgását... Egyszóval sok-sok tervünk van, ezeket kell megvalósí­tani. — Hogyan lehet meghódí­tani a piacot? — Erre leginkább fejvaka­rással lehet válaszolni. Jó minőségben kell gyártanunk, és olcsóbban, úgy, hogy sok­sok apró cikk kerül ki a gyárból. — A sok-sok apró cikk gyártására azonban először is gyártóberendezések szük­ségesek, szerszámok. . — A .közeljövőben fogunk hozzá két beruházáshoz. Négyszázezer dollár kölcsönt vettünk fel, ezen gépeket vá­sárolunk, és 400 ezer dollár értékű saját beruházást va­lósítunk meg a szerszámellá­tás megoldása érdekében. Azt kell szem előtt tartanunk, hogy míg mi 120 féle termé­ket gyártunk, addig egy ha­sonló nyugat-európaj cég 2000 félét. Ez azonban nem megy máról holnapra, évek kellenek hozzá. A felismerés megvan, a pénz is, már csak lépni kell. — Azt nem értem, hogy a reluxán és a műanyag redő­nyön a maszekok meggazda­godnak, az állami vállalat pe­dig ... — Sajnos, nincs megoldva gyártmányaink helyszíni sze­relése. Az iparos ember a PVC-redőny négyzetméterét megvásárolja — tartozékok­kal együtt — ötszáz forintért, s 1100—1500 forintért szereli föl. Ez pedig nekünk jelent rossz üzletet, mert a vevő nem tudja, hogy a nagy jö­vedelmet ki vágja zsebre. Az előbbiekből következik, hogy ezen a téren is lépni kell előre. A közeljövőben több termékbemutatót tartunk, a BNV-n újdonságokkal lepjük meg az embereket, ami re­mélem, azt eredményezi, hogy a szekszárdi gyár egy-két éven belül ismét ki tudja használni kapacitását. H. J. — G. K. Kisebb kockázat az exportban Növekszik a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok érdeklődése a Magyar Kül­kereskedelmi Bank tavaly bevezetett exportbiztosító szolgáltatása, az úgynevezett faktoring iránt. Mintegy 14 millió dollár értékű szállít­mányra kötöttek 1985 máso­dik felében a magyar válla­latok — a Külkereskedelmi Bank koordinálásával — ilyen formában biztosítást. Az idén várhatóan 30—35 millió dollár értékű exportnál alkalmazzák a vállalatok a faktoringot. Singlovics Béla, a Külke­reskedelmi Bank osztály- igazgatója elmondotta, hogy a szolgáltatás javítja a hazai vállalatok versenyképessé­gét. A külföldi vállalatok számottevő részének pénz­ügyi helyzete meglehetősen ingatag, közülük évről-évre számosán mennek csődbe, ami veszélyezteti szállítóik anyagi biztonságát. Ezért az exportőrök arra törekednek: pénzintézetek bevonásával — biztosítsák magukat afelől, hogy rendben megkapják szállítmányaik ellenértékét. Ennek egyik formája a fak­toring, ezt a biztosítási for­mát elsősorban a fogyasztási cikkek kereskedelmében al­kalmazzák, ha a vásárlás vagy az eladás rövid lejáratú hitellel történik. Ebben az esetben a termelő vagy a szállító nem maga hajtja be eladott termékeinek ellenér­tékét, hanem ezzel egy pénz­intézetet, úgynevezett faktor­házat bíz meg. Ez a biztosítás a magyar exportőrök számára főként akkor előnyös, amikor szál­lítmányaik ellenértékének előteremtésére, fedezetül más banki garanciát nem tud­nak szerezni. Ilyenkor sem kell elállniuk egy-egy üzlet­től, a faktoring biztosítással versenytársaikkal azonos pénzügyi feltételekkel érté­kesíthetnek. Vállalni tudják- biztosítással az úgynevezett nyitva szállí­tás kockázatát, ha ugyanis a vevő időközben fizetésképte­lenné válik, a vételárat a külföldi faktorház egyenlíti ki. A Külkereskedelmi Bank segítségével a magyar válla­latok 14 külföldi faktorház szolgáltatásait vehetik igény­be. A bank a koordinációra vállalkozik, közvetít a szál­lító magyar vállalat és a külföldi pénzintézet között. A konkrét szerződést a két partner egymással köti meg. A közvetlen kapcsolat azért is előnyös, mert a magyar vállalatok ígv hasznos kül­piaci információkhoz is hoz­zájuthatnak. A hazai vállalatoktól nagv szállítási fegyelmet követel meg ez a szolgáltatás. A kül­földi faktorház ugyanis csak akkor teljesíti szerződésben vállalt kötelezettségét, ha az áru időben érkezik, és a vevő nem emel minőségi ki­fogást. A Duna—Tisza Közi Ál­lami Építőipari Vállalat Déli Generál Üzemigaz­gatósága felvételt hirdet: GAZDASÁGI OSZTÁLYVEZETŐI munkakör betöltésére. Feltétel: közgazdasági egyetem, vagy pénzügyi és számviteli főiskolai végzettség, 5 éves szakmai és vezetői gyakorlat. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezni lehet: DUTÉP Déli Generál Üzemigazgatóság, Baja, Dr. Alföldi J. u. 2—4. sz. alatt az üzemigazga- tónál. Tel.: 12-933. (322) A Duna-Tisza Közj Ál­lami Építőipari VáLlalat Déli Generál Üzemigaz­gatósága felvételt hirdet az aláb­bi munkakörök betölté­sére: SZAKIPARI MŰVEZETŐ, TECHNIKUS, gyors- és gépíró, SZAKIPARI ELŐKÉSZÍTŐ, MAGASÉPÍTŐ ELŐKÉSZÍTŐ. Feltétel: szakirányú végzettség. Fizetés megegyezés sze­rint. Jelentkezni lehet: DUTÉP Déli Üzemigaz­gatóság, Baja, Dr. Al­földi J. u. 2—4. sz. alatt az üzemigazgatónál. Tel.: 12-933. (321) Az utólagosan beszerelhető — panellakásokba is — a szekszárdi műanyag ablak

Next

/
Thumbnails
Contents