Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-09 / 83. szám
198«. április 9. Képújság 5 C^7oKoHcÓn ■ a Magyar Értelmező Kéziszó- WÖUOOy ■ tár szerint olyan lehetőség, amelyben valaki megtehet valamit. Tevékenységében, magatartásában nem korlátozott, jogaiban sem. Mesterséges akadályoktól mentes, nincs időhöz kötve. Szabadnak tekintendő az is, ami fedetlen, burkolatlan. Más vonatkozásban a cenzúranélküliség is szabadságot jelent. A tényéktől való kisebb eltérés a művészi cél érdekében ugyancsak e fogalomhoz kapcsolódik, de a dolgozók munkaszüneti napokon kívül járó pihenőideje is ... Valamit valamiért Wi \-f ' • Az I. a. osztályból négyen A jánosmajori A 63-as út mentén A. paksi Vak Bottyán Gimnázium I. a osztálya a tavaszi szünidőiben — más szóval — a szabadságuk idején három napot munkával tölt. A kérdésre, hagy miért: Bettesch Judit, Jákli Andrea, Metzker Erika Kohl Gyöngyi és Vinnay Csaba ad egy-egy választ az osztály nevében. Tőlük tudjuk meg, hogy osztályfőnökük — Mittler József — velük folytatja azt a hagyományt, amit már korábbi tanítványaival megkezdett. Arról van szó, hogy a csoportos kirándulásokra az utazás költségeinek egy részét közös munkával szerzett pénzéből biztosítják. Az elmúlt fél évben Ba'atonfüre- den, Óbányán töltöttek néhány emlékezetes napot. Megyén belül túrát szerveztek Borjúdra is. Ennek kapcsán idézik Petőfi Sándor szabadságról írt gondolatait. A tanult történelmi eseményeket pergetik 1848-iból. önmaguk szabadságát év- . szakokhoz, helyhez kötik. Mostani vállalkozásukat nem érzik korlátozott kötelezettségnek, mert átjárja az együtt, egy célért szorgoskodás öröme. Ahol beszélgetünk, az a Dunaszentgyörgyi Ezüstkalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szőlészete. Együttműködési megállapodásuk értelmében a téesz- ben elvégzett munka értékéért igénybe vehetik a szövetkezet autóbuszát. Most ezért szőlővesszőt kötöznek a kordonok kifeszített drótjaihoz. Itt van szükség a munkájukra. Jókedvvel teszik, mert terveiket már a nyári tanítási szünetre is megfogalmazták. Akkor a szegedi szabadtéri színpadon nézik meg a Jézus Krisztus, a szupersztár című rockope- rát. Ehhez hasonló célókért — megítélésük szerint — érdemes dolgozni, ha áldozatnak látszik is. Tudják, valamit tenni kell valamiért. Egyfajta szabadságról könnyedén lemondanak, ha a cél nemesebb. Tavaszi Jánosné a szekszárdi áfész 79. számú jánosmajori boltjában dolgozik. Kölesden lakik, két gyermek édesanyja. — Milyen a kereskedő szabadsága ? — Itt korlátozott. Jánosma- jorban inkább nyugdíjasok élnek, akik az alapvető élelmiszereken kívül mást nem nagyon vásárolnák. Ezért a kínálatnak nem kell széles skálán mozogni. — A kiszolgáló pulton középiskolai matematika tankönyv. Ez kié? — Az enyém — húzza félre a könyvet Tavaszi Jánosné. — Éppen most érkezett a busszal Lambert Ilona, és megkértem, hogy segítsen egy példát megoldani. Ö is a kereskedelmi szakközépbe jár. — Mikor van ideje tanulni? — Főleg éjszaka, amikor már minden más munkát elvégeztem, amikor szabad ... Látja az ember nem is gondolkodik ezen hogy szabadság, pedig mindennel összefügg. Az életkorral úgy, hogy a fiatalok kevésbé gondterheltek, ők függetlenebbek. Másként kell alkalmazkodniuk. Az idejükkel ügy gazdálkodnak, ahogy akarnak. A család a felelősségből is többet követel. Én azért érzem szabadnak magam, mert azt a munkát végezhetem, amit szeretek, tanulni is tanulhatók, és ha időm engedi, szórakozhatok is kedvem szerint. A KPM Pécsi Közúti Igazgatóság szekszárdi üzemegységének Berek József brigádjával a 63-as számú közlekedési út mentén beszélgetünk a szabadságról. — Melyikre gondol? — kérdeznek vissza. A negyvenöt előttire, vagy ami azután következett? — Milyen különbséget látnak a kettő között? — Azt, hogy akkor napkeltétől nyugtáig a máséban dolgoztunk, most meg fél nyólctól fél ötig kell. — ... és azután? — Akkor már a sajátunkat csináljuk. — Nehéz erről beszélni — mondja Berek József, a brigádvezető. Mi valamennyien szedresiek vagyunk. Családosak. Együtt dolgozunk, télen, nyáron kint vagyunk. Azt is mondhatnánk, hogy a szabad levegőn. De szabadnak érezzük-e magunkat? — Igen! Ez a kérdés! — Én akkor voltam szabad, amikor a katonaságtól elengedtek — emlékezik visz- sza nevetve Belágyi Gyula. — Akkor otthon nem parancsolt senki, nem is kellett dolgozni. — Én meg Harkányban vagyok igazán szabad egy hétig a feleségemmel — néz munkatársára Berta Ferenc. Amikor csak tehetem, mindig elmegyek oda szabadságra, a vállalati üdülőbe. Ez kikapcsolódás. — Arra gondoltam — szólal meg Győré János is —, hogy a nyugdíjasok a szabadok, de nem, hát nézze meg, hányán keresnek valamilyen munkalehetőséget, ami kiegészíti a nyugdíjukat. Ezt csináljuk mi is. Mindegyikünknek van földje, háztáji kiskertje, jószágai. Így boldogulunk csak... — Addig vagyunk szabadok, amíg egészségben dolgozhatunk ... — összegezi valaki, de a brigád egyszerre bólint rá, és folytatják a cserjék irtását a 63-as út mentén. A szedresi Berek József brigádja Pillanatkép a felszabadulásról Szekszárd, 1944. november 30. Akkoriban a férjem volt a városi altiszt, ott laktunk a városházán, pontosabban csak én, mert férjem megszökött a katonaságtól, és Medina- Szőlőhegyen bujkált. Nagyon zavaros idők jártak, Szekszárd tele volt menekültekkel meg német és magyar alakulatokkal. Az utcákon hangszórók harsogtak, amelyek a bolsevizmus állítólagos rémtetteit sorolták, és távozásra szólították fel a lakosságot. Akiknek volt félnivalójuk, — például nyilas tisztségviselők — azok elmenekültek. Az egyszerű emberek azonban nem nagyon hitték el a rémtörténeteket. Sokan nem szívesen hagyták volna itt a földjüket, vagyonukat, amit eddig szereztek. A városháza szinte teljesen üres volt, a nyilas polgármester is kereket oldott a szovjet csapatok közeledtének hírére. Aznap alig né- hányan maradtunk. Estefelé gyakrabban lehetett látni különös villanásokat a Duna irányából. Nemsokára hallatszott a lövések tompa moraja is. Bátaszék felől szintén fegyverropogás verte fel a csendet. Bezárkóztunk, ahogy tudtunk, egy jó erős lánccal lelakatoltuk a főkaput. Egész éjjel virrasztottunk. így érkezett el november 30. Reggel 6 óra lehetett, amikor hangos zsivajt hallottunk, mintha a Béla tér felől jött volna a zaj. Erre kinéztünk, a plébánia előtt ott állt a plébános és a többi pap. Ekkor vettük észre, hogy a sarkon három katona tűnt Az oldalt írta: Decsi Kiss János, Takács Zsuzsa, Szeri Árpád és Wenter Mariann. Fotó: Decsi Kiss János és Gottvald Károly. Pozsonyi Igndcné fel. Bőrkabátot és sapkát viseltek. Odajöttek hozzánk, a prépost üdvözölte őket, és kérte, ne essék bántódása a városnak. Persze, csak mutogattak egymásnak. A vezetőjük integetett, mindenki menjen haza, nem lesz semmi baj. Erre visszamentünk a városházára. Még délelőtt lehetett, amikor 5—6 szovjet katona jelent meg az épületben. Német katonákat kerestek. Lassan-lassan elpárolgott a félelmünk, láttuk, hogy rendesen viselkednek a szovjet katonák. Aztán a városba is kimerészkedtem, elmentem a Petőfi utcába, ott lakott édesanyám. A pincében találtam meg őt, néhányad- magával ott várta, lesz, ami lesz ... Szóltam nekik, gyertek fel, nem kell félni, a szovjet katonák senkit sem bántanak, felszabadultunk! Elmondta: Pozsonyi Ignácné nyugdíjas újságíró. Mit mond a marxista filozófia? I’ A fogalom marxista értelmezéséről Jutkusz Győzőt, az Oktatási Igazgatóság filozófiai tanszékének vezetőijét kérdeztük meg: Az ember környezetét állandóan alakítja, folytonos kölcsönhatásban áll vele. Hogy mennyire önállóan teszi azt, mennyire kiszolgáltatott, anra vonatkozóan két szélsőséges álláspont létezik. A fatalizmus, a természet erőinek való teljes alárendeltséget, a teljes függést hirdeti, míg a voluntarizmus, tágabb foga 1 ommegha t ár o zásban az indeterminizmus, az abszolút szabadságról szól. Történelmileg nem a marxizmus volt az első annak felfedezésében, hogy a kettő ■nem zárja ki egymást, az ember a természethez való alkalmazkodása közben alakítja, formálja is azt. Itt érkeztünk el lényegében a szabadság problémájú, hoz. Bár az emberi tévé kenység alapvetően determinált, választási lehetőséget mindig biztosít. Ez abból adódik, hogy a valóságban mindig eleve több lehetőség létezik, másrészt az emberek ugyanazt a valóságot különbözőképpen tükrözik vissza, így a fennálló lehetőségek közül az ember valamilyen óéit tűz ki magának, amit meghatározott tevékenységgel igyekszik végrehajtani. A szabadság lényege tehát, hogy a tevékenység eredménye megegyezik-e a kitűzött céllal. Ha megegyezik, ez az uralom. Minél inkább megfelel e két tényező egymásnak, annál inkább uralkodik az ember viszonyain. Fel kell tenni a kérdést, hogy milyen feltételei Vannak a szabadság kibontakozásának. Először is a törvények ismerete, másodszor pe_ dig, hogy mennyire tudja ezt az ismeretet tevékenysége során az ember uralmát biztosítani. Ez mindenkor függ a termelőerők fejlettségétől, kiemelkedő jelentőségű a tudományos -fechnikai forrada- dalrni szerepe. További feltétel a termelési eszközök társadalmi tulajdonba vétele, olyan társadalmi viszonyok megteremtése, mely lehetővé teszi a természet és társadalmi kiszolgáltatottság fellett i fokozott uralmat. Ebben az értelemben mondja Engels: „A szocialista forradalom ugrás a szükségszerűség birodalmából a szabadság birodalmába”. Ez az ugrás világtörténeti értelemben értendő. A szabadság tehát folyamat, amelynek során fokozódik az uralom a természet és tár. sadalom felett. Abszolút ura. ' lomról azonban nem beszélhetünk, abszolút szabadság tehát nincs. A bölcsességek könyvéből „A függetlenség minden másnál édesebb.” (Phaedrus) „Király se lennék ott, hol nem vagyok szabad.” (Phaedrus) „ Nép s uralkodó csak ott él boldogul, Hol nincs elnyomás, s szabadság az úr.” (Nevai) „Egyetlen lény se teljesen szabad, Földön, égen, vízen, a Nap alatt.” (Shakespeare) „Minden szabadság, ha eltúlozzuk — Rabságra fordul.” (Shakespeare) Évi rendes szabadságon Waffenschmidt Jánost, a Szekszárdi Húsipari Vállalat gazdasági igazgatóhelyettesét arról kérdezzük, vajon egy ilyen nagy vállalatnál van-e valamiféle megkötés a szabadságolásokkal kapcsolatban. — Nincsenek szigorú előírásaink. A Muníka Törvény- könyvében foglaltakhoz tartja magát mindkét fél, mind a munkáltató, mind a munkavállaló. Az üzem tevékenységében van bizonyos szezonjelleg. Erős a második negyedév és gyengébbnek mondható a harmadik. Mivel ez a július—augusztus—szeptember hónapot jelenti, nincsenek megkötéseink, hiszen a legtöbben ilyenkor veszik ki a szabadságukat. Természetesen figyelembe vesszük a szervezett üdültetést, és az iskolai szüneteket is. Ilyenkor előnyben a megbecsült, jól dolgozó munkatársaink részesülnek. Előfordul, hogy a szabadság félrg-meddig kényszerűség eredménye. Itt az üzemrészek részleges leállására gondolok. Az itt foglalkoztatottak egyik részét ilyenkor más munkával tudjuk foglalkoztatni, a többieket pedig szabadságolnunk kell. Elképzelhető, hogy ilyenkor nem mindenki elégedett, de ezek száma nem jelentős. Mivel a munkahelyi vezető az ilyen részleges leállás tervét előre megkapja, mindenkinek módja van rá, hogy ehhez igazodjon. A saját szabadságom? Alkalmazkodnom kell a családomhoz, és igazodnom kell a vállalat igazgatójához, akit távollétében én helyettesítők. Általában augusztusiban veszem ki, a félévi mérleg elkészítése után. Alkalmazott művészet Molnár József művészeti gimnáziumot, Máté Tibor kirakatrendező iskolát végzett. Dekoratőrök mindketten a főállásuk mellett. Egy kiállítás rendezésekor együtt beszélnek a szabadságról. Molnár József : Elsősorban címfestő vagyok. Plakátokat, feliratokat készítek, de szívesen vállalok kiállítást is, mint most. Természetesen megbeszéltük a megrendelőkkel a témát, a kiállítási tárgyak adottak, de ezen felül teljes szabadságot kaptunk. Máté Tibor: Alkalmazott művészet a miénk. A cél nem egy új produktum létrehozása, hanem már meglévőknek érdekesen, esztétikusán való elrendezése. Ilyenkor a szabadságunk inkább a szelektáló szerepben jelentkezik. Molnár József: Szeretjük csinálni. Fontos, hogy a megrendelő útmutatást adjon, vagy ismerjük legalább, ö tudja, hogy mit akar, mi pedig azt, hogyan érhetjük el a kívánt hatást. Teljesen idegen tárgyban már nehezebb a helyzet. Máté Tibor: Szabadidő? Ha akad, karikatúrákat rajzolok, és pályázatokra küldöm őket. Kétszer országos első, és kétszer harmadik helyezést értem el. Molnár József: Valamikor én is alkottam. Egy sor külföldi utat nyertem a grafikáimmal akkoriban. Most nincs rá időm. Munka után és hétvégén kisiparosként dolgozom. Valahogy úgy alakult, hogy a művészi szabadságomat szolgálatba kellett állítanom, de a saját és a családom érdekében. Máté Tibor: Általában tíz órát töltök a főállásomban. Sokszor szeretnék szabad lenni, de a munkát nehéz visszautasítani.
