Tolna Megyei Népújság, 1986. április (36. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
10 TNfËPÜJSÀG 1986. április t SZEMJON GUDZENKO: 1945 utóhangja Alkalmi útitársak, hát megint találkoztunk a front útvonalán. Szülőházunkra gondolva, most újra biztatjuk az elszánt sofőröket, és előre a fény szerint bolyongunk, átkozva ezt a nagy magyar síkságot, ahol csak szél fúj, fagyottak a kévék, tökök szedetien, mint a lövedékek, s büszke királyok emlékművei, akik rövid vaskardokkal ülik meg lomha, lusta, kövér lovaikat. Pihenő jön. Szénapadláson alszunk, vagy palotában bársonypamlagon. Ha nincs vizünk hát parfümmel mosakszunk, a fűtést rummal „igazítjuk helyre”. S indulás újra. Gyerünk, sofőr, gyerünk! Nem Kolumbus Kristófnak útja ez, mégis új országok nyílnak előttünk, megyünk előre új határokig. És megismétlődnek a rohamok, bombázások, védelem, szanitécek, felderítők kutatása az éjben. Hatalmas várost házanként veszünk be, sőt lakásonként. Karfáról lelóg egy idegen géppuskás katona. És mindez ismétlődik. Bécs alatt az úton lovak bíbor vérbe fagyva. Hatalmasak, mint egy-egy rőt halom. A parlamentben német rohamosztag zászlói s köpenyei szanaszét. A foglyok pedig még a harc hevétől káromkodnak, izzadnak és remegnek. Nem turistákként megyünk mi most Bécsbe, nem múzeumba, nem kirándulás ez. Nem is zenekar tagjai vagyunk. Csak gyalogosok. Ámde Beethoven koszorúkat kapott a századunktól. Alkalmi útitársak, hát megint találkoztunk a front útvonalán. Szülőházunkra gondolva most újra biztatjuk az elszánt sofőröket, és előre a fény szerint bolyongunk, a messzi hadjáratból hazatérve. Alkalmi útitársak, katonák első vonalból, első szerelvényből! a világháború befejeződött. Várnak ránk otthon! Gyerünk, sofőr, gyerünk! (SZOKOLAY KÁROLY fordítása) Kondor Lajos rajza A felszabadulás emlékei- A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Sokak emlékeiben élnek a felszabadulás mozzanatai, kitörölhetetlenül. Ám felnőtt egy generáció, amelynek történelem: iskolai olvasmány, művészi élmény, avagy dokumentumerejű bizonyság. A dokumentumok közelebb hozhatják, átélhetővé tehetik az egykori eseményeket. Az, ami egykoron a mindennapi élet kelléke volt, manapság sok mindent elmond az utókornak. A Munkásmozgalmi Múzeum állandó kiállításának tablóin nyomon kísérhetjük a történelmet. Dr. Szikossy Ferenc főigazgatóval arról beszélgettünk, vajon miként tükröződik a múlt a múzeumban összegyűlt anyagban? Melyek azok a jellegzetességek, amelyek kiegészítik a történelem- könyvekben olvasottakat?- A Munkásmozgalmi Múzeum fontos feladata a ma még fellelhető emlékek gyűjtése. A tárgyaké, dokumentumoké, többek között mindazoké, amelyek jelzik: hogyan alakultak az események 1944 novemberétől, Battonyától 1945. április 4-ig, Nemesmedvesig. Az élet megindulásának első jeleiről tanúskodnak a plakátok, felhívások, brosúrák, amelyeket legelőször a helyi szovjet parancsnokságok adtak ki, többnyire két nyelven. Néha egy-egy tárgy is megmaradt, ám az írásos dokumentumok a dominánsabbak. A közigazgatás megszervezéséről adnak hírt a különböző iratok. Megalakulnak a nemzeti bizottságok, a földosztó bizottságok, rendelkezések jelennek meg, igazolványokat adnak ki. Napvilágot látnak az első újságok. A fővárosi, a megyei és a helyi kiadványok mind híradásai a kornak.- Az állandó kiállításon erről az időszakról főképpen a fotók, a plakátok adnak hírt.- Igen. Bár meglehetősen kevés fénykép készült ebben az időszakban. Érthető, hogy a felgyorsult események közepette nem a megörökítés foglalkoztatta az embereket. A fővárosról és Szeged környékéről őrizzük a legtöbb képet. Ék Sándor, az ismert festőművész a szovjet hadsereg tisztjeként Budapest felszabadításáról kétszázötven felvételt készített. Megjegyzem, Ék Sándor katonai egyenruhája is a múzeum birtokában van.- Mikor kezdődött meg a rendszeres, tudatos gyűjtés a múzeum számára?- Meglehetősen korán. A mai múzeum elődje, 1949-ben jött létre, mint a Munkásmozgalmi Intézet alosztálya. Az intézmény 1957-ben lett önálló. Ettől az időtől fogva a tudományos kutatás számára is szisztematikusabbá vált a gyűjtés. Több mint egymilliós a gyűjteményünk, amely most is gyarapszik. A Battonyától Nemesmedvesig tárgyalt időszak anyaga nemigen emelhető ki a korszak egészéből. Természetesen vannak igen fontos események ebben az időszakban, amelyekhez több emlék is fűződik. Nem is olyan régen került a múzeum birtokába olyan országos jelentőségű anyag, mint a Debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlés és kormány megalakulásához kapcsolódó dokumentumok, vagy fontos személyekhez kapcsolódó igazolványok, mandátumok. Becses tárgyi emlék a zászló, amely az ideiglenes nemzetgyűlés zászlóbontásakor az oratóriumot díszítette.- A kiállított anyag töredéke annak, ami a múzeumban évek alatt összegyűlt. Miként reprezentálják mindezek a történéseket?- A mindennapi élet jeleitől a fordulópontokig néhány jellegzetesség idézi a kort, természetesen megfelelő eligazítással. Éppúgy megtalálhatók a Vörös Hadsereg által kiadott szükség pénzek, mint a helyi 1, 2, 5, 10 pengősök, a kereskedelem megindulását jelző aprópénzek. A földosztó bizottságok munkáját mutatják be a hevenyészett, gyorsan készített térképek, amelyek az új felosztást rögzítik. Nyíregyházán, Abonyban például szükségbélyeget bocsájtottak ki, amikor megindult a postaforgalom. Ezek is láthatók itt. A katonai egyenruhák mellett néhány fegyver is a múzeumba került. Itt van például egy szovjet katonai repülőgép géppuskája, amelyet a Balatonból emeltek ki. De említhetném a tárgyi emlékek között a karszalagokat is, amelyeket a városi polgárőrségek, az egészségügy, avagy a sajtó dolgozói hordtak. Említhetném azt a naplót is, amelyet egy középkorú asszony vezetett Budán decembertől.- Ilyenkor tavasszal egymást érik az iskolás csoportok a vár kiállítótermeiben. Milyen elképzeléseik vannak, hogy az újonnan szerzett anyagot is bemutassák?- Idestova egy évtizede áll a mostani állandó bemutató. Igaz, a felnövekvő generációnak mindig tud újat nyújtani. Eddig mintegy két és fél millió látogató fordult meg itt. Tervezzük: az elkövetkező években átrenAz MKP zászlaja Piakát a kiállításról dezzük kiállításunkat. Szerencse, hogy mindig akad valami, ami felhívja a kutatók és az érdeklődők figyelmét. Eldugott raktárak mélyéről s az események átélöinek emlékezetéből újabb és újabb múltidéző emlékek kerülnek felszínre. így szólal meg a néhány évtizedes múlt azoknak, akiknek ma mindez már csupán történelem. Illyés Gyula szavaival emlékezünk erre az időszakra: „Széttépve élek magam is. Mennyi van, mit sirassak! És mennyi mégis, aminek -, hogy elmúlt már - vigadjak!” ERDŐS KATALIN Magyarul is tanult Két óra Raj kínnál Még a legakkurátusabb színházrajongó sem tudná megmondani azonnal, hány szerepet játszott Arkagyij Rajkin, az általa létrehozott színházban, amelynek hosszú évek óta a vezetője is. Valószínűleg a művész is nehezen tudna erre válaszolni. De van olyan kérdés, amelyikre gondolkodás nélkül igennel válaszol minden néző: „Van kedve elmenni a Rajkin miniatűr színház egyik előadására?" Arkagyij Iszaakoviccsal otthonában találkoztam. Amikor az ajtó kinyílt, a folyosó mélyén állt Rajkin. Elegánsan öltözve, jól fésülten, ahogy megszoktuk őt a színpadon. Bementünk egy kényelmes szobába, Arkagyij Iszaakovics leült egy öreg díványra. Hosszasan beszélgettünk a színházról, a találkozásokról a nézőkkel, színészekkel. Rajkin szívesen mesélt.- Figuráim - tipikus jelenségek megtestesítői. A nézőknek fel kell bennük ismerni a bürokratát, a goromba frátereket, a köpönyegforgatókat, akikkel Sajnos még gyakran találkozunk a valóságban. A nézőnek tudnia kell, hogy figuráim csak a színpadon nevetségesek, a valóságban borzalmasak és veszélyesek. A szatíraművész, véleményem szerint aktív politikus alkat. 3 Korábban Rajkin álarcokat használt - pillanatok alatt változtatta külsejét. Az évek során ez megváltozott. A színek gazdagsága helyett a szigorú önmérséklet jellemzi. A művész elhagyta az álarcokat, smink nélkül lép a színpadra, de átformálóképessége változatlan. Mozdulataival, pillantásaival, fejforgatásaival mindig új és új alakot személyesít meg.- Ahhoz, hogy beleéljük magunkat a szatirikus figurába, bizonyos mértékben „azonosulni kell a hőssel?” - kérdeztem Arkagyij Iszaakovicsot.- Emberileg nem állhatnak közel hozzám, hiszen bennük olyan tulajdonságok halmozódnak, amelyeket én nem tudok elfogadni. De amikor alakítom őket, olyan művészi eszközökkel dolgozom, ahogy őket elképzelem. Olykor sajnálom, hiszen ha egy ember buta, vagy nincs lelki élete, nevetségessé válik. De csak a jóság helyzetéből van jogunk feltárni és elítélni a rosszat. De ez igazságos ítélet lesz. Az elmúlt évek során Rajkin színházában sok változás történt. Állami miniatűr színház lett, társulatához fiatal művészek kerültek. Arkagyij Rajkinnal együtt lép fel fia, Konsztantyin Rajkin, akit a nézők jól ismernek a színházból és a filmvászonról is. Rajkin színháza gyakran vendégszerepei külföldön, mindig nagy sikerrel. A kis asztalon több papír és fénykép között megláttam Rajkin színházának magyar nyelvű műsorfüzetét. Észrevéve pillantásomat, a művész elmosolyodott, és mondott valamit magyarul. Mint kiderült, ő tanult magyarul is.- Mi igyekszünk mindig annak az országnak a nyelvén játszani, ahol fellépünk. Színházunkat pontosan, szó szerint meg kell érteni. Hosszasan készülünk a külföldi vendégszereplésre. Olykor félévet, vagy évet, a nyelvtől függően. A magyar nyelv véleményem szerint a legbonyolultabb európai nyelv. De gyakran léptem fel magyarul is a színpadon, a televízióban és a rádióban is.- Magyarországon sok jó barátom van. Megismerkedtem Varga Imrével, a nagyszerű szobrásszal. Jól emlékszem Lenin és Liszt szobrára. Rendkívül kifejezőek, fantáziadúsak, művészi kivitelűek. Ismerem Kovács Margi- tot is. Kerámiái ámulatba ejtenek, mennyire képes látni az embert, kifejezni jellemét. Pontosan nem emlékszem, hányszor is voltam Magyarországon, színházzal, vagy vendégségben barátaimnál. Úgy vélem, bejártam az egész országot... Észrevétlenül elrepült a két óra. Ideje búcsúzni, Rajkin este fellép. Mint mindig, kilép a nézőkhöz és finom, elegáns, szükséges beszélgetést kezd velük. K. MIHAJLOV Budapest romokban Részlet a Munkásmozgalmi Múzeum kiállításáról
